Független Budapest, 1927 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1927-12-22 / 51-52. szám
1927. december 22, Független Budapest 7 Egy újságíró-városatya vallomásai. — Levél a Független Budapest szerkesztőjéhez. — Irta LÁZÁR MIKLÓS. Kedves Barptom, egyetlen tulajdonságomat, mondjuk, lelki diszpozíciómat becsülöm: soha hiúsás sajgását nem éreztem, soha keserűség nem fojtogatta a torkom, mert mások megelőztek, elembe kerültek, érvényesültek. Ezért nézhetem' az életet és az embereket azzal a megértéssel és megvetéssel, amely nélkül elviselhetetlen az élet és elviselhetetlenek az emberek. Ma ennél is kiábrándítóbb! Tíz év előtt, amikor még hittem a pályámban, első könyvem előszavában érzelmesen bevallottam önmagámnak, hogy újságírónak lenni majdnem annyi, mint re- lázár Miklós, ményte'leniil szeretni. Rajongás, meggyőződés, hevület és szerelem nélkül az újságírás nem hivatás többé, csupán mesterség. Kézművesség. Akár az esztergályos, köszörűs, ács, kefekötő. Ebben a boldogtalan országban pedig az elmúlt tíz évben annyi történt. annyiszor vetkőzött pucérra a közélet és a társadalom, hogy költő legyen a talpán, aki megőrizte az illúzióit. Hogyan, m.ben és kiben higyjen az újságíró túlfűtött optimizmusa, gyógyíthatatlan „don- kihotizmusa'1 dacára, amikor majdnem mindenkit hegizsében látott, smink és púder nélkül, hanyagul leengedve, mint egy hálóinget, a méltóság, nevelés, szereplés, emberiesség pózait. Miket is láttam teremtőm és miket írhatnék, ha nem feszélyezne valami hazug lovagiasság, tapintat, ízlés, és végül az írás mélyen átérzett teljes meddősége, tökéletes céltalansága! Eljutottam tehát oda, amiről. Barátom, érdemes, nagyot és mélyet sóhajtva, a pihenés, vagy betegség magányos óráiban elgondolkozni. Milyen meddő önkínzás, céltalan szenvedély ma az újságírás! A nyomtatott betű elvesztette a varázsát. Ó. valaha úgy izzott itt a betű, mint a parázs, a hamu alatt! Ma kiszáradt tarló az űjsághasáb, nincs szive a szónak, nem szálldos, mint a fecske, a porban vonaglik, mint a giliszta. Az egyéniség szuggesztív ereje, a hivatott publicista igézete, a bátor kiállás önzetlensége, az újságíró örök nyugtalansága, bravúros ötletessége itt-ott felcsillan ugyan, de nem általános, nem lényege többé az újságírónak. Mindennek a fásultságnak, zuhanásnak, gerincte- lenségnek. elvekkel való labdázásnak persze, gazdasági okai is vannak. A megélhetés szörnyűséges gondjai őrlik az agyat, az idegeket, a képzelet szárnyalását. Az elmúlt világban az újságíró, amíg dolgozni tudott, alig érezte a szegénység megalázó és bénító nyavalyáját. Teljesen a hivatásának élhetett. Ma rossz sorsa van. Zűrzavaros idők új elemeket sodortak közéjük, akiknek a pálya nem szenvedély, nem szent passzió, nem lelki szükséglet többé. Az újságírás, mint minden más intellektuális pálya, — proletcirizálódott. Az újiságíró kisebb, vagy nagyobb üzemek jól. vagy rosszul fizetett munkása. A régi arisztokratizmusnak, fölénynek, gyakran gőgös nyegleségnek vége. A köznapi élet taposómalmában elfonnyad a nervizmus. Az egyenes hát meggörnyed. A gerinc meggörbül. Az ököl kinyi ik. Padlásszobában, nyomorban és gyermeksírásban nőhet fel apostol, költő, filozófus, de modern újstügiró soha. Ehhez egy talmi jólét fénye, mámoros gondtalansága, veszett önbizalma ké’.l, a sorsa úgyis az, hogy korán, Hutaion, önlángjában elégjen. Szeretnék valami hódító narkotikumot az élettel, ebbe a szolgaságba, lakáj erkölcsbe, hazugság sarába fulladt magyar élettől, hogy újra kigyúljak, mint egy fáklya és egyetlen gondom, célom, álmom, szerelmem, szenvedélyem, életem, halálom az az „i“ beitű legyen, amely az igazságot a gazságtól