Független Budapest, 1926 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1926-06-23 / 25. szám
XXI. évfolyam. 1926. június 23 25. szám. Megjelenik minden heten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre ......... 20 pengő = 250.000 korona. Fé l évre.............. 10 pengő = 125.OOj korona. ____________Egyes szám ára 5 000 korona._____________ Fő szerkesztő: Б. VIRÁGH GÉZA. Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, VII., Szövetség-utca 22. (Telefon: József 45—82.) Bárczy István sokáig váratott magára és nem egyszer kérdeztük: „Hol vagy Bárczy István?“ De most itt van, megjelent és a neve izzó transzparensként ragyog újból ebben a nagy magyar éjtsza- kában. Bárczy István élére állt a demokratikus blokk városházi csoportjának és ezzel olyan zászló került a küzdő seregek elé, amely biztosítja a győzelmet. Az esemény, amely Bárczy Istvánt megmozdította és rábírta arra, hogy eddigi passzivitását feladva akcióba lépjen: Vázsonyi Vilmos tragikus halála. Meghalt a vezér, elárvult a sereg és a liberalizmus híveinek ajkáról elhangzott a kérdés: vájjon támad-e férfiú Izraelben, aki kivezesse a népet a sivatagból, vájjon nem hullik-e széjjel a tábor, amelynek bukását éhesen lesték már a fejünk fölött károgó varjak és dögkeselyűk, amelyek évek óta feketítik a magyar látóhatárt? És íme, eljött a vezér, itt van Bárczy István, és ha már együtt nem dolgozhatnak, folytatni fogja a nagy munkát ott, ahol Vázsonyi abbahagyta. Magyarországon mindenki vezér akar lenni, a törtetők, a kicsinyek, a törpék és jelentéktelenek óriási hada mind vezéri babérokra vágyik. És most mégis megtörtént a csoda: nem volt ellentét a demokratikus blokkban, nem voltak önjelöltek, nem jelentkeztek illegitim trónkeresők, hanem mint egy ember, úgy hajlott meg a nagy tábor a természetes vezér előtt, amikor nyilvánvalóvá lett a neve. Nem kellett királyt támasztani, támadt az magától, mert Bárczy István annak született, a demokrácia és liberalizmus királyának, akit a sors hivatott el arra, hogy ő vezesse hadba azt a népet, amely a világosságot szomjuhozza. Húsz éve annak, hogy Bárczy Budapest élére állt. Ez a húsz esztendő csodálatosan nagy idő; ebben a húsz évben többet lártott az a fájdalmas generáció, amely végig szenvedte az elmúlt időket, mintha évszázadokat élt volna át: sűrítve kapta a történelmet, sűrítve az örömöt és sűrítve a fájdalmat. Az előbbiből keveset, rövid ideig tartót, az utóbbiból sokat, nagyon sokat, annyit, amennyit nemzedék még soha nem viselt a vállán. Húsz év előtt repült fel a diadalmas zászló a büszke árbocra és jelentett mindent: munkát, jövőt, nagyságot és kultúrát, jelentett diadalt és halleluját —, húsz év múlva ismét ott lobog a zászló, de ma már csak megnyugvást, nyugalmat, csendes reménységet jelent. Reménységet, hogy talán még sem fogunk elveszni, hogy valamit talán mégis sikerül megmenteni a romokból. Milyen fiatal, milyen merész, milyen nagyra- lájtó volt ez a város húsz év előtt! Amikor jött Bárczy, tele voltunk büszke akarásokkal, ámulatba akartuk ejteni az egész világot és megkezdődött a munka. Soha olyan munka nem folyt még a magyar humuszon. Izmos, erős kezek fogták az eke szarvát, amely végigszántott a töretlen ugaron, lázasan dolgoztak a magvetők, derűs volt az ég, kicsirázott a vetés: lestük az aratást, a nagyszerűt, fényes szemmel, mosolygó ajakkal. És aztán jött a zivatar, elemek harca, lett sírás és fogaknak csikorga- tása: elpusztult minden, minden. A vihar végig- száguldott, végigsöpört a mi munkánkon is és a földdel