Független Budapest, 1928 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1928-01-04 / 1. szám

/s \ ( XXIII. évfolyam. 1928. január 3. ÍK Függeten Budapesl X * ßs/f 'j j t> 7 Várospolitikai és közgazdasági lap. I Megjelenik minden héten. ELŐFIZETÉSI ÁRA' a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő. Fél évre 12 pengő. Egyes szám ára 60 fillér. Főszerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIL, Szövetség-utca 22. Telefon: József 31/5—82. Postatakarékpénztári csekkszámla: 45.476. / > 1928 a nagy alkotások esztendeje. Az elmúlt 1927-es év rakta le az alapját annak a fejlődésnek, amelyet 1923-nak kell folytatnia, hogy örök időkre szóló alkotások alapozzák meg a jövő nagy Budapestjét, amelyet a mi generációnknak kell megteremtenie. Óriási feladatok várnak 1928-ra, olyan problémák, amelyek méreteikben és fontosságukban egészen rendkívüliek és ezek a nagy feladatok a városrendezés és adminiszt­ráció minden egyes ágára kitérjeszkednek. 1928 hozza meg az új fővárosi törvényt és az új törvényhatóságot. A régi, elavult, idejét múlt törvényt olyan -új, hatalmas törvénynek kell felváltania, amely alkalmas lesz arra, hogy Budapest szabadon bonthassa ki szárnyait és új lehetőségek, nagyszerű horizontok felé rö­püljön. Az új törvénynek gondoskodnia kell az autonó’mia megerősítéséből, és a polgárság aka­ratának szabad érvényesüléséről s hisszük, hogy az új fővárosi törvény egyszeriben fel­oldja majd azt a sok jmindenfajta köteléket, amely ma a magyar főváros szabad szárnyalá­sát akadályozza. Az energia-törvény alapján 1928 fogja meg­valósítani az új elektromos energiatermelőtelep kérdését is. A Talbot-centrálé és a főváros ma szemben állanak egymással és a közeli napok fogják eldönteni, mi lesz ennek a tervnek to­vábbi sorsa. Egy azonban bizonyos: az, hogy új energiaforrással lesz gazdagabb az ország, illetve a főváros és ez az energiatöbblet meg­nyitja a sorompókat a világítás és közlekedés nagyarányú fejlesztése előtt. A világítási' és közlekedési problémák ma a legelsősorban el­intézendő kérdések közé tartoznak és 1928 meg fogja hozni a lehetőséget ezeknek a kérdések­nek gyors megoldására. A közlekedés rendezését 1928-nak kell meg­hoznia. Nincs világváros Európában, amelynek közúti közlekedése annyira el lenne hanya­golva, mint Budapesté. Ezen a téren botrányos állapotok uralkodnak, amelyeket 1928-nak meg kell szüntetnie. A tervek már vajúdnak, részben már el is készültek, egy kisebb részük pedig — mint például az autóbusz fejlesztése — már el is indult a megvalósulás útján. A gyorsvasát terve most született meg és 1928-nak ezt a friss tervet meg kell érlelnie. De rendet kell terem­teni a villamos- és autóbuszközlekedés minden vonalán is éppúgy, mint a taxik dolgában. A Beszkárt élére tehetséges, erőskezű és nagy­koncepciójú vezetőt kell állítani, mert a magyai; főváros villamosközlekedése a csőd szélén áll. 1928-nak meg kell oldania a villamos és autó­busz egymáshoz való viszonyát is és — mint megbízható helyről értesülünk — ez rövidesen meg is lesz, amennyiben az autóbuszüzem a Beszkárt ügyvitelével fog egyesülni, hogy ilyen módon megteremthessük a jövő Nagybudapest- jéhez méltó modern, világvárosi közlekedést. 