Független Budapest, 1926 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1926-01-13 / 2. szám
2 Független Budapest 1926. január 13. Hangsúlyozta, hogy a parlamenti blokk szakadása semmiféle irányban nem befolyásolja a városházi Demokratik'üsi Blokk további együttműködését. Dr. Ladányi Miksa beszédében Bethlen István és a kormány minden egyes tagját vádolja a mai züllött, elposványosodott atmoszféráért. Bethlen István bűne, — mondotta hogy Nádossy kezében volt eddig a hatalom és az ő bűne, hogy ma vannak magyarok, akik azt állítják, hogy’ „hazafias“ célból frankokat hamisítottak. ашпцппшштттттт тят—ттттж Pesti Tükör. "1 |Г|11 '—•чину A frankhamisítás látszólag nem a főváros ügye, Budapestnek egyetlen tényezője, a főváros közéletének legkisebb funkcionáriusa sincs érdekelve ebben a csúnya és piszkos bűnügyben. Nem Budapest ügye a frankhamisítás, de mégis Budapesté, mert kárát nemcsak Magyarország, hanem elsősorban Budapest látja. Évtizedek óta kétségbeesve panaszoljuk, hogy a külföld nem vesz tudomást rólunk, hogy Budapest a külföldnek még mindig ugyanannyit jelent, mint Bukarest, és most, amikor kezdjük elérni, hogy mégis tudomásul vesznek bennünket, most szeret nők, ha Budapestet összetévesztenék Bukaresttel, ha a világ nem venné tudomásul, hogy Bukarest és Budapest nem egv, hanem két különböző város. Az a „hazafiság'', amely a frankhamisitók eszét és kezét vezette, amikor pénzhamisításra vetemedtek, kissé furcsán hat most, mikor a bűntény kiderült, és kiderült az is, hogy az egész országnak pirulnia kell azért a néhány emberért, aki magas pozícióját arra használta fel, hogy — másokat pénzhamisításra bírjon. Bukarest balkáni város, amelyet lenéztünk, megvetettünk s lenézünk, megvetünk ma is; de az a hírnév, amelyet most a frankhamisítók Budapestnek szereztek, rosszabb, sokkal rosszabb, mint amilyen Bukaresté nálunk, és egyszerre rombadöntötíe azt a sok munkát, lelkes akarást és küzdelmet, amelyet Budapestért folytatunk annyian oly sok év óta. Tudjuk, hogy nem politika a frankhamisítás, tudjuk, hogy gonosz és ostoba emberek oktalan merénylete, de a konzekvenciák minket sújtanak elsősorban, Budapestet s a magyar főváros becsületét alázzák meg elsősorban. A bűnösöket annak rendje és módja szerint el fogják ítélni, leülik büntetésüket s kiszabadulnak. De Budapest nem fog oly könnyen szabadulni ennek az ügynek következményei alól, az erkölcsi kár a miénk marad. Idegenforgalmat akarunk, s ha propagandánkkal ide akarjuk majd csábítani a külföldet, mosolyogva fogja elhárítani magáról a meghívást: ,,Budapestre, ahol az előkelőségek pénzhamisítással foglakoznak?" Igen helyes, ha minél többször hangsúlyozzuk, hogy az országnak semmi köze a gazemberekhez és a megtévesztőitekhez, de, sajnos, mégis sok közünk van velük, mert a mi erkölcsi integritásunkat tették tönkre azok, akik azzal hozakodnak most elő, hogy a területi integritásért hamisítottak pénzt. Soha semmiféle ellenséges propaganda nem árthatott volna any- nytt Budapestnek, mint amennyit a frankhamisitók ártottak, s így, ha a frankhamisítás nem is Az óriáskígyó tragédiája. Hogy akarta egy szumatrai állatkerpskedő megkárosítani a fővárost. A Független Budapest már hónapokkal ezelőtt megírta, hogy a budapesti Állatkert egy szinte páratlanul hatalmas óriáskígyót kúp ajándékba egy Szumatra-szigetén lakó magyar ültetvényestől. Áz ajándékozó, akit Wack Keresztélynek hívnak s évekkel ezelőtt vándorolt ki Szumatrába, ahol gumi-ültetvényes lett, több táviratot és fényképfelvételt küldött az Állatkert igazgatóságának, annak idején az óriáskígyót, amelynek példátlanul