Független Budapest, 1926 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1926-06-16 / 24. szám

lv\ XXI. évfolyam. 1926. június 16. 24. szám. Függőién Budapesl Várospolitikai és közgazdasági lap. Megjelenik minden heten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre .......... 20 pengő =: 250.000 korona. Fé l évre................. ÍO pengő = 125.000 korona. ______________Egyes szám ára 5.000 korona._______ Fő szerkesztő: Б, VIRÁGH GÉZA. Felelős szerkesztő: LIPFAY GYULA dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-utca 22. (Telefon: József 45—82.) A főváros nem intézkedhetik önállóan, mert nincs olyan ága az adminisztrációnak, amelyben a kormány ne érvényesítené nyomban a maga „felügyeleti jogát“, amelyet a fővárosi törvény biztosít neki. A főváros autonómiája ma már csak in­kább délibáb, mint valóság, papiroson élő áb­ránd: a valóságban semmi, köd, levegő, amely szertefoszlik nyomban,, mihelyt valami újat, fontosat, modernet határoz el a főváros a maga dolgaiban. Nem új ez a megállapításunk és mégis újra és újra foglalkoznunk kell vele, mert örökké aktuális marad. E héten a lakásügyi bizottság­ban hangzott el újra az a kívánság, hogy a kor­mánynak a főváros ügyeiben való részvétele korlátoztassék, és hogy a lakásügy megoldása a főváros területén legyen a főváros dolga, de az adminisztráció akárrnely ágazatában kerül­jön is sorra valamely fontos kérdés, a főváros mindig ott találja magával szemben az államot, amely okkal vagy ok nélkül, helyesen vagy helytelenül, de állandóan és lankadatlan kitar­tással akarja a gyám szerepét játszani a fővá­rossal szemben. A főváros pedig úgy érzi, hogy nagykorú, nincs szüksége gyámra, és hogy ez az okvetetlenkedő gyámkodás csak kárára, a főváros érdekeinek ártalmára szolgál. Hírt adunk a Független Budapest egy másik helyén arról, hogy a státusrendezési határoza­tot a belügyminiszter még nem hagyta jóvá, sőt nem is akarja azt a maga cg észé rom jóvá­hagyni, hanem a maga ízlése szerint akarja át­alakítani a határozatot. A fővárosnak ebben a rendkívüli érzékenységű dolgában nem a fő­város legsajátabb érdeke és ízlése a döntő, hanem a belügyminiszteré, míg a másik, még ennél is fontosabb kérdésben, a lakásügyben a népjóléti miniszter az, aki a főváros nélkül, sőt a főváros akarata ellenére intézkedik úgy, ahogy éppen jónak látja. A lakásügyben rettentő szerencsétlenség az, amit a népjóléti miniszter csinál, de hogy mekkora az a csapás, amelyet a kormány lakás- politikája a fővárosra nézve jelent, csak akkor tudtuk meg igazában, amikor megláttuk, hogyan lehet tényleg népjóléti alapon vezetni a lakás­ügyeket. mint ahogy azt Bécs város példája mutatta meg a törvényhatósági bizottság Bécs- ben járt tagjainak. A kormány lakáspolitikája csak egy célt szolgál: a háziurak érdekeit védeni a lakóval szemközt, a munkanélküli tőke jövedelmét emelni a nyomorgó, szenvedő lakosság rovására. Hogy milyen borzalmasan szégyenletes ez a „politika“, azt legjobban az illusztrálja, ami az üzlethelyiségekkel történt legutóbb, amikor a kormány hiányos rendelete folytán .egyszerre több . mint 500 bolthelyiség bérletét mondták fel a háziurak a fővárosban. Pénzügyi téren a nullával egyenlő a főváros autonómiája. Az adminisztratív városi ügyek­ben, mint azt most legújabban a státusrende- zési ügy is mutatja, még ennél is kevesebbet számít a papiroson biztosított önrendelkezési jog. Ugyanez az eset áll fenn kulturális kér­désekben, és még az adminisztrációnak az az ága is, amely a legkevesebb vonatkozásban sem áll a politikával, a