Független Budapest, 1927 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1927-02-23 / 8. szám
2 Független Budapest 1927. február 23. Március 1-éig lehet fellebbezni a választói névjegyzék ellen A panaszok egyenesen a Közigazgatási Bírósághoz kerülnek. Február hó 15-én függesztették ki a választók új névjegyzékét, amelybe összesen 300,162 választó jutott be. Több mint 100,000-rel kevesebb tehát a választásra jogosult polgárok száma, mint ahányat egy év előtt találtak a lelkiismeretesen dolgozó összeírok. Több mint 100,000 polgár egyszerre ismeretlen lett a fővárosban, vagy pedig analfabétáknak, idegeneknek, esetleg fiataloknak találták őket a kormány kinevezett biztosai. Hasonló szavazóirtás még Wolffék fénykorában sem fordult elő. pedig annak idején az volt a hit. hogy annál nagyobb jogfosztás már nem történhetik. A kormány megmutatta, hogy igenis lehet Wolfféknál is jobban kipusztítani a választókat. Egy hét óta meg lehet tekinteni a kerületi elöljáróságokon a névjegyzéket s a közszemle a jövő hét keddiéig, március hó 1-éig bezáróan tart. Kifüggesztették a házakban is az egyes lakásokban lakókra vonatkozó névjegyzéket. A központi választmányhoz. a végleges névjegyzék elkészítésére kiírt rövid határidő miatt nem is lehet fellebbezni s ezért a jogfosztottaknak sérelmeik orvoslására csak egyetlen fórum, a Közigazgatási Bíróság áll rendelkezésre. A panaszokat csak március hó 1-éig lehet benyújtani a kerületi elöljáróság útján a Közigazgatási Bírósághoz. Kihagyás miatt csak maga a kihagyott fél, a jogosulatlan felvétel miatt ellenben az illető kerület bármely választója nyújthat be panaszt. A panaszhoz mellékelni kell a választójogosultság igazolására alkalmas okiratokat, vagy azokat a bizonyítékokat, melyekből kitűnik, hogy az ideiglenes névjegyzékbe felvett valamelyik személynek nincs választói joga. A Közigazgatási Bíróság előreláthatóan nagy feladat előtt áll, mert a 100,000 kihagyott választó nagy része megfellebbezi a döntést. Május hó 31-én zárják le véglegesen a névjegyzéket. tehát a bíróságnak két és fél hónap áll majd rendelkezésre a beérkezett panaszok elbírálására. Az összeíró biztosok és a revizorok különben nagyon elégedetlenek, mert a főváros eddig csak járandóságuk egy részét fizette ki, míg a hátralevő munkadíjakat csak később s azt is redukált összegben akarja kifizetni. Január hó 8-ától 25-éig tudvalévőén napi 80,000 korona tiszteletdíj volt megállapítva minden revizor és összeíró biztos számára. Ezeket az összegeket meg is kapták. Január hó 26-ától február hó 11-éig, félnapi munkáért 40,000, február hó 12—14-éig pedig újra 80,000 koronát kellett volna kapniok az összeíró biztosoknak, azonban, mint hírlik, a főváros csak 20,000 koronát hajlandó adni az elvégzett fáradságos munkáért s azt is csak később, amikor pénz áll rendelkezésére. Közgyűlés elé a Talbot-ügyet! Nem lehet suba alatt elintézni a villamos centrále kérdését. — Mi van a kulisszák mögött? Az ország és elsősorban a főváros gazdasági és politikai köreit lázas nyugtalanságban tartja az elektromos centrále építési koncessziójának kiadásáról szóló hír. A Független Budapest több alkalommal foglalkozott ezzel a kérdéssel és jelentettük, hogy a Talbot-féle angol tröszt igyekszik rávenni a kormányt a villamos centrále megépítésére vonatkozó ajánlatának