Független Budapest, 1929 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1929-09-11 / 37. szám

2 Függeilen Budapest 1929. szeptember 11. tani rendszer mellett csak addig jár részükre, amíg aktív működést fejtenek ki. Nyugdíjaztatásuk nap­jától kezdve úgy a reprezentációs pótlék, mint az esetleges egyéb mellékjövedelem megszűnik s nem marad^ más jövedelmük, mint a csekély törzsfize­tésük után járó nyugdíj. Sok tanácsnok 700—800 pengős nyugdíjjal vonul vissza az aktív szolgálattól, ami a mai nehéz világban nem biztosítja társa­dalmi állásukhoz méltó megélhetésüket. Ezért van az, hogy amíg csak lehet, kitolják nyugdíjaztatásuk idejét, de ha az már el nem kerülhető, valamilyen új elhelyezkedést keresnek a város valamelyik üze­ménél vagy intézményénél. Az a szerencsés főtiszt­viselő, kinek sikerül nyugdíjaztatása után a maga számára valamilyen állást szereznie, aránylag jól jár. Csakhogy ez keveseknek jut osztályrészül, és miután az öregek részére nem tudnak új elhelyez­kedést garantálni, a nyugdíjbavonulásról senki sem akar hallani. Most azután a főváros elnöki ügyosztálya érdekes és igazságos módon igyekszik e nehéz helyzeten könnyíteni. Az ügyosztály előterjesztést dolgozott ki, amelyet a közeljövőben az illetékes bizottságok elé, majd a belügyminiszter elé terjeszt hozzájáru­lás végett. Ebben azt javasolja, hogy a fötisztviselök reprezen- ' tációs költségét minősítsék nyugdíjba beszámít­ható járandóságnak, és a 4—800 pengős költséget a fötisztviselök szol­gálati idejük arányában nyugdíjaztatásuk után is megkapják. Igen méltánylandó ez a javaslat, mert egy tanácsnoknak, alpolgármesternek nemcsak a hivatalban kell reprezentálnia, hanem életnívóját is meg kell tartania, ha már nem is teljesít szolgá­latot. Megengedhetetlen, hogy a város hatalmát jelentő fötisztviselök öregkorukban, ha leteszik a tollat, a nyomorgó nyugdíjasok sorába süllyedjenek. Ez nem méltó a fővároshoz. Úgy értesülünk, hogy a főváros vezetősége ez ügyben már előzetes tárgyalásokat folytatott a bel­ügyminisztériummal, ahonnan biztató ígéretet kapott a kérdés kedvező elintézésére vonatkozólag. Ez a hír már csak azért is valószínű, mert állítólag a kormány is hasonló lépésre készül az állami főfunk­cionáriusok nyugdíjaztatásával kapcsolatban. Ha ez tényleg megtörténik, remélni lehet, hogy a főtisztviselők már nem fognak úgy irtózni a meg­érdemelt nyugalombavonulástól és szolgálati idejük kitöltése után gond és keserűség nélkül engedik át a munkaasztalt az elöbbrejutásért sóvárgó fiatalabb generációnak. Itt a dinnye!... Irta: Posta Sándor. Javában dühöng a dunaparti dinnyeszezón. Jön a paradicsom! S én nem tudom hányadszor már, de megint csak újra kezdem a Ferenc József-rakparti lakó, a belvárosi polgár, a budapesti ember pana­szait. Fizetjük a méregdrága lakbért az előkelő duna- sori lakásokért, de elviselhetőbb a csatornabűz, mint a nyitott ablakainkon betóduló levegő. Dermedtünk a téli hidegben, az adóból lesírt pénz­maradékot elvitte a tüzelő, most meg a végrehajtó­tól megmentett kabátunkat leszedi a hőség, men­nénk a Dunapartra friss levegőt szívni, mert tüzes kőrengetegben