Független Budapest, 1929 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1929-12-25 / 52. szám

Független Budapest 1929 december 25 Miért kell a kormánynak új fővárosi törvény? A Független Budapest részére írta i RASSAY ECÁROLY „ A fővárosi reform kesztyűvetés az ellenzék­nek és az ellenzék mögött sokasodó ellenzéki tömegeknek. A legutóbbi képviselőházi ese­mények bizonyítják, hogy az ellenzék túlzott lojalitással és határtalan hazafias aggoda­lommal ki akart térni az ország érdekében ez elöl a szükségtelen és időszerűtlen harc elől, azokra a külpolitikai érdekekre való tekin­tettel. amely érdekeknek a sorsa most dől el. A kormány azonban reánk kényszerítette a küzdelmet és nekünk fel kell vennünk a kesztyűt. A belügyminiszter hónapokig folytatta titkos tárgyalásait a jelenleg uralkodó vá­rosházi. többségi pártok vezetőivel. Amikor az első hírek megjelentek ezekről a tárgya­lásokról, már tisztában voltunk azzal, hogy | ezeknek a tárgyalásoknak igazi célja nem más, mint kínos tervezgetés a kormány és a városházi kormány­párt uralmának biztosítása érde­kében. vényhatóságot Budapest demokratikus mun­kássága és polgársága segítségével hívják életre. Tessék nyílt kártyával játszani. Maguk akarnak minden hatalmait, legyen övék min dón felelősség. Budapest választóközönségének, nincs mit keresnie egy olyan választásban, melynek eredményét már előre meg­korrigálták. Az ilyen játékban való részvétel csak azok­nak érdeke, akik az alkotmányosság látsza­tával leplezni akar jede diktatórikus törekvé­seiket. Azoknak az elemeknek, akik a nagy vásárban még meg tudták tartani-független­ségüket, csak egy kötelességük lehet: szem­befordulni ezzel a diktatúrái leplező por­hintő kísérlettel. Nem passzivitásról van itt szó, hanem hatalmas demonstrációról, amely kifelé is megtagad minden közösséget azzal a rendszerrel, amely a demokrácia jelszava alatt rideg klikkuralmat épít ki. Ebben a küzdelemben találkoznia kell Budapest min­den önérzetes polgárának és munkásának. Töröljék el n vízumot és fusson a Simplon-expressz Budapesten keresztül! Luxushotelt a Duna partra és turistaszállót a Keleti pályaudvar mellé Auer Pál dr. tizennégy pontja arról, hogy mi kell az idegenforgalom fellendítéséhez Nem csalódtunk. A napvilágra került javas-, lat nem is kendőzte a célt, amiért megvaló­sították. Tíz esztendő alatt a székesfőváros életé­ben ez a harmadik reform. Az alkotmányos élet megindulása után 1920-ban az első nem­zetgyűlés az általános titkos választójog alapján Budapest polgársága és munkássága kezébe tette le Budapest sorsának az intézé­sét. Így van ez mindenütt a világon, ahol az autonómia gondolatát értékelik. Négy év múlva a jelenlegi kormányzat, látva Buda­pest ellenzéki hangulatált, egyszerűen új tör­vényt alkotott, amelyben a választók mel­lett szóhoz és súlyhoz juttatta különféle hi­vatali és érdekképviseleti címeken a minden­kori kormány akaratát képviselő elemeket is. Az autonómiát mégsem sikerült megsem­misíteni. Budapest választóközönsége az 1925. évben megtartott választáson többséget adott a demokratikus munkásság és polgár­ság képviselőjének. Ezt a többséget kisebbséggé degra­dálták, mégis volt annyi ereje, hogy korlátok közé tudta szorítani