elfogadására. Tárgyalások folytak részben az államvasutakkal, részben a fővárossal ebben az irányban, mert a terv megvalósulására csak az esetben kerülhet sor. ha az államvasutak hozzájárulnak a Budapest—Hegyeshalom közötti vasútvonal elektrifikálásához, s ha a főváros hajlandó Budapest áramszükség- létének tekintélyes mennyiségét a tervezett centráletól átvenni. A kereskedelmi minisztérium, illetve a Máv. készségesen sietett az üzlet megkötésének elősegítésére, azonban a főváros, amelynek képviseletében eddig csupán Sipőcz Jenő polgármester s Buzáth János alpolgármester tárgyalt az illetékesekkel. mereven elzárkózott a Talbot-féle centrále-terv elöl. Később bevonták a tárgyalásokba Deutsch Lajost, a fővárosi elektromosmüvek vezérigazgatóját is. aki szintén felsorakoztatta a főváros aggályait. Szerintük Budapest szempontjából sok és súlyos hátránnyal járna a centrále megépítése, ha azt más építi meg. A legelső és legsúlyosabb hibája a tervnek az, hogy a centrále a fővárostól távol, a legutóbbi elgondolások szerint Bánhidán épülne, s így az áramot távvezetékeken kellene Budapestre juttatni. Nem szólva rendkívüli esetekről, már ez maga is olyan súlyos szempont, amelynek figyelembevétele mellett a főváros semmi esetre sem egyezhetik bele ebbe az üzletbe. Kábelszakadás vagy a vezetékben előálló más zavar esetén a főváros órákra, sőt napokra világítás nélkül maradna, amíg a baj helyét a hosszú vezetéken megtalálják. Lehetetlen a főváros részéről azért is elfogadni az ajánlatot, mert ez egyet jelent a meglévő budapesti elektromos telepek megszüntetésével, a drága berendezések használatonkívül helyezésével. S mind e mellett a főváros közönsége semmit sem nyerne, mert az angol vállalkozók ugyanannyiért akarják adni az áramot, mint amennyiért az elektromosmüvek ma számlázzák azt a közönségnek. Sőt ellenkezőleg a főváros lakosságát újabb ter- hekkel sújtaná a centrále. mert a főváros háztartásából hiányoznék az az óriási bevétel, amit az elektromosművek szolgáltatnak be tekintélyes feles- legükből ci községi alapnak, minélfogva ezt a hiányt újabb adók kivetésével kellene pótolni. Lehetetlen a Talbot-féle ajánlat elfogadása a főváros részére azért is, mert a centrále építésének költségeihez nehéz feltételű kölcsön igénybevételével kellene hozzájárulnia. Ha a főváros saját maga építené meg az elktromos centrálét, — mint ahogy az eredetileg is már szándékában volt. — nemcsak olcsóbb kölcsönt tudna szerezni erre a célra, de biztosítaná a közönség olcsóbb áramellátását s e mellett tekintélyes értékkel gyarapítaná a vagyonát. Ezer más szempont szól még egyébként is a főváros részéről a Talbot-féle ajánlat ellen, de ki kell még ragadnunk a sok közül azt a tényt, hogy a vállalkozók a gépberendezések nagyrészét Angliából akarják importálni, ahol természetesen a főváros és az állam költségén jó drágán készülnének a gépek. Hiába szólal azonban fel az egész magyar közvélemény és gazdasági élet a lehetetlen üzlet megkötése ellen, a jelek szerint a kormány nem tudja kivonni magát a külföldi érdekek példátlan nyomása alól s megerősített hírek szerint már meg is kötötte a szerződést Talbotékkal a centrále építésére vonatkozóan. A legfurcsább mindenesetre az, hogy miközben a kormány a magyar ipar állandó védelmét hangoztatja s a fővárost folytonos takarékosságra integeti, éppen a magyar ipar ellen és a főváros gazdasági érdekei ellen köt ilyen súlyos. 