lakunk mi, belvárosiak. Igen ám, de hogyan? Nem mindegyik volt a harctéren, nem szokta a különböző akadályok és barrikádok meg­mászását, már pedig ha a Ferenc József-rakparton le akarsz jutni a Dunához, át kell vergődni az Er- zsébet-hídig húzódó zeg-zugos dinnyesikátorokon, a szennyes ütött-kopott láclatörnegen és lécrengete­gen, amikből a hevenyészett árusító állásokat össze­tákolták. De ezenfelül gázmaszkokra is szükség lenne, mert az orrfacsaró bűzt, amit a bájos rendet­lenségben szerte heverő hulladék és rothadás ter­jeszt, e nélkül kiállni igen bajos. Büszkén mutogatjuk idegennek, vidékinek világ­szép fővárosunkat, és elfelejtjük, hogy nincs ron­dább dolog, mint vasalt frakkhoz és cilinderhez a mocskos gallér. Mutogatjuk milyen szép ez meg az, amit az Isten jókedvében nekünk ajándékul meg­teremtett, de-hogy a legszebb helyen, a Duna part­ján rendet, tisztaságot teremtsünk, arról megfeled­kezünk. Hát igen! Ha egy gyűlölködő cseh szomszéd, vagy egy kirúzsozott, agyonsminkelt román dalia akarná hozzánk való jó érzését rendelkezésekkel bizonyí­tani, akkor érteném, hogy kikeresi Budapest leg­szebb helyét, honnan a csodás Gellért-hegyet a leg­jobban élvezhetjük, és ide dirigálja erre a helyre mindazt a piszkot, büdösséget és undorító hulladé­kot, ami itt a város vezetőségének jóvoltából fel­halmozódik. Mintha mesterségesen akarnák elzárni a kőrenge­tegbe szorított budapesti polgárt attól az üdüléstől, pihenéstől, amit egy hatalmas folyam közelsége szemlélete nyújt. A Ferenc József-hídfőjénél levő illemhely tövé­ben gyümölcsöt árulnak, és onnan kezdve föl egész az Eskü-térig egyetlen rozoga ládatömeg, illetve régi ládákból és lécekből hevenyészett áruállás, benne a dinnyék, körülötte az eldobált gyümölcs­hulladékok, rothadó dinnyemaradványok. Közbül a szemetesládák, a tetejükben, alattuk elszórt dinnye­héj, a partmenti padokon dinnyehéj, a gyalogjárón dinnyehéj, a vízmenti lépcsők tele dinnyehéjjal, és a dinnyeevés oszló és bűzlő maradványaival. És sehol egyetlen szemétláda, hulladékkosár. Még ha meglenne az emberekben a jóizlés, hogy elrejt­sék a hulladékokat, akkor sem tehetik, mert nincs hová. Nyilvános illemhely is csak a hídfőnél van, úgyhogy az üdülésre, pihenésre vágyó emberek kénytelenek undorral elmenekülni erről az egyéb­ként gyönyörű Dunarészről: a szemét, a piszok, a bűz oly tűrhetetlen! Három uszoda áll egymás mellett ezen a part­részen, a forgalom már e miatt is hatalmas. Lo­gikus is lenne, hogy ha már a város erre a helyre teszi az egészséget és nyári üdülést szolgáló uszo­dákat, legalább gondoskodjék arról, hogy a levegő és a környezet egészségügyi szempontból elfogad­ható legyen. Ezzel szemben nemcsak a parti részek talaja és levegője tisztátalan elviselhetetlenül, hanem az idetartozó Dunarész is az egész város területén a legmocskosabb, mert tele van gyümölcshulladékkal, amelyet azok dobálnak bele, akik hulladéktartók híján így hódolnak a tisztaságérzésüknek. Nem egyszer kellett keserű szívvel zsebrevágnom itt járó és a városunk szépségein lelkesülő idegenek­től csodálkozó szemrehányást, miképen tűrhetjük itt a város