Független Budapest, 1917 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1917-04-18 / 16. szám

Független Budapest követelni, hogy a városok polgárságát a képviselő- testületekben és a törvényhozásban csak olyanok képviselhessék, akik a városok kívánságait programm- jukul nyíltan vallják és készek azok teljesüléséért feltétlenül és teljes erővel sikra szállni. így fognak a városok végre hozzájutni ahhoz a társadalmi és poli­tikai súlyhoz, amely őket méltán megilleti. A világháború kényszerűségei feltárták az emberi teremtőképességnek szinte korlátlan lehetőségeit. A sú­lyos megpróbáltatásokban megedzett polgárságra vár annak igazolása, hogy e teremtőképességből nemcsak pusztulás, hanem gazdasági és kulturális újjászületés és virágzás fakadhat. Mit tárgyal a közgyűlés? A szerdai közgyűlésnek igen gazdag a napi­rendje. Mindenekelőtt választás van: betöltik a tabáni plébánia javadalmat, egy tiszti orvosi, hat tiszti alügyészi és egy fizetéstelen árvaszéki ülnöki állást, azonkívül több szakbizottság meg­üresedett tagsági helyét. A kerületközi bizottság hétfőn jelölt ezekre az állásokra és tagsági helyekre és semmi kétség, hogy a kerületközi bizottság jelöltjei kerülnek be. A napirend második tárgya az Általános Villa­mossági telepének megváltására vonatkozó ta­nácsi előterjesztés. A világítási kérdések meg­oldására kiküldött bizottság, valamint a pénz­ügyi bizottság is tudomásul vették Bárczy pol­gármesternek és Buzáth tanácsnoknak azt a föl- világositását, hogy a harminc és fél millió koro­nás egyezség előnyös a fővárosra nézve: ehhez a megállapításhoz tehát nem lehet sok szava a közgyűlésnek sem. Az Általános Villamossági megváltása szükségszerű következménye a fő­város programmjának: ezt a telepet meg kell váltani, mert ezzel válik csakugyan a város monopóliumává az elektromos áramszolgáltatás. Arról, hogy a 30 és fél millió sok-e, vagy kevés, lehet vitázni, de arról, hogy az Általános Villa­mossági városi kezelésbe kerüljön-e vagy sem, már nincs helye a széthúzásnak. És ez el is döntötte a megváltás kérdését. Buchvald Sándor, a karosszékek bérlője is beállt a drágítok közé: most az Erzsébet-téri karosszékek díját akarja fölemelni 6 fillérről 10 fillérre. Bár a tanács javasolja a kérelem telje­sítését, a közgyűlésnek nincsen sok oka rá, hogy teljesítse. Buchvald költségei nem emelkedtek, a székek ugyanazok, mint esztendőkkel ezelőtt, minek tehát drágítani ? Folknsházy tanácsnok beterjeszti a főváros közélelmezésének legutóbbi öt hónapjáról szóló jelentését, mely rendkivül érdekes és áttekintő összefoglalása a legutóbbi hónapok élelmezési eseményeinek. A főváros ezalatt az idő alatt már inkább mint elosztó szerv szerepelt, de élet­képes üzemeivel mint termelő is nagy súlyhoz jutott. Ami bennünket, illetve a közönséget közelebbről érdekel, nem is a jelentés, hanem a határozati javaslat, melyet a tanács elfogadásra ajánl a közgyűlésnek. E szerint a főváros azt kéri, hogy a kormány mellőzze a lisztadag további leszállítását, illetve a romániai gaboná­ból juttasson megfelelő mennyiséget a főváros­nak, ami azért is méltányos kívánság, mert Bécs már igen sokat kapott belőle. A lisztkérdés mellett a huskérdést is fölveti a határozati ja­vaslat : az osztrák kormány példáját tárja a magyar kormány elé a husprodukció növelése céljára. Sürgeti a javaslat a Budapesten levágott sertés kiviteli tilalmát, takarmányt kért a főváros sertései számára, azonkívül a főváros bevonásá­val létesítendő központi szervet a sertések össze­vásárlására. Fontos pontja niég a határozati javaslatnak, hogy fölhatalazást kér a kormány­tól a Szerbiában lévő élelmiszerkészletből való vásárlásra is. Az egész javaslat a főváros közön­ségének állásfoglalását és óhajtását fejezi ki s természetesnek