Független Budapest, 1926 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1926-12-22 / 51-52. szám

XXI. évfolyam. 1926. december 22. 51—52. szám. Várospolitikai és közgazdasági lap. megjelenik minden heten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre ­___ 20 pengő = 250.000 korona. Fél évre ......... ... ÍO pengő = 125.00 korona. Eg yes szám ára 40 fillér = 5.000 korona.______ Fő szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség es kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-utca 22. Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr. Telefon: József k5—82. Postatakarékpénztári csekkszámla : 45.476. 1 í« ‘k<4l Iiii*detek... Irta BÍRCZY ISTVÁN dr. A karácsony szent áhítatában egy pillanatra elül a lárma, a harc, halkabbra tompulnak a hangok, béke száll a szívekbe. Jobbak, megértőbbek lesznek az emberek. A szeretet, amely Betlehemből indult el, újra itt van, hogy megváltsa a világot és megváltson bennünket, szegény magyarokat Budapest szívébe is beröpül karácsonyra a krisztusi szellem és elnémít mindent, ami zaj, gyűlölet és diszharmónia, A A szeretet feloldja a lelkeket és egy szebb, jobb jövőt hirdet ennek a szenvedő városnak. Miért ne lehetne ez mindig így ? Miért ne élhetne Budapest népe akkor is békében együtt, amikor már vége az ünnep csendjének és megkezdődik a munka robotos hétköznapja ? Miért ? Mindnyájan egyet akarunk: boldog népet, örömtől ragyogó Budapestet. Olyat, aminőt álmodtam valaha és amilyenről most is álmodom A magyar kultúra dicsőségét hirdető Budapestet, amelyet azok a Kőműves Kelemenek építettek, akik vérüket és lelkűket adták ennek a városnak minden kövéhez. A háború óta tönkrementünk, elszegényedtünk. A szegénységgel, nyomorúsággal együtt jött a magyar közéletbe ' és ezzel együtt a városházára a gyűlölködésnek minden alkotást megbénító szelleme. - ■; De elég volt a hiábavaló harcból, a sok keserűségből, a kölcsönös bizalmatlanságból és a gyűlölködésből. A pártoskodó szellemet rekesszük ki legalább a városházáról Kössünk békét valamennyien a közös-munkára, hogy ■ a város autonómiáj it közös erővel védjük meg, hogy közös erővel védekezzünk a korrupció ellen, s hogy közös Programm alapján igyekezzünk a város háztartását rendezni, a közigazgatást javítani, a nép terheit enyhíteni, a városi életet egészségesebbé tenni, a közművelődést emelni és áldásos szociális intézményeket létesíteni. Békéi hirdetek! Nem esetről-esetre való megalkuvásokat. Nem cselszövő taktikai összefogásokat Hanem nyílt, becsületes, általános megbékélést, hátsó gondolatok nélkül való jóakaratú, állandó együttmunkálkodást. A karácsonyi ünnep legszebb gondolata legyen maradandó közöttünk! A Szeretet ünnepén, amikor a világ a Megváltó születését ünnepli, béke költözik minden lélekbe. A karácsony az emberiség legszebb ünnepe, mert azt hirdeti, hogy megszületett a Szeretet, hligy megváltsa az emberiséget szenvedéseitől, hogy keblére ölelje a zokogókat, a sínylődőket, a tévelygőket. Amikor megszólalnak az éjjeli harangok, meg­tisztul az emberi lélek, a karácsony szent áhítata legyőzi az indulatokat: megváltja az emberi­séget. A szeretet ünnepén Bárczy István szeretetet hirdet. Nem alkalmi cikket ír, amely a szokásos ünnepi frázisokat ismétli, nem a megszokott sablonnak engedelmeskedik, hanem kilép a po­rondra és új hangon, áj szavakkal hirdeti a sze­retetet, amelynek be kell költöznie Budapestre. „Békét hirdetek!" Nem esetről-esetre való megalkuvásokat. Nem cselszövő taktikai össze­fogásokat, hanem nyílt, becsületes, általános megbéké.