megkülönbözteti. Hogy ez. csak ez, legyen sorsom, jö- vőm, végzetem! Nem törődni idézéssel, börtönnel, kényelemmel, pénzzel, lemondó gesztussal, részvétlen tekintettel, kárörvendő kacagással... Barátom, lehet-e föltápászkodni a porból, újra huszonnyolcévesnek lenni és újból újságírónak? Ha tudnál ilyen szérumot, fluidumot, boszorkányfőztet, hozzad magaddal a legközelebbi közgyűlésre ... Budapest — vásárváros. Irta BECSEY ANTAL főv. biz. tag. Nem új jelszót akarok ismét bedobni a köztudatba; van azokból éppen elég. Az, amit a fenti cím alatt el akarok mondani, az több a jelszónál. Probléma, amely- lyel foglalkozni nemcsak a főváros, hanem az ország közgazdaságának elsőrendű érdeke; probléma, amely sohasem volt annyira időszerű, mint éppen most. A főváros legutolsó bud- get-tárgyalása a városi gazdálkodás teljesen új csapásait jelölte meg. Az az elhatározó lépés, amely a fogyasztási adók eltörlését eredményezte, kettős feladat elé állította a törvényhatóságot. Egyfelől folytatni az antiszociális közjövedelmi források megszüntetését; másfelől új gazdasági erőforrásokkal pótolni az ekként jelentkező hiányokat. Ezek között az erőforrások között vezető helyen áll az, amely a főváros geográfiai helyzetére és ebből kifolyólag elfoglalt világgazdasági elhelyezkedésére támaszkodik. Egy pillantás Európa vasúti és folyami úthálózatára mindenkit meggyőzhet arról, hogy Budapest a Nyugat és Kelet között lebonyolítandó forgalom súlypontjában van. A német közgazdaság, elvesztve gyarmatait és a tengeri utakra való befolyását, kelet felé orientálódik. A „Drang nach Osten“ szülte háború előtti hatalmas gondolat: az Északi-tengert Bagdadon át összekötni idegen világrészek tengereivel, most új formában jelentkezik. Az Elba-Majna-Duna-csatorna a német világgazdaságnak az Északi-tengertől a Feketetengerig felépülő új útirányát nyitja meg, amelynek gazdasági jelentőségét egyfelől a a német nagyipar hatalmas termelő ereje, másfelől a Balkán és Kelet piacainak óriási expanzív lehetőségei adják meg. Ennek az új, nagy arányokban kibontakozó világgazdasági országúinak, Európa folyamrendszerének súlypontjában áll Budapest székesfőváros. Meg kell látnunk, és a legnagyobb erőkifejtéssel kell belekapcsolódnunk ebbe a hatalmas világgazdasági koncepcióba. Ha a csehek Pozsonyban és Komáromban, vagy az osztrákok Freidenauban hasonló céloktól fűtve építik ki a maguk kikötőjét, az legfeljebb sarkalhat minket gyorsabb elhatározásokra, de nem tölthet el pesszimizmussal! Nem mulasztottunk el semmit, ha állam és székesfőváros, ipar és kereskedelem haladéktalanul a legnagyobb energiával kapcsolódik a munkába és nem rivalizálva, hanem vállvetett munkával építik ki közgazdaságunk új erősségét. Ott áll C sepelsziget északi részén, 1,000 hold terjedelmű óriási területen az országos kikötő; az eddigi kiépített petroleumkikötővel, a gabonakereskedelem, szén és egyéb tömegáru lebonyolítására alkalmas medencével és hatalmas vámszabadraktáraival; elkészült a soroksári Dunaág felső és alsó hajózható kamara zsilipje és készen várja mindkét zsilip az itt elhelyezhető turbinatelepeket is. Elkészült a Dunaág pesti oldalán, csaknem egy kilométernyi hosszúságban a főváros helyi kikötőjének partvonala; nem különben egy emeletes tárháza is. Úgy az országos, mint az állami kikötő legszükségesebb vasúthálózata is kész; a vizi és vasúti átrakodás céljaira szükséges hatalmas portáldaruk és egyéb szállítóberendezések — többek között vagy 35,000 tonna gabona tárolására alkalmas modern silos — várják, hogy a közgazdaságot kiszolgálhassák. Ismételten mutattam rá úgy a sajtóban, mint a közgyűlésen is, hogy ez a nagy gazdasági készültség most nagyobb részben