120 millió pengős befektetésről szóló szerződést egy külföldi érdekcsoporttal. Az egész ügyet olyan titokzatossággal kezeli a kormány, mintha ezzel a fővárost és a közvéleményt befejezett tények elé akarná állítani. Az azonban teljesen lehetetlen, hogy egy ilyen rendkívüli kérdésben a közgyűlés meg ne jelölje a maga álláspontját és el ne mondja a maga súlyos véleményét akkor, amikor végzetes helyzet elé akarják állítani a leg- eminensebb közérdeket. Ismét kapható a KÜEEERLE CSOKOLÁDÉ. Vezérképviselet: HUSZAR PÁL v,‘HUSZÁR-UTCA 10. Beszéljünk a Gellérthegyről! Irta dr. Laczó Viktor. — Őrület! Hát már megint mire akarjátok a pénzt kidobni? Egyéb bajotok tehát nincsen, mint hogy be keli fásítanotok a Gellérthegyet?! Igazán ideje, hogy megrendszabályozzák a fővárosi közigazgatást! Hát csak lassan, barátom! Először is te nem vagy elmeorvos s így joggal nem sütheted rá valamire azt. hogy őrület. Főneveket pedig ne használjunk indulatszavak gyanánt! A helyett, hogy azt mondod, őrület, marhaság, butaság, mondd egyszerűen azt, hogy „nem tetszik“. Másodszor pedig te egy háromemeletes háznak vagy az ura. tehát elfogult vagy. Háziúr a közmunkák dolgában csak elfogult fehet. — Neked pedig nincs fogalmad róla. mily kevés a jövedelmünk s mennyi adót fizetünk. Azt mindenki beláthatja, hogy a közönség adófilléreit a Gellérthegyi nyaktekerő fásítási munkákra fordítani a legszemérmetlenebb pazarlás. — Hát a közegészség, a város szépítése, az ennek folytán beálló idegenforgalom előtted nem értékek? De mindentől eltekintve, az a fontos, hogy az embereknek munkát s a munkáért pénzt adjunk. — Igen-igen, lehet pénzt adni hasznos irányban és lehet a pénzt pocsékolni is. Utakat és utcákat javítani, kenyérgyárat, szövőgyárat építeni és berendezni hasznos munka; nem bánom, még a terek parkozása is az; de Gellérthegyet a Duna felől eső oldalán fásítani, pazarlás. — Hát könyvtárat, múzeumot, kultúrházat építeni, állatkertet fenntartani pazarlás-e vagy hasznos munka? Én azt hiszem, hogy egy felesleges kenyérgyárat építeni a lehető legnagyobb pazarlás. S így vagyunk az összes hasznos munkákkal, ha azok feleslegesek. — Látom, hogy új tényezőt csúsztatsz be, a feleslegesség fogalmát. De örülök neki, mert a C jeli értnek befásítása haszontalan is, meg felesleges is. Én az ilyen dolgokat leginkább a végletekből, az abszurdumokból tudom megítélni. A pénzkiadásnál az egyik véglet: ingyen adni s ez a munkanélküliek segélyezése; a másik véglet: dolgoztatni és nem fizetni s ez a díjtalan gyakornokság. Mind a kettő abszurdum. E két véglet között van a fizetett munka, bármilyen legyen is ez a munka, még ha útkaparás is vagy akár galamblövészet. Ha fizetnek érte, máris nem abszurdum. Valaki megél belőle s ez már haszon. Igen, annak haszon, aki a pénzt kapja, de aki a pénzt adja, mégis csak meggondolhatná, hogy a pénzt mire adja. A Gellérthegyre bizony nem adnám. — Szóval, te azt nézed, mi hasznos neked, aki a pénzt adod. Hát vegyük sorra, mi hasznos neked. Először is tisztán csak neked hasznos, ha sétálsz, tornázol, emésztesz és egyéb testi munkát végzesz. Másodszor neked és másnak is hasznos, ha eszel, öl- tözködöl s az ételt, ruhát mástól veszed. Harmadszor hasznos neked mind az a munka, amelyért