Független Budapest, 1929 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1929-12-25 / 52. szám
A villamosított gyorsvonat most fut be velem a magyar főváros XXI. kerületi pályaudvarára. Megtapintom, hogy megvan-e a határon kapott gomblyuk jelvény és előkotorászom a poggyászcéduláimat, melyeket Pozsonyban a feladáskor adtak.. Nagyszerű! Nem kell külön kiváltanom a poggyászt, rajta van a cédulán „A rendeltetési állomásra való beérkezés után félórán belül a megadott címre szállítjuk“. Tegnap délután még a kikötőben voltam, ma délelőtt már Budapesten. És egy cseppet sem vagyok fáradt. Az évtizedek óta visszavágyott város pár percen belül való elérése okozta ezt? Milyen jól muzsikáltak a cigányok Érsekújváron, a pályaudvaron. Ejnye, mi is volt a neve ennek a városnak a csehek megszállása alatt? Hm... ejnye no... már nem jut az eszembe. Nem baj, nem töröm a fejem, „nem fontos“, meg aztán helyben is vagyunk. Le- szállunk... Milyen gyönyörű az a XXL kerületi új pályaudvar. Homályosan emlékszem még a régi nyugati pályaudvarra. Az csupa füst, ez meg csupa tisztaság. Jól esik a gumipadlón járnom, s milyen rend van, senki sem siet és nem kell tolakodnom. Mennyi zászló, mennyi díszítés! Az emberek? Valósággal sugárzik a boldogság az arcukról. Nem is csoda. Illő, hogy a területek visszacsatolásának huszadik évfordulóján ünnepi köntöst öltsön a főváros. Az előre megküldött értesítés alapján bementem a pályaudvar idegenforgalmi kirendeltségéhez; a kijelölt vezető már várt reám. Kölcsönösen bemutatkoztunk. Szimpatikus, kicsi, kopasz emberke. Emlékszem, hogy huszonkét évvel ezelőtt, amikor itt jártam, akkor is csupa kopasz úr állott az idegenforgalmi hivatal szolgálatában: úgy látszik, ez is tradíció. Kísérőm rendkívül udvarias. Utolérhetetlen előzékenységgel adja át a nap programját és visz egy márványlépcsőn lefelé. — Hová megyünk? — kérdem. — Az új földalattin, az ünnepség színhelyére. Földalatti rendezőpályaudvarra jutunk. A gyorsvonati sebességgel közeledő villamosvasút reflektorának fénykévéje a sínpár acéljait ragyogóvá, tündöklő fényűvé teszi. Több száz főnyi közönség várakozik velünk együtt az érkező vonatra. Semmi türelmetlen- s,ég. Sőt. Amikor a vonat beérkezik, az első kocsiban utazó kalauz egy gombot nyom meg, mire a három hatalmas Pullmann-kocsiból pillanatok alatt ömlik ki és száll be a közönség. Anélkül, hogy a kapuszélességű ajtóknál csak egy megjegyzés is elhangzana. Mennyire megváltozott itt minden! — Most a Berlini térre, onnan a Rákóczi útra, majd a pesti oldalon az utolsó megállóra, Városháztérre megyünk — mondja kísérőm. Csodálkozva nézek rá. Ö elérti a tekintetemet, s tovább magyarázza: — A városháztéri megálló, a volt Boráros téren van, ott a Duna alatti alagútba futunk be. A Boráros teret nem méltóztatna megismerni. Az Elevátor eltűnt és ott, ahol a Amit dunaparti teherpályaudvar sínéi futottak, ahol a malmok állottak, azokon a területeken nagy, széles, a nizzai tengerparti sétányokra emlékeztető, gyönyörű kertekkel díszített sétányok vannak és a közraktárak helyén áll a hatalma^\ renaissance stílusban épített városháza. A avárosház jobb szárnyának földszintjén vannak azok a hivatalok, amelyek a felszabadított erdélyi, bánáti és északmagyarországi területek gyárainak, bányáinak exportját intézik. Az első emeleten vannak a városi hivatalok, ahol a legbonyolultabb közigazgatási ügyet is, még aznap elintézik. Nem kell ma a polgároknak úgy, mint valaha — hangsúlyozza hűséges ciceronem — többször és hosszabb időkön át utána járni a várossal kapcsolatos ügyes-bajos dolgaiknak. — Kérem, egy nap alatt minden elintéződik, mint a karikacsapás! Kétkedve néztem rá, de ő folytatta: — A városház bal szárnyán Arannak az adóvisszafizető hivatalok. Az utolsó húsz évben befizetett adók felét visszatérítik, vagy a le- fizetőknek, vagy azok örököseinek! — De, uram, hát mi történt itt, hisz valamikor az volt a híre ennek az országnak, hogy itt fizetik Európában a legtöbb, s amellett a legkeservesebben az adókat? E pillanatban vakító napfény ömlik be a kocsi ablakain. A föld alól felfutunk a föld színére. — Mielőtt felelnék a kérdésére, méltóztas- sék balra nézni. Kitekintek az ablakou. Hatalmas parkterülettel körülvett, sok épületből álló telep mellett