Független Budapest, 1926 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1926-07-07 / 27. szám
2 Függeilen Budapest 1926. július 7. Katási bíróság — ami teljesen kizárt dolog — ebben a kérdésben a belügyminiszter javára döntene. A státusrendezés jóváhagyott részeit ellenben sürgősen Sokat írtunk már a kerületi elöljáróságok túlkapásairól, de a panaszoknak., úgy látszik, sohasem jutunk a végére. Ami egyes kerületekben folyik, az már csakugyan tűrhetetlen és már ideje lenne, hogy az adminisztráció rendjét új alapokra helyezzék és ledegradálják azokat a kerületi kiskirályokat, akik a polgárok érdekeivel, egzisztenciájával nem törődve, önkényesen a maguk szakállára hajtanak, vagy nem hajtanak végre rendeleteket. Legújabban az utcai árusító engedélyek körül tapasztalhatók azok az elöljárósági önkényeskedések, amelyek, sajnos, az utóbbi időben általánossá váltak a főváros közigazgatásában. Néhány héttel ezelőtt lépett életbe az utcai árusítás rendjét újból körülíró szabályrendelet, amely többek között előírja, hogy a már engedélyezett és kijelölt árusító helyeket ior- galmi és egyéb szempontokból felülvizsgálat alá kell venni. A szabályrendelet szerint a közérdek szempontjából kifogás alá eső árusítóhelyeket meg lehet szüntetni, át lehet helyezni, de az utcai árustól megvont árusítóhelyek helyett mindenkor más megfelelő helyet kell adni. A helyek revíziójára a szabályrendelet értelmében külön bizottságot alakítottak, amelyben a kerületi tiszti: orovos, a kerületi mérnök, a kerületi közélelmezési felügyelő, a vásárigazgató, a kereskedelmi és iparkamara, a kerületi rendőrkapitány, a tanácsi II. és V. ügyosztály egy-egy megbízottja, valamint a kerületi választmány két-két tagja foglal helyet. Minden kerületben megalakultak ezek a bizottságok és nagyrészt elvégezték a reájuk bízott feladatot. A revíziós eljárás során a bizottságok alig találtak olyan árusítóhelyet, amelyet megszüntetni javasoltak volna, mert köztudomású, hogy az utcai árusító-engedélyek kiadásánál a hatóságok nagy körültekintéssel, mondhatni szigorúsággal jártak el. Nagy volt azonban a szegény utcai árusítók meglepetése, amikor néhány nappal a felülvizsgálás befejezése után tömegesen idézték őket az elöljáróságra és ott szóbelileg közölte velük a kerületi! elöljáró, illetve annak helyettese, hogy, bár a revíziós bizottság árusítóhelyeik ellen nem emelt kifogást, ő mégis közélrdek-ellenesnek tartja az illető árus utcai elhelyezkedését és ezért rögtöni hatállyal visszavonja az árusító-engedélyt. Az elöljárók a szerencsétlen kisemberekkel csak egyszerűen A költségvetés közgyűlési általános vitája során ötvennél több szónok mondta el észrevételeit a főváros adópolitikájáról, a közigazgatásról. Budapest általános helyzetéről s a beszédek mindegyike a jobb- és baloldalon, a középen egyaránt a béke, az alkotó munka, az összefogás szükségességét hirdette és arra tett fogadalmat. Sok szó hangzott el a nagypolitikáról is, úgy országos', mint fővárosi vonatkozásban és mondhatni, nem volt szónok, aki a főváros közgyűlési terméből rá ne lépett volna a nagypolitika harcos mezejére, hogy ostorozza a kormány polgárságellenes intézkedéseit. Egyedül B. Yirágh Géza, a Kispolgárok Városi Pártjának törvényhatósági bizottsági képviselője maradt hű pártjának programm- jához és tartózkodott beszédében minden országos politikai vonatkozású témától. A Kispolgárok Városi Pártja a kispolgárság érdekeinek védelmét és elősegítését tűzte ki céljául s ezt a célt képviselte B. Virágh Géza a közgyűlési teremben abban a felszólalásban. melyet általános figyelem és tetszés között mondott el a költségvetési vita során. Becsületes, progresszív adórendszert, a kereskedelem és ipar védelmezését, az adminisztrációs túltengés megszüntetését követelte és mindenek felett békülékeny- séget hirdetett. B. Virágh Géza beszédében ezeket mondotta: — Mélyen t. Közgyűlés! A költségvetési