Független Budapest, 1926 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1926-03-03 / 9. szám
2 Független Budapest 1926. március 3. nagyszabású munkaprogrammnak, amelynek' alapján a szükséges kölcsön megszerezhető Tenne. Végeredményben is a városháza 1000-nél több tisztviselőit azzal is kellene foglalkoztatni, hogy a főváros közönségét kisegítsék nyomasztó helyzetéből s megszűnjön az a súlyos gazdasági atmoszféra, amely évek óta nehezedik Budapest polgáraira. — A kedvező viszonyok bekövetkezését az alkotó munka megindításában látom, amelyről mostanában sokkal többet beszélnek a városházán, mint amennyit cselekednek. Véleményem szerint legalább 100 millió aranykoronára lenne e pillanatban szükség, hogy az alkotó munka kereke megindulhasson s ezt az összeget olyan intézményekbe kellene fektetni, amelyek nemcsak a kölcsön kamatait és törlesztését vállalhatnák magukra, hanem még jövedelmet is hajtanának a községi háztartásnak. — Én már 1923. januárjában sürgettem, annak a nagy alkotó munkának a megindítását, amelyet most tervezgetnek a városházán. Az akkori többségi párt azonban nem támogatta ezirányú javaslatomat. s akkor annak dokumentálására, hogy mennyire fontosnak tartottam a javaslat végrehajtását, kiléptem a pártból. Azóta három esztendő multott el s csak most jutott odáig a főváros tanácsa, hogy alkotó Programm elkészítésén gondolkozzék. Pedig az egész külföldi tőkepiac feszülten várja a percet. mikor jöhet Budapestre komoly tárgyalásra, s a külföldi bankárok fájdalmasan kénytelenek látni, hogy a főváros nem képes a kölcsöntárgyalásokat megkezdeni, mert nincs munkaprogrammja. — Ijesztő és megdöbbentő, hogy a városháza 1000 tisztviselője között nincs egyetlenegy sem, aki sürgősnek tartaná a munkaprogramm elkészítését. Egyes urak szeretnék nagyon elhitetni, hogy a munkaprogramm készen van, ez a hitegetés azonban nem egyéb naív füllentésnél, mert tény, hogy munkaprogrammnak e pillanatban még híre-hamva sincs a városházán. — Ami e kérdéssel kapcsolatos konkrétumot illeti, megállapítható, hogy a külföld részéről semmiféle akadálya sincs új beruházási kölcsön felvételének. Osztende eldöntötte a régi kölcsön sorsát, s most már megmondhatjuk, hogy Budapest egyike Európa legnagyobb jövőjű városainak, amely soha nem tapasztalt felvirá- gozás előtt áll. —- Ebben a városban tucatjával vannak a fejlesztésre, kiépítésre váró közhasznú üzemek, amelyek a külföldi tőkétől várják újjászületésüket. így nagy szüksége van a kölcsönre az Elektromos Műveknek, az áramfejlesztő központ kiépítése céljából. Ez az üzem a főváros leglukratívabb vállalata, amelynek fejlesztése esetén még a mainál olcsóbb tarifa mellett is mindenképen megtérülne a befektetett tőke amortizációs kamatja. A másik nagy objektum, amelynek kölcsönre van szüksége, a Beszkár. Ez a vállalat a bruttó jövedelem 25%-át kereste meg tisztán, tehát példátlan jövedelmezőségű. Egész sor városrész várja bekapcsolódását a villamos hálózatba, azonban új vonalak építését nem szabad az eddigi rendszert követve a folyó bevételekből elvégezni, hanem kizárólag hosszabb lejáratú kölcsön útján. A harmadik nagyobb kölcsönt a vízmüvek renta- bilisabbá tételére és a szennyvíz-szivattyútelep modernizálására kellene fordítani. Ugyancsak kölcsön felvétele útján kell modernizálni a közélelmezési intézményeket is; új vásárcsarnokokat kell építeni, a meglévőket kibővíteni és modernizálni, a vágóhidakat fejleszteni. Kölcsön segítségével kell olcsóbb és modernebb alapokra helyezni a mai rossz és. drága szemétfuvarozást. Ezenkívül a közigazgatás sokágú szervezetében is számos olyan' intézmény van, amelynek reorganizálása