szociális ügyek inté­zése, még ez a tevékenység is teljesen a kor­mány kezében van. Ez nem maradhat így. Budapestnek modern világvárossá kell fejlődnie, Budapest sorsa nem lehet játékszer a mindenkori kormányok kezé­ben. Budapest határozott irányokban haladó empóriuma volt Magyarországnak, példamuta­tója és vezetője, és most Budapest nem egyéb, mint láncravert mackó, amelynek orrába kari­kát fűztek, és amelyet úgy táncoltatnak, ahogy éppen eszébe jut valamelyik minisztérium akár­melyik tisztviselőjének. Bt Japest tanácsa és törvényhatósági bizottsága hiába dolgozik, hiába tervez, hiába aka.r nagyszerű ideákat megvalósítani, nem lehet: le van kötve a szárnya, nem emelkedhetik a magasba, hiába haladna, nem tud, béklyó van a lábán. Buda­pest tanácsának és parlamentjének nincs köze Budapest vezetéséhez, mert ott van az a bizo­nyos „felügyeleti jog“ és ennélfogva sohasem az történik, amit Budapest akar, hanem az, amit nem akar. De a lakásügy sem maradhat többe játékszer, ez a probléma annyi fájdalmassággal vág bele az eleven élet húsába, hogy nem bírja tovább a főváros népe és kénytelen feljaj dúlni. A fő­városnak vissza kell kapnia lakásügyekben a legteljesebb önrendelkezési jogot és nem sza­bad tovább néznie ölbe tett kezekkel, mint pusztít a népjóléti minisztérium ott, ahol épí­teni kellene. Bécs város ragyogó példája meg­mutatja a helyes utat, a kormány eddigi sze­rencsétlen munkája megmutatta a helytelent: nem nehéz a választás. Választanunk kell élet és halál közt és az életet az jelenti, ha a kor­mánypolitikától: függetlenül, a főváros maga veheti kezébe a szociális gondoskodást. A többi aztán megjön magától, az első siker magával hozza a többit is. Bárczy István újból aktivitásba lépett a főváros közéletében. Bárczy mint a demokrata blokk elnöke. — Kik veszik át Vázsonyi örökét. Lapunk legutóbbi számában, Vázsonyi Vilmos váratlan haláláról szólva, felvetettük a kérdést, ki veszi kezébe a demokrácia elárvult zászlaját, amely időnek előtte hullott ki Vázsonyi kezéből. Hangoz­tattuk. hogy a nagy vezér halála még szorosabbá kell hogy kovácsolja annak a tábornak az erejét, amely a demokrácia gondolatát írta zászlajára. Három nevet említettünk, amelyeknek viselői a leg­méltóbbak ennek a nehéz feladatnak a vállalására, Bárczy István. Baracs Marcel és Bródy Ernő nevét. A demokrata p-'rí teljes egtf vAeu magáévá tette a cikkünkben foglaltakat és a demokrata párt, illetve a demokratikus blokk vezéreivé ezt a három kiváló férfiút tette. A megoldás tehát az lett, hogy a községi demo­krata párt elnöke Baracs Marcell, ügyvezető elnöke Bródy Ernő. a községi demokratikus biokk vezére pedig Bárczy István lett. Ettől különállóan január 1-jéig kilenc tagú intéző bizottságot is választottak a községi demokrata párt élére, amelynek tagjai Baracs Marcelon és Bródy Ernőn kívül Ehrlich Q. Gusztáv, Fábián.Béla, Gál Jenő, Hajdú Marcell, Hann Arnold, Pakots Jó­zsef és Posta Sándor dr. lettek. Bárczy István, megválasztásával, újra aktivitásba lépett a községi politika porondján és a bennfentesek ettől az elhatározástól nagy következményeket várnak. Elsősorban áll ez arra nézve, hogy Bárczy István polgármestersége újra előtérbe kerül és polgármes­terré választását, hír szerint most már nemcsak a demokratikus blokk oldalán követelik egyhangúan, de megbékiibiek ezzel a gondolattal most már a többi pártok tagjai is. Jól tudják, hogv a fővárosra váró nehéz időkben a nagy külföldi beruházó kölcsön fel­vételének küszöbén, nem lehet Budapest élén nél­külözni az olyan nagy koncepciójú