a kor­mány és pártjának uralkodását. Es ez volt a baj: ez adott újabb impulzust a kormánynak új fővárosi törvény megalko­tására. A kormány érezte, hegy a kis mes­terkedésekre és folytonos kompromisszu­mokra felépített uralom összedől abban a pillanatban, amikor újra a polgárság elé kell állani. Két év óta halogatja a kormány a tör­vény világos rendelkezése ellenére a válasz­tások kiírását. Két esztendő kellett ahhoz, hogy a kulisszák mögött folyó alkudozások­ból létrejöjjön a most tárgyalás alatt álló javaslat, amellyel a kormány végre a szabad polgári akaratnyilvánítás utolsó bástyáját is lerombolni készül. Az örökös tagokkal, a törvényható­sági bizottság által választott érdek- képviselőkkel, a tisztviselőkkel, a hi­vatalbéliekkel, a kijelölő választ­mánnyal, az intézőtanáccsal akarja a törvényjavaslat Budapest választó­polgárságának akaratával szemben úrrá tenni a jövőben a kormány az őt kiszolgáló klikkeket a városházán. Ez is lehet. A nyiltszavazásos képviselő­höz, az áltáluk alkotott felső-ház és törvény- natóságok után ezzel a javaslattal valóban meg lehet teremteni Budapest számára a néma és engedelmes törvényhatósági bizott­ságot - Budapest polgárságának és munkás­ságának akarata ellenére is. Csak egy nem log sikerülni: .az a törekvés, hogy ezt a lör­A huszonötödik születésnapi ünnepen, leg­jobb kívánságaimmal együtt, átnyújtom ide­genforgalmi kis kátémat annak az újságnak, amely régen felismerte, hogy Budapest jövője nem kis mértékben idegenforgalmának fej­lesztésétől függ. Az én kis kátém így hangzik: 1. Gondoskodjunk kellő propagandáról. Ne csak az uralkodó rendszer matadorjait mutas­suk be írásban és képben, hanem gondoskod­junk róla határozottabban, mint eddig, hogy Budapest tündérj szépségeit ábrázoló képek ott feküdjenek minden külföldi szálló asztalán, minden óceán járó hajó olvasójában, minden utazási iroda pultjain és megjelenjenek minél több — főleg amerikai - képes lap hasábjain. Azért a pénzért, amely erre a célra megy el, nem kár, mert hasznát látja az ország politikai, kultúrális és gazda­sági téren egyaránt. Szoktassuk az amerikai utazóközönséget — írással, rajzokkal és élő­szóval — a Párzis—Becs—Budapest—Velence útvonalhoz. 2. Tegyük lehetővé az idegen számára, hogyha Budapestre akar utazni, már Londonban vagy Párizsban meg­válthassa hálókocsi jegy ét. Éhez az szükséges, hogy végre megállapod­junk a Cook-ir ódával, aminek ezer egyéb előnye is volna. 3. A Párizsból, Londonból és Belgráditól érkező éjjeli vonatok, az Orient-expresz kivéte­lével, reggel hat órakor érkeznek. Igyekezzünk odahatni, hogy a menetrend megváltozzék, mert az a közönség, amely az idegenforgalom szempontjából számít, nem szívesen utazik olyan helyre, ahol mar reggel öt órakor fel­keltik. Ha pedig a menetrend nem változtat­ható meg, hagyjunk egy tovább nem menő háló­kocsit a pályaudvaron, hogy az utasok 2—3 órával az érkezés után is kiszáll­hassanak. Igg van ez Kópén hágóban és Németország több városában. I. Igyekezzünk a Simplon-expreszt Buda­pestnek irány itt at ni. 5. Törüljük cl a vízumkényszert. 