1928 meg fogja hozni a főváros egészség­ügyének rendezését is. Ebben a kérdésben nagyszerű eredmény mutatkozik máris, ami abban fog elsősorban kifejezést találni, hogy megszűnik az a harc, amely évek óta folyik a főváros és a népjóléti kormány közt. Az állam lehetővé fogja tenni a főváros kórházainak új fejlődését s ezzel véget ér az a szinte ázsiai állapot, amelyben ma a főváros kórházai siny- lenek. A kórházak körül dúló régi háború vég­leges megszüntetése egyike lesz 1928 legszebb eredményeinek és ebben nagy része lesz a fő­polgármesternek, aki a kormány és a főváros közti tárgyalásokat nagyszerű kézzel vezette. Sokat várunk 1928-tól. De sokat akarunk dol­gozni is. Szakadatlan energiával, új lendülettel, nagyszerű munkaképességgel nézünk 1928 elé: ez lesz az az év, amely a sok szomorú, csüg­gedt, tétlen esztendő után a tettek és alkotások korszakává fogja lendíteni Budapest mai napjait. Ebben az évben életbe lép a készülő fővárosi törvény Feszült várakozás a városházán. Elmúlt az 1927-es esztendő, amelytől a főváros politikai életében oly sorsdöntő változásokat vártak. A várakozás nem teljesedett be s a lelkek izgalma átterelődött az új esztendőre is. Most azonban már fokozottabb, fetcsigázottabb kíváncsisággal lesik min­den oldalról az elkövetkezendő eseményeket. A város- polit kai élet súlyos válság előtt áll, a kormány karja mindegyre fenyegetőbben nyúlik az önkormányzat felé s most már mindenki tisztában van azzal, hogy ebben az évben eldől a főváros jövőjének sorsa. A fővárosi törvény, melynek revíziója a megalko­tás óta,, 55 éve. kisért, visszavonhatatlanul küszöbön áll. Igaz, hogy már az elmúlt évben is várták és hitték, hogy a revízió még 1927-ben tető alá kerül s az újév első napjaiban már választási izgalmakkal lesz teli a politikai légkör, ezek az események azon­ban eltolódtak, mert a kormány szándékainak végre­hajtása elé nem várt akadályok gördültek. A vár­megyei törvény módosítása során a kormány erős ellenzékre talált saját pártjában, minek következté­ben a javaslat egyelőre lekerült a napirendről s miután a fővárosi törvény is a-vármegyei javaslat mintájára készült volna, ezért a fővárosi törvény módosítása is arra az időre marad, amikorra a kedé­lyek lecsillapulnak és sikerült az egységes párt kebe­lében e két törvény kérdésében az igazi egységet megteremteni. Hosszas hallgatásról azonban még sincs szó, mert az év elején mégis csak eldől, hogy a kormány hajlik-e meg pártja kívánságai előtt, vagy pedig az egységes párt tagjai hódolnak-e be a kormány szán­dékainak. Ha azután a megegyezés létrejön, a törvényjavaslat megszn' Hsa már gyerek­játék csupán. A jelek szerint a kormány is fog engedni súlyos intézkedéseiből, az egységes párt is mérsékli követe­lését, nem kell tehát attól félni, hogy időtlen időkig elhúzódik a törvényéi: revíziója. Épp ezért a fővárosi politika berkeiben változatlan izgalmat talált az új­esztendő, mert a pártok mind felvértezetten állanak az elkerül­hetetlen választásokra. Az előkészületekre bőven volt idejük, a választói névsort sem kell napok alatt összekapkodniok. mert az 1928-ra érvényes választói lista már tavaly el­készült s rendelkezésükre áll. Ezen a csatára kész harci fronton minden párt figyeli a másik mozdula­tait, de azért igyekszik kifelé úgy feltüntetni a dol­got, mintha semmi sem történnék a vezérkari asz­talok körül. A közgyűlésen is szeretet és béke honok de ez csak a harc előjele. Sok városatya fog ebben az esztendőben búcsúzni a soha vissza nem térő mandátumtól. Nagyobb részük teljesen tiszában van ezzel és. bele is törődött a hely­zetbe. Annál kevésbbé irigylésre méltó a tanács tagjainak és a főtisztviselőknek helyzete, akik nem' tudják, milyen sorsot fog rájuk mérni az új tör vén y, lesz-e élethossziglani választás az egész fronton, vagy továbbra is 6 évenkint kell aggódniok állá­sukért. Az újév erre a kérdésre is rövidesen megadja a választ, mert közeledik az idő, amikor a fővárosi törvény körül a találgatások korszaka véget ér s a kormány nyíltan előáll terveivel s az önkormányzattal kapcso­latos szándékaival. A főváros erélyesen védekezik a bánhidai centráléval szemben Schimanek professzor támadása elmérgesítette a harcot. — A főváros, igazának tudatában, nem enged álláspontjából. A