Független Budapest, 1928 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1928-05-23 / 21. szám

XXIII. évfolyam.-----------------------------­19 28. május 23. 1.21, szám. Független Budapest Várospolitikai és közgazdasági lap. Megjelenik minden héten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő. Fél évre 12 pengő. Egyes szám ára 60 fillér. Főszerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Felelős szerkesztő: LIPPÁY GYULA dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, VII., Szövetség-utca 22. Telefon: József 3^5—82. Postatakarékpénztári csekkszámla: 45.476. Van szíve Budapestnek, csak meg kell keresni. Az elmúlt héten megszólalt Budapest szíve és hangosan dobogott. Amikor most, az ünnep múltával, visszatekin­tünk azokra a felejthetetlenül szép napokra, ame­lyeknek mámora még ott vibrál Budapest lelké­ben, nem tudjuk meghatottságunkat elfojtani: szép volt, gyönyörű volt, olyan szép, olyan gyö­nyörű, hogy újból kibuggyan a könny a sze­münkből, mint annyiszor az elmúlt héten. A cinikus pesti ember sírt. Én láttam. Te is láttad. Nem lehet letagadni. A kis, kitolakodó fényesség ott csillogott a szemek sarkában, el­fátyolozta a látást és ez a sok, sok meleg könny­csepp volt a legszebb dísze, legragyogóbb lát­ványossága a napsugaras, tavaszi ünnepségnek. A boldogság könnye volt ez, a reménységé. Amikor már azt hittük, hogy elsírtuk a keserű­ség minden könnyét, akkor akadt még egy könnycsepp, de ez már édes volt, ez az utols’ó könnycsepp már az új tavaszé volt. A hosszú tél után most kezd olvadni, a napfény most töri át először a sok, sűrű, piszkos felhőt: hogy bírná el szárazon a szemünk ezt a szokatlan fényességet, amikor hosszú, hosszú évek óta itt tévelygünk a homályban, amely oly rettentő erővel szakadt le ránk Trianonban. Budapest megtalálta a szívét. Nem voltak pártok, osztályok, nem volt különbség ember és ember közt. Egy .egyetlen kiáltásban, az öröm egzaltációjának egyetlen artikulátlan hangjá­ban egyesült Budapest szíve és ennek a szív­nek forró sugarában ott fürdött egy nyúlánk fiatalember, akit apja küldött el hozzánk messzi földről, hogy megnézzen bennünket, hogy egy­más szemébe nézzünk s meglássuk egymás könnyfátyolos szemét. Lord Rothermere fia, a mesebeli kis lord itt volt, jött, mint a tündér­regék királyfia és mese volt mindaz, amit itt látott, gyönyörű tündérálom, amelyből félünk felriadni. Milyen egységes volt ez a város, milyen gyengéd, milyen szerelmes! Mért ne lehetne mindig ilyen? Miért kell elmulniok az ünnep­napoknak és mért kell újból elkezdődnie a gyű­lölködésnek és disszonanciának?! Mért kell Budapestnek újból félretennie a szívét, mint ahogy a szekrények fenekére kerülnek az ün­nepi ruhák és kivasalt cilinderek?! Miért?! Zöld a liget és zöldek a budai hegyek. Zöl­debbek, mint hetek előtt voltak. A Duna is ké­kebb, vidámabb, a nap is melegebben tűz le az öt hídra: újjong a tavasz, hozsannát küld a kék égbe a tavaszi mámor. És zöldebb idebent is a reménység, felfakadtak a csírázó magvak, ki- sarjadzanak szívünk kicsiny virágai, hogy éle­tet kapjanak az új fényben, amely az örökös megújhodást, az új életet hirdeti harsonás erő­vel. Élünk, élünk, s most már élni is fogunk, mert magunkra találtunk, mert könny csillogott a szemünkben, mert szertni tudunk, mert van szívünk! Megtaláltuk és többé nem veszítjük el, nem tesszük vissza a szekrény