Független Budapest, 1926 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1926-03-24 / 12. szám

4 Független Budapest 1926. március 24. Siőlőtel^P? vagy kertváros! Kertvárost akarnak építeni a megszűnő fővárosi szölötelep helyébe. - Két ellentétes álláspont. A Maglódi-út mellett elterülő városi szölötelep körül nagy háborúság készül. A Független Budapest már megírta, hogy a törvényhatosiagi bizottságkéssel nak nagy része ennek a felesleges es íaiizetessél működő intézménynek a megszuntetese mellett og lalt állást míg egyesek továbbra is ragaszkodnak a szőlőtelep fenntartásához. Az előbbi álláspont végül is győzedelmeskedett és hatarozatilag mondotta ki a közélelmezési bizottság, hogy a spargat, dinnyét es mellékesen szőlőt is termelő üzemet ez ev végén fel­oszlatja s ezért az 1926. évi költslégvetes mint búcsúz­tató akta került a bizottság asztalára. . A nagy harc azonban csak most kezdődik igazan és a kérdés az, hogy mi történjék a szölötelep feloszlatása után az értékes, nagykiterjedésíí telektömbbel. A felmerülő ötleteket egyik legutóbbi számunkban ismertettük olvasóinkkal és ezek szeiint a legnagyobb esélye annak a tervnek van, amely a szólótelep területét , , , kertváros letesitesere kívánja felhasználni. ^ _ A telep megvizsgálásara kiküldött albizottság meg­valósíthatónak találta ezt az ötletet és a közélelme­zési bizottság legutóbbi ülésén már komoly formában tárgyaltak isi az idea megvalósításáról. Itt azután újra szóhoz jutottak azok, akik a szőlőtelep meg­szűnése ellen küzdenek és természetesen erős harcot indítottak a kertváros gondolata ellen is. De minden küzdésük hiábavalónak bizonyult, mert a bizottság többsége kérlelhetetlenül halálra ítélte a deficites üzemet. Már mos't a szőlőtelep barátai más oldalról igyekeznek a maguk javára eldönteni a megkezdett harcot s miután a kertváros létesítése elsősorban városrendészeti és város-szabályozási kérdés, a városépítési ügyosztályban folytatják a megkezdett harcot. Az ügyosztályon azt hangoztatják, hogy a Maglódi-út mentén lehetetlenség kertvárost létesíteni. mert a környék nincs ellátva közmüvekkel és sok száz milliárdba kerülne a városnak ebben a részében új vízvezetéki, csatornázási és világítási hálózatot, azonkívül megfelelő utakat építeni és' közlekedési esz­közöket odavezetni. A városépítési ügyosztályon még azt is hangoztatják, hogy városszabályozási szempontból is lehetetlenség a temető mellett kertvárost építem, amikor a városszabályozási tervek cgésiz más irány­ban kívánják a főváros kiépülését elősegíteni. Rövi­desen a középítési bizottság elé kerül ez az ügy, ahol a tanácsi javaslattal közreműködve fognak dönteni arról, hogy kertváros legyen-e, vagy sem? Ennek ellenére illetékes körök bíznak abban, hogy a középítésf bizottságban is, a tanácsi javaslattal szemben, a kertváros ötlet győzedelmeskedik s még ebben az évben megkezdődhetnek az elő­készületek a halálra ítélt szőlőtelep helyén épülő kertváros meg­alapozására. Most a felett folyik a vita, hogy tulajdonképen milyen körülmények között épüljön fel — ha a hatá­rozathozatal megtörténik — a kertváros. Egyesek azt javasolják, hogy a területet felparcellázva, házhelyenként adja el a főváros, az építkezést pedig bízza a telek- vásárlókra. Ezzel szemben sokan azt indítványozzák, hogy vagy maga a főváros építse fel a kertes házakat, vagy bocsásson