hatalmas mivoltát a fényképek is igazolták, mert az óriáskígyó ezeken a képeken, amelyek összecsavarodott állapotban mutatták be, valóságos dombot alkotott. Az óriáskígyónak nem mindennapi terjedelmes- ségén kívül — hossza 7-5 méter, vastagsága 35 cm. volt — még egy más ritka, érkekes természeti tulajdonsága is volt, amennyiben a szemei környékén két vastag, hosszú szarv is emelkedett ki a fejéből. Wack Keresztély az Állatkertnek küldött egyik levelében megírta, hogy milyen nehéz es veszedelmes körülmények között jutott a felbecsülhetetlen értékű óriáskígyó birtokába. Szumatra egyik őserdejében volt vadászaton a bennszülöttekkel, amidőn :iz bozótból hirtelen felemelkedett a sziszegő ói iási szarvaskígyó, természetesen óriási rémületet keltve a vadásztársaságban. A rémület azonban csak egy pillanatig tartott, mert erőt vett rajtuk a vadászszenvedély, s mivel a sohasem látott nagyságú óriáskígyót mindenáron élve akarták elfogni, felgyújtották a kígyófészek körül álló fákat. A fojtó füsttől, a lángok forróságától az óriáskígyó elkábult, mire sikerült a veszedelmes vadat foglyul ejteni. Wack Keresztélynek első gondolata volt, hogy a ritka kígyópéldányt a budapesti Állatkertnek adományozza, s miután még tavaly augusztusban hosszabb látogatásra hazatért Budapestre, egy szumatrai holland állatkereskedőt bízott meg az óriáskígyó Budapestre _ vak) szállításával. A nemes ajándékozó még a szállítási költséget is magára vállalta és 150 hollandi forintot fizetett ki az állatkereskedőnek a költségek fedezésére. a főváros ügye, végeredményben mégis Budapesté legelsősorban. Érthetetlen az autóbusz-kérdés, érthetetlen, hogy Budapest közlekedésében az autóbusz csak tizedrungú szerepet játszik és nem fejlődhetik azzá, amivé fejlődnie kellett volna már régesrégen. Kétségtelen, hogy a jövő közlekedésében az autóbusznak fontosabb szerepe van, mint akár a villamosnak s a főváros még sein engedi fejlődni ezt a vállalatot. Az autóbusz- üzem vezetősége elkeseredett harcot vív, hogy levegőhöz jusson, hogy engedjék élni és fejlődni ezt az üzemet, de hiába, minden egyes lépését elgáncsol iák és Budapesten még mindig csak másodrendű luxustárgy az autóbusz, amely csuk éppen hogy van. Most a nehézkes bürokrácia végre ráhatározta magát arra, hogy vesz néhány próbaautót s aztán majd, ki tudja, mikor, válsá- rólnak majd kocsikat. Mi budapestiek büszkén szoktunk hivatkozni arra, hogy nálunk volt az első alsóvczetékes villamos (igaz. hogy azóta már nincs és rájöttünk arra. hogy nem volt sok okunk erre a büszkeségre), büszkén hirdettük, hogy a miénk volt a kontinens első földalatti villamosa, s hogy vezettünk a közlekedés terén. A földalatti villamos azóta is csak mutatónak maradt meg, nem fejlődött s az autóbusznak most ugyanez a sors jut. Van autóbuszunk, de meg sincs, a kocsik rosszuk, rozogák s meg ezekből a rossz kocsikból is éppen csak mutatóban van néhány példányunk. A főváros legsürgősebb érdeke lenne kiszélesíteni, nagyobbítani az autóbusz-üzemet, megjavítani ezt a modern közlekedési eszközt, minthogy mindenütt a világon ma már az autóbuszé az uralom az összes közlekedési eszközök közt. S ha majd lesz autóbusz- közlekedésünk, akkor meglesz a módja annak is, hogy olcsóbbá tegyük, mert csak a nagyüzem lehet olcsó, a kis grájzleráj mindig drágábban dolgozik, mint a nagykereskedő. Már is megindult a korteskedés általános tisztújításra. ' — A tisztújítás döntő változást fog hozni a főváros vezetésében. _ Az 1926. év jelentős esztendő a főváros életében: ez év végén kerül ugyanis sor az általános tisztújításra, amelynek során hatalmas változások