Független Budapest, 1929 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1929-03-27 / 13-14. szám
i 929. március 27. Független Budapest 3 Az új házadómentesség. Irta : Dr. Glücksthal Samu. A rendkívüli házadómentesség megadásánál elsősorban mérvadó az a kérdés, hogy voltaképen mit kívánunk szolgálni az adókedvezményekkel. Budapesten az utolsó 50 esztendő alatt gyakrabban találkoztunk rendkívüli házadómentességekkel. Ezek nagyobbára egyes nagyvonalú városrendezési érdekeket kívántak szolgálni. Dr. Glücksthal Samu. Hyen volt az Andrássy-út, a Körutak és a Szabadság-térre vonatkozó rendkívüli házadómentesség. El is éretett, — hogy mint mondani szokás, — amerikai stílusban épültek fel ezek a városrészek. A házadómentességre vonatkozó törvények természetesen korlátolták az adómentességet a kedvezményezett városrészekre. Csak későbben tért át adórendszerünk arra az irányzatra, hogy a házadómentességet fokozottabb lakástermelés érdekében ki kell terjeszteni a város egész területére. Legutoljára ez a kérdés az 1927-iki törvényekben szabályoztatok, amelyeknek rendelkezései értelmében az a ház, amely legkésőbb 1927. végén készült el, 3Ö éves rendkívüli adómentességet kapott, és az, amely legkésőbben 1929. év végén készült el, már csak 25 éves adómentességgel bír és így csökken évről-évre az adómentesség tartama. Ez a rendkívüli adómentesség is elérte célját és tényleg az utolsó években a háború és a forradalmak alatti építkezés szünetelése ki lett egyenlítve azok által a fokozott építkezések által, amelyeknek még 1928-ban is tanúi voltunk. Az utolsó években mintegy beidegződött az a tudat, hogy az új ház 30 éves adómentességgel bír és így a csökkenő mentességi tartam kedvetlenséget váltott ki, amely erősen kezdett mutatkozni abban, hogy az 1929-ik évben az építkezési előkészületek messze mögötte maradtak a korábbi évek eredményeinek. De nemcsak ez a kedvetlenség csökkentette az építkezési kedvet, hanem az építkezés drágasága is, amelynek indexe a békebeli árakkal szemben 50%-os emelkedést mutat; főleg azonban a hitelviszonyok teljes rendezetlensége apasztotta az építkezések számát, mert vagy egyáltalában nem lehet építkezési hitelt kapni, vagy csak igen drága, szinte elviselhetetlen feltételek és módozatok mellett. A pénzintézetek ma a felépítendő ház értékét véve alapul, az érték 40%-ánál nagyobb kölcsönt nem engedélyeznek és ez is a folyósított 88%-os árfolyam mellett közel 9%-ba kerül, vagyis a kamatteher meghaladja a 10%-mt Ilyen körülmények között természetesen már számítani kellett az építkezési kedvnek teljes elsorvadásával, ami Budapesten azt jelenti, hogy 40 különböző ipari foglalkozás nélkülözi az építkezés nagy munkámé gr en d el ései t és ezerszámra szaparodik a munkanélküliek száma. Hogy ez ismét mit jelent a mai gazdasági krízis közepette, amikor a keresetnek és a foglalkozásnak lehetősége naprói-napra szeinmelláthatólag csökken, azt felesleges bizonyítani és égető szükségességé vált, hogy e téren valami történjék. A pénzügyi kormány az első figyelmeztető szóra felismerte a helyzet komolyságát és elvileg az adó- mentesség kiterjesztésének alapjára helyezkedett, és ez okból kérdési is intézett a törvényhatóságokhoz, így elsősorban Budapest székesfővároshoz, hogy az új adómentessség szabályozására vonatkozólag mily rendelkezéseknek törvénybeiktatását tartanák szükségesnek, illetve célszerűnek. A vidéki törvényhatóságok csodálatosképen nem reagáltak és