vitának ebben az előrehaladott stádiumában röviden kívánok az előttünk fekvő költségvetéssel foglalkozni abból a szempontból, hogy mennyiben jelent ez a költségvetés enyhítéseket az eddigi állapotokkal szemben, enyhítéseket annak a dolgozó kispolgárságnak a szempontjából, amelyet én szerencsés! vagyok ebben a közgyűlésben képviselni. És itt mindjárt megállapítom, hogy a költségvetés semmiféle nóvumot nem tartalmaz, hanem taposott ösvényeken halad, nem talált módot, nem találj alkalmat arra, hogy a főváros háztartásának bevételi forrásai ne mindig és állandóan a száz és ezer sebből vérző kispolgárságtól kerüljenek ki, nem talált módot és alkalmat arra, hogy becsületes, igazságos, progresszív, új adórendszerrel jött volna elénk és ezáltal tehermentesítette volna a kispolgárságnak azt a hatalmas rétegét, amely már-már fullaéletbeléptetik, és így a tisztviselők most már minden haladék nélkül hozzájuthatnak, egy évre visszamenőleg, a nekik járó fizetéskülönbözethöz. közölték önkényes- döntésüket úgy, hogy az árusítók még attól a lehetőségtől is meg voltak fosztva, hogy a sérelmes határozatok ellen fellebbezéssel éljenek. Többen kérték, hogy közöljék velük írásban az árusítójog megvonását kimondó végzést, azonban az elöljárók kijelentették, hogy nem hajlandók a határozatot írásban kiadni. Ennek következtében másnap már egész s-ereg ember, aki az utcai árusításból kereste meg mindennapi keserves kenyerét, kénytelen volt otthon maradni és még ma sem folytathatja tisztességes foglalkozását, mert az elöljárók önkénye a bizottságok helyszíni szemléje ellenére megtiltotta nekik, hogy az utcára menjenek árusítani. Mondanunk sem kell, hogy ezeknek a szerencsétlen embereknek nagyrésze, ki véltél nélkül zsidó vallású, sok gyermekes családapák, van közöttük 65—70 éves, tisztességes munkában megrokkant ember is, akik évtizedek óta utcai árusításból tartották fenn magukat és akiknek árusítóhelye 25—30 éve ugyanazon az utcasarkon volt. Kabakovits József törvényhatósági bizottsági tag vette kezébe ezeknek a kenyerüktől megfosztott szerencsétlen kisembereknek az ügyét és' összehordta azokat az adatokat, amelyekkel az elöljáróságoknak erre a legújabb túlkapásaira rávilágíthat. Az adatok halmazának birtokában felkereste Buzáth János alpolgármestert és közölte vele, hogy az elöljáróságok az utcai árusításról szóló szabályrendelet végrehajtását, úgy látszik, új mozi- vagy italmérési revíziónak tekintik és ezt az alkalmat fel akarják használni arra, hogy egy sereg ember szerzett jogait elvegyék és szegény családok egzisztenciáját romba döntsék. Átadta az alpolgármesternek az üggyel kapcsolatosan beszerzett adatait és- kérte, hogy mielőbb történjék intézkedés a kenyértelenné tett egzisztenciák azonnali visszaadására. Buzáth alpolgármester megdöbbenve vette tudomásul a közölt adatokat és kijelentette, hogy azonnal intézkedik az ügyek kivizsgálására vonatkozóan és a sérelmet szenvedett utcai árusítóknak haladéktalanul visszaadatja az árusító-engedélyeket. Ez az eset újabb bizonyítéka az elöljáróságok területén uralkodó állapotoknak. Reméljük, hogy az illetékes körök végre módot találnak arra, hogy a kerületi nagyhatalmú basák jogtiszteletét helyreállítsák. dóban van és nem tud megbirkózni az életnek rettenetes terheivel.- Végtelenül fájdalom, hogy akkor, amikor a pénzügyi bizottságban a költségvetés tárgyaitatott, valami érthetetlen averzió mutatkozott a pénzügyi bizottság többsége részéről azokkal az adójavaslatokkal szemben, amiket a szociáldemokrata párt képviselői előterjesztettek. Én, mint a kispolgári elem képviselője, tisztelettel bejelentem, (Halljuk! Halljuk! — a szélsőbaloldalon.) hogy becsületes, igazságos és szociális javaslat oknak tartottam azokat, amelyeket a szociáldemokrata párt részéről egyrészt a cselédadó kérdésében, másrészt a lakásadó kérdésében és végül a luxusautók kérdésében