Független Budapest, 1927 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1927-07-27 / 30. szám

2 Független Budapest 1927. július 27, kén felépíteni. A városi pártok kivétel nélkül ezen ál­láspont mellett vannak s nem hajlandók ettől tágí­tani. A tanács legutóbbi ülésén órákon át vitatta meg a kérdést s annak eredményeként felirattal fordult a kormányhoz, amelyben a tata­bányai megoldás elvetését követeli és arra kéri a kormányt, hogy a rendkívül nyomós indokok alapján határozzon a budapesti, vagy Buda­pest környéki centrále felépítése mellett. Budapesten nagyon rövid idő alatt és kis költséggel lehetne meg­valósítani az áramtermelő központot, mert nincs másra szükség, mint a kelenföldi telep megfelelő kibővítésére. A főváros a legutóbbi két évben közel 20 millió pengőt fektetett bele ennek a telepnek a kibő­vítésébe. s a most felvett külföldi kölcsönből további 20 millió pengőt irányoztak elő a fejlesztési költségek fede­zésére. 30—35 millió pengővel az egész hatalmas centrálét egyszerre meg lehetne építeni a kelenföldi teleppel kapcsolatban. Be. úgy látszik, éppen ez az ami az angol csopor­tot visszatartja Budapesttől. Az angoloknak nem az a céljuk, hogy meglévő telepet vegyenek át s azt kis költséggel fejlesszék, hanem az a törekvésük, hogy teljesen új erőművet építsenek, ahová sok és drága gépet tudnak szállítani. A tatabányai telep­létesítése legalább kétszerannyi költséget emészt majd fel, mintha Kelen föld ön építenék fel a centrálét. A főváros egységes állásfoglalása azonban remélni engedi, hogy az ügy aktái még nincsenek lezárva s hogy még nem mondták ki az utolsó szót. A tör­vényhatósági bizottságnak is gondja lesz rá, hogy ebbe?n a nagy kihatású kérdésben Budapest érdekeit is megvédelmezzék. Ezek az érdekek pedig csak akkor maradnak csorbíttatlanok. ha a nagy áram­fejlesztőtelep itt épül fel. Az iskola és a gyermekvédelem Irta ®r. Purebl Győző székesfővárosi tanácsnok. I. Az emberi élet folyamatában nemcsak arra van szükségünk, hogy anyagiakkal legyünk ellátva, ha­nem kívánatos az is. hogy szellemi és erkölcsi tekin­tetben is táplálékot nyerjünk, megerősödjünk, amihez mindenesetre az is szükséges, hogy a kultúrának bi­zonyos fokán álljunk. Egy ország kultúrfokának meg­állapításánál elsősorban arra figyelünk, vájjon mennyi és milyen iskolái vannak, azokba kik, hogyan taníta­nak s hogy mennyi az országban az analfabéták száma. Ismereteinket az iskolákból ' szerezzük, tehát ebből fakad a tiszta szellemi és erkölcsi élet, a val­lás, a haza és a felebarát iránti szeretetre való neve­lés, ebből fejlődik ki a művelődésnek és a művé­szetnek minden ága, de ebből fejlődik ki az ipar, ke­reskedelem és a mezőgazdaságnak magasabb nívója is. Amidőn az iskoláról beszélünk, természetszerűen elsősorban a tanítás legelemibb részéről, az elemi és az azzal közvetlen kapcsolatban lévő középiskolák­ról és az azokban folyó gyermeknevelésről szólunk. A gyermeknevelésnek természetszerű kapcsolata a gyermekvédelem is, úgy, hogyha iskoláról teszünk említést, úgy érezzük, hogy ebben bennfoglaltatik a tanítás, a nevelés és a gyermekvédelem is. Gyermekvédelem nálunk kezdetben társadalmi ala­pon indult meg és ma úgy az államnak, mint az iskolafenntartó hatóságoknak egyik legfontosabb és egyik legégetőbben megoldandó kérdése. Hazánknak elsőrendű érdeke, hogy egy egészséges generációt neveljen fel, tehát elsőrendű követelmény, hogy a gyermekek egészségéről, megélhetéséről, ta­nulási lehetőségéről preventív gondoskodjunk. A gyermek neveltetése közben tulajdonképen két kéz­ben, két keretben mozog, az egyik a szülői, a másik az iskolai nevelés. Tehát a szülő és a tanító közre­működésében. éberségében, nevelésében, tanításában, a gyermek megfigyelésében és gondozásában rejlik a gyermek jövője és fejlődése. Kell tehát, hogy ez a két főfaktor együttműködjék, együtt dolgozzon. Annál a gyermeknél, akinek az ellátása, gondozása, neve­lése a szülői háznál biztosítva van, ott az iskolában