hosszú lejáratú kölcsönt a teljes építkezési költségékre, az épít­kezők részére. Ez hozzávetőleg 40—50 milliárd koronát tenne ki, amelyhez még hozzájárulna a par­cellák ára. Sok eredeti ötlet is merült fel ezzel kap­csolatban, így többek között valaki azt javasolta, hogy a kertvárosban építkező családfőket, illetve ház- tulajdonosokat kötelezze a főváros életbiztosítás kö­tésére. amelynek lejárta, vagy az illető halála után a biztosítási összeg a telek vételára és az építkezési kölcsön törlesztése fejében a főváros javára folynék be. Tekintve a felmerülő számtalan ötletet, elhatá­rozta a főváros, hogy eszmei pályázatot ír ki a kertváros miként való megvalósítására s pályadijul 10 millió koronát tűz ki a legmegfelelőbb megoldás jutalmazására. Ezzel szemben a másik csoport kitartóan készülődik a harcra a s'zőlőtelepért s legvégső esetben még azzal is beérné, hogy a szőlőtelepet ne tartsák meg a fő­város kezelésében, hanem adják bérbe, csak ne szüntessék meg. A közeli hetek fogják megmutatni hogy melyik álláspont marad győztes. Nagy beruházások szerepelnek a vízművek idei programmján. Nem lesz többé vízmizéria Budapesten. — Modernizálják az üzemet. A iöváros közönségének még emlékezetében élnek azok a katasztrófáiig vízmizériák, amelyek az elmúlt években, különösen a nyári hónapokban valósággal rendszeressé váltak. A vízmüvek elavult berendezése nem volt képes lépést tartani az egyre fejlődő fő­város igényeivel s különösen a háborút és a forradal­makat követő években jelentkeztek nap-nap után azok a súlyos* zavarok, amelyek részben az üzem elavult­ságának, részben a csőhálózat elhanyagoltságának voltak tulajdoníthatók. A normális idők helyreálltával a főváros is tervbe vette ezeknek a súlyos következ­ményű anomáliáknak a gyökeres kiirtását s nagy \ lépésekkel kezdte meg a vízművek modernizálását. Sok milliárdot irányoztak elő az idei költségvetésben az üzem fejlesztésére, amelynek egyik legfontosabb pontja a vízmüvek elektrifikálása lesz. A tervek szerint, ha megfelelő összeg áll ren­delkezésre, úgy a villamosítás még ez évben megkezdődik. De addig is rendbe akarja hozni az üzemigazgatóság a vízcsőhálózatot, különösen a budai oldalon, mert a budai magasabban fekvő vidékek a melegebb nyári napokban folyton vízszolgáltatási zavarokkal küzde­nek. Az üzem teljesítőképességének fokozása érde­kében három kútcsoportot furat az üzem, amelyek közül az egyik csoport már készen is van s most kezdik meg a megyeri csárda mellett a má­sodik kútcsoport fúrását. Ezáltal teljesen megszűnnek a vízszolgáltatási zavarok, mert a két kútcsoport annyi vizet szolgáltat, hogy az üzem még a legnagyobb szárazság idején is képes a legnagyobb igényt kielégíteni. A két kútcsoport fúrása 3,400 millióval szerepel a költségvetésben. A termelés gazdaságosságának a fokozása és a távolabbi időben várható többfogyasz­tás kielégítése érdekében a krisztinavárosi szivattyú-* telep gépészeti berendezésének bővítésére 380 millió , korona van biztosítva a költségvetésben. Az új szivattyú olyan nagy teljesítőképességű, hogy 3.660 liter vizet tud percenkint 187 méter magas­ságra szállítani. A megrongált, hibás csővezetékek kicserélésére is nagy összegeket fordít idén az üzem. A IX. kerületi Korponay-utcában kóbor elektromosáramok által meg­rongált 680 méter csövet cserélnek ki 250 millió költ­séggel, az