Független Budapest, 1929 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1929-01-02 / 1. szám

XXlV. évfolyam. 1929. január 2 1. szám. Várospolitikai és közgazdasági lap. Megjelenik minden héten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő. Fél évre 12 pengő. Egyes szám ára 50 fillér. Főszerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-utca 22. Telefon : József 3tf5—82. Postatakarékpénztári csekkszám.a: 45.476. 1929, amely most lépett be a küszöbön, aggódó arco­kat, kereső szemeket talál itt, Budapest portá­ján. Mit hoz, mi van a tarsolyában: jó-e rossz-e? Hozza-e a vidám reménységet, a sza­badságot, szárnyakat hoz-e, amelyekkel Buda­pest a magas horizontok felé repülhet, avagy mankót hoz-e, betegeknek és gyengéknek való tolókocsit-e, amellyel elbiceghet, elvánszorog­hat az erejétvesztett beteg? Ebben az évben fokozott várakozással nézzük az új, a még szokatlan évszámot. 1929. Mennyi titok, mennyi kérdőjel, mennyi várakozás és mennyi reménykedés! És mennyi félelem, mennyi aggódás, mennyi reménytelenség! „Csak jobb jöhet, rosszabb már nem lehet, mint volt“, mondja az optimista’, mire a pesszimista a régi német mondással válaszol: „Selten kommt was besseres nach“. Vájjon kinek lesz igaza: az optimistának-e, vagy a pesszimistának? Ki tudja. Mi optimisták vagyunk, hiszünk, bízunk, reménykedünk és ennek a bizakodásnak zöld koszorújával üdvözöljük az ifjú vendéget, az ezerkilencszázhuszonkilencedik közönséges esz­tendőt. A naptár szerint „közönséges“. A főváros naptára azonban mást mutat. Azok, akik a fő­város kalendáriumát csinálják, azok sorsdöntő szerepet szántak az 1929. esztendőnek, amely mérföldkő lesz a város történetében. Közel hatvan esztendős korszakot zár le az elkövet­kezett új esztendő és új utat nyit, amely, hogy meddig tart és hová vezet - kérdések kérdése, melyre választ csak az idő adhat, az Idő, ez a legnagyobb úr, amely hatalmasabb császárok­nál és királyoknál, nemzeteknél és népeknél, sőt nagyobb és hatalmasabb minden polgár- mesternél és kormánynál is, az Idő, amely talán még Wolff Károlynál is nagyobb diktátor, ámbár ez nem is látszik valószínűnek. Most még nem tudunk semmit sem: 1929 itt van már ugyan, átlépte a küszöböt, de még a jövendő titkos fátyola borítja arcát. Néma, mint a szfinx, s nem tudjuk, ez lesz-e ama „víg esz­tendő“, amely megengesztel bennünket a sors­sal annyi keserves bí'mhődés után, vagy pedig fekete betűkkel lesz-e beírva Budapest lapjaira, amelyek amúgy sem szűkölködnek gyászlapok nélkül. Azt szokás mondani, hogy nemzetek és népek történetében egy-két évtized sem számít, nemhogy egy esztendő. Mi tudjuk, hogy ez nem igaz, Mátyás király magyar birodalmának ra­gyogását alig néhány évtized választja el Mo­hácstól és 1896-ot. a magyarság renaissance-át, nemzeti tündöklésünk gyönyörű ünnepét alig két évtized választotta el 1918-tól. És ha a nem­zet életében ekkora változást jelentenek az évek, mennyivel többet számítanak egy város életében, egy városéban, amely tegnap még kis­város volt s most munkára készen várja, hogy kibontakozhassék s azzá legyen, amire tehet­sége és ereje predesztinálja: a magyarság em- póriumává, munkánk és nemzeti energiánk büszke hirdetőjévé. Piros betűkkel lesz beírva 1929 Budapest könyvébe, ha ebben a feladatá­ban akárcsak egy lépéssel is előbbre viszi, de fekete gyász színébe öltözik ez a szám, ha megakasztja ezt a fejlődést. Piros lesz-e. vagy fekete? Pluszt jelent-e, avagy mínuszt? Az idő felelni fog rá. Mi bízunk, mert érezzük az erőt és tehetséget, amely eddigi útján segítette Budapestet és hiszünk, mert hitet ad Budapest eddigi múltja. Hiszünk Budapest lelkének erejében, mert ismerjük ezt delmeskedő akaratot, amely idáig elhozott bennünket s tudjuk, hogy ez a lélek, ez az aka­rat ezentúl is győzni fog. hiszünk Budapestben és hiszünk az emberekben és ez a hitünk hozza magával azt, hogy bármit hozzon is 1929, Buda­pest diadalmaskodni fog. Ezt az optimizmust öltjük magunkra, amikor a fiatal vendég, az új esztendő bekopogtat házunk ajtaján. 