találjuk előre is, ha azt a közgyűlés egyhangú helyesléssel fogja elfo­gadni. Rényi Dezső tanácsos egy csomó közlekedés­ügyi javaslatot terjeszt elő. A dunai közlekedés ügyében készített javaslatot már régen ismerjük : helyes és tökéletes rendes biztositó előterjesz­tés ez, mely nem csak azért okoz örömet, mert ezzel búcsút mondanak a mai propellertársa­ságnak, hanem azért is, mert végre a közleke­dést modernül, a közönségnek és a városnak megfelelően rendezi be. A svábhegyi fogaskerekű tarifaemelése, a bérkocsisok magasabb taksájá­nak jóváhagyása, a villamos vasúti megállóhe­lyek csökkentésére vonatkozó előterjesztés kö­veti ezt a javaslatot, valamint a villamosokon való dohányzás megengedésének kérdése is. Saj­nos, a mai állapotok nem olyanok, amelyek megokolttá tennék a villamoson való dohány­zást. A közgyűlés annak idején könnyelműen belement a dohányzás megtiltásába és most már rendkívül nehéz visszacsinálni a dolgot. Mert, tegyük fel, megengedik a villamoson való do­hányzást. Mit jelent ez ? Vájjon ki fog a villa­moson dohányozni, amikor sehol sem kap szi­vart vagy cigarettát ? .Szóba kerül végre a kereskedelmi kikötő ügye is, letárgyalják a városi könyvtár szervező sza­bályzatát, uj tanügyi állásokat szerveznek, ki­sajátítják a Platthy-, Bogisich-, Marada- és Presz- ler-féle tabáni ingatlanokat, mint látható, éppen elég tárgy jut egyetlen közgyűlésre. Hogy vé­gezni tudnak-e valamemryivel ? Valószínűleg igen. Hiszen a legtöbb kérdést olyan alaposan és részletesen letárgyalták a szakbizottságok, hogy a közgyűlésnek igazán csak a jóváhagyá­sára van szükség. A huszas bizottság tárgyalásai. (A telekértékadó újabb elodázása. — A tűzoltási költségek fedezete. — A kormány és a főváros uj adói.) A huszas bizottság e heti tárgyalásairól a bizottság egyik kiváló tagja a következőket mondotta munkatársunknak : — A legutóbhi ülésen a telkek megadóztatására vonatkozó különféle tervezetek voltak napirenden, részletes tárgyalásra azonban nem került a sor. A telekadók behozatalához egész mai adózási rend­szerünkéi, amely a házbéren alapszik, ketlenc előbb megváltoztatnunk. Bárczy polgármester a pénzügyi bizottságban elmondoft beszédében ezélzott is erre, amikor helyeselte a telekértékadót, de megvalósítá­sát azzal kötötte egybe, hogy a kormány engedje át a házadót a fővárosnak. Ez esetben ugyanis a házadót le lehetne szállítani néhány százalékkal és ezt pótolná a telekértékadó; ez a terv megfelelne annak a modern adópolitikai felfogásnak, amely magát a telket látja az adózás helyes alapjának és a házhozadéki adót fokozaloskn lelékadóvá kívánja konvertálni. — A bizottság elvben elfogadta Pillér telekérték- adó-javaslatát, ezt azonban inkább pour l'honneur tette meg, mert ezen túlmenő jelentőséget valóban nem lehet tulajdonítani a határozatnak. A főváros nem akarja egyszerre kél alapon is megadóztatni a háztulajdoni s igy a határozat, ha a formájára szép is, lényegében alig viszi előbbre a telekérték­adót, amely mellett egyébként már a tanács is, a közgyűlés is produkált határozatot. A háztulajdonos­érdekeltség azon akadt fenn, hogy a telekértékadó házépitőberuházásokra kényszerítene s ez sok telek- tulajdonost anyagi krízisbe sodorhat. Ezzel szem­ben hangoztatták azt, hogy akinek nagyértékű telke van, pénzt is tud szerezni a beépítéshez. A másik érv az volt, hogy a telekérlékadó-kalaszler elkészí­tése igen nehéz és hosszú időt vesz igényhe. Ez sem állja meg a helyét, de a telekérdekeltségnek nem is ez a fontos; egy határozatot akartak csak hozni, amely mellett a »kecske is jóllakik, a ká­poszta is megmarad,» tehát elvben elfogadták a telek­értékadót. Azt hiszik, hogy ezzel leszerelik a telck­értékadó híveit, akik azonban tisztában lehetnek azzal, hogy a telekértékadó ügye ezzel a