Független Budapest, 1929 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1929-12-25 / 52. szám
25 éves jubileumi szám an .<v .' ■ / MJ Ara 1 pengő HUSZONNEGYEDIK évfolyam 1929 december 25 52. szám Függcflcn Budapesi Várospolitikai és közgazdasági lap Megjelenik minden héten Előfizetési ára a Nagy Budapest meliékleitel együtt Egész évre 24 pengő — Fél évre I2 pengő Egyes szám ára 50 fillér Főszerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség ucca 22 Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA Dr. Telefon : József 345-82 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 Hz én huszonöt évem Írtat B. VIRÁGH GÉZM Huszonöt év: egy emberöltő. Városok életében rendszerint nem nagy idő. Ez a huszonöt év azonban sok, nagyon sok idő Budapest történetében. Ez a huszonöt év sorsdöntő volt nemcsak a magyar nemzet, de a magyar főváros életében is. Hogy is kezdődött ? . .. ❖ 1906. . . . Korlátlan klikkuralom a városházán. Egy-két kaszinó, néhány puszipajtás kezében Budapest. Néhány törzsfőnök nevezi ki a város összes tisztviselőit a polgármestertől kezdve egészen a legkisebb próbaidős tanítóhelyettesig. Övék minden- Ők az adókivetőbizottság. Amely büntet és jutalmaz. Övék a konc, a hatalom, általuk minden lehet valaki, nélkülük senki. A Rákóczi út végén van egy gyógyszertár, amely az egyik al-törzsfőnök tulajdona. Ez elegendő arra, hogy végig az egész másfélkilométeres útvonalon ne engedélyezzenek több patikát. Sőt drogériát sem volt szabad nyitni az egész, nagy Rákóczi úton. Tanítói kinevezéshez is csak az juthat, akinek szerencséje van egyik vagy másik klikk közelébe férkőznie. De Vázsonyi Vilmos már döngeti bárdjával a korrupció egyeduralmának érckapuját és a feltámadó város lázas izgalommal lesi a terézvárosi Herkules nagy küzdelmének eredményét. Az országos politikában: nemrég vette át a koalíció az uralmat. A nagy nemzeti küzdelmek, az elkeseredett közjogi harcok elültek egy időre, megbukott az udvari politika és mindenki azt hitte, hogy szebb, jobb napok virradnak a nemzetre. Ez volt Budapest és Magyarország képe a ,,Független Budapest“ születésének pillanatában. * A városháza eseményeivel még nem törődtek az emberek. Nem is volt még a mai értelemben vett városházi sajtó. Csak egy-két napilapnak volt rendszeres városházi tudósítója, fővárosi rovatuk alig-alig volt. Márkus József, Bárczy István, Buzáth János, meg egyéb városházi korifeusok értesítették a lapokat egy-egy városházi eseményről és annyi akkor még elég is volt. Vázsonyi Vilmos irányította első ízben a közfigyelmet a városházára, ő nyitotta fel a szemeket, ő volt az, aki megérttette az emberekkel, hogy a budapesti polgár sorsa elsősorban a budapesti városházán dől el. És ő volt az, aki a városi polgár fogalmát megkonstruálta. Az ő idejéig nem volt polgárság, csak szervezetlen, öntudatlan tömeg, amely nem volt tudatában annak, hogy sajátmagának kell döntenie a sorsáról. Ennek a felismerésnek a jegyében indult meg a Független Budapest. Rendszeres hetilap, amely a városházával és a város- politikai élettel foglalkozik. Merész volt a kezdeményezés, szokatlan és bátor. De az utat megjelölte Vázsonyi Vilmos és mi nem haboztunk rálépni erre az útra, melynek végső célja: mindent a polgárságért és Budapestért. Az új lap címe — az első néhány szám után — Független Budapest lett. A „Független“ szónak akkor még kettős értelme volt. Egyik: a főváros függetlensége, az autonómiáért való lelkes küzdelem, a másik: a Kossuth Lajos Ausztriától független, szabad Magyarországa. E kettős ideál mellett ott volt a címben a másik is: Budapest. Jelentette azt, hogy toliunk minden erejével, agyunk minden sejtjével, idegeink minden szálával a magyar fővárost akarjuk szolgálni. Azóta huszonöt év mult el, a lap címe maradt változatlanul a régi: hogy a szellem, amely elindított bennünket, változott-e, azt döntsék el mások. Mi nem vagyunk hivatottak önmagunk felett dönteni. De érzésünk az, hogy nem lettünk méltatlanok azokhoz az ideálokhoz, amelyeket negyedszázad előtt tűztünk magunk elé. A megindulás esztendejére esik Budapest életének rendkívüli fontosságú