tőkebefektetéssel valósítható meg. — E közgyűlés tele'van munkakedvvel, mindenki alkotni, dolgozni szeretne, hiányzik azonban az autonómia végrehajtó szervének, a tanácsnak a nagy koncepciója s e nélkül nem lehet alkotni. Hiányzik a vezér, aki a közgyűlést és a tanácsot felrázná lethargiájából és az alkotó munka útjára vezetné. Mindenki elégedetlen, panaszkodik, de senki sem dolgozza ki a nélkülözhetetlen, halaszthatatlan tervezeteket, amelynek alapján a produktív munka megindulhatna. Azok az úgynevezett alkotások, amelyeket a közgyűlés incidentaliter megszavaz, azok nem jövedelmező vállalkozásai a fővárosnak s félek, hogy katasztrófára vezeti a városhiáza financiáit. Ezek az ideges intézkedések és alkotási törekvések végeredményben ártalmára lesznek a fővárosnak, mert felborítják a pénzügyi helyzetet. Ha a közgyűlés azon becsületes szándékát, hogy alkotni akar, helyes útra tereljük, meg kell indulnia az intenzív munkának és a dollárok, fontok! özöne eleven életet, friss vérkeringést kell, hogy hozzon ebbe a tetszhalott városba. „Budapesten feleslegesek az emberek...“ ________________ i i« 4 Fr iedrich István nagy beszéde a közgyűlésen, cepciót követel a Több mint egy évtizede várja Budapest a fejlődés megindulását. Most végre elérkezett ez a várva- várt idő s mindenki reményektől eltelten várja a nagyvonalú alkotó terveket, nagy koncepciójú programmokat. Sajnos, bizonyos fokig csalódtak azok, akik sokat vártak, mert a nagy tervek, a nagyvonalú programmok még ma is a bizonytalanságban késnek s az a néhány építkezés, beruházás, javítás, foltozás, ami eddig történt, nem volt egyéb egy-egy kiszakított ötlet megvalósításánál. A közgyűlés tagjai már sokszor fejezték ki rossza- lásukat a tanács tehetetlensége felett, már sokszor követelték egy nagy, rendszeres, egymásba kapcsolódó alkotó programra bemutatását. A múlt heti közgyűlésen Friedrich István mondott hatalmas, minden oldalról figyelemmel és helyesléssel kísért beszédet ebben a kérdésben, és az ínségadóval kapcsolatban megrázó erővel fejtette ki, hogy sem ínségsegéllyel, sem munkanélküli segéllyel nem lehet a rettentő nyomort megszüntetni; csak egyedül munkával, az építés megindításával. Súlyos szavakkal támadta a tanácsot, amely a mai napig sem készítette el a főváros munka- programmját s nem adja tan uj el ét, hogy a legese- ; kélyebb rátermettséggel is rendelkezik Budapest újjáépítésének végrehajtására. Friedrich István érdekes beszédét az alábbiakban ismertetjük: Mióta szerencsém van e közgyűlés tagjának lenni, — mondotta Friedrich, — a tanács által idehozott javaslatokban állandóan ötletszerűséget kell tapasztalni. Hat hónapja, hogy itt együtt vagyunk, és én, aki szorgalmas embernek tartom magamat, még nem tudtam eljutni odáig, hogy betekintést kapjak abba, щ llll!ií!lií!liilililillllllll!IÍI!íllllllll!íll!llll!ÍliSII!ililillilllllllillllililllllllli!j£ Щ ÉHÜKÉ KÁVÉHÁZ ERZSÉBET-KÖRÚT 2. SZÁM = ES Békebeli haboskávé. Emke reggeli. ЕЕ ЕЕ Flideg és meleg ételek. Kitűnő itaЕЕ Ц tok, borkülönlegességek. Cigányzene ЕЕ ЕЕ Az EMKE a jó társaságok nappali és esti = ЕЕ találkozóhelye. ЕЕ ЕЕ Minden szombaton záróra reggel 5 órakor! Ц W\\ Illllilllllllliilllllllllllllliliillllllllllllllllllllllllillllllllillllllllllillillllillll 11 — Határozott célkitűzést és nagyvonalú копка pkod ás helyett. mit akarunk mi tulajdonképen valamennyien együtt csinálni. Én nekem még nem volt szerencsém egy költségvetéshez. Nekem csak az 1922. évi zárószámadás áll rendelkezésemre, de azt sem tudom, hogy az 1922. évi korona tulajdonképen mi volt. Ha úgy visszagondolkozom 1922-re, akkor csak egy nagy bölcseségre