fenekére. A mindenáron cinikusoknak látszani akarók ezt mondják: Igen, parádézni, azt tudunk. Nincs igazuk: Nem volt parádé. Nem volt semmi ki- csináltság, semmi, ami műdolog. Eruptív, vul­kánszerű volt az az örömkiáltás, amely végig­zúgott Pesten és százszorosán verődött vissza a budai hegyekről, kitörő láva, amely Herkulá- numként borította el ezt a tavaszi várost, hogy megtisztítsa, megújítsa a hosszú szenvedés után. Ilyen parádét nem lehet megrendezni, s nincs a világnak az a kincse, amelyen ehhez hasonló fogadtatást meg lehetne rendezni. Lord Rother­mere vagyonáról mesés hírek vannak forgalom­ban, de milyen kicsiny ez á vagyon ahhoz ké­pest, amelyet itt halmozott fel magának a ne­mes lord, milyen nagy az á kincs, amely ben­nünk, a mi szívünkben kamatozik. A szeretet­nek ez a túláradó rajongása több, jobb, mint a Harmsworthok szorgalmas munkával szerzett milliói: pénzen nem lehet könnyeket vásárolni, a könny drágább gyémánt blinden gyémántnál. Ez az elmúlt hét megvigasztalt bennünket sok-sok szenvedésért, ez az egy ragyogó hét A Független Budapest legutóbbi számában beszá- I moltunk azokrói a tárgyalásokról, amelyek a kulisz- szák mögött a fővárosi törvény körül folynak. Scitovszky Béla belügyminiszter a Független Buda­pest munkatársának adott nyilatkozatában elmon­dotta, hogy a fővárosi törvényjavaslat elkészült és azt még a nyári szünet előtt beterjeszti a képviselő­háznak, hogy a törvényhozás tagjai az anyagot a nyári szünetben áttanulmányozhassák. Mint a Független Budapest 4 'legbeavatottabb kor­mánypárti körökből értesül, Sqtpvszky Béla belügy­miniszter a kulisszák mögött megindult offenzíva hatása alatt megváltoztatta efedeti álláspontját. A A dunántúli villamoscentrálé felépítésének ügye, vagy — amint általában nevezni szokták — a Talbot- ügy körül komoly bonyodalmak támadtak. Május 15-én járt le a Talbot-kölcsön kibocsátásának határ­ideje és — mint a hivatalos híradások megállapítják — a jegyzési felhívások százszázalékos sikerrel jártak. Ez az jelenti, hogy a centrálé felépítése most már nem ütközik nehézségekbe, minthogy az épít­kezéshez szükséges feltételek — pénz és gépek - rendelkezésre állanak. A Talbot-ügy pénzügyi alátámasztása tekintetében eddig nem merültek fel semminő aggodalmak. Herrmann Miksa kereskedelmi miniszter a minisz­tertanácstól kapott felhatalmazás alapján kötötte meg Talbotékkal az üzletet, nem lehetett tehát kétséges, hogy a kölcsön kibocsátása ipeghozza a várt eredményt. Bánhidán már meg is kezdődtek a centrálé épít­kezései. Csakhamar teljes ütemben folyik Bánhidán az építkezés munkája és — mint teljesen beavatott helyen velünk közölték —­másfél év leforgása alatt már tető alá kerül a bánhidai centrálé. Amíg a Dunántúl teljes erővel folyik a centrálé építkezése, addig Budapesten szünetelnek azok a tárgyalások, ame­lyeknek az volna a feladatuk, hogy a kormány és a főváros között megállapodást hozzanak létre a Talbot-centráléba való bekapcsolódás feltételei tekintetében. Ebben az ügyben tudvalévőén közös bizottságot küldött ki a kormány és a főváros azzal a határozott rendeltetéssel, hogy a két álláspont között felmerült ellentétek kiküszöbölésével állapítsa meg: mennyi áramot vesz igénybe a főváros_ a centrálétól és milyen árban. Természetesen más kér­déseket is kell tisztáznia a kiküldött közös bizott­ságnak, a főcél azonban a mennyiség és az egységár