Független Budapest, 1926 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1926-07-07 / 27. szám
1926. jűlias 7. Független Budapest 3 [Gallérokat csak a Király gőzmosoda tisztít kifogástalanul »IhSotäny.ulto A költségvetési vita szónokai I. A költségvetési, vitáról lapunk vezető cikkében írunk, az elhangzott beszédekről és a vita szónokairól oedig e helyen adunk rövid képet. Sajnos, nincs elég helyünk arra. hogy a sok elhangzott, kiváló beszédet teljes egészében közöljük, meg kell elégednünk azzal, hogy rövid kivonatban ismertessük azokat. A költségvetés régen tapasztalt nívós, általános vitájából kiemelkedik Baracs Marcsii tír., a községi demokratapárt új vezére, aki súlyos örökséget vett át Vázsonyi Vilmos halála után, beszédében a főváros közéletének minden ágára kitért. Klasszikusan szép volt Baracs dr. nagyvonalú beszéde, méltó ahhoz a szerephez, melyet most az ő vál- laira vetett a végzett. Néma áhítattal hallgatták az összes pártok ezt az objektív fejtegetést, amely nemes elokvenciával előadva, lenyűgöző hatást tett a törvényhatósági bizottságra. Az autonómiáért vívott harc a nagyszerű jogászban hatalmas vezért talált: Baracs Marcell dr. költségvetési beszéde egyik legkiemelkedőbb mozzanata volt a költségvetési vitának. Beszélt Baracs dr. a főváros autonómiájának védelméről. a kereskedelem súlyos helyzetéről, a köz- igazgatás rendszertelenségéről, az adókérdésről és a többi, a főváros életébe vágó nagy oroblémáról. Beszédében egyebek közt ezeket mondta: A közgyűlés gyakorlati feladatait két csoportra osztom. Az egyik a főváros jogi és gazdasági érdekeinek megvédése egy ellenséges kormányzattal szemben, a másik a főváros háztartása belső rendjének megteremtése. Idegen fülnek idegenül hang- zanék még annak elgondolása is, hogy egy fővárosnak az érdekeit egy kormánnyal szemben megvédeni kell. Ma az a helyzet, hogy a polgárság politikailag alantas helyzetben marad, mert mindig az erős hozza a törvényeket, s az állami feladatok mind nagyobb mértékben háríttatnak át a főváros polgárságára. Bármely párthoz tartozunk, a főváros autonómiájának védelmében egynek kell lennünk. Be ha a kormány hadjáratairól beszélek a főváros ellen, akkor ez nemcsak a törvényhatóság ellbn folyt, hanem rendszeres hadjárat indult a főváros polgársága. különösen az ipar és kereskedelem ellen. Az a másik ügycsoport, amelyre a közgyűlés pártjai egyesíthetik jószándékukat és erejüket, a fővárosi háztartás belső rendjének megteremtése. Szükséges, hogy keressük a főváros politikai, gazdasági és kulturális igazgatásának olyan átszervezését, hogy az olcsóbb, alaposabb, gyorsabb és átnézetesebb is legyen. Kevesebb, de jól dotált alkalmazottra van szükség, akik megkapják nemcsak azt, ami a maguk megélhetéséhez elegendő, hanem azt is. ami a munkánál elfogyasztott erő pótlásához is elégséges. Elsősorban a kerületi igazgatás téren kell rendet teremteni, mert ami ott történik egyenesen _ kicsúfolása annak, hogy a hivatal is a népért van. Óva int mindenkit attól a gondolattól, mely a mai állapotokon a kerületek szaporításával óhajt segíteni. A közigazgatást kell kivinni a néphez, a várost kell közelebb vinni a polgársághoz. A közgyűlés és a tanács közti hatásköröket újból keli szabályozni oly módon, hogy a közgyűlés maradjon az autonómia legfőbb szerve, de ne terheljék túl aprólékos ^dolgokkal. Az adók dolgában nincs szabad kezünk, Egy helyen köt a törvények j korlátja, másik helyen a polgárok gazdasági helyzete, j A közterhek igazságos megosztása szükséges. Az üzemeket igénybe venni a fővárosi alap javára csak úgy szabad, hogy életképességüket ne érintsünk. A költségvetésről az az impressziója, hogy az nem tanúsítja azt a takarékosságot, amely megkövetelhető. Gazdasági és lelki válságok idejét éljük, a polgári középvagyon elvérzett. A pénzügyminiszter azt hiszi, hogy itt mindenki szimulál, az is aki csődbe megy. az is aki a hídról, vagy a negyedik emeletről ugrik le. Ezek után felteszem a kérdést, vájjon a költségvetést elfogadjam-e? Nézetem szerint a tanács nem képviseli