való előhaladás különösebb nehézségbe nem ütközik. Számot kell vetnünk azonban mindenekelőtt, különö­sen itt a fővárosban azzal az eshetőséggel is, hogy a mai nehéz gazdasági, válságos idők közepette ez a szülői ellátás bizonyos nehézségbe ütközik és a min­dennapi kenyér megkeresése miatt a szülők a háztól egész nap távol lévén, az ilyen helyeken a gyer­mek gondozása már inkább az iskolára háramlik s itt akkor már a társadalomnak, helyesebben az iskola- fenntartó hatóságnak is támogatást és védelmet kell nyújtania, ha azt akarja, hogy az ilyen gyermek a züllésnek ne legyen kitéve és a hazának hasznos tagjává váljék. Nézetem szerint a gyermekvédelem igen sok eset­ben, különösen a legszegényebb népnél, már a cse­csemőnél kezdődik és e téren tényleg még csak in­kább társadalmi alapon nyugvó jótékony intézmé­átvette a szt GELLERT SZÁLLÓ éttermeit és kávéházát. ÁLLATKERTI VENDÉGLŐJE változatlanul áll kedves közönségé­nek rendelkezésére. nyemk vannak (Stefánia-Szövtség, bölcsődék, gyer­mekkorházak, Simor-intézet stb.), amelyeknek áldás- dus működése kétségtelen nagy hatással van a nem­zetmegerősödésre. Az iskolai gyermekvédelem ugyan- csnk, nézetem szerint, az óvodánál kell hogy elkez­dődjön és tartson a gyermek iskoláztatásának vé­géig, vagy legalább is a tanköteles határidő befeje­zéséig. Szó esett arról, sőt meg is indult ily irányú moz­galom, hogy a gyermekeknek az óvodába való jára­tását kötelezővé tegyék. Természetesen ez azonban kei esztülviheto nem volt mindezideig, mert hiszen a szülők egy nagy része kisded gyermekétől nehezen válik meg, az óvoda gondolatával nem békült meg, de egyébként sok család, amelyik csak teheti, ebben a korban gyermekét otthon maga körül szereti látni, bár az óvodai nevelés és tanítás egy előmunkálko- dast jelent a gyermeknek az elemi iskolába való elő­készítését illetőleg. A beszédben való jártasság, a fegyelem megtanulása, az iskolának megszokása már az óvodában kezdődik, és így az elemi iskolai taní­tónak az óvodába járt gyerekkel — ahogy a tapasz­talat bizonyítja, — már könnyebb sora van. mint az otthon nevelt, egyenesen hazulról jövő tanulóval szemben. Az óvónőnek nagy feladata van a kisded gyermekek nevelése körül, de a feladata nem egye­dül a^ nevelésben és gondozásban merül ki, hanem szükségszerű, hogy a gyermeket oktatásközben szemmel kísérvén, figyelme mindazon szempontokra kiterjedjen, amelyek a gyermek lelki világával és éle­tével vonatkozásban állanak és kívánatos, hogy kü­lönösen a szülőkkel érintkezésbe lépjen s amennyi­ben azt tapasztalná, hogy otthon a szülők nehéz meg­élhetés gondjai a gyermekellátást biztosítani nem tudnák, segítségére légyen úgy a szülőnek, mint a gyermeknek, ha kell. a hatóság, ha kell. a társada­lom igénybevételével. A fővárosnak, illetve a köz­oktatási ügyosztálynak szándéka az iskolaorvosi és iskolanővéri intézményt, amely ma az elemi, polgári, reál. kereskedelmi és gimnáziumi 180 iskola 47 kör­zetében már fel van állítva, az óvodákra is kiterjesz­teni. Az orvoson kívül, az iskolanővérnek lesz külö­nösen nehéz feladata és nagy munkája, hogy úgy a hatóságnál, mint a társadalmi szervezeteknél való közbenjárásával gyermekvédelem szempontjából a legszegényebb gyermekek ellátását lehetőleg elő­segítse és a szülőknek megfelelő helyes útbaigazítás­sal a gyermeknevelésre vonatkozólag szolgálatára álljon és a szükséges felvilágosításokat megadja. Még fontosabb az intervenció a fejlődő elemi isko­lás gyermekeknél, akik az iskolában már az írás- olvasással, majd később egyéb ismeretek szerzésével foglalkoznak, tehát bizonyos tekintetben már szelle­mileg is igénybe vannak véve. Maga a főváros min­denkor igyekezett arra, bár bizonyos mértékben az iskolai tantervhez van kötve, hogy a tanítást meg­könnyítse akár szemléltetéssel, akár gyakorlati is­mertetésekkel, úgy, hogy a gyermek jóformán játszva, de ne erőltetve tanuljon és hogy tulajdon­képen feladatát, leckéjét az iskolában sajátítsa el és otthonra minél