mivel az idő múlott, a pénzügyi kormány a kérdés törvényes rendezését egyelőre a székesfőváros területére szorította. Budapest székesfőváros tanácsa pedig oly előterjesztést tett, hogy a rendkívüli adómentesség szo- ríttassék egyes, a törvényben részletesen körülírandó városrészekre és ne adattassék meg a Főváros egész területére. Ez az állásfoglalás valósággal érthetetlen volt, mert a már előadottakból ki- tünőleg ezidőszerint a munkaalkalom teremtésére irányul a rendkívüli adómentességnek a célzata. Ha pedig az építkezési lehetőséget egyes városrészekre szorítjuk, kétségtelen, hogy kevesebb építkezés várható, mintha az adómentesség általánosságban adatnék meg. Annak a teleknek a tulajdonosa, amely nem kapott rendkívüli adómentességet, a differenciális elbánás miatt távoltartja magát az építkezéstől és így sok építkezési terv csírájában fojtatott volna meg. A város egyes részeire szorított adómentessség csak azzal az egy eredménnyel járt volna, hogy a kedvezményezett telkek értékükben emelkednek, vagyis egy egészségtelen és teljesen indokolatlan telekérték eltolódás keletkezett volna, a nélkül, hogy az építkezési kedvet ezzel emeltük volna. Ily körülmények között terjesztettem elő a székesfőváros közgyűlésén azt a javaslatot, hogy a közgyűlés ne fogadja el a Tanács állásfoglalását, hanem sürgősen kérje a házadórnentességnek a főváros egész területére való megadását. A közgyűlés a helyzetet megértvén, egyhangúlag fogadta el javaslatomat és így a pénzügyi kormány ennek a hatása alatt állott, amikor a látszólagos ellentéteknek elsimítása végett ankétet hívott egybe, amelyen az összes pártok egyértelműleg a teljes rendkívüli adómentesség mellett szólaltak fel; a pénzügyminiszter úr pedig az előterjesztéseket ott nyomban magáévá tette és maga is az általános adó- mentesség mellett foglalt állást. Három nappal az ankét után a pénzügyminiszter úr a kész törvényjavaslatot már a képviselőház elé terjesztette és az ünnepek után a törvény javaslat kétségei kizárólag egész terjedelmében törvényerőre lép. Már is észreveszek egy mozgolódást, amelynek célja, hogy nagyobbarányú építkezések meginduljanak és ez annál inkább fog bekövetkezni, mert a törvény hatálya mindössze két évre terjed, vagyis a lebontott ház helyére kerülő új háznak legkésőbben 1941. májusra készen kell lennie és így fokozott gyorsaságú munkára van szükség, hogy a törvény előnyei teljességükben kihasználtassanak. Nem vagyok azonban túlságosan optimista és csodákat a törvénytől sem várok, mert az építkezési hitel kérdését párhuzamosan kellett volna megoldani, ez pedig nem történt meg. Olyan alany pedig kevés van nálunk, aki köicsön nélküli építkezésre képes volna. A tőkék nagyrészt elpusztultak, új tőkeképződés csak igen csekély mértékben folyik és így jobban rá vagyunk utalva a hitelre, mint bármikor ré -bben. De azért kétséget nem szenved, hogy az adómentesség önmagában igen nagy mértékben ellensúlyozza a többi hátrányos erőtényezőt és így okvetlenül sokkal több fog épülni, mint amennyi adómentesség nélkül épült volna. Ausztriában a múlt év vége felé törvényjavaslatot terjesztett be a pénzügyminiszter, amelyben az a rendelkezés foglaltatik, hogy az építtető, aki az építési tőkének 40%-a felett rendelkezik, akár saját tőkében, akár elsőhelyű bankkölcsönben az államtól további 50—60%-os építési kölcsönt kap, amelynek ^--iSztési részlete 2%-nál magasabb nem lesz. A törlesztéseket az állam saját erejéből