a végrehajtó erőnek a teljességét, amely szükséges ahhoz, hogy a város mozdonyát arról a holt vágányról, amelyen vesztegel, végre az élet haladó pályájára vezesse. Azt a rendszert, mely a várost a súlyos időkben nem tudta magasra emelni, nem támogatom és a költségvetést a részletes vita alapjául sem fogadom el. Peyer Károly, a szociáldemokrata csoport egyik vezére, íern- jrcramentumos szónok, ő volt az általános vita második hatalmas szónoka, aki különösen szociális szempontokkal foglalkozott. Kemény, súlyos kritika volt ez a beszéd, csupa komoly érv, józanság és meggyőződés. A múlt hibáit is feltárta Peyer, és nemcsak kritizált, hanem rámutatott a fejlődés útjaira is. Az országos kérdéseket is belevonta beszédébe, amely a demokratikus gondolatnak kimagasló eseménye volt. — Azokban az országokban — mondotta Peyer —, ahol a demokratikus fejlődés érvényesült, ott megkíméltettek a népek a forradalmaktól, azokban az országokban viszont, ahol elzárkóztak a demokratikus fejlődés elől, át kellett esniök a forradalmak megrázkódtatásán. Szomorú példa és szomorú tanulság ez azoknak, akik ezt a jogtalanságot fenntartották és nem adtak lehetőséget a népnek, hogy felfogását a törvényhozásban érvényesítse. Ezért követelik mindenütt, ahol alkalom kínálkozik, az általános titkos és egyenlő választójogot, mert ez az alapja a politikai tisztességnek és felelősségnek. A mai közgyűlés nem fejezi ki Budapest lakosságának felfogását. Nem jut kifejezésre a választók akarata, hanem a törvény folytán olyan befolyás érvényesült, amely Budapest választó 'polgáraitól távol áll. A költségvetést szintén nem fogadba el. Sokan talán ellenmondást látnak abban, hogy a pénzügyi bizottságban a költségvetést elfogadták, de akkor az csak tervezet volt, amellyel szemben a blokk több módosító javaslatot terjesztett be. Miután ezeket a javaslatokat elutasították, a költségvetést nem találja elfogadhatónak. Budapest lakosságának a teljesítő- képessége és a fogyasztó-képessége nem a régi. Itt mindenki kénytelen volt igényeit leszállítani, csak a főváros emeli fel igényeit polgáraival szemben. Az emberek roskadoznak az adók súlya aiatt, Ha ezek a terhek igazságosan volnának elosztva, még talán belenyugodhatna mindenki. Azonban igazságtalan a terhek elosztása, mert nem a vagyont és a jövedelmet adóztatják meg, hanem a fogyasztást és a forgalmat. Nem a teherviselő-képességet nézik, hanem ki mennyit eszik. Időszerű volna az elavult fővárosi törvényt megváltoztatni és lehetőséget nyújtani arra, hogy a főváros autonómiája nagyobb erővel jusson kifejezésre. Majd beszélt a múlt vétkes hibáiról, az érdemes, régi tisztviselők el üldözéséről, a lakásépítés elmulasztásáról. Az adórendszert át kell dolgozni, mert arai ma itt van, nem megfelelő. Az adminisztrációt csökkenteni kell. mert nincs szükség arra, hogy itt agyonadminisztrálják az embert. Nemcsak tisztviselők feleslegesek, hanem egész hivatalok, és a hivatalt az élethez kell alkalmazni. A tisztviselőt fizessék jól, hogy munkakedvvel, örömmel végezze el a rábízott teendőket. Az üzemek csak annyit jövedelmezzenek, amennyi saját szükségleteik céljára elegendők. Az üzemeket nem szabad mint adózókat beállítani, mert akkor ez nem inás, mint a fogyasztási adóknak újabb fajtája. GliicksihaB Samu, az Omke egyik vezetője olyan beszédet mondott, amely az egész közgyűlést szinte fasci- nálta. Elfogulatlanul, objektíve foglalkozott az ipar és kereskedelem bajaival, de elismerte, hogy a mezőgazdaság is súlyos válságba jutott. Az a helyzet, amelyet Trianon teremtett, széles látókörű interpretátorra talált Glücksthal dr.- ban, aki, mint ismeretes, különösen adóügyekben szaktekintély. A gazdasági válság okairól szóit elsősorban.