kevesebb ilyen foglalkozás jusson és a kis gyermek inkább szórakozzon, vagy játsszon. Az iskolakönyvek már magukban véve is úgy vannak szerkesztve, hogy a gyermekek a tanulmányi anya­got könnyen elsajátíthassák, sőt a tanítók a minta- tanítások bemutatása útján pedagógiai szempontból külön metódust nyernek. Itt is fontos körülmény a szülőkkel való érintkezés és a szülőknek a gyermek- nevelésben való támogatása, útbaigazítása és irányí­tása s amennyiben szükséges, anyagiakkal való segí­tése. Az elemi oktatás teljesen ingyenes, sőt a fő­városnak jövőbeni törekvése az, hogy a szegény gyermekek számára könyveket, tanszereket, helye­sebben az iskolai felszereléseket teljesen díjmente­sen bocsássa a rendelkezésére, amely részben ma meg is van. A szegény gyermekek ellátása körül igen szép munkát végez az iskolanővéreknek intéz­ménye, ahol fáradságot nem kímélve, az iskolanővé­rek az egyes gyermekek eseteit tételenkint esetről- csetre megvizsgálván, a szülőket otthonukban fel­keresvén, számtalan esetben segítenek úgy az anyagi, mint pedig az erkölcsi bajokon és nagy megnyugvás és öröm járja át a szemlélőnek lelkét, amidőn kará­csonykor, húsvétkor, de sürgős esetekben évközben is, a szükséghez képest, a szegény gyermekeket fel­ruházzák, cipőt, ruhát, fehérneműt, ruhára való szö­vetet, élelmet nyújtanak, tarkítva ezt kisebb játék­szerek adományozásával. A segítséghez nagyban hozzájárul a társadalom, egyesületek, egyházközsé­gek .amelyek szinte versenyeznek az iskolanővéri intézménnyel, sietnek az ilyen karitatív munkában 1 a legmegbízhatóbb ! SOPRON-, GYŐR- és VASMEGYEI TEJGAZDASÁGI R. T. Központi üzem és irodák : I., Fehérvári út 33 35. — Telefon : J. 305-31 és J. 428-01. résztvenni. Hatalmas munkát vesz ki maga a főváros is- a közoktatási és a szociálpolitikai ügyosztályok közreműködésével. Nézetem szerint ezt a ma erősén szétágazó pedagógiai, karitatív és szociális munkát a hatóságnak kell véglegesen a kezébe venni, egy központból irányítva, decentralizálva, a kerületekben végrehajtani, az összes ilyen szegény, egyébként se­gélyezésre szoruló gyermekeket egy helyen nyilván­tartani és ezen gondoskodást nem ad hoc, hanem állandóan intézni. A főváros tanügyi osztálya ezidő- szerint foglalkozik ezzel a kérdéssel és szándéka egy ilyen gyermekvédelmi központot létesíteni, mi­után e,z az iskolával szorosan kapcsolatban van, a tanügyi osztály keretén belül. Ez a központ felölelné mindazokat a kérdéseket, amely a gyermeknek taní­tására, nevelésére, ellátására, gondozására irányul s ilyeténképen ez a munka rendszeres és állandó volna. Szükségszerű volna, miként az már Angliában meg is van, hogy minden iskolának meg legven az egynéhány tagból álló gyermekvédő bizottsága, akik mindezekkel a kérdésekkel közvetlenül behatóan fog­lalkoznának. Ezek az újra megreformálandó iskola­székből kerülhetnének ki. A polgári és a középiskoláknál teljesen azonos a helyzet, azzal a különbséggel, hogy itt az ifjúságnak szellemi, erkölcsi, hazafias és vallásos nevelése már erősebb figyelmet, gondozást és irányítást igényel. Megnyugvással elmondhatjuk, hogy e tekintetben tanerőink magas nívón állnak és mindent elkövetnek, hogy e fentemlített célt elérhessük. A főváros e té­ren is nagy áldozatokat hoz, különösképen a polgári iskoláknál, ez is népiskola lévén, ahol a szegény gyermekek tanulási lehetőségét erősen előmozdította azzal, hogy a tandíjmentességet a legmesszebbmenő- leg kiterjesztette s nem állunk messze annak a gon­dolatnak a megvalósításától, hogy az oktatás, amennyire a főváros pénzügyei meg fogják engedni, itt is ingyenes legyen. Legjobb meggyőződésem sze^ iint a gyermekvédelemnek e helyütt is érvényesül­nie kell s talán szinte fokozottabb mértékben, mint egyébütt. A tankönyvek, tanszerek ingyenes kiosz­tása é helyen is erős probléma, amellyel állandóan foglalkoznunk kell és annak megvalósítását, ha-foko­zottan is, de keresztül kell vinnünk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom