Független Budapest, 1926 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1926-03-24 / 12. szám
\ 926. március 24. Független Budapest 3 1 Gallérokat csak a Király gőzmosoda tisztít kifogástalanul £■’ Maí»yar-u-6- vu., Kiráiy-u. is. Bálvány-u. 23. VII., Dohány-u. 20. Nem akar elkészülni az idei költségvetés. Exlexbe kerül a főváros. — Méri nem készült még el a költségvetés. Az 1926. évnek első negyede véget ér, de a városházán az ez évi , költségvetésnek még híre-harnva sincs. A múlt év novemberében megkezdődtek nagy serényen a költségvetési munkálatok, de a kezdetnél nem jutottak tovább. Most, öt hónap mu'ltán ez a rendkívül nagyfontosságú munka még mindig abban a megmozdíthatatlan stádiumban van, amelyben a múlt év végén volt és még csak ígéretek, kilátások sincsenek arra, hogy mikor terjeszti a tanács a főváros mérlegét az illetékes bizottságok és a közgyűlés elé. Pedig március végén lejár az a felhatalmazás, amelyet a pénzügyi bizottság a tanácsnak az ügyek régi keretben valló ideiglenes továbbvitelére adott, s ekkor beáll a tényleges exlex állapot, mert a törvényhatósági bizottság tagjai nem hajlandók újabb felhatalmazást adni a tanácsnak a költségvetés nélküli gazdálkodásra. A bizottsági tagok a legnagyobb felháborodással tárgyalják a városháza intéző köreinek a költség- vetés körül tannsított érthetetlen magatartását és a legsúlyosabb lépésekre gondolnak a tanáccsal szemben. A bizottsági üléseken már többször felhangzott a követelés a költségvetés haladéktalan elkészítése és benyújtására, de mindeddig eredmény nélkül. Most Ereky Károly szólal fel a szerdai közgyűlésen és kíméletlenül fogja ostorozni a tanács minősíthetetlen eljárását, amellyel szembe helyezkedik a törvényhatósági bizottság követelésévek Ereky Károly felszólalásában közgyűlési határozatot akar provokálni, amellyel a főváros vezetőségét a költségvetés záros határidőn belül való benyújtására kötelezik. Hogy mi az oka a költségvetés soha nem tapasztalt késedelmes benyújtásának, azt illetékes helyen azzal igyekeznek magyarázni, hogy a státusrendezés teljesen lekötötte a főváros vezetőségének idejét. Csak hogy, amíg a státusrendezéssel az elnöki ügyosztály foglalatoskodott, addig a pénzügyi ügyosztálynak bőven lett volna alkalma és ideje a költség- vetést a bizottságban letárgyaltatok legfeljebb a tisztviselői illetmények tétele szenvedett volna a későbbiek folyamán esetleges változást. E helyett a tanács teljesen sutba dobta a költségvétést és hónapok óta azt lesi, mikor készül el az elnöki ügyosztály meg a többi illetékes fórum a státusrendezés letárgyalásávak Öt hónap óta várja a pénzügyi ügyosztály ezt a percet, s közben még a kigondoló bizottságot sem hívta össze, hogy az egyre szaporodó deficit fedezetéről, iegalább elvileg, határozzon és megállapodjék abban, hogy miből és honnan teremtik elő azt a sok száz milliárdot, amit a napról-napra növekedő beruházások és egyéb szükségletek igényelnek. A városházán úgy gondolják ráérnek jövedelemszaporító ötleteken törni a fejüket, amíg a státusrendezés ügye le nem záródik, de elfelejtik közben azt, hogy a fejtörés is hosszú időt vesz igénybe, s ha csak hetek mullva kezdik! meg a spekulálást, úgy újra hónapokkal halasztódik el a költségvetés megszerkesztése. Pedig nagyon sokat kell a fejüket törniük a 12-es kigondoló bizottság tagjainak, hogy fedezetet találjon az óriási deficitre, amely az idei költségvetést fenyegeti. Az alkotómunka lázában elhatározott nagyszabású beruházások, építkezések, s egyéb szükségletek sok száz milliárdnyi hiányt jelentenek az idei nyers költségvetésben, s a bevételi oldal jelentékeny része még ma is üresen fehérük. Üj adókról beszélnek, új jövedelmi források megnyitását tervezik a nagy deficit eltüntetésére, de az illetékes körök maguk is tisztában vannak azzal, hogy a mai viszonyok között új adók bevezetésére gondolni sem lehet, mert a polgárság a jelenlegi terheket sem tudja elviselni. Tisztában vannak azzal is a városházán, hogy a belügyminiszter nem is engedné meg új adók életbeléptetését és a városi lakosság újabb megterhelését. Hogy mégis milyen módon tűnik el az idei költségvetés óriási hiánya, arra két lehetőség van. Vagy kölcsönt vesz fel a főváros és abból fedezi az idei beruházások költségeit, vagy pedig kénytelen lesz, fájó szívvel, a programúi jelentékeny részét törölni, s annak végrehajtását jobb időkre halasztani. Nagyon sokan, a pesszimisták közül ennek az utóbbi megoldásnak a bekövetkezésétől/ félnek, s talán nem is indokolatlanul. Mindenesetre itt az ideje, hogy a polgárság képviselői az év második negyede küszöbén végre tisztán lássák Budapest ez évi pénzügyi helyzetét, s az ezt szolgáló költségvetés azonnali elkészítésére most már a legerélyesebb eszközökkel kell utasítani a város vezetőit. Súlyos anomáliák a városi közmunkák kiadása körül. Heíekig, hónapokig kell várni a versenytárgyalások eredményére. — Ismeretlen cégek kapnak közmunkát, akik azután olcsóbb áron alvállalatba adják a munkákat. — Nehéz pénzt kapni a fővárostól. A városháza építkezési osztályai elismerésre méltó gyorsasággal írják ki a versenytárgyalásokat, annál lassabban történik azonban a munkák vállalatba adása, a versenytárgyalások eldöntése és az elvégzett munkák kifizetése, ami- érthető elégedetlenséget vált ki a sok száz vállalkozóból, akik a magánépítkezés szünetelése folytán a városi közmunkák elnyerésére pályáznak. A városháza folyosóin tömegbe csoportosulva állnak a zúgolódó vállalkozók, akik napjaik legnagyobb részét mostanában az építkezési ügyosztályban kénytelenek eltölteni. Mert nem olyan egyszerű egy városi munka elnyerése, mint ahogyan azt a laikus polgárság elképzeli, mert amíg a vállalkozó a munka elvégzésére a megbízást megkapja, addigra ez keresztül megy az adminisztráció labirintusának minden tekervényén. Hetek, sőt hónapok telnek el mostanában, amíg 1—1 versenytárgyalás eldől. Mert tudni kell azt, hogy a közmunkákra beérkezett sok száz pályázatot előbb a számvevőség átszámító katlanaiban főzik meg, utána visszakerül az ügyosztályba, onnan az illetékes albizottságba, az albizottságból a tanácsba, s ha a tanács is letárgyalta a kiadandó közmunkát, akkor kezdődik meg a tulajdonképpeni tárgyalás, sokszor egészen más feltételek alapján, a kiszemelt vállalkozóval. Ha azután a vállalkozó a főváros javára módosított feltételeket ,— mint a legtöbb esetben megtörténik — nem hajlandó elfogadni, akkor elölről kezdődik az egész aparáíus működése, Budapest, IX., Mátyás-utca 18. (Telefon: József 72 51,) A'“lStolt ami újabb hetekre tolja ki a közmunka vállalatba adását. Ez a dolgok sorja a középítési ügyosztályon, ahol azzal indokolják ezt a csigalassúságot, hogy a legapróbb ügyet is kénytelenek a középítési bizottság elé terjeszteni, amely sokszor 2—3 ülésen keresztül bírálja a pályázatokat, s csak hetek múlva tesz véleményező javaslatot. A tanács azután a középítési bizottság javaslatát teszi mérlegelés tárgyává s ha azzal egyetért, úgy jóvá hagyja a kiszemelt vállalkozó részére történő munkamegbízást, ellenkező esetben pedig új tárgyalások kezdődnek a középítési bizottsággal, hogy az ellentétes álláspontokat valami közvetítő javaslattal hidalhassák át. Az ügyosztály tehát ily módon elhárítja magáról a felelősséget a hosszadalmas döntések miatt, noha egy kis igyekezettel az illetékes ügyosztályok is azon lehetnének, hogy a versenytárgyalási határidők lejárta után a legrövidebb idő alatt a legkedvezőbb ajánlattevő inár megkapja a munkára a megbízást. Sérelmezik a régi vállalkozók azt is, hogy újabban a főváros teljesen ismeretlen és megbízhatóság szempontjából nem vizsgázott cégeknek és vállalatoknak juttat sok száz milliós közmunkákat, szemben azokkal a megbízható cégekkel, amelyek részben már évtizedek óta közmegelégedésre végeztek munkát a fővárosnak, részben most kívánnának a fővárossal összeköttetésbe lépni. Ezek az ismeretlen vállalatok az általuk megszerzett közmunkákat nem is a legelőnyösebb áron vállalják, s ami még ennél is fontosabb, nem is maguk végzik, hanem olcsóbb áron alvállalatba adják azoknak az ismert régi cégeknek, amelyek a versenytárgyalás során kibuktak a pályázatból. Több adatot is sorolnak fel erre vonatkozóan a városi szállítók, ami nyilvánvalóan azt bizonyítja, hogy Strenger Rezső nincs teljes rend a városházán a közmunkák vállalatba adásánál. Az utóbbi időben azt is beszélik, hogy egy állítólagos megegyezés folytán a közmunkákat is pártarány szerint osztja szét a főváros. A suttogok szerint a főváros urai megegyeztek, hogy az elvégzésre váró közmunkát százalékos számarányban a különféle közgyűlési pártokhoz tartozó vállalkozók kapják. Nem volt alkalmunk meggyőződni ezeknek a híreszteléseknek helyességéről vagy helytelenségéről, de nem hisszük, hogy ilyen megállapodás volna. De mindenesetre jellemző ez a közhangulatra, amely ilyen s ehhez hasonló hírek hatása alatt nincs a legjobb véleménnyel a városháza intézkedéseiről. Sok elkeseredést okoz a városi vállalkozóknak az is, hogy elképzelhetetlen tortúrákon kell keresztül vergődniük, amíg az elvégzett munka ellenértékéhez hozzájutnak. Megírtuk már, hogy hónapokig, sőt félévekig kell várni, amíg a városházán a szállítóknak kifizetik járandóságaikat, s akkor sem egyszerre, hanem garasoskodva, részletenkint utalják ki a benyújtott számlák összegét. Sok vállalkozó már annyira elkeseredett, hogy kijelentette, sohasem vállal többé munkát a város részére. Ezeknek az anomáliáknak a megszüntetése kell, hogy legsürgősebb feladata legyen a törvényhatósági bizottságnak, mert megengedhetetlen, hogy az alkotó munka megindulásakor adminisztrációs túlkapások legyenek kerékkötői a nyugodt munka békés folyamatának. Megindul lassankint a magánépítkezés. Számos új házra kértek építkezési engedélyt. A városházi építkezésit mozgalom, úgy látszik, serkentő példaképen hat a magánépítkezésekré is. A tavasz közeledtével szép számmal jelentkeznek a fővárosnál építkezési engedélyekért vállalatok és magánegyének, ami reményt nyújt arra, hogy az oly hosszú ideig szünetelt építkezés mégis csak nagyobb lendületet vesz a fővárosban. Hetenkint 23—30 építkezési engedélyt adnak ki a városházán s ami ennél is örvendetesebb, ezek között legalább /5—20 engedély új családi lakóházak építkezésére vonatkozik. De akad hetenkint egy-két emeletesi nagyobb bérház építésére is vállalkozó, úgyszintén néhány emeletráépítés is, amiáltal lassan mégis csak szaporodnak az oly nehezen várt lakások. Az állam által kibocsátandó 58 milliárdos házépítési kölcsön folyósítása után még nagyobb arányban várják az építkezések fellendülését. Az 58 milliárdos állami hitel tulajdonképen azt jelenti, hogy ennek kétszeresét, H6 milliárdot kell lakásépítésre fordítani s ezzel az összeggel legalább 1200 lakás felépülésére van remény. Az építkezési kedv fellendülésére mutat, hogy február 22. óta, tehát egy hónap alatt, íó új emeletes bérház építésére és 37 új földszintes lakóház építésére adott engedélyt a főváros. Az új emeletes épületek közül nyolcat a főváros épít a Budaörsi-, Váci- és Gyöngyösi-úton, két háromemeletes bérházat a népjóléti minisztérium a Pannonia- utcában és a Sziget-utcában, az Interna r.-t. egy hatemeletes bérházat a Kertész-utca 40. szám alatt, Fejér és Dános két kislakásos bérházat a Petneházy- utcában, Krausz Károly egy emeletes házat a Rezedautcában, Ghimessy Mária ■ ési az Angol kisasszonyok intézete egy-egy emeletes intézetet a Szarvas-úton. Az új földszintes lakóházak nagyrészt a perifériákon, a ielparcellázásra kerülő területeken épülnek..