6. Osztassuk szét a külföldi utasok közt a magyar határon — a vasúti vám- vagy határ- rendőrségi közegek vagy a vasúti rádió alkal­mazottai által — francia-, angol- és német­nyelvű tájékoztató füzeteket, melyekből meg­tudják, hogy a pengő mennyi franknak, font­nak, dollárnak és márkának felel mag, hogy mit kell a. taxinak fizetni, mely az állomástól a szállóig visz, hogy melyek a legnagyobb hote­lek, s mi ott és mi a kisebb hotelekben a szoba ára, hogy hol van francia, és hol külön­legesen magyar konyha, hogy hol hallgathatni cigányzenét, hol vásá­rolhatni magyar kézimunkát, melyek azok a mulatóhelyek, amelyeknek mű­sora részben idegennyelvű számokból vagy túlnyomóan zeneszámokból áll, hogy mik a Szépművészeti Múzeum nevezetességei stb. Ily füzet kinyomatásának költsége a hirdetések útján megtérülne. 7. Alkalmazzunk az állomásokon 2—3 ide­gen nyelven beszélő, karszalagos tolmácsot. Úgyszintén 3—4 nagy szálloda közelében is. 8. Alkalmazzunk a Szépművészeti Múzeum­ban néhány művészettörténeti képzettséggel bíró, idegen nyelven beszélő kalauzt. 9. Igyekezzünk külföldi tőkével a Dunaparton még egy luxus-szállót, a keleti pályaudvar közelében pedig nagy, modern turista-szállót építeni. 10. Segítsünk egy kétoldalas budapesti francia vagy angol napilapot fenntartani, mely az idegeneket a legújabb eseményekről rövi den tájékoztatja, hogy ne szoruljanak a 2—3 napi késéssel ideérkező külföldi lapokra s ne maradjanak hírszolgálat nélkül. 11. Használjuk ki a Dunát. Tegyük lehe­tővé, hogy a külföldi nyáron gyakorlott, hiva­tásos evezősökre bízhassa magát és könnyen hozzáférhető csónakokon élvezhesse a Dunát és az eléje táruló panorámát. Fejlesszük ki és tegyük olcsóbbá a vízi taxi intézményét és szervezzük át a helyi hajózást. Rendezzünk időszakonként vízi ünne­pélyeket és anélkül, hogy utánoznék Velencét, teremt­sünk valami speciális magyar vízi életet. 12. Rendezzünk évenként színházi és zenei hetet. Gyűjtsük össze erre a hétre az itthon vagy külföldön élő tehetségeket: zeneszerzőket, művészeket, karmestereket. Komoly és operett-zene mellett mutas­suk be a legmagasabb színvonalon álló cigányzenét. Adassunk elő oly darabot, melynek csak 3—4 szereplője van, idegen nyelven, továbbá köz­ismert idegen színpadi művet magyarul, kül­földi nyelvű konferansz után. 13. Gondoskodjunk róla, hogy a mozifilme­ken a tájékoztató magyar szöveg mellett francia, angol vagy német szöveg is legyen. 14. Kövessünk el mindent, hogy Budapest a Balkán és a Nyugat közötti t ran zi tó kereske­delem központjává váljék. Gondoskodjunk róla. hogy a csepeli kikötő sürgősen vámmentessé nyilváníttassák és bürokráciamentes, keres­kedelmi szellemű vezetőkre bízassák. Svájc, Párizs, Róma Velence, Becs óriási összegeket keresnek az idegenforgalmon. Bi­zony, mondom, mi is rá vagyunk utalva erre a jövedelemre. A lehetőségek megvannak. A ta­pasztalat azt mutatja, hogy akit egyszer ide- csábítunk, az többször is eljön és holtáig bará­tunk marad... Szaporítsa a Független Budapest habárait azzal, hogy állandóan napirenden tartja az idegenforgalmi problémákat! Dr. Auer Pál _ ~~ törvényhatósági bizottsági tag. Legmodernebb gyógyin’ézet sebészi és bel- betegek részére Dr. PAJ0B-SARAT0R1U1 S5 S^ÍV- ÉS ÉRBETEGEIM EK ÚJ JJSZTÄLV Idegbetegek, üdü­lök gyógyhelye, vizgyógy intézet, nap- és légfürdők.

Next

/
Oldalképek
Tartalom