- Az a gazdasági helyzet, — mondta — amely most van, nem konjunkturális, ennek a kritikus helyzetnek a gyökerei nagyon mélyen rejlenek. Egyesek a kereskedelemellenes politikában-!!, mások az adóterhek túlságos voltában keresik a bajok kútforrását. Be nem helyesen kutat és nem is találja meg az orvosszert az. aki megáll ennél a két betegségokozó- nál. Én, aki behatóan foglalkoztam ezzel a kérdéskomplexummal, a gazdasági bajok okozóinak első sorában ott találtam ami szerencsétlen trianoni békeszerződésünket. Az a főváros, amely Nagy-Magyarországra volt beállítva, amely annak adta és onnan kapta a maga erejét, az immáron csak az ország egyharmadára támaszkodhatik. A trianoni szerződés, amely szóiieltépte az ország geografikus és etnografikus egységét, nemcsak Magyarországnak, hanem egész Európának a tragikuma. Trianon szétdarabolta az országot és elvette a főváros hinterlandját. A miniszter azt mondotta, hogy a kereskedelemnek és iparnak vissza kelj fejlődnie, hogy az intcllcktuellek sétáljanak at másik foglalkozási körbe, amelyben megélhetésüket megtalálják. Ez a reorganizáció már folyik: az öngyilkosok, a vagyonbukottak, a kényszeregyezséget kötők, a csődösök és a többiek már végzik a kiegyenlítődés lassú processzusát. A kormánynak az volna a feladata, hogy amit politikailag elvesztettünk, azt legalább gazdaságilag tartsuk meg. Az okok vizsgálatában tovább haladva, a krízis okának tartom a vagyonok mérhetetlen leromlását, Magyar- országon a kapitalistának már csak históriai jellege van. — Egy harmadik ok a hitelválság. Magyarországon bizalom-válság van, nem bízunk senkiben. Mindezekhez járul az adóterheknek lényeges szaporulata. A fogyasztási adók megszüntetésének gondolata teóriának szép. de azt csak akkor lehet végrehajtani, ha a bevételeket máshonnan lehet pótolni. A telekértékadóval szembeni az értékemelkedési adó az igazságosabb. A telekértékadó az építkezési kedvet senkiben sem ébresztené fel.- Be a lakosság mai súlyos helyzetének legfőbb okozója az. hogy az idők legszomorúbb pillanatában, a legnehezebb időkben, melyet végig élt ennek az országnak és címek a fővárosnak társadalma. ..homo homini lupus“, az egyik ember a másiknak farkasa volt. Gyűlölködés volt az egész vonalon, az emberi jogok megtagadása, az emberi munkaképességnek alábecsül ése. Itt a béke szellemének kell mindenki felett lebegnie. és bízom abban, hogy ha kimegyünk innen a közgyűlés terméből és látjuk azokat a barázdákat, amelyet a gond szánt az emberek homlokára, meg fogjuk egymást érteni. Woiff Károly dr. beszéde egyik érdekes és örvendetes eseménye volt a költségvetési vitának. Sok beszédét hallottuk már Wolff Kátrolynak, ebben a beszédben azonban eltűnt a régi Wolff Károly, és ha néha egy-egy pillanatra elő is bujt még, már nem volt egészen az, amilyen valaiia. Változtak az idők és Wolff Károly megértette ezt a változást, lehiggadt, megenyhült. Nem az a beszéd volt, amilyent szerettünk volna hallani — és amelyet két év múlva fog elmondani —, de a régi, gyűlölködő, uszító demagógia már eltűnt belőle, komoly és a maga módja szerint érdekes beszéd volt. Egyebek közt a következőket mondta: — Ebben a pillanatban, amikor a költségvetés tekintetében határoz a közgyűlés, ebben a teremben rendkívül nyomós és nagyjelentőségű elvek vívják a maguk csatáját. Baracs t. tagtársam beszédének első részében a galamb olajágát láttam, egy felhívást az együttműködésre, hogy mindnyájan egyformán szeressük a mi városunkat és annak polgárságát. Az autonómia kérdésében is egy véleményen vannak a pártok. De a kultúrában csak akkor fog vezetni a főváros, ha egyidejűleg rajta tartja a kezét a nemzet ütőerén és felfogásban, gondolkozásban, elsősorban a nemzeti gondolatban egybeforrva, nem fog különleges szellemi életet inaugúrálni az ezeréves hagyományokkal szemben. Tagtársam beszédének második részében kijelentette, hogy a költségvetésért nem vállalja a felelősséget s váratlan fordulattal nem fogadta azt el. Ha önök erre az álláspontra helyezkednek, akkor végeredményben mi is ezt cselekedj ük és abban a pillanatban mi sem vállaljuk a politikai felelősséget Erős, tiszta, a helyi adóállomástól nem zavart, egész Európára terjedő szelektív vételt érhet el =G C aa-a c то-G CL. то X CD *13 Gr 0) G CL CD G G: TUNGSEAM-WESTEEN 3 csöves rádiókészülékkel. Gyártja: Egyesült Izzólámpa és Villamossági R.-T. Újpest.