ést, hátsó gondolatok nélkül való jó­akaratú, állandó együttmunkálkodást." Bárczy István, Budapest legnagyobb polgára kilép rezerválj hallgatagságából, kinyújtja a kezét és így szól: Nyújtsátok kezeteket a közös munkához. Nem akar semmit, amit ki ne mon­dana, nincsenek titkos szándékai; nyíltan, neme­sen, férfiasán megmutatja a szívét a főváros népének, a szívét, amelynek közepén ott ragyog Budapest képe, „a magyar kultúra dicsőségét hirdető Budapesté, amelyet azok a Kőműves Kelemenek Kőműves Kelemenek közt Bárczy István volt az, aki a legtöbbet adott és most megint 6 az, aki a munka kezdetén előlép a tömegből, hogy hir- dese a karácsonyi gondolatot: a békét, alkotást, harmóniát Budapesten, hogy felajánlja szívét, lelkének minden erejét az építéshez, mert csak így lehet felépíteni azt a várat, amelyet mind­nyájan akarunk, a boldog népét, az örömtől ra­gyogó Budapestét. Ügy csendülnek felénk Bárczy István szavai, mint a harangszó, amely imára hív. A karácsonyi áhitat maradandóságát hirdetik, a boldogabb jövő reménységét vetik szívünkbe, mert hisszük, hogy Bárczy István szava nem maradhat kiáltó szó a pusztában, hogy a kéz, amely kézfogásra lendül, talál kezet, amelyet megszoríthat, amely egyesül vele a közös munkára most. amikor végzetes napok előtt áll Budapest. A főváros önkormányzatát soha akkora vesze­delem nem fenyegette, mint az, amely már előre­veti árnyékát. Ez az önkormányzat, amely Buda­pest népének legdrágább kincse, .megsemmisítő veszélybe került, amelyből nincs menekvés, ha nem vagyunk egyek, ha Budapest önkormány­zatának minden egyes tényezője nem siet a harcba, amelyet meg kell vívni, hogy megment­sük Budapestet. Ebben a kritikus helyzetben, amikor a sötét látóhatáron hiába kerestünk re­ménysugarat, előáll a vezér, előáll Bárczy István, hogy cselekedjék, hogy cselekedjünk. Hiszen, ha az autonómia megsemmisül, elvész minden, amit „álmodott valaha és amiről most is álmo­dik“, elvész Budapest. Ha nem köt békét saját­magával, nincs menekvés, a Kőműves Keleme­nek hiába áldoztak fel mindent az új Déva- váráért, Budapestért. Békét hirdet Bárczy István, békéi önmagunk­kal. Ne legyen harc és gyűlölség a városházán, elég volt abból, ami elválaszt bennünket, ami gyöngíti erőnket. Az új esztendő, amelynek küszöbéhez ím elérkezett Budapest, a magyar főváros életének egyik legfontosabb, legneveze­tesebb esztendeje. Egyfelől megkezdődik a nagy munka, az újjáalkotás müve, másfelől pedig har­colnunk kell a létért, küzdenünk kell a meg­semmisítés veszedelme ellen. Epokális jelentő­sége lesz az 1927. esztendőnek Budapest törté­netében és ennek az' esztendőnek küszöbén szól hozzánk Bárczy István szózata: Békét hirdelek. Ezt a szót, amely ilyen nehéz időkben hangzik el, meg kell értenie mindenkinek. Nem a párt­ember szól a többi pártokhoz és .a maga pártjá­hoz: egy ember szól a többi emberhez. De .ez az egy ember, aki most kiállt a porondra, hogy Budapest békéjét megteremtse, több inint a pár­tok taktikai frontja, mert ez az egy ember nem taktikázik, nem keres megalkuvást és nincsenek rejtett céljai: ez az egy ember Bárczy István és amit hirdet, az életszükségletünk mind- annyiunknak, akik a fővárost szeretjük, akár a jobb-, akár a baloldalon állunk is. Megszólalnak a karácsonyi harangok és a harangzúgás, amely lelkűnkbe száll, szeretetet hirdet. Ezt a karácsonyi szeretetet^ nem szabad az ünnepre szorítanunk, ennek tovább kell élnie bennünk. Ezt hirdeti Bárczy István, amikor arra hív fel mindenkit, hogy „a karácsonyi iipnep leg­szebb gondolata legyen maradandó köztünk“. Eddig visszavonult, mint az ősz Hunyady János, de most, a végzetes új esztendő küszöbén kilép Bárczy István a világosságra és világosságot hirdet. Szeretetet, békét . . . építettek, akik vérüket és lelkűket városnak minden kövéhez“. E Legmodernebb gyógy- 11 intézet sebészi és bel- U |„ ni Ifin C All ATÍIDIIIAJ BUDAPEST, Vili. Idegbetegek, üdülők gyógy­T. rAuUll-üAllA 1 U illUM VAS-UTCA 17. sz. helye, vízgyógyintézet, nap-; ШШ betegek részére ■ ■ ■ Ш ■ w ■ ■■ _ _ ^ . _, lAiifílrílKL Ma gánklinikai osztályon teljes ellátási dij napi 150.000 korona. ^ ---------------

Next

/
Oldalképek
Tartalom