Független Budapest, 1928 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1928-03-28 / 13. szám
2 Függeilen Budapest 1928. március 28. Hazug hírek a főváros biztosítási terveiről. Édes tanácsnok energikus cáfolata az újabb biztosítási mendemondákról. — A biztosítási ügyeket távozása előtt elintézi Folkusházy alpolgármester. — Újból felbecsülték a főváros vagyontárgyait és elkészült a biztosítási díjakról szóló kimutatás is. Egyik legutóbbi számunkban közöltük Édes Endre tanácsnok nyilatkozatát, aki megcáfolta azokat a híreket, melyek a fővárosnak az egyik magánbiztosító társasággal való tárgyalásairól szóltak. A hivatalos cáfolat ellenére továbbra is lanszirozzák egyesek ezeket a híreket, sőt újabban egy másik biztosító társaság nevét is belekeverték az ügybe. Szükségesnek tartottuk, hogy Édes Endre tanácsnokot újból felkeressük s a forgalomban levő hírek ügyében ismét felvilágosítást kérjünk. Édes tanácsnok kérdésünkre a következőket mondotta: — Úgy mint a múltkor, most is a legnagyobb határozottsággal megcáfolom ezeket a felelőtlen híreszteléseket. A főváros senkivel nem tárgyalt és nem is tárgyal biztosító intézetek átvételéről. Én magam is kíváncsi vagyok, kiknek állhat érdekében ilyen tendenciózus állítások pertraktálása s a közvéleményben való elhintése. A biztosítási ügyek kérdése azonban rövidesen mégis napirendre kerül, Nulla dies sine linea. Mindennap más és más hírek röppennek fel az új 'fővárosi törvénnyel kapcsolatban. Amíg Scitovszky Béla belügyminiszter még a múlt héten tett nyilatkozatában közöite a nyilvánossággal, hogy az új fővárosi törvényjavaslatot még a nyár előtt letárgyaltatja a parlamenttel, hogy ősszel már az új törvény alapján választhassunk, addig most megint teljes a bizonytalanság, az új fővárosi törvényt illetően. Hónapok óta a legellentétesebb hírek és nyilatkozatok látnak napvilágot erről a kérdésről. Annál súlyosabb az a bizonytalanság, mert ez év végén a bizottsági tagok felének mandátuma lejár s ha ez.t az időközi választást pontosan megtartják, úgy a pártoknak már most készülődniük kellene az új választásra. A belügyminiszter minden nyilatkozatában dodonai kijelentéseket tesz. Egyszer azt mondja, hogy a fővárosi törvényjavaslat főbb alapelvei még nincsenek tisztázva, máskor arról nyilatkozik, hogy a javaslat már tárgyalásra készen áll. Egyik nyilatkozatában késő őszre Ígéri a javaslat benyújtását, mikor arról szól, hogy a fővárosi törvényjvaslatot nyomban a költségvetési vita után a parlament elé terjeszti. Ebben a bizonytalanságban nemcsak a politikai pártok érzik maguk alatt forrónak a talajt, de a fővárosi tisztviselők körében is jelentős izgalmat okoz, hogy sorsuk még hosszú időkre a levegőben lebeg. Az esedékes nyugdíjazásokat is azért húzzák-halaszt- ják, mert várják az új törvényt, amely úgyis megoldja az összes meg nem oldott kérdéseket. Az új de nem olyan formában, hogy azt egy magánbiztosító társaság megvételével oldanánk meg. Ez a nyilatkozat tehát ismét éles cáfolatja úgy a Éonciére, mint a Hungária Biztosító megvételéről szóló értesüléseknek. A városházán különben már elkészültek a teljes anyag összeállításával, amely a biztosítási kérdés tárgyalásához szükséges. Elkészült az összes vagyontárgyak új felbecslése, összeállították azt a jegyzéket, mely kimutatja, hogy a főváros és az összes üzemek évente mennyit fizetnek ki biztosítási díjakban. Az adatokat mindaddig titokban tartják, míg az egész kérdéskomplexumot bizottsági-tárgyalás elé nem terjesztik. Ez rövid időn belül megtörténik, mert Folkusházy alpolgármester, aki az üggyel eddig is behatóan foglalkozott, távozása előtt rendezni kívánja ezt a kérdést. így előreláthatóan április végefelé a tárgyalások megindulnak a városi biztosítások jövő sorsáról. tisztújítás, a vezetőség felfrissítése csak a fővárosi törvény útján lehetséges s ép ezért nem akarják nyugdíjazni az öreg főtisztviselőket, nehogy az általános tisztújítás előtt kelljen új tanácsnokokat és elöljárókat választani. A pártok azonban, a törvényre s a nyomában járó tisztújításra való tekintet nélkül, nyugdíjba akarják küldeni az öregfeket s az új tisztviselőválasztást mielőbb végre akarják hajtani. Ezért sürgetik az ügyosztályok szaporításáról szóló előterjesztés megszavazását is, amelynek tárgyalása csak azért késik, mert a pártvezérek egy része Amerikában