tétlenségre van kárhozatva; de, ami még ennél is nagyobb baj, hogy a kikötőnek a békegazdaságra méretezeti hatalmas területei szintén parlagot alkotnak. A kikötő a békebeli forgalmi viszonyok két-háromszorosára van méretezve, mivel, szemben a mai viziforgalom a békebelinek közel negyedére csökkent. Meghaladná cikkem kereteit, ha tüzetesen akarnám ismertetni ennek a kikötőnek a BECSEV ANTAL. tranzitáló forgalom, feldolgozóipar, export, stb. szempontjaiból való jelentőségét. Nem foglalkozom e helyütt azzal a problémával sem, hogy milyen, át sem tekinthető lendületet adna iparunknak és általában egész termelésünknek, ha az említett problémák hatalmas hitelszervezet által alátámasztva végezhetnék közgazdaságig hivatásukat. Egyelőre csak arra óhajtok rámutatni, hogy az országos és helyi kikötő, mint nagy gazdasági feladatok hatalmas kerete kitöltetlenül áll itt, a főváros tő- szomszédságában, Európa vizirendszerének súlypontjában. És szeretném, ha a főváros kereskedelmi és ipari érdekeltsége a törvény- hatóság támogatásával adna lendületet annak az evolúciónak, amely közgazdaságunk e területén kínálkozik. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara védnöksége alatt álló nemzetközi árumintavásár maholnap kiszorul ideiglenes otthonából: a városligeti Iparcsarnokból. Számottevő bővítésről e helyen nem lehet szó; nem lehet a Városliget fáit kiirtani. De ez a hely nem is vásárnak való. A nemzetközi vásárnak legtermészetesebb helye a kikötő, amely a vizi és vasúti forgalom gócpontjában elhelyezve, szállító eszközökkel felszerelve úgy forgalmi, mint kereskedelmi szempontból is egyenesen hivatva van arra, hogy nemzetközi vásárokat bonyolítson le. Óriási üres területek állnak ma Csepelsziget északi részében rendelkezésre és a területek a főváros központjától sem esnek messzebbre, mint a városligeti Iparcsarnok; a közlekedési útvonalak részben megvannak, részben kiépíthetők; a mehett c célra a vizi közlekedés eszközei is igénybe vehetők. Aki a budapesti nemzetközi vásár igazi hivatását és közgazdasági rendeltetését inessze- látó perspektívába állítja be, annak, éppúgy, mint nekem is, meg kell látnia, hogy a kikötőnek ma üresen álló északi területei predesztinálva vannak a budapesti világpiac létesítésére. Ez a világpiac pedig jelent: hatalmas áruforgalmat, tranzitáló kereskedelmet, új kikészítő iparokat, nagyarányú idegenforgalmat, szóval új kereseti lehetőségeket a munka- nélküli lakosság részére és új erőforrásokat a főváros budgetje szempontjából. Erős kezekkel kell tehát a főváros hatóságának a problémákhoz hozzányúlnia; ki kell építenie a nemzetközi vásár alapjait, hogy a kezdeményezés jogánál fogva megfelelően kapcsolódhassák jogainak gyakorlásába is. Ne feledkezzünk meg arról, hogy az országos kikötőnek ez a nagy hivatású területe ma kívül esik a székesfővárosi közigazgatás határain; ma ott a ráckevei főszolgabíró az úr. Nincsenek kiépítve odavezető útjaink és közlekedési eszközeink. Teljesen laza a kapcsolat közöttünk és az országos kikötő birtokosa: az állam között; zavaros a helyzet a kikötőhöz kapcsolódó vámkérdésekben, a hajózási vállalatok reexpiedíciós tarifái tekintetében és általában a részletkérdések egész vonalán. Lássunk neki a szervező munkának, hogy mielőbb biztosíthassuk a magyar közgazdaság és a székesfőváros közönsége javára a magyar kikötőnek és az odatelepült világvásárnak gyümölcseit. HUNGÁRIA GYÓGYFORRÁS (az Erzsébet-híd budai hídfőjénél). Rádióaktív hőforrás. Kiváló gyógyhatás rheuma és savtúltengés esetednél. ♦ Ivókúrák a nagy, fedett ivócsarnokban. ♦ Szénsavval telített vize palackozva, mint HARM AT VIZ van forgalomban s elsőrendű üdítő ital.
