Független Budapest, 1927 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1927-08-24 / 34. szám
XXII. évfolyam. 1927. augusztus 24 34. szám. Várospolitikai és közgazdasági lap. Megjelenik minden heten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre ......... 20 pengő = 250.000 korona. Fé l évre............... 10 pengő = 125.00 < korona. __Egyes szám ára 40 fillér = 5.000 korona. Fő szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-utca 22. Telefon: József U5—S2. Postatakarékpénztári csekkszámla: 45.476. Uj küzdelmek előtt. Irta Pakots József orsz. képviselő, törv. hat. biz. tag. A politikában izgalmas start folyik. A magyar Lindberghek aggódva figyelik a politikai meteorológia időjárást jelző jelenségeit és készülnek a nagy oceánreptilésre. Az innenső part az ellenzékiség sivár, sziklás területe, míg a túlsó part a kormánypártiság, a kormányhatalom kövér füvei borított, dúsan termő Paradicsomkertje. A legnagyobb magyar politikai pilóta, Bárczy István kapitány, már bravúrosan átrepült az elvek óceánján. Merész vállalkozás volt, a légi bukfenc-vetésnek olyan példája, aminőt még alig látott a politikai aviatika. De nem kell irigykedni. A kisebb fajtájú pilóták is startra készülnek már titokban. Figyelni kiéli, mi folyik a politikai szélcsend e sokat Ígérő nyárszakán. Mintha a legnagyobb rendben volna az ország és Budapest dolga, mintha az áldott békeidők gazdasági jóléte és szociális rendje virulna, mintha nem lennének kenyér- és lakásgondok, olyan megelégedettséget tiikröztet a közélet állott vize. Kinek fáj itt a feje a ma nyomorúságáért s a holnap bizonytalanságáért? Néha itt-ott egy-egy frázis, Ígéret, kenetes szavak szociális olajcseppje az egyik oldalon, erőtlén vád, felelősségre vonás a másik oldalon s a szembenálló felek: kormánypárt és ellenzék, reakció és demokrácia nyugalmas filozófiával nézik a dolgok folyását. Mert sohase volt úgy, hogy valahogy ne legyen. Vájjon mi ez? A felelet egyszerű. A magyar közélet eljutott a tespedésnek ahhoz a szomorú korához, amely mindig elszokott következni, valahányszor valamely kormányuralmi rendszer több törvényhozási cikluson át tud élni. Az ilyen hosszú kormányzás megbosszulja magát jobbról is, balról is. A hatalom maga elveszti friss energiáit, fáradt lesz s a saját megteremtett sablonjai, módszerei őt magát is végül megmerevítik, rosszabb esetben elsorvasztják. Az ellenzék ellenőrző tevékenysége, lendülete pedig a kilátástalannak tetsző küzdelemben észrevétlenül lanyhul. Talán nem is maga tehet erről. Harcának meddősége, eredménytelensége olyan közhangulatot vált ki a mögötte álló tömegekben, hogy végül az el- kedvetlenedés őt magát is hatalmába ejti. Hogy a közélet eljutott ehhez a válságos helyzethez, bizonyítja ezt a sajtó hangja, szkepszise az ellenzéki küzdelemmel szemben és túlzott loyalitása a mindenható hatalom iránt, valamint az a széttagoltság és összhanghiány, amely az ellenzék parlamenti és városházi frontján mutatkozik. És ebből a beteges, válságos helyzetből következik, hogy az ellenzéknek azok a parazitái, akik a politikát csak érvényesülésük trambulinjának, vagy ha úgy tetszik, starthelyének tekintették, az általános levertség és közömbösség idejét alkalmasnak ítélik arra, hogy az örökéletű hatalom viharoktól védett, nyugalmas és virágzó révébe igyekezzenek. De ördögbe is, végre itt az ideje, hogy e jelenségek gondolkodóba ejtsék azokat, akik egy romantikus, kemény, keserves ellenzéki küzdelem