megfizetnek. Negyedszer hasznos neked mind az a pénzkiadás, amelyet valamely anyagnak az általad kívánt irányban való mozgatására fordítasz. Tehát, barátom. a munkánál egyrészt az anyagmozgatás, másrészt a mozgatásnak iránya a két főtényező. A legegyszerűbb munkánál nyomosabb az anyag és kisebb rendű, szinte egyenes vonalú az irány. Ilyen az a munka, amelyet a hordárral végeztetsz, amikor egy csomagot vagy egy levelet vitetsz egy bizonyos címre. A komplikált munkánál szinte eltűnik az anyag, de igen szövevényessé válik az anyagmozgatásnak iránya. Ilyen az a munka, amelyet az író végez, amikor a tintát a fehér papíron lehetőleg okos mondatok irányában mozgatja. Ennél már csak az a munka anyagmentesebb és így szellemibb, amikor valaki csak ,,dirigál“, vagyis irányít. A legtöbb ember nagyon szelleminek kéipzeli magát, amikor fut az anyagtól és dirigálni akar, a nélkül, hogy megfontolná. hogy a dirigálásnak jónak kell lennie és az nagy felelősséggel jár. No, de már nagyon messzire elkalandoztam a Gellérthegytől! Még mindig felesleges pazarlásnak tartod annak befásítását? Tehát, én és adózó polgártársaim adjunk pénzt a Gellérthegy szikláinak cgyengetésérc és termőföldnek. fahusángoknak és csemetéknek a Gellérthegy irányában való felmozgatására és odarögzíté- sére. Szeretném tudni mire? Légy szíves és jer velem háromemeletes házadnak első emeletén levő lakásodból a, harmadik emeletre. Ott az utcai fák már nem állják cl a kilátást és onnan messzebbre is nézhetünk. Amott van a Zug- liget s a Normafa alatt elterülő hegyvidék. Ha ott lenn volna a Sós-fürdő a Szent Gellert-, Rudas-, Rácz-, Lukács-, Császár- és Margitszigeti-fürdők minden forrása vagy ezek közül legalább egy-kettő, akkor ott épült volna a Karlsbaddal vetekedő Buda- fürdö. Minthogy azonban a fentebb felsorolt forrásvizek a Duna partján és a Duna medrében vannaK a budai erdőkben pedig forrásunk csak egy van s az is magántulajdon, az „Isten szeme“-villa tulajdonosáé, azért nekünk a fákat le kell vezetnünk egészen a forrásokig. Parkozzuk már most a budai temetőket, a Szent János-kórház előtt levő teret, a Városmajort, a Retek-utcai teret, a Vérmezőt, a Szent János-teret, a lebontás alá kerülő Tabánnak térrészeit, továbbá a Farkasvölgyet, a Sashegyet, a Kis-Svábhegyet és a Gellérthegyet s akkor elértük azt. hogy'’ a budai erdők egészen a Dunáig nyúlnak s Budapest fürdővárosnak jobbparti része felülmúlja az összes cseh fürdőhelyeket. Látod, ezért nem őrület a Gellert- hegynek befásítása.- Megadom magam. Mondasz valamit. Az egész tervet mégis haszontalan pénzpazarlásnak tartom, ha nem is magáért, de mindenesetre a mi közönségünk és gyerekeink miatt. Nézd meg csak a kerítéseket a fákat és bokrokat, az utakat és a tereket, a járdákat és a házfalakat és mondd, lehet-e itt Budapesten olyasvalamit teremteni, ami Ausztriában és Németországban még a legkisebb faluban is megvan: rendet. tisztaságot, természeti szépséget és csínt? Ahol valamit befásíttok, ott minden fa mellé állítsatok egy erdőőrt is, mert rövid idő múlva a következő dolgok rosszabbak lesznek az előzőknél. — Jó. Ezt majd megmondom a tekintetes tanügyi osztálynak. Szervusz. A SZENT GELLERT SZÁLLÓ ÉTTERMEI BUDAPEST KÖZÖNSÉGÉNEK LEGKEDVESEBB BÁLHELYISÉGEI Délután ötórai tea! Jazz-Band! Minden csütörtökön este kedélyes családi est KÜLÖNTERMEK