előterjesztettek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem szabad megijedni attól, hogy ezek a javaslatok Pécsből valók voltak. Mindenhonnan elfogadom én azt, ami jó és jöjjön bárhonnét, örömmel fogom üdvözölni azt a javaslatot, amely enyhítést fog hozni a mi nyomorgó kispolgárságunk részére. — A cselédadó a legigazságosabb, a legbecsületesebb és legszociálisabb adó, amit elképzelni tudok. Ez az adó Becsben akképp rendszeresíttetett, hogy egy cseléd után adót nem fizetnek, két cseléd után a fizetendő adó még mindig kevesebb, mint amennyit mi itt Budapesten két cseléd után betegpénztári járulék címén fizetünk. Akinek pedig három cselédje van, az már az anyagi jómódnak olyan fokán van, hogy nyugvást elbírja azt az adóterhet, amit neki a harmadik cseléd után fizetnie kell. (Úgy van! Úgy van!) Az adó igazságossága abban rejlik, hogy progresszíve emelkedik a cseléd száma szerint, vagyis amint több a cseléd, úgy több az adó is, amit fizetni kell, egész természetes, hogy a szegény kispolgár, szegény munkás, szegény rosszsorban élő lateiner ember két cselédet se tud tartani, ezeket tehát ez az adó nem érinti. _—A másik adójavaslat, amely a pénzügyi bizottság részéről meglehetős rideg fogadtatásban részesült és el utasitatott, a lakásadóra vonatkozott. Ha figyelembe vesszük azt, hogy Budapesten 108,000 egyszobás, 54,000 kétszobás lakás van, háromszobás pedig mindösisze 24,000 és négyszobás 10,000, — ez a hivatalos statisztika — akkor tisztelettel kérdem a t. közgyűlést, — és itt appellálok szintén az objektív ítélkezésre — vájjon tényleg olyan kiáltó igazságtalanság-e az, hogy valaki, aki négyszobás lakásban lakik, fizessen ezen lakás után olyan csekély adót, amely lehetővé teszi, hogy az ekképp befolyó, a számítások szerint 89 milliárdot tevő összeg kislakások építésére legyen fordítható?- Nem habozom kijelenteni, hogy én az adókulcsnak a szociáldemokrata párt részéről előterjesztett mértéklével nem vagyok egy véleményen, hanem magát az elvet helyesnek, fontosnak, szükségesnek és megvalósítandónak tartom. Vagy nem igazságos-e, nem helyes-e, hogy akinek módja van autót tartani saját személyes szükségletére, hogy az ezután az autó után lerójon bizonyos adót? Természetes, hogy ez az adójavaslat éppen olyan igazságos és szociális, mint az előbbiek. És ha nem tudunk momentán egy új adórendszer inaugurálásával olyan jövedelmi forrásokat teremteni, amelyek rövid idő alatt bevezethetők, akkor ezeket az apró javaslatokat kell legalább valóra váltanunk, hogy a törvényhatóság a maga szociális követelményeinek megfelelni tudjon. — A közgyűlés különféle pártjai részéről felmerült az az észrevétel, hogy Budapest nyomorúságának és az ország nyomorúságának Trianon az oka. Ha én ezt elfogadom, legyen szabad megállapítanom, hogy öt esztendő alatt Budapesten sok minden olyan törtéint, ami Trianontól egészen független. (Úgy van! Úgy van!) Kérdem, milyen összefüggésben van Trianonnal a száz és ezer elbocsátott és nyugdíjba kergetett tanítók és tisztviselőknek az ügye? (Úgy van! Úgy van!) És nagyon szeretném tudni, hány milliárdra rág az az összeg ami ezen a címen a mi költségvetésünket megterheli. — Hallottuk a túloldalról, igen szép szavakban ecsetelték a kereskedelem és ipar védelmét. Tisztelettel kérdem védelme-e a kereskedelemnek és iparnak az. hogy a Baross-lista még ma is érvényben van egyes kerületi elöljáróságoknál. (Úgy van!) Védelme-e a kereskedelemnek és iparnak az, hogy most kirakatadóval olyan újabb terhet sóznak a kereskedők nyakára, hogy el se tudják már azt viselni és végül védelme-e a kereskedelemnek és iparnak az a telekbérleti politika, amely lehetővé teszi azt, hogy a főváros telkeinek az a része, amelyeket kereskedők, keresikedelmi és ipari vállalatok bírnak bérbe, az előttem levő hiteles kimutatás szerint magyar holdankint 6,000—7,200 kiló búzában fizetendő bér fejében van bérbeadva, míg ugyanakkor