közvélemény feszült érdeklődéssel kíséri azo­kat az eseményeket, melyek a Talbot-centráléval kapcsolatosan lejátszódnak. Mióta a világítási ügy­osztály s az elektromos művek ismeretes jelentései nyilvánosságra kerültek, még izgalmasabb lett a hangulat, mert az előterjesztések hangjából kiér­zett, hogy a főváros és a kormány között az utolsó percig elkeseredett küzdelem fog folyni a Talbot- kérdésben. Ez a harc most érkezett tetőfokára s a főváros harci készségére azonnal megérkezett a kor­mány szakértőjének súlyos ellentámadása. Mint a Független Budapest legutóbbi száma ismer­tette. a főváros hivatalos szakértői kimutatták, hogy a bánhidai centráléval való együttműködés nagy veszteséget jelentene Budapestnek és hiteles adatokkal igazolták, hogy az angolok ál­tal tervezett centrálé 30%-kal drágább lenne, mint amennyiért normális körülmények között megépít­hetnék az áramtermelő központot. Aggodalmai vol­tak s vannak a fővárosnak a Bánhidán létesülő telep üzembiztonsága szempontjából is. mert Bánhidán nincs elegendő víz a telep üzemi szükségleteihez. Már pedig víz hiányában nem lehet egy centrálét biztonsággal működésben tartani s minden percben előállhat az a veszély, hogy a?, áramtermelést be kell szüntetni. Ezeknek a súlyos és beigazolt érvek­nek a tudatában vonakodott a főváros vezetősége a Bánhidán létesítendő centrálé létrehozásában^ részt- venni, különösen annak üzemét saját kezelésébe át­venni. A jelentések közzététele után a kormány sietett bejelenteni, hogy a főváros megállapításai a dolgok teljes félreismerésén alapulnak s egyúttal azt is kö­zölte egy rövid hivatalos kommünikében, hogy né­hány napon belül új adatok nyilvánosságra hozata­lával fog felelni a város, szerinte helytelen, bírá­latára. Még mielőtt ez a bejelentett kormányválasz el­készült volna, Schimanek Emil műegyetemi tanár, a kereskedelmi miniszter által delegált szakbizottság elnöke, a maga részéről rendkívül éles nyilatkozatot adott ki s abban a legsúlyosabb támadást intézte a tőváros s az elektromos müvek vezetősége ellen. A feltűnést keltő támadás azzal vádolta a főváros vezetőségét, hogy tudatosan távolmaradt a szakértőt értekezletekről, nem is kísérelte meg, hogy a meg­beszéléseken közös megállapodást hozzon létre a tanács és a kormány álláspontja között s amikor már a főváros kezében voltak a centráléra vonat­kozó összes adatok, tudatosan hozták nyilvános­ságra a tendenciózus bírálatot, melynek egyetlen adata sem helyes. Eleinte a főváros vezetősége arra gondolt, hogy Schimanek súlyos nyilatkozatára újabb nyilatkozattal válaszol és abban megerősíti a maga álláspontját, de később erről a tervről lemondottak. Pénteken délután a világítási üzemi bizottságban került napirendre a Talbot-centrálé ügye s ez alka­lommal élőszóval folyt le a párviadal Schimanek tanár és a főváros érdekeit védő Búzáik János al­polgármester között. Az egész ülés ennek a heves szócsatának a jegyében folyt le s magának az elő­terjesztésnek tárgyalására nem is került sor. Csak Deutsch Laios vezérigazgató ismételte meg szóval is azokat a megállapításokat, melyeket jelentésében már leszögezett s újra hangsúlyozta, hogy a tervezett centrálét túldrágán akarják építeni, a telepet üzembiztonsági szempontból nem tart­ják megfelelőnek s így annak vezetésére a fő­város nem vállalkozhatik. A bizottság végül is úgy döntött, hogy a Talbot-kér- áás alapos tanulmányozását egy külön e célra alakí­tandó műszaki tanácsra bízzák, melyen úgy a kor­Legmodernebb gyógy­intézet sebészi és bel­betegek részére Dr. PAJOR-SANATORIUM BUDAPEST, Vili. Idegbetegek, üdülők gyógy VAS-UTCA 17. SZ. helye, vtzgyőgyintézet, nap­Magánklinikái osztályon teljes ellátási díj napi 12 pengő. és légfürdők.

Next

/
Oldalképek
Tartalom