tette egyenlővé az épülő falakat, a kicsirázó nagyszerű reménységeket. És most, húsz év múlva, amikor itt állunk rommá lett házunk üszkös gerendáinál, lehajtott fővel, a vigasztalanság némaságával, akkor újra felrepül a zászló az árbocra és ott látjuk a könnyeken keresztül a régi lobogót a maga helyén. A zivatar elmúlt, az égen ott színeske- dik a szivárvány, meghatva szemléljük és meghatva kérdezzük önmagunktól: Eljött-e immár a békesség és a munka, megszűnt-e már Isten haragja, amely ismeretlen bűnökért sújtott bennünket ilyen szörnyűségesen? Igen, szivárvány a Bárczy István neve, szivárvány, amelyet félénk bizakodással üdvözöl most Budapest népe. Még ott gomolyognak a vihar sötét fellegei a láthatáron, még ott vijjognak a csúnya, fekete viharmadarak, de a másik Az állam részéről már sok kellemetlen meglepetésben volt része a fővárosnak és el lehet mondani, hogy az államhatalom nem nagyon adott kifejezést a főváros népe iránt való szeretetnek és megértésnek. Sőt ahol csak lehetett, mindenütt megrövidítette a város lakosságának anyagi javait. Ezúttal ismét a kormány íövárosellenes ténykedéseiről kell beszámolnunk, amelyek újra klasszikusan jellemző példái annak a meg nem értésnek, ami a hatalom részéiül Budapest iránt megnyilvánul. A költségvetési vita során heteken át hangzottak el szónoklatok, hogyan lehetne a főváros háztartásában takarékoskodni és a lakosság terhein adók megszüntetésevei enyhíteni. Mialatt a pénzügyi bizottságban a meglévő adók eltörlésén és a meglévő jövedelmek szaporításán vitatkoztak, addig fenn a kereskedelmi minisztériumban elkészült egy tervezet, amely a főváros polgárságának újabb megterhelését, magának a fővárosnak anyagi megrövidülését célozza. A kereskedelmi minisztériumban most készült el az új közúti törvény tervezete s annak letárgyalása végett a minisztériumba rendelték a napokban a főváros képviselőit. Megjelent az ankéten Ripka Ferenc főpolgármester, Folkus- húzy Lajos alpolgármester. Borvendég Ferenc, Lobmayer Jenő tanácsnok és Solty Lajos műszaki főtanácsos, az útépítési ügyosztály vezetője. A minisztériumban ezután közölték a főváros képviselőivel, hogy a kormány kénytelen jövedelmeit szaporítani és miután más mód nem áll rendelkezésére, a főváros polgárságán, illetve magán a fővároson kívánja a szükséges több jövedelmet behajtani. így elsősorban egy új pótadószerű adónemet akar a kormány Budapest területére életbeléptetni, még pedig az állami útadót, amelyet a járművek tulajdonosai fizetnének kizárólag az állam javára. Ezen az új adón kívül, amelyből tekintélyes jövedelemre remél szert tenni az állam, még a főváros javára befolyó adókból is magának követel egyeseket a kormány. így többek között az autó-adót, amely czidő- szerint kizárólag a fővárost illeti, a jövőben állami adóvá kívánják átminősíteni. Hasonlóképen a maga számúra akarja lefoglalni a kormány a városi vám jövedelmeit, amelyek ezidő- szerint szintén a főváros pénztárába folynak be. A főváros képviselői természetesen nagy meglepetéssel hallgatták a kormány terveit és élénken tiltakoztak az előterjesztett követelések ellen. oldalon már kisütött a fény, derült az égbolt és tisztul a levegő. Csákányt és kalapácsot ragad a munkába indulók hada, vonul a hosszú sereg, hogy feltámassza a rommá lett hajlékot és a munka élén ott a régi vezér, töretlenül, bátran, hogy megmutassa az utat a feltámadáshoz. Reggelre virradt a magyar főváros, a hosszú éjtszaka után hajnali, friss szellő lebeg, felkelőben a nap, amely elűzi a sötétséget. Megdörzsöljük