megállapítása. sok nehéz, keserű esztendő fájdalmát törölte ki belőlünk. Tegyük el, őrizzük meg azt a kis könnycseppet, amely ezen a tavaszi héten ott csillogott mindnyájunk szemén és szebb lesz, jobb lesz itt az élet, tegyük el a szeretetet, mert szükség lesz rá a hétköznapokon is, amelyek most már szebbek lesznek. Szebbek, mert az a kicsiny csepp melegvíz megöntözte lelkünk fa­kadó virágait, meghozta a tavaszt, amelynek diadalmaskodni kell a hosszú tél fölött. javaslaton most lényeges módosításokat eszközölnek, arról pedig már szó sem lehet, hogy a fővárosi javaslat még a nyári szünet előtt a Ház elé ke­rüljön. Ma már egészen bizonyos, hogy a fővárosi reform őszre marad és így az új községi választások idő­pontja bizonytalan időre kitolódott. Egyébként nincs kizárva az sem, hogy a kormány kettéosztja a fővárosi törvényjavaslatot. Ősszel le- tárgyaltatná a fővárosi adminisztrációra vonatkozó részi, míg a másik fele a javaslatnak, az, amely poli­tikai vonatkozású, télre, illetve tavaszra marad. Herrmann Miksa kereskedelmi miniszter kezdettől- fogva optimisztikusan ítélte meg a dolgot’ és nem csinált magának gondokat a főváros állásfoglalását illetően. Bizonyosra vette ugyanis, hogy az utolsó pillanatban mégis csak meg lesz a többség az általa képzelt megoldás megszavazására. A Független Buda­pest munkatársa azonban most a legilletékesebb tényezőktől szerzett értesülés alapján közölheti, hogy a közgyűlés többségi pártjaiban is a legélesebb ellenállásra talál a kereskedelmi miniszter javas­lata. Arról van szó ugyanis, hogy a főváros szakértőinek megállapítása szerint, a Talbot-centrálé nem tud annyi áramot ter­melni, amennyire a fővárosnak szüksége van, illetve biztonság okából a fővárosnak fenn kell tartania, sőt fejlesztenie kell a kelenföldi telepet is, ezzel szemben pedig a Talbot-centrálé lényegesen magasabb áron tud csak áramot adni Budapest kö­zönségének. Most, hogy a főváros szakértői ezeket a tényeket kétségbevonhatatlanul megállapították, még azokon a helyeken is számolnak a Talbot-ügy kudarcával, ahol eddig bizonyosra vették, hogy sikerül a fővárossal megállapodást létesíteni. A fel­merült ellentétek kiéleződését mi sem bizonyítja job­ban, mint az a körülmény, hogy a főváros és a kormány között megszakadtak a tárgyalások a Talbot-iigyben s ha a kulisszák mögött még folynak is megbeszélé­sek, ezek csak gyenge kísérletezéseknek tekinthetők a komoly tárgyalások újrafelvételére. Herrmann Miksa kereskedelmi miniszter ezidő- szerint arra az .álláspontra helyezkedik, hogy neki a dolog nem sürgős, hiszen a főváros viszonyát a centráléhoz akkor is meg lehet állapítani, ha már a centrálé elkészült. Addig pedig van még másfél esz­tendő. Őszre marad a fővárosi reform. A belügyminiszter lényeges módosításokat eszközöl az új javaslaton. . -' |P" _ ■ Megszakadtak a tárgyalások a kormány és a főváros között a dunántúli Talbot-centralé ügyében Súlyos bonyodalmak a bánhidai centrálé drága áramtermelése és a kelenföldi telep fejlesztése körül. — Herrmann Miksa kereskedelemi miniszter a kivárás álláspontjára helyezkedik. — Másfél év alatt tető alatt lesz a Talbot-centrálé. Legmodernebb gyógy­intézet sebészi és bel- betegek részére Dr. PA JOR-SANATORIUM 5SÄ Magánklinikái osztályon teljes ellátási díj napi 12 pengő. idegbetegek, üdülők gyógy­helye, vízgyógyintézet, nap- és légfürdők.

Next

/
Oldalképek
Tartalom