rohan a vonatunk. — Miért kell ezt annyira megnéznem? — Ezt a telepet több mint húsz éve a fővárosi alkalmazottak segítőalapja létesítette. Ma majdnem üresen áll, alig lézeng benne egy pár ember. Nem veszi jóformán senki sem igénybe... — Miért? — Mert a főváros olyan jól fizeti a tisztviselőit, hogy mindegyikük a Széchenyi-hegy körül, a saját villájában lakik. Miért menjen akkor üdülőbe? Elképedve nézek rá. Ennyire megváltozott minden? A Széchenyi-hegy alatti megállón, amelyet tíz perc alatt értünk el — négy úr száll be a kocsinkba. Kísérőmet egy kopasz úr üdvözli. Amíg- beszélgetnek, nézem a tájékot. Gyönyörű villák, kertek között haladunk mind magasabbra. Előttem a város egész panorámája. Tündérkéz nem tudna szebbet varázsolni. Az Idegenforgalmi Hivatal embere örömtől csillogű szemekkel jön vissza: — Kollégám — mondja — Bukarest polgár- mesterét és két kísérőjét viszi, megmutatja nekik az egész ríj vonalat. Bukarest is szeretne ilyen vasutat építeni és részben ennek tanulmányozása, részben kölcsön megszerzése miatt járnak Budapesten. De ez utóbbira — mondja nevetve — nem sok kilátásuk van. Amíg beszél, sorra hagyjuk el az állomásokat. — És hogy tetszik a bukaresti polgármesternek ez a vonal? — El van ragadtatva, azonban az még fokozódni fog, mert most érünk a máriaremetei megállóhoz. Ez mindenkinek nagy meglepetés. Hatcdmasméretű pályaudvarra futunk be. Rengeteg sínpár. Gyönyörű épületek. És sok várakozó utas. A bukaresti polgármester és kísérői kiszállnak. — Ők nem jönnek velünk? — Nem gondolnám, hogy feljöjjenek velünk a Pantheonhoz s azelőtt tisztelegjenek, akinek mi, magyarok köszönhetjük, hogy újra szabad az ország, hogy xíjra egyek vagyunk, és hogy szegénység helyett a gazdagság országává lettünk... . . . Ezernyi és ezernyi tömeg a Pantheon előtt. Egész Magyarország itt van. A nagy magyar címer függ a tábori oltár felett. Megafónok továbbítják a szónok beszédét. Öt magát nem látom, csak a hangját hallom: . . . Emléked előtt áll most a Nemzet, hogy hódoljon minden idők legnagyobbjának. A Te egyetlen ágyiílövésed elegendő volt arra, hogy az ország területéről minden megszálló eltűnjön, elegendő Arolt arra, hogy minden hatalom észre térjen és elegendő Arolt arra, hogy háború többé ne kísértse az országok fejlődését. Te vitted vissza az országot régi gazdagságába, régi fényébe, sőt azon is túlemelted. t Te vagy az, akinek hódol ma minden magyar. Dörgő, dübörgő éljen a ATálasz, amely zúgva, hömpölyögve száll a völgyek felé ... * Feleségem hangját hallom; — Nem akarod ma a lapokat olvasni? Már nyolc óra van. Tessék felkelni. Negyed kilencre rendelted azt a szegény embert, aki már öt hónapja jár ide hozzád, hogy Aralami gyárba elhelyezd. Kilenc órakor pedig jön az az erdélyi menekült, akinek egy ócska nadrágot ígértél. Megdörzsölöm a szememet. Ócska nadrág és az álombéli boldog ország!?... * Kár volt, hogy a feleségem felkeltett. Bár a valóságot álmodtam volna meg. Ilovszky János „ASBESTIT“ A Jelenkor legjobb hézagmentes asbestpa diója Gyártja! A Magyar Asbestit Padlógyár RÁCZ JÓZSEF Budapest, VI., A*drássy-út 32. Telefon: Automata 119*95. Weliisch Győző oki. építészmérnök, építőmester, kir. törvény- széki hites szakértő. — T e 1 e f ó n : 625—00 Budapest, 1J1,, Zápor-utca 6 Má yássy Antal és Fia (Cégtulajdonos: Mátyássy Rezső) MÁZOLÓ- ÉS FESTŐMESTER Budapest, IX. kar., Füzér.u. 17/A. Telefon: József 358-40 Wessely Károly központi fűtés-, szellőztetés-, vízvezeték-, csatornázás-, fürdő-, egészségügyi- és légszesztierendezési vállalata Budapest, V., Mária Valéria-ufca 19. Telefonhívó: Aut. 827-82. Autórizált Chrysler, Hupmobile, Om javítóüzem Eredeti alkatrészek kizárólagos eladása Zolnay Endre Autójavítóüzem Rt. Budapest, VI11., Szigony-utca 12. Telefon : József 372-15. TOLLÁR LAJOS épület- és dl.zmübádogos, géz-, vízvezeték-, fürdőberendezés és csatornázási-vállalat Budapest, VI., Aradi-utca 29. Telefón: Aut. 183 32 Padozaíi munkált elsőrangú kivitelben Szlavóniai tölgy- és biikkparkét, táblaparkét egyszerű és _díszes kivitelben, aszfaltparkét és hajópadlók PE STSZENTLŐRINCI PARKÉTGYÁR ÉS GÖZFÍIRESZ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG Budapest. V.. Szemeiunöh-ulca 16. szám, I. em. ALOM 1929 december 25 Független Budapest