I. kerületi Csóka-utcában pedig 240 méter csövet 70 millió költséggel. A II. kerületi Margit- körúton 300 méter főnyomó csövet rongáltak meg az elektromos áramok és ennek kicserélése 600 millió koronát igényel. A keserűsós talajvizek hatása miatt a Tétényi-úton az Erzsébet-sósfürdő mellett 280 méter cső kicseré­lése vált szükségessé 120 millió költséggel, a Köz­raktár-utcában 440 méter főnyomócső átfektetése 550 milliót igényel, míg az óbudai Kolossy-téren két fő­nyomócső összekötése 60 millió költséggel jár. A nagyobb csőtörések alkalmával nagy mennyiségű víz lepi el a csőtörés környékén lévő pincéket és alacsonyabb helyiségeket. A víz eltávolítása az Elektromos Müvek kötelessége s ezért egy motorikus szivattyú beszerzését határozták el, amelyre 63 milliót irányoztak elő. A II. kerületi Volk- mann-utcában levő ingatlantulajdonosok kérelme kö­vetkeztében szükségessé vált a Volkmann-utca víz­vezetékkel történő ellátása is. Ennek fedezetére 90 millió szerepel az új költségvetésben. A budai oldal vízszolgáltatásának megjavítása érde­kében a Gellért-tértől kiindulva a Kékgolyó-utcáig 3,052 méter főnyomócső lefektetését határozta el, még a múlt évben, az üzem. A munkálatokra annak idején a közgyűlés 5,440 milliót engedélyezett, azonban újabban további 737 millió póthitel vált szükségessé, amely az idei póthLtel terhére van felvéve. A Felső- józsefhegyi vasbetonmedence építésének befejezésére 340 milliót fordítanak idén a vízművek. Az Erzsébet királyné-úton a Rákospataktól az öv-utcáig szintén vízvezetéki közcsövet, helyez el a főváros. Ennek munkálataira 250 millió szükséges. De ezeken a beruházási költségeken kívül több milliárdot irányoztak elő a vízmüvek az üzemmel kapcsolatos egyéb beruházásokra is. így a káposztás- megyeri telepen levő kovács- és lakatosmühely ki­bővítésére, valamint raktárhelyiségek építésére 600 millió korona szerepel az idei költségvetés rendkívüli előirányzatában. A telep munkásai részére 135 öltöző­szekrénnyel, hideg- és melegvízzel ellátott modern öltözőt és mosdóépületeket is emelnek, amelyeknek építkezési költsége ugyancsak 600 millió korona. A Duna jobbparti üzemek ellátása és állandó ellenőrzése érdekében újabb őrszemek kirendelése vált szüksé­gessé, akik részére a várbeli és a felsőjózseíhegyi medencék mellett őrlakásokat építenek. Az őrházak megépítése 320 millióval szerepel a költségvetésben. A főváros területén 183 vízvezetéki közkútból 83 kút kicserélése vált szükségessé. A 83 közkút kicserélésével kapcsolatos költségek 200 millióra rúgnak. A vízmérő javítóműhely telepén egy soffőrlakást, egy felügyelőlakást és autógarázst épí­tenek, azonkívül a telepet körülvevő fakerítést beton­kerítéssel cserélik ki. Az összes költségek 600 milliót tesznek ki és ezek a munkálatok még ebben az évben kerülnek végrehajtásra. Vízmérő készülékek beszer­zésére, továbbá cconomiseurök vásárlására 446 millió szerepel a költségvetésben. Vásárol az üzem 152 millióért egy szerelő automobilt, azonkívül két köny­velő és egy összeadó gépet, amelynek költségei 408 milliót tesznek ki. Mint ezekből az adatokból látható, a vízmüvek elég jelentős programmot tűztek maguk elé az idei évre és az a Programm valószínűleg még bővülni is fog. interpellációk özöne a közgyűlésen. Tizenkilenc interpellációt jegyeztek be a szerdai közgyűlésre. Hosszabb szünet után szerdán, március 