1929: a városháza sorsdöntő esztendeje Az új esztendő nagy eseményeket ígér — város- politikai vonatkozásban. Rég nem várt annyi fontos eseményt a városi politika, mint a most kezdődő új esztendőben. Budapest fejlődésének történetében hatalmas fejezet esik az 1929. esztendőre. A közel hat évtizedes fővárosi törvény, amely ólomsúllyal nehezedett a fővárosra s elzárta előtte a világvárosi fejlődés útjait, talán idén mégis helyet ad egy modernebb szellemtől áthatott új törvény­nek. amely felnyitja a sorompókat Budapest szabad haladása előtt. Mint azt az illetékes kormányférfiak nyilatkozataiban olvassuk, mar csak hetek kérdése az új törvény benyújtása s a parlament a megszi­gorított házszabályok segítségével néhány nap alatt törvényt csinálhat a tervezetből. Városházi körökben feszült érdeklődéssel várják a javaslat nyilvánosságra hozatalát, amikor azután kiderül, mennyi igaz a sokféle !n a hírből és igaz-e. hogy a kormány meg akarja nyirbálni az amúgy is szárny aszegett autón őmiát. Annyi már most is megállapítható, hogy ebben az új esztendőben kevés alkotó munkát fog úgy a tanács, mint a törvényhatósági bi­zottság kifejthetni, mert mind.a két testület érzi, hogy közeledik a vég, és a nehezebb1 munkát az eljövendő tanácsnak és közgyűlésnek hagyja örökül. Miután az új válasz­tás és tísztújítás az év második felének derekára várható, igazan kevés idő marad az érdemleges munkára, még akkor is, ha a városházán mindenki sietni akarna is az alkotni akarással. Különösen nagy gond a következő évi költség- vetés összeállítása, amelyért sem a mostani, sem pedig az elkövetkező tanács és közgyűlés nem akarja majd a felelősséget vállalni. A mostani köz­gyűlés már nem lesz abban a helyzetben, hogy a költségvetést letárgyalja, a mostani tanács pedig nem akar az utódoknak teljes gondtalanságot biz­tosítani. Mire azután az új közgyűlés és az új ta­nács megalakul, már nem lesz idő költségvetést ké­szíteni. A városházán már most számítanak arra, hogy a következő • évben az 1929. évi költségvetés alapján összetákolt budgettel fognak gazdál­kodni. Az alkotó munkát a személyi harcok is gátolni fogják. A városatyák és a jelöltek új mandátu­mokért szállnak harcba, a tisztviselők pedig az állásokért fognak élcrhalál küzdelmet folytatni. Aki lemarad ebbői a nagv csatából, az egyhamar aligha számíthat előbbrejutásra, mert a törvény, mint hír­lik, egy-két kivétellel az egész vonalon az élet­hossziglani választást mondja ki. Egy-két öreg fő­jegyző valószínűleg végkép búcsút fog mondani a tanácsnoki reménységnek. Ilyenformán az 1929-iki év úgy a politikai, mint a személyi kérdéseknek izgalmas esztendeje lesz. Sokan reménységgel néznek elébe, de még töb­ben lesznek azok, akik szomorúan fognak vissza­emlékezni az év előttünk álló napjaira. Az alpolgármesterválasztás sorsa a kijelölő választmány kezében van. A jelöléstől tü;s a választás eredménye. — Mllyeoiek Szabó Imre dr. kilátásai? — Harc a liárom elöljárói állásért. — Pél­dátlan izgalom az alfiolg'ármesteri szék körüli Ssareüaii. Pénteken jár le az alpolgármesteri állás betölté­sére hirdetett pályázat határideje. Rég tapasztalt izgalom előzi meg a választást, amelynek kimene­tele a dolgok mai állása szerint teljesen bizonytalan. Az összes pártok türelmetlenül sürgetik a válasz­tást, mert őket is izgatja az eredmény. Ripka Ferenc főpolgármester szintén a mielőbbi megoldás mellett van s ezért, értesülésünk szerint, már a jövő szerdán, január 9-én megtartják a választást. A kijelölő választmány már a pályázat lejártál követő napon, szombaton megejti a jelölést s ezzel úgyszólván el is dönti az egész választás sorsai. Nyilvánvaló, hogy a jelöléstől függ, ki lesz az új alpolgármester. Nem lehet kétséges, hogy úgyszólván az egész tanács pályázik az alpolgármesteri állásra s ott találjuk majd a jelöltek sorában Szabó Imre dr. tiszti főügyészt is, aki e pillanatban egyik legkomo­lyabb aspiránsa ennek a magas pozíciónak. I >c Szabó Imre küzdelme és esetleges diadala nem lesz könnyű. A tanács s az egész fogalmazói szak ve­gyes érzelmekkel nézi próbálkozását s féltékenyen beszél a tiszti főügyész aspirációjáról, amely az egész fogalmazói szak előmenetelét állítaná meg alpolgármesterré való megválasztásával. Valószínű, hogy Szabó Imre mellett két tanács­nokot jelölnek és ez esetben nincs kizárva, hogy a tiszti főügyész kisebbségben marad s egyik, vagy másik tanácsnokjelölt jut be az alpolgármesteri székbe. Nem szabad ugyanis elfelejteni, hogy a köz­gyűlésnek 31 szavazati joggal rendelkező tiszivi- selőtagja van s ha beszámítjuk a három jelöltet, marad még mindig 28 tisztviselőszavazat, amely óriási súllyal esik a mérlegbe. Az pedig egészen bizonyos, hogy az elöljárók, tanácsnokok s a többi szavazó tisztviselők inkább a tanácsnokjelöltet fogják támogatni, mint^ ,i más szakról pályázottat. Tekintve, hogy a törvényható­sági bizottság magatartása meg fog oszluni a je­löltek közt, könnyen megeshetik, hogy a tanácsnok­Legmodernebb gyógy- intézet sebészi és bel- betegek részére Dr.l PAJOR-SAN SZÍV- ÉS ÉRBETEÍ ATG iEKNI IBII CK TJJ HU RÜMPFST, Vili. Ideabetegek, üdülők gyógy- Jlfl VAS-UTCA 17. sz. Helye, vízgyógyintézet, nap- osztály és tógfürdmt. Az új f'ÖTiiroi! törvény Nxal>jii meg- az új év ■uii»k᧧á|iát. — 71 í les* a Jövő évi Költségvetéssel f — Politikai és személyi liarcok éve lesz 1929.

Next

/
Oldalképek
Tartalom