Független Budapest, 1927 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1927-02-23 / 8. szám
XXII. évfolyam. 1927. február 23 8. szám. Független Budapest Várospolitikai és közgazdasági lap. Megjelenik minden heten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre ... ... 20 pengő = 250.000 korona. Fel évre ............... 10 pengő = 125.00 • korona. Egyes szám ára 40 fillér = 5.000 korona. Főszerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-utca 22. Telefon: József 1/5—82. Postatakarékpénztári csekkszámla : 45.476. rajonganak a temetőért, lármás, dolgoskedvű I megrázzák az öreg falakat, amelyeken belül fickók ezek, újak és bátrak, akik jönnek és I ijedten neszeinek föl a szundikáló fejek. Elkészült az új beruházó-programm Tömegesen érdeklődik a külföldi töke a főváros dollárkölcsöne iránt. Megakadt a munka* a bizottságok nem tudnak dolgozni, mert egyes ügyosztályok nem adnak anyagot a munkára. Valami fáradt elernyedés ül a városházán, a harci tempó, amely gyors, minél előbbvaló és minél több munkára sarkantyúzta a pártokat, megtorpant, nincs már miért dolgozni: a baloldali ellenzék ereje megfogyott, nincs komoly versenytárs, akit munkával kellene megverüi. Az ellenzék tétlen, mert belső bajok tépik, a kormánypárt és a mögötte húzódó keresztény, kormánytámogató párt pedig örömmel üdvözli ezt a tétlenséget, örül, hogy megpihenhet azokon a babérokon, amelyeket a kényszerű munka idején muszály-aratásként gyűjtögetett a baloldal jóvoltából. Nem lehet közgyűlést tartani, mert nincs miről tárgyalnia a főváros közgyűlésének. Minden rendben van Budapesten. Boldog nép lakik egy boldog városban, nincs jaj és nincs panasz, nem fojtogat a nyomor és ínség, nincs adó és zaklatás, egészséges, erős kultúr- nép lakik a Duna két partján, amelynek nincs baja, gondja, csak öröme van, tajtékos, kiáltó, csattanó öröme, mert megvan mindene: far- sangos, vidám élete, egészsége, könnyű munkája, piros bora és hétköznap is tyúk föl a fazekában. Boldog, szabad nép; nem kell törődni véled, hisz teljesült minden vágyad, nincs már szükséged arra, hogy gyámolító kezek nyúljanak hónod alá és elvezessenek a világosság és ígéret földjére, mert már ígéretre sem szorulsz, megvan mindened! igen, most már nem sürgős a munka. A Ripka-párt nő, dagad, nagy párttá fuvalkodott, az ellenzék pedig egymást tépi, marja: minek most már a munka?! Még csak a „vakulj magyar-féle látszatmunkára sincs már szükség, mert e nélkül is behúnyja szemét az istenadta nép és úgy tesz, mintha nem látna, nem hallana mást, csak egyet: a vakító fényt, amely a húsosfazék felől árad és a kórust, amely rajongva kiáltja a Ripka-párt felé a régi éneket: „Mily szépek a te sátoraid, Izráel! . . .“ De valahol nesz támadt, valahol baj van. Mi ez? Kik ezek és mit akarnak? Miféle zaj ez, s kik azok, akik ,.dolgozó polgárok“ és mit akarnak? Dolgozni? Miért, kinek? Hisz csend van, Bethlen-Eduard király körül néma és csendes a tartomány, amikor fakó lován végiglépked a fakó arcok közt, minek itt hangos szó, minek az akarás, a láz és asztalra csapó ököl, amely dolgozni akar? Miféle réja riad, miféle ördögi zaj?! Mit akarnak ezek a „dolgozó polgárok“? Hisz oly szép a csend, a nyugalom és oly nagyszerű volt idáig a rend, a temetőben sincs annál fenségesebb! Minek a munka, csak felverné a temető csendjét, a temetőét, amelyben új sírt ásnak egy halott részére, akit