van. Illetékes helyen kijelentették előttünk, hogy amint az amerikai küldöttség hazaérkezik, azonnal napirendre tűzik az ügyosztályok szétválasztását, kisürgetik a miniszteri jóváhagyást s a legrövidebb időn belül megválasztják az új alpolgármestereket és tanácsnokokat. Ezt persze abban a reményben mondják, hogy a fővárosi törvény tárgyalása újra elhalasztódik s az általános választásra csak jövő tavasszal kerülne sor. Április második felében, a pártvezérek hazaérkezése után tisztázódni fog ez a sokat vitatott, zavaros helyzet. ÉRELMESZESEDÉSNÉL, GYOMORBÁNT ÁLMÁKNÁL f IfvSZS |f f&l iódos vizek kitűnő gyógyhatásűak. Vezérképviselet: V., Sas-utca 29. Telefon: Teréz 128—93 Szenzációs eredménnyel működik az adóprés. Már az év első két hónapjában több millió pengővel szaporodott az állam és a főváros adóbevétele. Most jelent meg a fővárosi adóhivatalok hivatalos kimutatása a múlt havi adóbevételekről. A jelentésből kitűnik, hogy az év első két hónapjában már jelentékenyen kedvezőbb eredményt értek el, az adópénztárak, mint az elmúlt év első két hónapjában. Az állam adóbevételei az idén februárban 13.998,449 pengőt tettek ki, ami 4,860,552 pengővel több, mint a múlt év februárjának eredménye. Januárban és februárban 5,409,738 pengővel több adó folyt be az állami pénztárakba, mint a múlt év első két hónapjában. A nagy adótöbblet az állami egyenesadók hozamának emelkedéséből ered. A főváros adóbevételei is lényegesen meghaladják az előző évi jövedelmet. Most februárban 8,818,881 'pengő adó folyt be a fővárosi pénztárakba, ami 1,816,107 pengővel több a múlt évi februári eredménynél, januárban és februárban 2,812,777 pengővel volt nagyobb a főváros adójövedelme, mint a múlt év két első hónapjában. Különösen emelkedett a községi adó, általános kereseti adó, a házbérkrajcár, a szemétfuvarozási illeték, a vigalmi adó, az adóbehajtási illeték és a pezsgőadó. Ellenben az alkalmazottak kereseti adója és a telekátírási díjak jövedelme kevesebb, mint az előző év ugyané hónapjában volt. Február havában csak vigalmi adóban 208,767, pezsgőadóból 43,511 pengő folyt be a fővároshoz. A községi adó a múlt hónapban 3,734,248, az alkalmazottak kereseti adója 1,023,189, a házbérkrajcár 1,154,593, az általános kereseti adó 1,881,786, a szemétfuvarozási illeték 5H,461, a ’telekátírási díj 189,568, az idegenforgalmi járulék 17,025 pengőt jövedelmezett a fővárosnak. ^^——5 GUNDEL éttermei és polgári vendéglője a „Szent Geliert“ szállóban Külön szobák és termek bankettek, esküvők házi bálok és mulatságok céljára. Délutáni tea Jazz-band mellett. Este az étteremben elsőrendű cigányzene. Diétás konyha betegek részére. GUNDEL NYÁRI VENDÉGLŐJE az ÁLLATKERT MELLETT a főváros legkedveltebb kerthelyisége. Megint bizonytalanná lett, hogy mikor lesz kész az új fővárosi törvény. A pártokat és a tisztviselőket egyaránt kellemetlenül érinti ez a bizonytalanság. — A pártvezérek hazaérkezése után napirendre kerül az ügyosztályok szétválasztása. Objektív hozzászólás a kultuszminiszter egyenruharendeletéhez. A A kultuszminiszter úr rendeletet adott ki, amellyel bevezeti azt a másik rendeletét, amellyel majd köte- lezőleg akarja előírni, hogy a leányközépiskolák tanulói az 1930/31. tanévtől kezdve mind az iskolában, mind pedig az iskolai élettel összefüggő más alkalmakkor az iskola által előírt (matróz) egyenruhát tartoznak viselni. Minthogy a székesfőváros törvényhatósága egyrészt iskolafenntartó, másrészt pedig a leányközépiskolák tanulóinak szülőit is képviseli, érdeklődéssel lehet várnunk, hogy a nem éppen jelentéktelen rendelettel szemben elfoglal-e egyáltalában valamely álláspontot és ha igen, az az álláspont csakis a hódolat és elismerés álláspontja lesz-e, vagy pedig a komoly aggodalomnak, esetleg a tiltakozásnak álláspontja. Ne engedje magát senki se megtéveszteni sem a megjelent és a készülő rendeletnek kétségtelenül nemes, hasznos, értékes célzata, sem pedig a rendeletet kibocsátó miniszternek szintén kétségtelenül erős, széleslátású, atyai gondoskodású szelleme által. De ne is kerteljünk. Ebben a kis államban, amelyet most mi alkotunk, éppen úgy, mint Európa több allamaban is, a nyilvános élet küzdőterén és szinte a legkisebb megmozdulásokban is szó van az egyéni szabadságoknak es a közhatalom jogainak állandó mérkőzéséről. A fent említett rendeletek ismét nagy veszteségét jelentik ^ az egyéni szabad rendelkezésnek. Végső eredményben pedig mindegy, vájjon durva erőszakosság vagy atyai gondoskodás útján veszíti el .