Független Budapest, 1930 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1930-04-02 / 13. szám
frp j HUSZONÖTÖDIK jubiláris évfolyam 1930 április 2 13. szám Független Budapest Várospolitikai és közgazdasági lap Megjelenik minden héten Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő — Fél évre 12 pengő Egyes szám ára 50 fillér Főszerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA Dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség ucca 22 Telefon: József 345-82 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45478 Az utókor A görög mithológia mondái közt nem egyszer fordul elő az az esemény, hogy születéskor az istenek sorra megjelennek és az újszülöttet mindenki megajándékozza azzal, ami éppen a reszortjára esik. Egyik a szépséget, másik a böloseséget, harmadik a testi erőt, negyedik a jólétet adja és így tovább, mindaddig, amíg végül meg nem jelenik az a bizonyos féltékeny isten, aki olyasmit tesz a bölcsőbe, ami aztán végeredményben végzetessé válik később az újszülöttre. Az új fővárosi törvény bölcsőjénél is megjelentek az istenek és sorba beletették a maguk kis ajándékát. Az elmúlt héten Klebelsberg Kunó jelent meg a kisdednél és ö is elhelyezte a magáét a hírhedt tanítói szakasz beiktatásával. Ha kevésbbé finomak és kevésbbé elővi gyázatosak lennénk, for nullázhattuk volna az előbbieket így is, bogy a főváros felsőbb istenei nem azért szálltak le az Olimpuszről, hogy adjanak, hanem hogy — vegyenek. Hogy mindenki elkerítse magának azt a csekély értéket, amelyre már régen vásik a foga. De nem mondjuk ezt így: szebb és békésebb, ha az előbbi formánál maradunk. Adtak. Újat hoztak, nem pedig régit vettek el Hiszen alapjában véve — sajnos -— ugyanaz marad az eredmény. Az új fővárosi törvényjavaslat intézkedései közt sok a megalázó, a fővárosra sértő. Nem tudjuk, hogy az autonómiát és önérzetet bántó sok rendelkezés közül melyiknek nyújtsuk a pálmát, annak-e, bogy a kormány a költségvetési jogot is elvette a fővárostól, vagy pedig a tanítói szakasznak-e. De mivel az elmeit bét a tanítói szeg yenparagrafus jegyében folyt le, maradjunk egyelőre ennél. A miniszter indokolása . . . Nagyszerű. Az utókorra hivatkozik ennél a szakasznál, az utókorra, amellyel szemben ő a felelős az ország kultúrájáért és ennek a felelősségnek a nevében konfiskálja el a főváros tanítővá- lasztási jogát. Budapest ugyan nagyszerűen elbírta eddig ennek a felelősségnek reá eső részét és ragaszkodik tovább is ahhoz, hogy ő légyen a felelős a maga kulturális munkájáért, de a miniszternek van szíve: megszabadítja a fővárost ettől a súlyos tehertől, magára vállal mindent. Ez a minden — félreértések kikerülése végett — nem úgy értendő, hogy vállalja új iskolák építését és fenntartását Budapesten, a főváros rosszulfizetett tanerőinek jobb dotálását, a községi iskolák színvonalának óriási mértékben való emelését: ó nem! Ilyen anyagi természetű, lelketlen dolgokat nem vesz el a miniszter a fővárostól, ezek maradjanak ezentúl is a mi gondjaink. Fizessük csak mi magunk a tanítókat és tanárokat.. Tegyük csak a magunk erejéből Európa egyik legelső kultúr- városává Budapestet, ebbe nem szól bele a kultuszminiszter. Csak az utókort veszi el tőlünk és azt a csekélységet, bogy a magunk iskoláiba ne az tanítson, akit mi akarunk, hanem az, akit ő hoz. Mert ez már az utókor elé tartozó dolog, Klebelsberg gróf, a kormány egyik legkiválóbb, legnagyobb koncepciójú tagja, aki sokévi kultuszminiszteri működése alatt már rendbehozta a maga elszámolását az utókorral. Kétségtelen, hogy Klebelsberg Kunó nevét arany bet ükéi jegyzi fel a magyar kultúra történelmének múzsája és nem kell túlságosan tartania a késő; ivadék íelelősségre- vonásától. Hogy most mégis erre' a felelősségre hivatkozott, hogy nem tudott jobb és komolyabb argumentumot felhozni a tanítói szakasz védelmére, ezt nem lehet csodálni: éppoly zavarban lehetett, mint Bethlen István, amikor a nyilt szavazást kellett megvédenie és amikor azzal érvelt, hogy a titkos szavazás ellenkezik a magyar nép jeliemével. Vannak pillanatok, amikor a legnagyobb szónok .is dadog és vannak érvek, amelyek a legkitűnőbb ember ajkáról is — szánalmasak. A tanítói szakasz védelme ilyen volt. Nem is hisszük, hogy a kultuszminiszter kívánsága volt ez a szégyenteljes paragrafus, ő csak megvédte, mert kötelessége volt, mint a kormány erre hivatott tagjának. A tanítói szakaszt a ma uralkodó politikai rendszer, a túlhajtott és végletekig menő központosítás, a szélső etatizmus szülte, amely éles ellentétben van a kultuszminiszter által folytonosan hangoztatott kulturális decentralizációval. A kultúrát decentralizálni, de a tanszemélyzetet centralizálni: fából vaskarika és ezt éreznie kell Klebels- bergnek is és ezért nem tudott egyébre hiva'i - kozni, mint az utókorra. Mi is