épp most vernek agyon, még él, még kapaszkodik a szalmászálakba, de már nem sokáig: az ön- kormányzatnak ássák hallgatag sírásók a vermet, minek ide munka?! Dolgozó Polgárok Pártja? Hát vannak még, akik akarnak, akik tudnak, akik még nem fásultak el és nem futkosnak kis üzleteik után, hanem dolgozni akarnak a köznek, az igavonó népnek, a kinullázott, hiszékeny, naív választónak? Vannak. Valahonnan, . egy kis sarokból új, friss szellő lengedez és belésüvít a fulladt, áporodott levegőbe, amely el bágyasztotta a főváros lelkét. Új, friss ózon özönlik be a városháza tikkadt, romlott atmoszférájába és beie- kiáltja a pókhálós fülekbe: „dolgozni akarunk!“ Nem lehet már nyugodtan aludni, mert ezek a hajnali munkások nem szeretik a csendet, nem A főváros beruházó Programm ja. amelyről már több alkalommal adtunk hírt, készen várja a megvalósulást, — ha kellő összegű uénz áll rendelkezésre. Több ülésen át tárgyalta a tanács a tervezetet és sikerült is elvi megállapodásra jutni, a végleges határozat hozatala azonban a közgyűlés feladata lesz. A beruházó Programm ugyanis kereken 400 millió pengő értékű alkotás létesítését vette tervbe. de ezzel szemben mindössze 10 millió dollár áll majd a főváros rendelkezésére a felveendő külföldi kölcsönből. Erre való tekintettel a közgyűlés feladata lesz megjelölni a nagyszabású programmból azokat az alkotásokat, amelyek ennek az összegnek keretében fognak megvalósulni. A nagy programm- nak tehát csak egy kisebb része valósulhat meg fegyelőre, míg a tervek túlnyomó részét bizonytalan ideig pihentetni kell. A tanács március első napjaiban a közgyűlés elé terjeszti a Programm egész komplexumát. Ugyanekkor javaslatot terjeszt a közgyűlés elé, A legutóbbi napok a legcsekélyebb mértékben sem oszlatták, el azt a homályt, mely a kormánynak a fővárossal szemben való szándékait fedi. Várospolitikai körökben nagy izgalommal beszélnek a kormány készülődéseiről, tervéiről, de pozitív adatokat nem tud senki, mert felsőbb körök még a bennfenteseknek sem árulnak el semmit a főváros elleni akció okairól és módjáról. Annyi tény, hogy a közeljövőben nagy események és fordulatok következnek be a főváros életében, amelyek elsősorban személyi, másodsorban pedig rendszerváltozást eredményeznek majd. A személyi változások bekövetkezését radikálisan fogja megoldani az egyszakaszos törvényjavaslat, amely a belügyminisztériumban már el is készült s amely, mint a Független Budapest legutóbb feltűnést keltő cikkben közölte, korra való tekintet nélkül elrendeli a 35, illetve 40 évi szolgálattal rendelkező összes tisztviselők nyugdíjaztatását. Nagyon rég nem történt olyan intézkedés, amely akkora konsternációt keltett volna, mint amilyen érzelmeket ennek az intézkedésnek a híre váltott ki a városházán. Amennyiben ebből a tervezetből csakugyan törvény lesz, óriási válságon megy keresztül a főváros. Hasonló feszült érdeklődés várja az új fővárosi törvényjavaslat benyújtását, amellyel szintén gyökeres változások fognak beköszöntem a városházára. Komoly információk szerint a törvényhatósági bizottság feloszlatására a nyári szünet előtt sor kerül s ősszel már az új fővárosi törvény alapján új közgyűlést fog választani Budapest lakossága. Beszélnek arról is, hogy az új közgyűlésben lényegesen kevesebb lesz a választott bizottsági tagok száma, sőt arról i,s sok szó esik, hogy a fővárosi törvény új