^az egyén a maga rendelkezési jogát A veszteség megvan. A különbség csak az, hogy a Maria 1 erézia- és József császár-féle atyai abszolutizmus ellen — pláne a vallási abszolutizmus ellen — mindig nehezebb és hálátlanabb a küzdelem. Az édesatya hibáit meglátó fiú természetesen mindig a „rossz fiú“. Vessük fel röviden a kérdést. Van-e jogában a kultuszminiszternek arra, hogy rendelet alakjában kötelezze a szülőket leánygyermekeiknek ilyen vagy olyan ruhában való járatására és kötelezheti-e őket erre azzal a szankcióval, hogy az ő adóikból fenntartott iskolákba különben nem engedi gyermekeiket felvétetni? Tehát nem az a kérdés, jó dolgot mond-e a miniszter, hanem az a kérdés, jogában van-e a szülők szabad rendelkezési jogának ismét az ő beleegyezésük nélkül való megszorítására? Erre a kérdésre csak akkor válaszolhatunk, ha előbb tisztázzuk, vájjon az Isten kegyelméből való miniszterségnek vagy még mindig a nemzet szuve- rénílásán alapuló miniszterségnek vagyunk-e szószólói. A mai diktatórikus miniszterségek ugyanis csak profán változatai a középkori „dei gratia“ hatalmaknak. Ha a nemzet szuverénitásának elvét valljuk, akkor még mindig azt kell kérdezni, bele tartozik-e a ruhaviselet a közoktatás fogalmába, amelyre nézve a nemzet megbízta a vallás- és közoktatási minisztert. Már most erre ez a felelet: a ruhaviselet csak materialiter tartozik a közoktatás, illetve az iskolák által szinte már lefoglalt nevelés fogalmába, formaliter azonban nem tartozik bele. Minthogy pedig a jogokat formális értelemben kell venni, azért a kultuszminiszternek nincs jogában, hogy előírja a szülőknek, milyeú ruhában járassák gyermekeiket az iskolába, amikor természetesen arról van szó, hogy a szülők egyébként gyermekeiket a közfelfogásnak és az általános divatnak megfelelően öltöztetik. Ha a miniszternek materiális közoktatási elemekre is kiterjeszkednék a joga, akkor előírhatná a mindennapi étkeztetés formáját is, mert az étel is materiális eleme a tanulásnak. Nem volna tehát lehetetlenség az sem, hogy bicsérdista felfogású miniszter bicsér- dista táplálkozást írjon elő. De akármilyen kis állam is Magyarország, belőle intézetet csinálni s abba állami szocializmust, kommunizmust, falanszter-rendszert bevezetni talán mégsem tanácsos. El kell tehát várnunk, hogy illetékes tényezők, mint amilyen a székesfővárosnak törvényhatósága, megvédik az egyéni szabad rendelkezésnek veszélyeztetett jogait. Ami már most az egyenruharendeletnek célzatát és tartalmát illeti, arra nézve legyen szabad néhány megjegyzéssel szolgálni. Ugyanaz az idegesség lengi át ezeket a rendeleteket, mint amely a katolikus intézkedéseket jellemzi a modern divatjelenségekkel szemben. Erkölcstelenség, ízléstelenség, pazarlás! Ezt dörgik a mai erkölcshirdetők. A divat pedig azzal hódít, hogy az embereknek esztétikai érzékét rabul ejti, egyes eltévelyedések kivételével nem éppen alap nélkül. S pazarlás? Hát nem relatív forgalom-e ez? Nem jó, ha azok, akiknek van, felesleges pénzüket valami okos címen kiadják? A szépség kultusza pedig okos cím! A matróz egyenruha az iskolákban egyrészt egyhangú, másrészt drágább is lesz, mint a szabad rendelkezés alapján készült különféle más ruha. Vannak, akiknek az egyhangúság tetszik. Ezek vegyék figyelembe, hogy most nem tornaünnepélyről van szó, hanem állandó matrózviseletről. Ez pedig az ember lelkét szinte fegyenchangulatba kényszeríti. S aztán nem minden leány szép ám! De akinek valami esztétikaellenes hibája van, a modern ruhában el tudja tüntetni, az egyenruha azt kiemeli. Hogy pedig drágább az egyenruha, csak természetes. Modern ruhát az anya vagy nővérek tavalyi ruhájából is lehet csinálni, az egyenruhát vállalkozók fogják szállítani. De ha olyan jó az az egyenruha, tessék a szülőket rábeszélni, hogy határozzák el közösen leányaiknak egyenruhában való járatását. Miért kell az államhatalmat minden egyéni vállalkozásba belevonni? Hiszen az állami abszolutizmus a történlem tanúsága szerint csak provokálja a forradalmat! Miért folyamodnak tehát az állami abszolutizmushoz folytonosan éppen azok, akik féltik a nemzeteket a forradalmaktól? Lám, lám, így jut a logika a matrózegyenruhától a forradalomig!