harcosaiból még itt maradtak. Végre is fel kell eszmélniük, hogy mindaz a tisztesség, megbecsülés, presztízs, amelyet önzetlen küzdelmükkel megszereztek önmaguknak s mindaz az érték, amit az elvek, eszmények nagy konvul- ziójából megmentettek a jövendő számára, veszendőbe megy, ha legalább a maguk sorait nem rendezik és nem állnak1 egységes, kemény harc- vonalba. Tessék megfigyelni, hogy a kormányzati hatalom hogyan használja ki az ellenzék szétszórtságát az országos és városi politikában egyaránt. Nyilatkozatok, hírek szólnak arról, hogy a kormány teljesen megakarja semmisíteni Budapest önkormányzatát. A polgármestert maga fogja kinevezni, a városi számvevőséget államosítja. A politikai pártok működését belügyminiszteri jóváhagyáshoz kívánja fűzni. Mi igaz, mi nem mindezekből, még nem lehet tudni. De a fantasztikus híreket, mint apró ballon d’essay- kat felröppentik s figyelik az atmoszférát. És az atmoszféra langyos; lágy zefirek lengedeznek. A sajtó úgy ír ezekről a vakmerő merénylettervekről, mintha csak arról lenne szó, hogy a közlekedési rendőr karlegyintéssel, vagy külön készülékkel szabályozza az útforgalmat. Hát nem veszi észre sajtó és közvélemény, hogy mi készül alattomban? El lehet mondani Hamletiéi: „Földön s égen több dolog van, mint bölcsességtek álmodja, Horatio!“ Az sem utolsó látvány, hogy a két versenyző városházi pártnak. a keresztény községi pártnak s az egységes polgári pártnak vezérei, Wolff és Kozma urak együttes autótúrán fogyasztják a kilométereket külföldi kéjutazásukon. A reakció és a kendőzött reakció ime megtalálják egymást. Ezzel szemben a polgári ellenzéken a legdöbbenetesebb széttagoltság. Apró csoportokra, pártokra bomolva, egy sajátos különítményes rendszer szellemében hadakoznak, néha egymás ellen is. Tudják jól, hogy ez a teljes felmorzsoSzent István hetével tulajdonképen véget ért a főváros nyári szünete és újra megkezdődnek a munka napjai. Ugyanez a helyzet a politikai életben is. ahol ugyan hivatalosan még mindig nyári, pihenőt tartanak, de a valóságban a kulisszák mögött már is megkezdődött a nagy {elkészülés, a szervezkedés az eljövendő nagy eseményekre.' A várospolitikai színpadán nagy események készülnek a most meginduló új kampányban. Az ezt megelőző nagy feszültség és izgalom már is érezhető az egész vonalon. Rémlátások, aiggodalmas pesszimizmus gyötri a városatyákat s ez az érzés már-már átragadt a tisztviselőkre is. Ebben a robbanásig feszült légkörben napról-napra új híresztelések kelnek szárnyra és az állítólagos bennfentesek a helyzet állandó változásáról keltenek regéket. Mindez arra vezethető vissza, hogy a polgárság teljesen tájékozatlan a készülő eseményekről s emiatt van az, hogy a különböző fantasztikus hírek a közvélemény körében hitelre is találnak. A múlt héten maga a belügyminiszter is két rémhírt bocsátott világgá. Az egyik szerint a kormány az új fővárosi törvénybe olyajm rendelkezést fog felvenni, mely szerint nem a közgyűlés válassza Budapest polgár- mesterét. hanem a kormány nevezi ki. A másik belügyminiszteri nyilatkozat a fővárosi számvevőség államosításáról szól. El kell tehát készülnünk arra, hogy a kormány az új fővárosi törvényben csakugyan intézkedést akar felvenni egyes fővárosi tisztviselők kinevezéséről és a fővárosi számvevőség reformálásáról. Más beavatott forrás szerint a kinevezési rendszer nem abból állana, hogy a kormány nevezne ki lódáshoz vezet s mégis úgy viselkednek, mintha minden rendben