Független Budapest, 1929 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1929-09-11 / 37. szám
n tn • // Egyes szám ára SO fillér. ( HUSZONNEGVEDIK évfolyam. _______________1929. Szeptember 11. 37. szám. Vá rospolitikai és közgazdasági lap. [/■ Megjelenne minden héten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt * Egész évre 24 pengő. Fél évre 12 pengő. Egyes szám ára 60 fillér. Főszerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-utca 22. Telefon: József 3k5—82. Postatakarékpénztári csekkszámla : 45.476. Az elsodort főváros. wi Most már mindent tudunk. Mert, ha óvatos volt is a belügyminiszter és sok ajtót hagyott is nyitva maga mögött, nem hagyott kétséget arra nézve, hogy milyen szellem fűti a fővárosi törvény alkotóit. Nem ért meglepetés bennünket, legalább is nem valami túlságos, mert sok jót nem vártunk: de mégis meglepett némileg a dolog, mert viszont — ennyi rosszra sem számítottunk. Nem térünk ki a választójogi rész egyes ötleteire és nem taglaljuk külön azokat az ötleteket sem, amelyek a tisztviselők kinevezésére és választására vonatkoznak: egyáltalán nem akarunk a részletekbe bocsátkozni, nem is lehet. Az egész tervezet, úgy, ahogy van, nem alkalmas arra, hogy még részletezzük is: tiltakozunk az egész ellen, a szellem ellen, amely fűti, a reakció ellen, amely szülte. Ez a „reform“ a legsötétebb visszafelé való haladás, a főváros önálló létének teljes megsemmisítése. Szerencsére még nem törvény és hisszük, hogy nem is lesz az. A belügyminiszter kijelentette nyilatkozatában, hogy most már alkalmat ad a főváros képviseletének is arra, hogy foglalkozzék a javaslattal. Nemsokára a városházán lesz a belügyi kodifikátoroknak ez a remekbe készült elmeműve és összeülnek a főváros vezérei, io- tisztviselöi és a pártok fejei, hogy elmondják véleményüket. Reméljük és elvárjuk, hogy ez a vélemény egyöntetű lesz és nem lesz körülötte vita. Nem is lehet. A főváros már megmondta egy ízben a véleményét, a főváros egy ízben már állást foglalt, amikor az autonómia kérdéséről volt szó. Akkor az összes pártok egyhangú vallomást tettek az autonómia mellett, és ebben a kérdésben olyan egyhangú volt az összes pártok véleménye, amilyenre még nem volt példa. A főváros minden egyes tényezője, életének minden egyes orgánuma olyan meggyőző egységgel rántott kardot és kiáltotta a „vitám et sanguinem“-et, hogy nem lehet, nem szabad kételkednünk a főváros magatartását illetően most, amikor az önkormányzatot végzetes veszedelem fenyegeti. A javaslat azt mutatja, hogy a kormány feltétlen úr akar lenni a városházán. Ezt a célt szolgálja minden egyes intézkedés, ez a gondolat tölti meg az egész javaslatot, mint ahogy a „kék gáz“ a Zeppelin burkát. A német technikai tudomány kitalálta ezt az újfajta léghajógázt, de a belügyminisztérium találmányai sem utolsók: az albérlőkre vonatkozó humoros ötlet, a polgármesterekre és a tanácstagokra vonatkozó szakaszok sem utolsók. Képzelhetjük, milyen elégedettséggel fogadták a belügyben ezeket az új találmányokat, milyen „heureka“-t kiáltottak, amikor világra hozták a saját kék gázukat, amellyel a fővárosi törvényjavaslatot megtöltötték. Állítólag a konszolidáció és kiengesztelődés felé haladunk. Állítólag új, demokratikusabb berendezkedésre készül a kormány. Eddig is volt közgyűlés és eddig is volt városháza és a legrosszabb indulat se mondhatja, hogy a mostani törvényhatóság nem állt feladata magaslatán. Pedig nem volt konszolidáció és hosszú éveken keresztül halálos harcot vívtak a városházán is a különböző világfelfogások. Harcoltak, néha szinte a kés hegyéig jutottak, de a főváros érdekéről nem felejtkeztek el és ezen a ponton mindig megtalálták egymást, akármilyen indulat fűtötte is a pártokat. A kormánynak azonban az autonómiának az a minimuma sem kell, amely idáig megvolt (de inkább csak látszat volt eddig is), most teljesen el akarja törölni a földszínéről Budapestet, hogy a városháza kapujára felírja láthatatlan betűkkel az új céget: „A magyar királyi belügyminisztérium fővárosi ügyosztálya, azelőtt Budapest...” Az elsodort falu után az elsodort A fővárosi törvény reformjának szelei, az új törvénynek nyilvánosságra került autentikus részletei erős megmozdulást idéztek elő a várospolitika berkeiben. A pártok soraiban kétségtelenül nagy az elkeseredés és nyomott a hangulat, mert a bejelentett létszámcsökkentés a pártok erejének csökkentését is jelenti. A bizottsági tagok túlnyomó része nem számíthat újból való megválasztására, és a pártok vezetői már nem is titkolják egyesekkel szemben, hogy az új választásoknál nem