eszközli, aminek ellenében viszont 1%-ot szed az összes házbérbevételek után. Ez a törvényjavaslat ezideig még törvényerőre nem emelkedett, mert érdekellentétek vannak a politikai pártok között, de valamilyen formában ez az alapgondolat, amely szinte forradalmosítani fogja az építkezési kedvet, okvetlenül törvénybe fog kerülni. Nálunk is kell valamilyen további stimuláns eszközökről gondoskodni, ha az építkezési kedvet fo- kozni akarjuk. Azt az ellenvetést teszik azonban igen előkelő helyről, hogy kár támogatni az építkezési kedvet, Budapesten van elég ház és elég lakás és a lakások szaporítása már nem közgazdasági érdek. Én ennek a tételnek a helyességét semmilyen vonatkozásban sem fogadom el BUDAPEST, VI., TERÉZ KORÚT 43. SZ. Budapesten nincs elegendő lakás. A legjobb bizonyítéka ennek az, hogy a lakáspiacot még mindig nem lehet felszabadítani, mert kétségtelen, hogy felszabadítás esetén a szabad lakbér megállapítás folytán a béreknek erőteljes emelkedésével állanánk szemben. Ez pedig nem kívánatos. Elegendő számú lakásról akkor lehet beszélni, ha van néhány százaléknyi üres lakás, amelynek segítségével a lakáscsere lakbéremelkedés nélkül keresztülvihető. Már pedig a lakás felszabadításnak is be kell előbb-utóbb következnie, mert a korlátozás kétségtelenül a magántulajdonnak csorbítását jelenti; jogállamban pedig ilyesmi időlegesen fenntarthatja magát, de intézményesen nem kapcsolódhatik bele a jogrendszerbe. Lakást tehát azért is kell építeni, hogy a lakáspiac szabályszerű funkcionálása kezdetét vehesse és a magántluajdon korlátozása megszüntethető legyen a nélkül, hogy ez a lakosság újabb megterhelését jelentené. De más okból is kell építkeznie. Budapesten a lakásoknak nagyobb része még nem felel meg a modern közegészségügyi követelményeknek. Sok még a túlzsúfoltság és a pincelakás is. Ezeket N ki kell küszöbölni és a követelményeket már nem szabad úgy megkonstruálni, hogy legyen elegendő számú lakás, hanem úgy, hogy legyen elegendő hygienikus lakás, amely megvédi a lakosság életét és egészségét. Ezért nem tudom megérteni az ellenérveknek azt a részét sem, amely azt tartalmazza, hogy kölcsön- Dénzeket csak produktív beruházásokra szabad fordítani. Ha a produktív tulajdonságot egyedül abban keressük, hogy alkossunk olyasmit, ami közvetlenül termel, akkor kétségtelen, hogy egy gyár produktívabb, mint egy lakás. De én nem ismerek produktívabb valamit, mint a lakosság egészségügyi viszonyainak megőrzését és fokozását. Végtére a legbecsesebb gazdasági erő az ember, az teremt és az alkot és az a társadalom boldog, amelyben a lakosság szaporodik és a születési arányszám jobb a halálozási arányszámnál. Ha valamely városban tengersok gyár létesül a nélkül, hogy a lakosság egészségügyi viszonyaira ügyelnénk, a gépek hiába zakatolnak, a kerekek hiába forognak, annak a városnak eleven lüktetése előbb-utóbb meg kell, hogy szűnjék. A lakások építésének erőteljes támogatását elsőrendű feladatnak tekintem és azért az adómentességet örömmel üdvözlöm. A hitelviszonyoknak a reorganizálását és az egyéb előfeltételek megteremtését pedig sürgős feladatnak tartom. Várom is a kormánytól és a székesfőváros tanácsától a szükséges további kezdeményező lépéseket. ZODY SZILARD R szobrász, művész, tanárképző főiskolai szobrász-tanár Tel.: ]. 2-71. Műterem : Mária Terézia-tér 8. 1IILJWJJIUMW» 11 U MAGYARORSZÁGI ÜZEME: WEISZ JÓZSEF és FIA BUDAPEST, V., HONVÉD-UTCA 38. - Alapítási év: 1869.