volna. Miért? Valami nagy organikus baj rejlik e jelenség mögött. A polgári ellenzék régi, dicsőséges emlékei, hatalmas sikerek, eredményes küzdelmek reminiszcenciái, úgy látszik, megalomániába szédítették. Vigyázat, nem lehet örökösen kamatoztatni semmiféle örökséget, ha nem fejlesztik, vagy legalább is nem konzerválják. A Múltbeli siker nem latifundium.. Újakat kell szerezni. És legfőkép nem szabad versenyző örökösök módjára széttörni, összerombolni azt, ami volt. Itt az ideje, hogy azok, akiknek nincsenek rejtett törekvéseik, külön céljaik, egymásra találjanak egy kemény, intranzigens ellenzéki harc porondján. Aki kivonja ebből magát, ám tessék. De minden lehetséges erőt közös eredőre kell hozni. Apró taktikai, vagy részletkérdések körül felmerülő eltérések nem játszhatnak: döntő szerepet a történelmi szükségszerűség e válságos pilanatában. Ha nem tud mindenki együtt haladni, az még kiheverhető. De azoknak, akik már úgy is kétségbeesetten látják a holt-ponton veszteglés káros hatásait, össze kell fogniok. Egyetlen egy standardja lehet ez összefogásnak: a reakció elleni elszánt harc, a demokrácia elvi és gyakorlati céljainak kivívása és az ön- kormányzat védelme országos és községi politikában egyaránt. Most, a magyar közéleti Lindberghek titkos startja idején találják meg egymást azok, akik nem melengetnek titkos szándékokat, hanem nyíltan akarnak harcolni a hatalom ellen. A múlt kötelez. polgármestert, vagy más, tisztviselőt, hanem ellenkezőleg: a közgyűlés által választott polgármestert ruházná fel a törvény azzal a hatalommal, hogy bizonyos rangú tisztviselőket, akiket eddig a közgyűlés választott, ezentúl egyszerűen kinevezhessen. Ez részben függetlenítené a tisztviselőket a közgyűléstől, részben a tanácstól is, mert a kinevezések ügyébe a tanácsnak sem lenne beleszólása. A kinevezési rendszer eddig is megvolt a kórházi orvosi állásoknál és az alacsonyabb rangú tisztviselőknél. A kórházi orvosi állásokat a főpolgármester töltötte be kinevezés útján, az ideiglenes hivatalnokokat pedig a polgármester. Most csak arról van szó, hogy ezt az állítólag bevált rendszert magasabb állásokra is kiterjesztenék s ahogy eddig a főpolgármesternek meg volt adva a jog, hogy magas állásokba tisztviselőket behelyettesítsen, úgy a jövőben a polgármesternek joga lenne végérvényesen kinevezni magasabb állásokba is tisztviselőket. Hogy az új fővárosi törvénybe sikerül-e ilyen értelmű intézkedést belevenni, az ma még kétséges. A törvényhatósági bizottság tagjai természetesen élénken tiltakoznak az ellen, mert szerintük ily módon a tisztviselők választása teljesen kikerülne a közgyűlés hatásköréből. Tisztviselői körökben is vegyes érzelmekkel fogadják az erről szóló hírt. Egyesek örülnének, ha csak egy embertől függne exisztcnciájuk s egyszerű kinevezéssel lehetne előbbre jutni a ranglétra nehézkes útján, akik jó poltikai összeköttetéssel rendelkeznek, jobban szeretnék ha továbbra is a mai választási rendszer maradna érvényben. A kormány az új fővárosi törvényben kinevezés útján akarja betölteni a polgármesteri széket. Szcitovszky belügyminiszter ilyen értelemben nyilatkozott. — A fővárosi számvevőség államosítását is tervezik. Legmodernebb gyógy- QA IÁD C A II ATflDIIIM BUDAPEST, Vili intézet sebészi és bel- ül. I All U MTU All A I Ulti Ulti VAS-UTCA 17. sz betegek részére Magánklinikai osztályon teljes ellátási dij napi 12 pengő. Idegbetegek, üdülők gyógyhelye, vízgyógyintézet, napes légfürdők.
