Független Budapest, 1929 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1929-07-24 / 30. szám
Égyes szám ára 50 fillér Várospolitikai és közgazdasági lap. megjelenik minden héten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő. Fél évre 12 pengő. Egyes szám ára 60 fillér. Főszerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, VII., Szövetség-utca 22. Felelős szerkesztői LIPPAY GYULA dr. Telefon: József 31/5—82. Postatakarékpénztári csekkszámla: 45.476. na Hadjárat Budapest ellen. Budapestnek vannak ellenségei is. Nem azokra gondolunk, akik ellenségei az országnak, a magyar nemzetnek: a kisántánt néven tömörült zsákmány biztosi tó szövetkezetre, nem is a féltékeny egyéb külföldre, nem. Budapest legkegyetlenebb ellenségeit nem ott kell keresnünk, hanem — itthon. A Független Budapest legutóbbi számában egyik vidéki lapocska cikkét közöltük. Ez a cikk tajtékot túrt és kénkövet lihegett Budapest felé. Olyan őszinte gyűlölet csendült ki belőle a magyar fővárossal szemben, amilyent a prágai vagy bukaresti sajtóban soha nem láttunk. Mai számunkban egy másik, hasonló szemelvényt közlünk egy másik vidéki lapból, de idézhetnénk hétről-hétre, napról-napra számosnál számosabb gyűlölet-kiiakádást: a vidék sajtója szinte koncentrikusan izgat állandóan a magyar főváros, a bűnös, elvetemült, jólétben tomboló, idegen bálványoknak hódoló Budapest ellen. A napokban egy itt időző amerikai társasággal voltunk együtt. Már egy hete vannak Budapesten és nem tudnak betelni a város szépségével. Elmondták, hogy Bécsben voltak és a hotelportásnál érdeklődtek, hogy milyen város Budapest, amelyről már sok szépet hallottak. A portás aztán felvilágosította őket, hogy Budapestre nem érdemes elmenni, kár a négyórás útért, Budapestnek csak egy rendes utcája van és rettenetes itt a drágaság. Az amerikaiak mégis eljöttek és —■ mint már mondtuk, — egy hét óta járják a várost, a budai hegyeket, a szigetet és a Dunát. Vidéki laptársunk is azt mondja, amit a bécsi portás: nem szabad Budapestre utazni, nem érdemes, sőt egyenesen hazaárulás, ha a vidéki ember Budapestre utazik. Ne tévesztéssé meg magát a magyar vidék a főváros hangzatos reklámhadjárataitól, ne dőljön be a különböző trükköknek, amelyeket a főváros ünnepségek formájában követ el a vidék zsebe ellen: az egésznek nincs más célja, mint elvenni a vidéki zsebek féltett garasait. Budapest nem egyéb, mint a vidék kifosztására alakult szövetkezet, egy bűnös, nyomorult város, szégyene a világnak. Szerencse, hogy itt a magyar vidék, amely megmenti a nemzet renomméját és presztízsét ezzel a züllött várossal szemben. Nem szabad a dolgot egy vállvonítással elintézni. Nem szabad a régi „der Zar wird sich kratzen“-féle gúnyolódással napirendre térni e fölött a vidéken állandósult hang fölött. A kutya ugat, a karaván halad, de a szimptoma, az t. L, hogy ez az ugatás nem szűnik meg, hanem éjjel-nappal tartó állandó koncertté magasztosul, bizonyítja, hogy itt tenni kell valamit, mert a fővárosnak nem közömbös sem a bécsi portás, sem pedig a vidéki kis kuli, aki nyelvet öl- töget. Néhány hét múlva itt a Szent István-íinnep, amelyre óriási propagandával és nagy áldozattal készül a főváros. Rjtpka főpolgármester évek óta dolgozik, szervezi, fényesíti, csiszolja ezt az ünnepet, hogy Budapest felé irányítsa elsősorban az ország, másodsorban pedig a külföld figyelmét. A fővárosi propaganda harsonája mind több és több vendéget csábít Budapestre, a Szent István-nap kezdi végre felvenni azt a képet, amelyről Ripka álmodott, amikor propagandáját megkezdte és most megszólalt az ellenkórus és el akarja rontani, semmivé tenni azt, amit eddigi szívós munkájával a főváros elért. A vidéki sajtónak Budapest ellen folytatott agitációja nem új hang. Ismerjük ezt a hangot régebbről, a kilenc-tíz év előtti időkből. Azóta azonban már megvilágosodhattak volna az elmék és kitombolhatta volna magát az ostobák elfogultsága. Nem történt meg, vagy csak nagyon kis mértékben. Valami titkos hajtogatás izgatja a vidéket állandóan a főváros ellen és ez a gyújtogató kéz vezeti azoknak a tollát, akik mérges kis kirohanásaikkal ártani akarnak és bizonyos mértékben ártanak is Budapestnek. A városháza tisztviselői nagy várakozással tekintenek a nyári szünet befejezése elé. Sorsuk változását várják az elkövetkező hónapoktól és elsősorban az egész vonalon nagyszabású státusrendezést és állásszervezést akarnak keresztül vinni. A