erre hivatkozunk. Arra az utókorra, amely látni fogja, hogy milyen he- rosztr áteszi erőfeszítéssel lendítette előre a magyár főváros a maga iskolaügyét, hogyan teremtette meg a felszántatlan magyar ugaron a legszebb pompázó virágot, az európai nívójú magyar kultúrát, amely hosszú évtizedek óta vezette az ország szellemi életét. Ezentúl nem vezeti. Nem is vezetheti, mert — Csáky szalmája lett a főváros kultúrmun- kaja ennek a szakasznak a beiktatásával. Öt százalékkal redukálják a lávám Jáváén káltséöveíését A súlyos gazdasági helyzet egyre fokozot- i tabb takarékosságot krP tok úgy az államtól, j mint a fővárostól. A jövedelmek emelkedésére már nem lehet számítani: a közönség teherviselő- és fogyasztóképessége a legvégső határokat is túlhaladta és a tények az egész vonalon nagy visszafejlődésről tanúskodnak. A havonta megjelenő adóbevételi kimutatások állandóan csökkenő bevételekről adnak számot és a városi közüzemek most megjelenő zárszámadásai deficitekről, vagy felére, negyedére lecsökkent feleslegekről számolnak be, nagyon csekély kivétellel. Ilyen viszonyok mellett a főváros pénzügyi kilátásai is teljesem reménytelenek és a katasztrófa elhárítása csak előrelátó óvatos in- tékedésekkel kerülhető el. A polgármester és Lamotte Károly pénzügyi tanácsnok az elmúlt héten fontos tárgyalásokat folytattak a főváros pénzügyi helyzetéről és ennek eredménye lett az a rendelet, amely a jövőévi költségvetés összeállítására vonatkozólag most látott napvilágot. A polgármester tudvalévőén kiadta az utasítást az 1931. évi költségvetés összeállítására, és az adatok beterjesztésének határidejét, az üzemek és intézmények részére, május 31-óben, az ügyosztályokra nézve pedig június 15-ében állapította meg. Legfontosabb a rendeletnek az a része, mely szerint a jövőévi költségvetés kiadási kereteit legalább 5%-kal csökkenteni kell, mert a bevételek csökkenése és ezzel szemben új jelentős fizetési kötelezettségek terhe csak fokozott takarékoskodás révén lesz elviselhető. Az 5 százalékos kiadási redukció a községi háztartás 200 milliós keretében 10 millió pengőt, amennyiben peig ez a rendelkezés az üzemekre is vonatkozik, további 10 millió pengő kiadási törlést jelent. A törlésekre azért is szükség van, mert az ostendei szerződésből kifolyóan a jövő évtől kezdve 3.5 millióval növekszik a főváros kölesöntörlesztési terhe és 500.000 pengős új kiadást jelent a munkás- alkalmazottak nyugdíjügyének rendezése is. Tekintve, hogy a tisztviselői és alkalmazotti fizetéseknél redukciót nem lehet végrehajtani, a költségvetési téelek csökkentését mindenütt a dologi szükségletek rovására hajtják végre. A tatarozásokat, új létesítményeket és beruházásokat a lehetőséghez képest mérséklik, vagy teljesen mellőzik. A Rókus-kórház, az új sze- retetház és az új iskolák építésén kívül jelentősebb összeget semmiféle beruházásokra nem engedélyeznek. További nagyarányú hit elme g- i szorítást hajtanak majd végre a jövőévi út - j építési büdzsében is, úgyhogy a jövő évben I még kevesebb útvonal fog épülni, mint idén. | Hasonló redukciót visznek keresztül az utak, j csatornák fenntartásánál és az egész közmunka- programban. A községi háztartás 10 milliós megtakarítást tehát radikális, eszközökkel hajtják végre. A tiszviselők és alkalmazottak ilyen körülmények között lemondhatnak a fizetésemelésről és a többi alkalmazotti érdekek teljesüléséről isA polgármester különben őszintén feltárja a főváros nehéz helyzetét- említett rendeletében és minden szépítgetés nélkül mondja a következőket: — Az 1931. évi költségetés összeállításánál különös figyelemmel kell lenni arra a körülményre,^ hogy egyfelől a főváros elérkezett teljesítőképességének határára, másfelől, hogy az ostendei egyezményből kifolyóan 3.5 millió pengő, a munkásalkalmazottak nyugdíjellátása folytán pedig további félmillió pengő új teher hárul a fővárosra, ugyanakkor, amikor a bevételek további emelkedésére számítani már nem lehet sőt az adóbevételek terén visszaesés észlelhető. — Minthogy pedig az említett újabb kiadások fedezetéről feltétlenül gondoskodni kell, sőt a főváros háztartási egyensúlya érdekében az adóbevételek csökkenését is ellensúlyozni kell, minthogy továbbá újabb bevételi források nyitására mód nincsen és a tanács a közterheket fokozni nem is hajlandó, ennélfogva csak a kiadások mérséklése utján lehet az előbb említett célt megvalósítani. Ehhez azonban nem elegendő az, hogy az ügyosztályok a folyó évi kiadási keretekhez alkalmazkodjanak, hanem a kiadásokat a legnagyobb fokú takarékosság szemelőttarlásával, mintegy 5 százalékkal mérsékelni kell. Legmodernebb gyógyintézet sebészi és bel- betegek részére Dr. PAJOR-SANATORIUM SZÍV- ÉS ÉRBETEGEDNEK ÚJ OSZTÁLY BUDAPEST, Vili. VAS-UTCA 17. SZ. Idegbetegek, üdülők gyógyhelye, víz gyógyintézet, nap- és légfürdők.