határozat­tal volíaképen ismét jó időre megfeneklett. — A jövedelmek szaporítását célzó eszmék so­rán újra felmerült, hogy a főváros tíizkárbiztositó intézetet létesítsen. A főváros csaknem két évtizede foglalkozik már ezzel a tervvel, azonban a kormány mindig visszautasította erre vonatkozó előterjesz­téseit. Holott nyilvánvaló, hogy a biztositó társasá­gok minden ellenszolgáltatás nélkül élvezik a fő­város tüzőrségi készenlétének és a tüzőrség fejlett­ségének előnyeit. A főváros költségvetésében most másfélmilliós tételt jelent a tűzoltóság. Most újabb tárgyalások indultak meg a biztositó társaságokkal, hogy ezekre a költségekre legaláb részleges fede­zetet nyerjünk. Amennyiben ezek most sem vezet­nek sikerre, szó lesz arról, hogy újabb felterjesz­tést intézzünk a kormányhoz, abban a reményben, hogy ezuttat a biztositó társaságoknak nem sikerül befolyásos összeköttetéseik révén megakadályozni a terv jóváhagyását. — A bizottság által elfogadott adóterveknél al­kalma lesz a kormánynak kimutatni, hogy jóindu­lattal viseltetik a főváros iránt nehéz háborús hely­zetében. A világítási adónál máris nehézségeket tá­masztott és el kell készülve lennünk arra, hogy a pezsgőadót és a közlekedési adót sem fogja jóvá­hagyni. így aztán be fog bizonyulnia, hogy a huszas bizottság s a tanács az adók elkészítésével és meg­vitatásával teljességgel hiábavaló munkát végzett. Eddigi érteüsléseink egyáltalán nem mondhatók biz­tatónak. Antiszociális adópolitika. (A közlekedési adó — lakásdrágitást jelent. — A szegény néposztály mentesittessék a közlekedési adó alól. — Adóztassák meg a luxus-közlekedést.) A főváros pénzügyi bizottsága tudvalévőén elhatározta, hogy a deficit időleges fedezésére kétszázmillió kölcsönt vesz fel. Semmi kétség, hogy a közgyűlés ezt a határozatot jóvá fogja hagyni. Annak a helyes meggyőződésnek nyu­galmával teheti ezt, hogy fölötte súlyos igaz­ságtalanság és rendkívüli időkhöz méltatlan el­járás volna, ha a háborús deficitet most akar­nák behajtani a főváros lakosságán, amikor annak kisebb jövedelmű rétegei a legelkesere- dettebb harcot vívják a megélhetésért. A kölcsön felvételének ténye más- beállítás­ban szemlélteti a tervezett uj adókat. Semmilép sem lehet elfogadni azt a politikát, amely az amúgy is oly sokat szenvedett mai vá­rosi generáción akar behajtani minden terhet, inig a későbbi, békés, a mainál niindeuképeu boldogabb generációnak a leggondtalanább exisz- tenciát kívánja biztosítani. A későbbi generáció sokkal könnyebben fogja elviselhetni a maga­sabb közterheket, mint a főváros mai, viharvert polgársága, amely az általános drágaság és az állami adók árjában csak anyagi erejének végső megfeszítésével tud felszínen maradni. Az uj kölcsön tehát csak akkor töltheti be helyesen célját, ha felvételével egyidejűleg elejtik az adó­tervek közűi azokat, amelyek a legnagyobb mér­tékben antiszociálisak. A törvényhatóság egyik tekintélyes tagja nem­régiben úgy nyilatkozott e hasábokon, hogy »a főváros mindig kap kölcsönt, de vannak hely­zetek, melyekben a kölcsön felvétele — már nem illikл A főváros ennek dacára kölcsön felvételé­hez folyamodik 5 ha erre morális indokot hoz­hat fel, úgy ez csak az lehet, hogy nem akarja a szegényebb nép osztály okai uj adókkal agyon- sanyargatni. De akkor konzekvensen keresztül kell vinnie ezt a felfogását és a huszas bizott­ságban elfogadott adóterveket ebből a szem­pontból alapos revízió alá kell vennie. Semmi befolyásunk az ellen, ha a vizdíjeme- lést (természetesen a házbérrendelet revíziója KOVÁID FEST> tisztit! ■ W IBmhU Gyüjtötelepek a székesfőváros minden részében. — Képvis Gyár és főüzlet: Budapest, VII., Szövetség-utca 35—37. Képviseletek a vidék legtöbb városában. Telefon 58—45, 128—13.

Next

/
Oldalképek
Tartalom