várhatók a főváros vezetőségében. Várospolitikai körökben már is élénken tárgyalják a tisztújítás eshetőségeit, de a legnagyobb izgalom és idegesség érthetően a tisztviselői kar kebelében uralkodik. A protektorok hadjárata jóelőre megindult a városatyák serege ellen s mindenki igyekszik kedvező hangulatot teremteni a maga jelöltje érdekében. Hogy milyen sikerrel fog járni a protektorok koncentrikus támadása, arról ma még korai lenne i beszélni, de az minden körülmények között bizonyos, hogy nagyon sok vezető ember lesz kénytelen eltávozni régi dicsősége színhelyéről. Az őszi tisztújításnál természetesen a demokratikus blokké lesz a döntő szó. s megválasztásra csakis azok a tisztviselők számíthatnak, akik a blokk bizalmát teljességgel bírják. Ezt a bizalmat természetesen nem politikai eszközökkel, illetve szolgálatokkal, hanem becsületes munkával, rátermettséggel lehet csak kiérdemelni. A demokratikus blokk nem fog a régi rezsim többségi pártjának vétkes hibájába esni és nem akar bosszú-hadjáratot indítani a tisztviselői kar ellen, de azokat, akik minden tehetség nélkül, csupán a kurzusnak tett szolgálataik jutalma fejében kerültek magas hivatali székekbe, minden körülmények között kibuktatja állásukból és helyüket a kisemmizett, elüldözött érdemes hivatalnokokkal tölti be. Beszélnek városházi körökben arról, hogy a jelek Közben Wack Keresztély már vissza akart térni Szumatrába, de utazását mindegyre elhalasztotta, mert az óriáskígyó, amelynek legalább is már szeptember végére meg kellett volna érkeznie, még karácsionykor sem jött meg rendeltetési helyére, sőt még hollétéről sem érkezett semmi értesítés. Az Állatkertben is nagy izgalommal várták ezalatt a fényképekről már jól ismert szenzációt, amelynek már helyet is készítettek a kígyóházban, és érkezését is többször kommünikében közölték a nyilvánossággal. Végre újév után táviratot kapott az Állatkert igazgatósága a trieszti kikötőből. amelyben közlik, hogy az óriáskígyó egy havi utazás után ládába csomagolva Triesztbe érkezett és kérik az Állatkert igazgatóságát, hogy gondoskodjék a szállítmány átvételéről s tovább szállításáról. A várva-várt távirat nagy örömét keltett az Állatkertben s Auer Károly főfelügyelő a legelső vonattal leutazott Triesztbe, hogy átvegye és haza hozza az óriáskígyót A kígyót tartalmazó láda még a hajón volt és Auer Károly, aki rendkívül nagy szeretettel foglalkozik az állatokkal, megsajnálta az egy hónap óta ládába zárt óriáskígyót és engedélyt kért a hajóparancsnoktól, hogy a szegény rab állatot a hajón átcsomagolhassa. A hajó parancsnoka azonban' nem adta meg az engedélyt, mert attól félt, hogy a hatalmas erejű óriáskígyó az átcsomagolás közben kiszabadul s bajt okoz a hajó személyzetében. Különben is — mondotta a hajó kapitánya felesleges a kígyó átcsomagolása, mert hiszen 14 óra múlva gyorsvonaton amúgy is Budapesten lesz, és ez a pár órai rabság már nem növeli a kígyó egy hónapi utazásának szenvedéseit. Auer Károly tehát nem tehetett mást, benne hagyta a ládában a kígyót, feladta podgyászként a legelső gyorsvonatra és másfél nap alatt megérkezett értékes küldeményével az Állatkertbe. Itt nagy előkészületet tettek az új vendég fogadására és elhelyezésére, egész bizottság, jelent meg a kígyó kicsomagolásánál, köztük Bérezett Jenő tanácsnok és Wack Keresztély, az adományozó. A szükséges óvintézkedések megtétele után hozzáfogtak a hatalmas- láda felnyitásához, de alig téptek le a ládából egy lécet, megdöbbenéssel látták a körülállók, hogy a láda belseje csupa vér, és szerint valószínűleg a polgármesteri szék is csak a tisztújítás