eseménye: Bárczy István polgármesterré való választása. Ez még nem jelentette a klikkuralom teljes bukását, de jelentette azt, hogy az a bárd, amely az érckaput döngette, hatalmas rést ütött ezen a kapun. Új, nagy egyéniség került a városháza élére, akiről előrelátható volt, hogy nem lesz a törzsfőnökök dróton rángatható bábja. Különös volt a városháza képe akkor, amikor Bárczy István került az élre. Nem voltak az egész fővárosra kiterjedő pártok, hanem a kerületi klikkek kis hűbérurai uralkodtak a városházán az egyes kerületekre kiterjedő pártjaikkal. Ezért van az, hogy Vázsonyi egészen haláláig alig került ki a Terézvárosból, onnan döntötte meg az addigi uralmat és a hatodik kerület jelentette Vázsonyi Vilmost. Itt volt ő otthon, ez volt az ő fellegvára, amelyből ostromra indult és ide vonult vissza egy-egy nagy siker után. Budán a Szabad Polgárok Pártja uralkodott. A feledhetetlen emlékű, páratlan puritánságéi, rendkívül népszerű Szebeny Antal volt a párt vezére, aki Platthy György- gyel együtt vezette a pártot. Szebeny Antal nem volt feltétlen kényúr, nem akart diktálni és ezért van az, hogy pártjának vezető emberei közt egész sor nagyszerű nevet találhatunk. Platthy Györgyön kívül ott volt mellette Szigethy János, továbbá Ripka Ferenc is, akkor még a Ganz-gyár titkára, aki nagy szaktudásával vitte előre a pártot. Pesten, a IV. kerületben a „Sasok“ voltak az urak Polónyi Géza — Plahóthy vezérlete alatt, a VI.-ban ekkor már Vázsonyi, a VII.-ben az Ehrlich G. Gusztáv-Morzsányi párt, a Vili.-ban Hűvösek, a IX.-ben pedig a Springer-Hecht párt. Ezeket a kerületi pártokat aztán egy-egy kérdésben közös nevezőre kellett hozni: ez volt akkoriban a városi politika punctum saliense. Mindig más és más componensekből tevődik össze Bárczy István többsége: de a többség mindig meg volt, amikor kelett. így például a gázgyár megváltásának ügyében a Józsefváros ellenzékbe ment Heltai Ferenc miatt, de ugyanekkor a Szabad Polgárok Pártja (Szebeny-Platthy-Ripka) melléje áll. És jött a Bárczy-éra aranykorszaka. Egyszerre élet, fellendülés váltotta fel az addigi tespedést. A hamupipőke-Budapestből egyetlen varázsütésre gyönyörű királylány lett. Kezdődött a községesítés: megváltották a Városi Villamost, a gázmüveket, és a különböző villamosvilágítási vállalatokat, óriási telekkomplexumokat vásárolt a város, amelyek a további fejlődés irányát jelölték meg. A közlekedési vállalatok majd mind a főváros tulajdonába kerültek. És megkezdődött az iskolák építése, a Bárczy- korszak egyik legnépszerűbb teljesítménye. Aztán ... a világháború. Ekkor keletkeztek a szociális jellegű üzemek és intézmények, amelyek a lakosság ellátásának, mindennapi életszükségletei kielégítését szolgálták. Bárczy tizenegy esztendeje az alkotás, a haladás és naggyá lendülés tizenegy esztendeje volt. Ami ezután történt, az már a szemünk előtt folyt le. Bárczy főpolgármester lett, helyébe Bódy Tivadar került, aki két esztendeig ült a polgármesteri székben, ahol nagy eredménnyel folytatta Bárczy munkáját. Aztán az összeomlás, kommíin, ellenforradalom, városházi interregnum, végre Sipöcz Jenő polgármestersége, aki most már tizedik esztendeje vezeti Budapestet. * 1929 . .. A parlament a fővárosi törvényjavaslatot tárgyalja. Azt a javaslatot, amely az autonómia halálát jelenti, a „független“ Budapest végét. Azt a javaslatot, amely minden hatalmat a kormányra ruház át, amely törvényerőre emeli az intézőtanács díjazását, a klotűrt, a bírságolást, de annál liberálisabban kezeli az inkompatibilitást és ezekkel a rendelkezésekkel paragrafusokba szedi a korrupció szabadságát. Most, huszonöt év után, új harc kezdődik. • ff] Ennek a küzdelemnek a jegyében kezdjük el a „Független Budapest'’ második huszonöt esztendejét. Maradunk, akik voltunk: Kossuth Lajos liberalizmusának és a modern demokráciának harsonásat, a polgári öntudat ébresztői, a szabad önkormányzatú Budapest alázatos, hűséges, tisztelő szolgái. A gyönyörű, hatalmas, gazdag Budapest szerelmesei, azé a Budapesté, amely Nagy-Magyar- országnak lesz nagy, boldog, megelégedett, a világ által csodált és irigyelt fővárosa.