szerepeltetik az illetőket jelöltjeik sorában Általában bizonyosra vehető, hogy az új törvényhatósági bizottságból sokan fognak hiányozni, akik ma még örökös városatyáknak hiszik magukat. A pártvezérek elkeseredése és izgalma is indokolt. A közgyűlés megalakulása óta annak eredeti képe teljesen megváltozott és az új csatlakozások, átcsoportulások, kilépések, belépések teljesen átformálták a közgyűlés arculatát. Ennek természetes folyománya, hogy a városháza folyosóin a városatyák sokat suttognak készülő új pártalakulásokról, amelyek közül a Friedrich-párt már nyiltan ki is bontotta zászlaját. Friedrich István, aki a közelmúltban már többször adta tanujelét annak, hogy nem ért egyet a Wolf- páirt pro grammjával, — különösen pedig a kormánytámogatást illetően nem, — végérvényesen elhatározta, hogy a küszöbön álló községi választásokon önálló listával és önálló programmal veszi fel a küzdelmet. A városi tisztviselők jelenlegi helyzete meglehetősen sívár és kilátástalan. A mostoha viszonyok miatt előlépésre alig van lehetőség és nyugdíjazások sem mozdítják elő a tisztviselői kar előmenetelét. Érthető, ha ilyen körülmények közt nagy az elkeseredés az egész tisztviselői karban és mindenki úgy érzi, hogy jövője teljesen bizonytalan. Ezeken az állapotokon csak nagyszabású állásszaporítással, új állások szervezésével lehetne segíteni, és bár a közgyűlés a múlt évben már határozatot hozott az ügyosztályok szétválasztása és a tisztviselői állások szaporítása tárgyában, ehhez a belfőváros következik és az autonómiát felváltja az autokrácia. Ősszel már a parlament elé akarja vinni a kormány a kis torzszülöttet, a fővárosi törvény új tervezetét, a demokratikus orientáció nagyszerű produktumát. Reméljük, hogy a „vitám et sanguinem“ nem volt üres szó, és hogy a főváros képviselői méltó fogadtatásban részesítik azt a szellemet, amely el akarja sodorni Budapestet. Elterjedt hírek szerint az új pártalakulat máris nagyszámú és tekintélyes taggal dicsekedhetik. Egyelőre azonban még a Wolf-párt keretein belül maradnak, mert a hátralévő rövid időre már nem érdemes szerintük a közgyűlés képén változtatni. A Friedrich-párt csak a törvényhatósági bizottság feloszlatása után alakul meg, addig pedig nagy erővel folytatja szervezkedését. A demokrata és liberális fronton is új pártok tiine- cleznek. Űj kereskedő- és iparospárt készül a liberális front egységének megbontására. Ez azonban nem meglepetés, hiszen választások előtt és alatt a demokrata liberális polgárság sohasem tudott egységes nevezőre jutni és a legnagyobb nehézségek árán tudta csak erőit egyesíteni — szinte az utolsó pillanatban, — fokozottan áll ez a mostani helyzetben, amikor a demokrata és liberális polgárság valóban magára hagyatottan, egységes és céltudatos vezetés nélkül néz az események elé. Ebben a bizonytalanságban mindenki vezéri szerepet vindikál magának és igyekszik önmagának híveket toborozni. A pártok és csoportok alakulása már folyamatban van és rohamosan szaporodik a számuk, mint májusi eső után a gomba. Egységet csupán a szociáldemokratáknál látunk. A szocialisták azonban, — értesülésünk szerint — a pártban uralkodó hangulat hatása alatt nem fogják keresni a polgári pártokkal való együttműködést. hanem teljesen önállóan vonulnak fel a választásokon. ügyminiszter egyelőre nem járult hozzá, és így bizonytalan, hogy ezen a réven mikor lehet a mai szorult helyzeten segíteni. Ilyen körülmények közt egyedüli megoldási módnak kínálkozik az előírt szolgálati idejüket és életkorukat betöltött magasabb állású tisztviselők nyugdíjazása, ami kisebb mértékben ugyan, de mégis módot adna a tisztviselők előlépésére. Egészen természetes azonban, hogy az idős, vezető állásban lévő tisztviselők nem szívesen válnak meg az aktivitástól, és amíg csak lehet, igyekeznek prolongálni a nyugdíjaztatást. Megvan ennek az érdekes oka és magyarázata. Tudvalevő, hogy a főtisztviselők 400—SOO pengő reprezentációs pótlékot kapnak havonta, ami a mosKözeledik a választás: új pártok alakulnak. Átcsoportosulások a törvényhatósági bizottság mindkét oldalán. Friedrich István zászlót bont. — Átcsoportuiások a liberális fronton. Felemelik a városi főtisztviselők nyugdíját. ■■■ Ezentúl a reprezentációs költségeket is beleszámítják a főtisztviselők nyugdíjába. — Megkönnyítik a nyugdíjbavonuíást és ezzel a fiatal tisztviselők előmenetele is megjavul. Legmodernebb gyógyintézet sebészi és bel- betegek részére Dr. PAJORszívBUDAPEST, Vili. Idegbetegek, üdülők gyógy- VAS-UTCA17.SZ. helye, vízgyógyintézel, napÉS ÉRBEXEGISEMEK I .I OSZTÁLY ÉS iéjjfÜfdŐk.