során cserél majd gazdát. (?) Ha ez a hír igaz, úgy semmi akadálya sincs, hogy bár néhány hónappal később, de mégis a demokratikus polgárság kiszemelt jelöltje kerüljön ismét a főváros élére. Ez esetben Wolffék sem hivatkozhatnának arra, hogy időnek előtte kellett elhagynia Sipőcz Jenőnek a polgármesteri széket és a közgyűlés nyugalmát is biztosítani lehetne. Az alpolgármesteri székek közül minden bizonnyal legalább is egy szintén gazdát cserél ez év őszén és az új alpolgármester valószínűleg a főváros régi alkotó rezsimjének egyik kiváló, nagynevű képviselője lesz. Arról is beszélnek azonban, hogy mind a két alpolgármesteri szék gazdát cserél. ' A legnagyobb változás azonban a tanács kebelében készül, miután érdemleges alkotó munkát csak a. tanács teljes reorganizációja árán lehet végezni. Beavatottak szerint legalább hat új tanácsnokot választ a tisztújítás során a főváros, tehát a jelenlegi tanácstagok közül mindössze négynek az újból való megválasztását jósolják. Változást várnak a tiszti főorvosi hivatalban is, ahol a régi rezsim egyik égbekiáltó sérelme vár orvoslásra. Az új tanácsnokok egy részét a sokat mellőzött s üldözött derék főjegyzői karból, másik részét pedig a liberális éra hallgatásra kényszerített alkotó férfiai közül akarják megválasztani. A kisebb tisztviselői kategóriák körében jelentősebb változások nem igen lesznek, legfeljebb néhány elüldözött tisztviselő rehabilitálásáról lesz majd szó. A tavaszi hónapokban minden bizonnyal nagy lendülettel indul meg a korteskedés, mert hasonló izgalommal még sohasem vártak tisztújítást a városházán, mint a küszöbön lévőt. a ficánkoló, veszedelmes óriáskígyó helyén egy mozdulatlan fekete véres tömeg fekszik. Azonnal feltépték a láda többi részeit és megdöbbenéssel látták, hogy az óriáskígyó kimúlt, és csak fokozódott meglepetésük, midőn az állat végzetes pusztulásának okai után kezdtek kutatni. A láda falaiban ugyanis több cm.-nyíre kiálló vasszögeket fedeztek fel, amelyekben a ladába zárt óriáskígyó halálra sebezte magát. Ezt igazolták a véres szögek és azok a mély, felszakitoit sebek, amelyek a kígyó testét és fejét borították. Midőn jobban szemügyre vették a kígyó tetemét, újabb meglepetésben volt részük a láda felbontásánál részt vett uraknak. Kiderült, hogy a döglötten érkezett kígyó tulajdonképen nem is az, amelyet Wack Keresztély az Állatkertnek adományozott. s amelyet Budapestre való szállítás végett a szumatrai hollandi állatkereskedőnek átadott. Az ideérkezett óriáskígyón ugyanis hiába keresték a fényképeken is jól látható szarvakat, s midőn megmérték, kiderült, hogy ez a kígyó nem 7-5 méter, hanem 5-20 méter hosszú volt. Ezek után a főváros és az Állatkert vezetni, úgyszintén Wack Keresztély arra a következtetésre jutottak, hogy a hollandi állatkereskedő tudatosan, aljas szándékból becsapta a fővárost. Valószínű, hogy az az állatkereskedő, aki a szállítást vállalta, az Állatkertnek ajándékozott ritka, hatalmas óriáskígyót megtartotta magának, s helyette egy jóval kisebb értékű kígyót rakott be a Budapestre címzett ládába. Az allatkereskedö nyilván azt akarta, hogy a kígyó útközben megdögöljön és a döglött állatot még a hajóról a tengerbe dobják, nehogy a csalás kiderüljön. Ezért helyezhette a kígyót a szögekkel kivert csupasz ládába, amelybe a szegény állat számára egyetlen szál szalmát és egyetlen falat táplálékot sem .tett be a másfél hónapos útra. A döglött kígyót az állatorvosi főiskolán most felboncolják, a főváros pedig bűnvádi eljárást és kártérítési pert indát a hollandi hatóságok útján a csaló szumatrai állat kereskedő ellen.