legszebb pontján ezt a keleties piszkot, s vidéki orvoskollégáim nem egyszer hivatkoztak erre a higiénikus szempontból szégyenteljes álla­potra, mikor a vidék egészségügyi elmaradottságáról szóltam. Számtalanszor élt panasszal a környéken lakó és a bűztől, piszoktól szenvedő polgárság, a törvény- hatóság nem egy tagja, jómagam egynéhányszor tártuk fel a közgyűlés, egyes bizottságok színe előtt ezt az egészségügyi városrendezési és szépészeti szempontból egyaránt tűrhetetlen állapotot. Sajnos, a tanács részéről ígéretnél egyéb mindeddig nem történt. Hogy miért nem? Annak is van valamelyes magyarázata. Nem hinném ugyanis, hogy városunk vezető urai ne találnák éppoly elrettentőnek a ferencjózsefparti állapotokat, mint más jóízlésű pesti polgár. Tudom, ha autójukról leszállnak, és gyalog­sétát próbálnak ezen a partrészen, maguk is el­borzadnak attól, amit itt látni és szagolni lehet. De! Az ügy elintézésébe beleszól a IV. kerületi elöljáró­ság, a kerületi tiszti orvos, a vásárcsarnoki felügye­lőség. a tiszti főorvosi hivatal, a köztisztasági hiva­tal, a partbeosztó bizottság, a sétányügyi bizottság, a közlekedési bizottság, a Beszkárt, a jogügyi ügy­osztály. az út'- és csatornaépítésig osztály és végül egész bizonyosan a közmunkatanács. Ez mind véleményez, kezdeményez, indítványoz és továbbad. Továbbadja más, szerinte erre feltét­lenül illetékes szervnek további véleményezés, taná- .csolás stb. céljából. A dinnyepiac pedig tovább dísztelenkedik a mai formájában, tovább terjeszti a bűzt és a rothadást. Az adminisztráció mai csigalassúsága és kiismer­hetetlenül tekervényes útjain igazán nem tudom mi­képen lehetne ezt a büdös tengeri, illetve dunai kí­gyót végleg kiirtani. Ha azonban a polgármester úr Öméltósága gyalogsétán akarná érdeklődő, idegen kollégáinak az ő szépséges Budapestjét megmuto­gatni ajánlom, hogy a Ferenc József-rakpartot ke­rülje el messzire. Mert ott se büszkélkedni való szépségét nem talál, se részvétre indító nyomort nem mutathat. Ott csak képtelen rendetlenség uralkodik, amit semmi sem indokol, ott bűz van. amit tűrni nem volna szabad, ott piszok van, amit el kellene távolí­tani! Vájjon mi lenne, ha a Ferenc József-hídtól az Er- zsébet-hídig szemét, piszok, trágyáié, rothadó gyü­mölcs helyett, árnyas fákkal, gyeppel, virágokkal éke­sített park lenne, néhány púddal és tíz szemét­kosárral? |É| KUNZ JÓZSEF és TÁRSA «sjgpF- királyi kiváltságos nagykereskedők Budapest, IV. kerület, Szervita-tér 4. Telefon: flut. 827 09. Jászom- és asztalnemű. Szállodai és kórházi fehérnemű. Csaklós András egyházi szobrász, oltár- építő és egyházmilvészeti templomberendezö Műterem : Budapest, IX., Kinizsy-utca 14. szám. Római katholikus cég. Az első beszerzési forrása a fából és kőből készült temp­lomberendezési tárgyaknak. Nem kereskedő. Pusztaszeri- és Lublói-úton 90—180 öles telkek, bérházra is | alkalmasak, jutányosán, esetleg részletre. Csillaghegyen tel­kek 10 százalék lefizetéssel öt évi részletre kaphatók. „MONTANA“ ingatlaniroda Budapest, III., Lajos-utca 9. szám. Telefon : 606-15. Csak pipereszappant has zilálj oix!

Next

/
Oldalképek
Tartalom