közvetlenül ezeknek a telkeknek a tőszomszédságában a bolgár kertészek 81, esetleg 300, legfeljebb 500 kiló búzát fizetnek magyar holdankint ugyanazért a területért. (Zaj.) A kereskedelem és ipar védelme az, hogy míg az a kertész egy magyar holdért 81 kiló búzát fizet, addig a mellette levő ipari vállalat 6 ezer kiló búzát fizet egy esztendőben? (Zaj.) Ez azután arra vezet, hogy ezek a súlyos bérrel terhelt vállalatok nem tudnak a bérfizetési kötelezettségüknek megfelelni, tudom is azt, hogy van olyan telekbérlő, aki 3—4 ezer millió korona bérleti összeggel adósa már a fővárosnak és tudom azt, hogy a bérlők egyike se űzet. Az egyforma elbánás elve alapján tisztelettel kérem, hogy ebben a kérdésben méltóztassék rendet teremteni, mert tűrhetetlen és meg nem engedhető, hogy a kereskedő és ipari vállalkozások ilyen hallatlanul adózzanak akkor, amikor a bolgár kertészek 81 kiló búzát fizetnek egy esztendőben ugyanolyan területért.- Rá kell mutatnom arra is, hogy a főváros a maga bevételi forrásait — mint előbb említettem — főleg adókból és a közüzemek jövedelmeiből fedezi. A közüzemek kérdésében leszögezni kívánom, hogy a községesítés híve voltam és vagyok. (Helyeslés.) A közüzemek községesítésének kérdésében 20 évvel ezelőtt vívtuk az első kemény harcot és mégis azt kell látnom, hogy a közüzemek nem felelnek meg a maguk rendeltetésének. A közüzemek ugyanis azért vétettek házikezelésbe, hogy tisztán a maguk fenntartását biztosítsák, ellenben minden jövedelemről lemondjanak azért, hogy a főváros íogyasztó- közönségének előállítási árban lehessen a közszolgáltatásokat biztosítani. Az sem érthető és engedhető meg. hogy a közüzemek 300 miiliárdot szállítsanak be a főváros pénztárába, mikor ez az összeg épp elegendő lenne arra, hogy akár a gáz-, akár a villanyvagy a vízdíjak akár 50%-kal is redukáltassanak.- Szóvá kívánom tenni azt, hogy a főváros autonómiájában nagy a fejetlenség. Szerintem túl nagy a hivatalnoki státus és ezért történik meg az, hogy amíg egy aktát a városházán elintéznek, 8 —10 kézen megy keresztül és sohasem tudja az ember megtalálni azt az aktát, amelyre szüksége van. A vállalkozók panaszkodnak, hogy nem kívánnak a fővárossal szerződéses megállapodásit kötni azért, mert a fővárostól nem tudják megkapni a pénzüket, hetek, hónapok számra hiába dörömbölnek a különféle ajtókon. Itt is tisztelettel kérem, méltóztassék radikális intézkedéssel odahatni, hogy a vállalkozóknak, míg az ö megszolgált pénzükhöz jutnak, ne kelljen heteken, hónapokon át tartó tortúrákon keresztül meuniök, hogy a vállalkozók jogos követelésükhöz hamar és gyorsan hozzájuthassanak. Nekem is az volna a feladatom, hogy rámutassak azokra a szempontokra, amelyek a fővárosnak szociális feladataira a fedezetet előteremtik. En tisztelettel bejelentem, hogy leszek bátor a részletes tárgyalások során az én javaslataimat előterjeszteni. Most azonban még egy szempontra kívánok rámutatni. Én a bckiilékeiiység szellemét, amely balróljobbról egyaránt itt elhangzott, a magam részéről örömmel üdvözlöm. Engem se harag, se bosszú senkivel szemben a múltakért nem vezet. Az én békiilékenységcm őszinte és igaz. Ha ez a békülékenység a t. túloldal részéről is épp olyan őszinte és igaz, akkor méltóztassék ennek tanúbizonyságát szolgáltatni azzal, hogy erről az oldalról jövő javaslatainkat több megértéssel fogják fogadni, mint amennyit irántuk eddig tanúsítottak. (Helyeslés és taps a baloldalon.) „Szóbeli“ rendeletekkel dolgoznak egyes elöljáróságok. Túlkapások az utcai árusításra vonatkozó rendelettel szemben. — Megdöbbentő adatok kerületi elöljáróságok basáskodásáról. szóbelileg mmmmm и A költségvetés semmiféle nóvumot nem tartalmaz. ód — B. Virágh Géza költségvetési beszéde. LANGE és TÁRSA BUDAPEST, VII., Nefelejts-utca 12. Telefon: József 58—96. Fűtési, vízvezetéki és csatornázási berendezések. Fürdőberendezések. Általános gépberendezések.