a szemünket, elindulunk a munkára, amelyet Bárczy István fog vezetni, és amikor újból ott látjuk a zászlót, amelyet frissen lobogtat a hajnali szellő, szinte kételkedve kérdezzük, vájjon nem álom volt-e csak, csúnya, lidérces álom az a néhány esztendő, amely ránk borult és fojtogatott bennünket?! . . . Hivatkoztak a főváros közismerten súlyos anyagi helyzetére, amelyet még kirtikusabb állapotba sodorna az állam követelésének teljesítése. Hiszen egyedül' a városi vám bevételeinek az állam részére való átengedése közel 70 milliárd jövedelemtől fosztaná meg a fővárost. Az autó-adó átengedése szintén több milliárdos érzékeny veszteséggel1 sújtaná a községi pénztárt, miután a közlekedési adóból befolyó 71 milliárd nagyrésze az autók után fizetendő adókból ered. Még ennél is nagyobb sérelmet jelentene, ha a kormány újabb állami adóval terhelné Budapest gondok terhe alatt nyögő lakosságát. Hiábavalónak bizonyult azonban a főváros képviselőinek minden ellenkezése. A kereskedelmi miniszter megbízottai nem akartak tágítani eredeti követelésüktől és kijelentették, hogy annak a kormány minden körülmények között érvényt fog szerezni. A tanács tagjai tehát igyekeztek békés megállapodást kötni ebben a nehéz kérdésben és miután a végén amúgy is a főváros lett volna az, amely engedni kénytelen az engedékenység terén, megtették az első lépéseket. Kijelentették még az első tárgyalás alkalmával, hogy a főváros erejét felülmúló áldozattal hajlandóak az autó-adók 50%-át az államnak átengedni, a városi vámból' pedig bizonyos százalékszerü hányadot az állam számára biztosítani. Előfeltétele lenne természetesen ennek az engedékenységnek, hogy a kormány mondjon le az állami útadó bevezetésének tervéről. Egyidejűleg a főváros is követeléssel' lépett fel és szóvátette, hogy a főváros területét érintő állami utakat az állam nem gondozza kellőképen és azok rendkívül rosssz, elhanyagolt állapotban vannak. Követelték a megjelentek, hogy a kormány ezeket az utakat, többek között a Fehérvári- és a Bécsi-út külső részét, bízza a főváros gondozására és ennek ellenében térítse meg az útfenntartással járó költségeket. Az ankéton sem az egyik, sem a másik követelést, illetőleg döntés nem történt. A kormány és a főváros azzal az indokolással halasztottiák el' a vitás anyagi pontok megoldását, hogy előbb számításokat eszközölnek, vájjon az egyiknek mekkora nyereséget, a másiknak! mennyi veszteséget okozna a főváros által felajánlott anyagi áldozat. A városházán miár is folynak a számítások a pontos adatok megállapítása ér- cl 0 к é b 6 n Említésre méltó, hogy a kormány az előbb említett anyagi igényeket a fővárossal szemben azzal indokolja, hogy a háború alatt eltörölte a pesti hidakon a hídvámot, ami által évente 2 'millió aranykorona vesztesége van, viszont a főváros népe ugyanennyit minden évben megtakarít. Az állton most ezt az elvesztett hídvámot akarja a réven négyszeresen behajtani Budapest polgárságán, amely szerinte olyan kitűnő helyzetben van, hogy ezeket az újabb terheket is játszi könnyedséggel elbírja. A kormány hallatlan új anyagi terheket ró a fővárosra. A főváros jövedelmeinek egy tekintélyes részét a maga számára akarja elvenni. — A főváros egyezkedési ajánlata. Legmodernebb gyógy- II intézet sebészi és bel- U |_ DA IÍ1D C Aki ATHDIIIM BUDAPEST, Vili. Idegbetegek, üdülők gyógy 1Г. rAuUlt-üAilA 1 UlllUm VAS-UTCA 17. sz. helye, vízgyógyintézet, napbetegek részére Magánklinikai osztályon teljes ellátási dij napi 150.000 korona. ——^9 ^ Várospolitikai és közgazdasági lap.