24-én dél­után újra őszéül a törvényhatósági bizottság köz- g.vülése. A tárgysorozat ezúttal sem mondható valami különösen érdekesnek, noha az aktuális és nagyjelen­tőségű ügyek egész halmaza vár megoldásira a város­házán. A szürke tárgysorozatot az interpellációk tömege teszi kissé élénkebbé. A közönség már meg­szokta, hogy a közgyűléseken legalább egy tucat interpelláció szerepeljen, ezúttal azonban rekordot ér el az elmondásra váró interpellációk száma. Lapunk zártáig 19 interpelláció volt bejegyezve a szerdai közgyűlésire, amelyek a következők: Peyer Károly a tanácsnak az autonómia határo­zatait figyelembe nem vevő és azokkal ellentétes intézkedései tárgyában interpellál. Lalinák Jenő a kisipari hitelkérdést teszi szóvá s követen, hogy a kisiparosok részére a főváros na- gyebo összegű előnyös hitelt folyósítson. Nemeth János szintén a kisipari hitel ügyében jegyzett be interpellációt a szerdai közgyűlésre. Fényes László a kilakoltatások ügyében inter­pellál. Zala Zsigmond a kisebbségi részvényesek érdeké­ben szólal fel interpelláció keretében. Vámbéry Rusztem a magyar Hohensalzburg terve ellen foglal állást és az idea megvalósítása ellen interpellál. Földvár у Béla a munkás betegsegélyző pénzcár illetékeinek és járulékainak a főváros területén történő behajtási módja ellen interpellál s a tarthatatlan állapotok megszüntetését követeli. Joanovics Pál a Császárfürdő-uszoda ügyében folyó évi február hó 10-én hozott közgyűlési hatá­rozat végrehajtása körül tapasztalt késedelmeskedést teszi szóvá. B. Virágh Géza а VII. kerületi elöljáróságon tapasz­talt rendellenességek ügyében interpellál. Deutsch Jenő az üzleti záróra betartásának ellen­őrzése körül felmerülő túlkapásokat teszi szóvá inter­pellációjában. Kiss Jenő a telekitéri ószeres csarnokban tapasz­talható visszásságok megszüntetése ügyében követel intézkedéseket. Fhichler József a Beszkár-nál történő embervadá­szatról rántja le a leplet egy nagyszabású interpel­láció keretében. Beeilter Péter a szénatéri piac rendezését követeli. Biró Dezső az „Embersport-Bizottság“ megalakí­tása és a Széchenyi-fürdővel kapcsolatosan építendő uszoda ügyében interpellál. Csillag Ferenc a Beszkár-nak a tanoncjegyek ki­adásánál követett eljárása miatt jegyzett be inter­pellációt. Széman Mihály a kőbányai vámvonalak ügyében a fogyasztási adók lerovását illetően interpellál. Gál Jenő a feltűnően szaporodó öngyilkosságok meggátlása tárgyában interpellál. Hoffmann Mihály a fővárosi ásványvízüzemnek a többi ásványvíz vállalattal történő kartellkötését teszi szóvá és tiltakozik a városi üzemnek az állító­lagos kartellbe való bevonulása" ellen. Anka János az állami anyagbeszerzési központtal kapcsolatban az iparosság érdekében jegyzett be interpellációt. Indítvány egyetlen egy sem érkezett be a szerdai közgyűlésre, ami annak tulajdonítható, hogy azok elmondására a túl sok interpelláció miatt úgy sem' kerülhetne sor, csupán Rásó Lajos egy régi. el nem mondott indít­ványa van még bejegyezve az indítványos könyvbe, még pedig a főváros gyámpénztárában kezelt városi kölcsönkötvények valorizációja tárgyában. LIKTOR FERENC festő és mázoló. — Vili., József-körút 77-79. Telefon: József 49—83. Elvállalja lakások, dísztermek, templomok, egyesületek, stb. festését és mázolását. Linkrnstautánzatolibixn speoialistn.

Next

/
Oldalképek
Tartalom