férfiút, mint Bárczy, aki a mai Budapest megalkotója és aki még sok szép, nagyszabású városalkotó terv megvaló­sításának lenne nagy koncepciójú vezetője. A belügyminiszter sokallja a státusrendezésben foglalt tisztviselői illetményeket. Még mindig nem hagyta jóvá a javaslatot. — A nyugdíjasokon is spórolni akar. A városházi tisztviselők és nyugdíjasok türelmetle­nül várják, mikor hagyja jóvá a belügyminiszter a közgyűlés által jóváhagyott és felterjesztett státus- rendezést. Több hét telt már el azóta, amióta a sokáig húzódott illetményszabályzat ügye a főváros részéről befejeződött és most már csak a kormányhatóság jóváhagyása volna hátra, hogv a státusrendezés ér­vénybe lépjen. Rip ha Ferenc főpolgármester többször tárgyalt már a jóváhagyás ügyében a belügyminisz­terrel. eddig azonban kevés eredménnyel, sőt a héten olyan hírek érkeztek le a városházára, amelyek sze­rint az egész státusrendezés nagyon rossz lábon áll és ha meg is történik a várt kormányhatósági jóvá­hagyás, az vajmi kevés örömet fog okozni a fővárosi tisztviselőknek és nyugdíjasoknak. Ismeretes ugyanis, hogy a státusrendezést tárgyaló albizottság és annak előterjesztése alapján a közgyű­lés, úgy oldotta meg a státusrendezés problémáját, hogy az aktív tisztviselők fizetéseit bizonyos száza­lék erejéig felemelte, ellenben kimondta, hogy a jö­vőben a tisztviselők sem külön mupkadíjat. sem pót­lókot, sem más címen külön járandóságot nem élvez­hetnek. A tisztviselők egy része ilyenformán jelenté­keny jövedelemveszteséget szenvedett volna, mert sokan különböző címeken majdnem ugyanannyi külön- díjazásban részesültek, mint amennyi a fizetésük volt. Viszont azok a kisebb tisztviselők, akiknek nem volt alkalmuk külön munkával szaporítani jövedelmüket, örültek annak, hogy fizetésük a státusrendezés alap­ján megjavul. A közgyűlés határozata, szerint az új illetményszabályzatot visszamenőleg 1925. július 1-től akarta a főváros életbe léptetni és a felemelt fizetés folytán járó különbözetet a tisztviselők egy évre visszamenőleg egy összegben kapták volna meg. Ez az egyes tisztviselőknél körülbelül másfél havi fize­tésnek felelt volna meg s ez a magyarázata annak, hogy a városházán kivétel nélkül mindenki várta, mikor hagyja jóvá a belügyminiszter a státusrende­zést. Most azután arról értesülünk, hogy a miniszter haj­landó ugyan jóváhagyni teljes egészében az előtte fekvő illetményszabályzatot, de csakis azzal a felté­tellel, ha az nem 1925., hanem 1926. július 1-én lép életbe. Ez egyértelmű lenne azzal, hogy a tisztviselők el esnének a remélt egyéves fizetéskűlöbözettöl. Még ennél is súlyosabb helyzet előtt állanak a főváros nyugdíjasai, akiknek sorsát a státusrendezés meg akarta javítani: a közgyűlési határozat tudvalévőén, igen helyesen, kimondta, hogy a nyugdíjasok ezentúl az aktív tisztviselők fizetéseinek megfelelően kapják nyugdíjaikat, ezzel, szemben a belügyminiszter arra az álláspontra helyezkedik, hogy a nyugdíjasok to­vábbra is csak annak a fizetésnek alapján kaphatják nyugdíjukat, amelyet nyugdíjba vonulásuk idején él­veztek. Hogy mit jelentene a belügyminiszter állás­pontjának érvényesítése a nyomorgó nyugdíjasokra nézve, azt felesleges hangsúlyoznunk. Tény az, hogy Legmodernebb gyógy- |1 intézet sebészi és bei- |J |„ hi Ifin ОДУАТПШ11У BUDAPEST, Vili. Idegbetegek, üdülők gyógy­If PAJUK-bANA 1 tJltlUM VAS-UTCA 17. sz. helye, vízgyógyintézet, nap­betegek részére és légfürdők. Magánklinikái osztályon teljes ellátási díj napi 150.000 korona. --------2-----------

Next

/
Oldalképek
Tartalom