városi tisztújítást rendel el. amire már azért is sziikmelyben felhatalmazást kér a kölcsönajánlati felhívás közzétételére. A főváros ugyanis nyilvános felhívást tesz közzé, melyben ajánlattételre szólítja fel a kölcsönt nyújtani szándékozó pénzintézeteket ‘és tőkecsoportokat. Az ajánlati felhívás tartalmazni fogja azoknak a beruházásoknak a megjelölését, amelyekre a főváros a kölcsönt felhasználni szándékszik. Világszerte óriási az érdeklődés a főváros kölcsönigényei iránt. s már eddig is számtalan nagy külföldi bank és pénzcsoport fordult levélileg s megbízottjai útján a főváros vezetőihez, hogy a részletekről értesüljenek A főváros ezeknek az érdeklődőknek külön fogja elküldeni az ajánlati felhívást és felszólítja őket. hogy a legrövidebb időn belül nyújtsák be részletes feltételeiket tartalmazó ajánlataikat. A főváros március hónapban óhajtja felvenni a 25 millió pengős burkoló-kölcsönt is, ezt azonban belföldi pénzintézetektől óhajtja igénybe venni 15—20 évi lejáratra. ség lesz, mert közbeír — az egyszakaszos törvény érceimében — a főváros mai vezetőinek nagy része nyugdíjba kerül. A fiatal tanácsnokokból, elsősorban Liber Endréből és Bérezel Jenőből így minden bizonynyal alpolgármester lesz, míg a jelenlegi főjegj^zőí kar úgyszólván teljes számmal tanácsnokká és elöljáróvá lép elő. Miközben a város közigazgatási életét ilyen nagy események fenyegetik, a várospolitika porondján tovább dúl a pártok egymás ellen és személyek ellen való harca. A közelmúlt hetekben óriási változások állottak be a közgyűlési vártok erőviszonyait illetően s rövid idő al^tt olyan váratlan átcsoportosulások következtek be, amire másfél év előtt még gondolni sem mert volna senki. A meggyöngült pártok tehetetlenek az eseményekkel szemben s most különös módon igyekeznek megbosszulni magukat a táborukat elhagyó párttagokon. Azok a pártok, amelyekből az utóbbi időben többen kiléptek s más frakcióban kerestek érdekeiknek megfelelő érvényesülést, azzal az indítvánnyal lépnek legközelebb az igazoló választmány elé, hogy semmisítse meg az elpártolt bizottsági tagok mandátumát. Ezek a pártok, nevezetesen a Wolff-párt és a demokratapárt arra az álláspontra helyezkednek, hogy a főváros közönsége a múlt évi választások alkalmával nem egyes jelölteknek, hanem az egyes vártoknak adta a mandátumot, tehát azok felett nem a jelöltek, illetve a párttagok, hanem maga* a párt rendelkezik. A megfogyatkozott pártok ennek alapján azt kérik az igazoló választmánytól, hogy a hűtlen városatyák mandátumainak megsemmisítése után hívja be a közgyűlésbe az illető várt soron következő vóttagjait, ami által minden párt ismét ugyanannyi taggal rendelkeznék, mint ahányból a választások után állott. A rendkívül érdekes és precedens nélkül álló ügyet az igazoló választmány legközelebbi ülésén fogja tárgyalni, de a pártok már is elhatározták, hogy a választmány esetleges kedvezőtlen határozatát a közigazgatási bírósághoz fellebbezik meg döntés végett. Mik a kormány szándékai az ui fővárosi törvénnyel. Rémhírek a városházán. — Az elterjedt hírek a főváros válságát jelentenék — ha valónak bizonyulnak. Legmodernebb gyógy|M Ili lílD DAKUmDillll BUDAPEST, Vili. Idegbetegek, üdülők gyógyintézet sebészi és bel- |J T. rAdUn-aANAIUIIIUm VAS-UTCA 17. SZ. helye, vízgyógyintézet, napbetegek részére Magánklinikái osztályon teljes ellátási díj napi 150.000 korona.