tanács teljes mértékben magáévá tette a tisztviselői kar erre vonatkozó kívánságait, amit igazol az a tény, hogy teljesen elkészültek az ezzel kapcsolatos előterjesztések, amelyeket a közgyűlés kora ősszel fog letárgyalni. A fogalmazói karon az állások számát jelentékenyen akarják növelni, és pedig a legalsóbb kategóriáktól kezdve a főjegyzői állásokig bezáróan, sőt a tanácsnak az a terve, hogy még a fővárosi törvény életbelépését megelőzően — amire úgy látszik, még sokáig kell várni — megismétli a kormánynál az ügyosztályok s ezzel kapcso'atosan az alpolgármesteri és tanácsnoki állások szaporítására vonatkozó kérését. Tekintve, hogy az összes pártok, kivétel nélkül, támogatták ezt az akciót, lehetségesnek látszik, hogy a belügyminiszter nem fog elzárkózni a jóváhagyás elől és esetleg újévkor már végre is hajthatják az új ügyosztályok szervezését. Az elnöki ügyosztály a jövő évi költségvetési tervezetben már ennek megfelelően készítette el az előirányzatot. Mintegy félmilliót‘ tesz ki az ügyosztályok és az állások szaporításának költsége. Még ebben az évben megszüntetik a hetijegyzé- kes és havidíjas tisztviselőállásokat is, és mint már jelentettük: minden hivatalnokot, aki egy éve áll a főváros szolgálatában, véglegesíteni fognak. Ezt a bujtogatást meg kell szüntetni, a gyújtogató kezet meg kell ragadni, hogy ne árthasson. A vidéki sajtót és különösen a sajtónak azt a részét, amely ezeknek a támadásoknak a fészke, Budapestről irányítják. Nem állítjuk ezzel azt, hogy ezeknek a támadásoknak a kiinduló pontja Budapest, de igenis azt, hogy az irányító kéznek módjában áll megkímélni Budapestet a kis köpködőkkel szemben. Zola Emil halálakor Anatole Francé azt mondta gyászbeszédében a Zolát támadó sajtóról, hogy a hatalmas dómot nem teszi kevésbbé monumentálissá, ha egy-egy kutya megáll mellette és felemeli a lábát a dóm falánál. Budapest sem lesz sem több, sem kevesebb a vidéki sajtó méltatlan harca folytán. De a főváros vezetősége, amely becsületes kitartással dolgozik a város presztízsének emelésén, nem nyugodhatik bele abba, hogy munkájának eredményét éretlen köpködések kockáztassák és meg kell találnia a módot arra, hogy az a kéz, amely a vidék sajtójának ezt a részét irányítja, megfogja és elhajlítsa azt a tollat, amely most sárral és méreggel a hegyén Budapestnek van fordítva, mint valami öldöklő dárda. őszre marad az adóhivatali tisztviselők stáius- rendezése is, amely szintéin teljesen elő van készítve és csak jóváhagyásra vár. Az árvaszéken, ügyészségen és számvevőségen is létszámszaporítást kérnek a hivatalvezetők, és valamennyi igény nemcsak jogos, de méltányos is. A B-listák korszakában minden szakon nagyszámú tisztviselőt bocsátottak el, ellenben a munka napról-napra, a főváros fejlődését meghaladó arányban növekszik. Elkerülhetetlen a tisztviselői létszám emelése, ha csak nem akarják a főváros adminisztrációját csődbe kergetni. A kerületi elöljárók szintén panaszoljále, hogy képtelenek a sok ügyes-bajos dolgot, az állandóan növekvő ügyforgalmat ellátni és sürgetik a kerületek szétválasztását. Ebben az ügyben a főváros tanácsa is felirattal fordult a kormányhoz és kérte, hogy az új fővárosi törvényben feltétlenül intézkedjék Budapest új kerületi beosztásáról. Erre tehát csak az új törvény életbelépése után kerülhet sor. Az ősz folyamán nemcsak az új állások betöltése révén, hanem nyugdíjazások folytán is nagyarányú választásokra kerül a sor. Sok főtisztviselő nyugdíjazása vau küszöbön, elöljárók és tanácsnokok készülnek nyugdíjba. Azonkívül októberre maradt több mint 40 állás betöltése, amely még a nyári szünet elölt volt aktuális, de ismeretlen okból elhúzódott. Az ősz tehát ismét a választások jegyében köszönt be a városházára és a tisztviselők a nyári vakációt erőgyűjtésre használják fel, hogy alul ne maradjanak a közeledő választási harcokban. Legmodernebb gyógy- fi Ir. PAJOR-SANATORIU szív- ÉS ÉRBETEGEKNEK IJJ IM BUDAPFST, Vili. Ideqbeiegek, üdülők gyógylífl VAS-UTCA 17. sz. helye, vízgyógyintézet, nap- OSZt v, v és légfürdők. intézet sebészi és bel- U betegek részére Izgalmas választásokkal kezdődik a városháza őszi munkája.---------------------- laa— —----------------Sz ámos új állás! szerveznek, sokan mennek nyugdíjba, 40 állás pedig már a nyár előtt is betöltetlen volt. — Csődöt mond a főváros adminisztrációja, ha az új fővárosi törvényt akarják megvárni a halaszthatatlan reformok megvalósítására.