emlékszem, amikor mi a Bródy bizottsági tag úr által annyira sürgetett építkezéseket már akkor sürgettük s azzal intéztek cl bennünket, hogy: „uraim, papírból nem lehet házakat építeni“. Ez nem a He- gediis-féle szimfóniák dicsőséges idejében vala, hanem az infláció büszke korszakában történt. És azóta itt vagyunk a városházán, semmiféle programmról, semmiféle komoly munkatervröl én még nem hallottam, Apponyi Albert gróf névtelen adófizetője mellé jelentkezik egy új rém: a felesleges ember. Minden második ember maholnap felesleges itt Budapesten, nincs állása, munkája, kenyere, senki sem törődik vele, csak legyen jó hazafi. De dolgozni nincs módjában, munkához juttatni nem akarják, az ahhoz való koncepció hiányzik. A bevételek csökkennek, a jövedelmek csökkennek. Az adóbevétel csökken, de nem azért, mivel a gazdasági konszolidáció áldásai mutatkoznak, hanem mert rongyolódunk, szegényedünk. Méltóztassék már gondolkozni azon. mi lesz a főváros költségvetésével, ha az adótételek, az adóbevételek csökkenni fognak? — Ez az ötletszerűség, ez a rajtaütésszerű munka a végén, attól tartok, balsikerrel fog végződni. Egész munkánk meg fog akadni s akkor az a közös remény, amely innen távol tartotta a politikát s az erős akarat, amely abban sűrűsödött össze, hogy itt nem politizálunk, hanem dolgozunk, építünk s ezt a szerencsétlen várost talpraállítjuk, ez a gondolat nem tud magának utat törni. — De van itt más példa is. Méltóztassék megnézni Görögország fővárosát, Athént, amely 400,000 menekültet kapott. A háború előtt 350,000 lakosa volt. ma 8'00,000. És Athén épül, fejlődik, politikai harcok színtere volt s mégis egzisztál. Mi az infláció boldog korszakában építeni nem tudtunk. Most, amikor az ipar és kereskedelem, sőt már a mezőgazdaság is omladozik, akkor kapunk a fejünkhöz és beszélünk végső konszolidációról. A kereskedelmet már^ eléggé megrendszabályozták. A kereskedelmet a fényüzési, forgalmi adók és egyéb jótétemények ^ már elintézték. De hallom, hogy az ipar azért rendben van. Méltóztassék megnézni a gyárakat-: ahol 300—1,000 ember dolgozott, ott ma 20—30 ember tengődik. A kereskedelem képtelen lesz még újabb áldozatokat hozni, az ipar felszámolás előtt áll. Az ipar átveszi azt a régi jó receptet, amelyet leépítésnek neveznek, elkezd В-listát csinálni és felesleges embereket termelni. Áfa az ipar teremt felesleges embereket, de holnap már a mező- gazdaság kerül a drága kölcsönök süppedékes talajára, és már most is lihegve gondol a jövőre. így haladni tovább nem lehet, ez az injekcióhoz hasonlít, melyet a haldokló kap, hogy még néhány napig elhúzhassa nyomorult életét. — De a fővárosnak élnie kell. Annyiszor hallottuk itt, hogy építeni kell, építeni a felesleges emberek részére, hogy legalább lakásuk legyen. De mi lesz az életükkel, mi lesz a jövőjük? Mert ha ez a társadalmi rend nekünk valamennyiünknek olyan kedves és olyan drága, amilyen ez nekem is, akkor méltóztassék arra gondolni, hogy azr államnak és a társadalomnak nem feladata a munkanélkülieket segélyekkel támogatni, hanem csupán egy alapfeladata van, hogy annak, aki munkát .követei és élni akar, annak munkát kell tudni adni. Tehát nem lehet ötletszerű javaslatokkal segíteni ezen, hanem ha meg tudunk küzdeni azzal a problémával, hogy a felesleges budapesti ember munkához jusson, akkor előre vezet az út, ha azonban tovább tétovázunk, ha tovább is ebben a homályban marad ez a közgyűlés s tovább is célkitűzés nélkül marad, akkor a felelősség nem ezé a közgyűlésé lesz, hanem azoké, akik ezt a mulasztást elkövetik. rekedt szánok kínos és nevetséges Rekedtség és köhögés ellen szopogasson
