Független Budapest, 1917 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1917-04-11 / 15. szám
Független Budapest 3 Működik a Népjóléti Központ — A főváros jótékonysága. — Bárczy István polgármester szép és nemes alkotása, a Népjóléti Központ január elsejével kezdte meg működését, de már az első negyedév munkája után konstatálni lehet, hogy a Központ csakugyan olyan tevékenységei fejt ki, amelyre szükség volt. Ahogy a polgármester elgondolta egy ilyen intézményt tervét s ahogyan Déri Ferenc dr. alpolgármester, a központ ügyvezető elnöke azt Csergő Hugó dr. igazgatóval megvalósította : szinte tökéletes a tervnek és kivitelnek harmóniája. Természetesen, ma még nem lehet igen nagy eredményűkről beszámolni. De látjuk a szervezés munkáját, látjuk, az irányítást, látjuk a fejlődés csiráit cs igy — ismerve azokat, akikre az intézmény bízva van —: nyugodtan és bízvást remélhetjük, hogy a Népjóléti Központ hónapról-hónapra és esztendőről-esztendőre tökéletesedni fog. Amit egy negyedév alatt fölmutatott, elismerésre méltó. Akkor, amikor az intézmény úgyszólván szervezés alatt áll, amikor a fundamentumokon dolgoznak még, máris konkrét eredményt elérni, máris enyhíteni a szenvedésen és napról-napra jobban, hatásosabban, alaposabban : imponáló munka, amelyért kijár a köz elismerése. Nem az anyagi segítséget értjük, hiszen anyagi segítséget nyújtani nem nehéz dolog, ha kellő alap áll rendelkezésre, de megelőzni a sok bajt és intézményesen segíteni azokon, akik nélkülöznek, olyan feladat, amely rendkívül nehéz. És a Népjóléti Központ mai szervezésének iránya mellett azon az utón van, hogy nem segítő szer lesz, hanem megfogja előzni a bajt. Negyedévi működése alatt nem kell másra utalnunk, mint az anya- és csecsemővédelemre, amely imponálóan szép és nemes munka. Úgy látjuk, hogy a főváros közgyűlése igen helyes utón járt akkor, amikor egyhangúlag járult hozzá a központ megszervezéséhez. A központban a hatóság a társadalommal együtt dolgozik, egy célért és minden erő itt koncentrálódik. Bizonyosra vesszük, hogy a központnak már az első esztendeje •—- a negyedévi példa után — fényesen fog végződni, ami talán nem is lehet másképpen, amikor minden intézkedésükben szeretet és megértés mutatkozik a szenvedők és nélkülözök iránt. Az Általános Villamossági megváltása. — A közgyűlés döntése előtt. — Az az előterjesztés, ■ melyet a világítási és vízvezetéki ügyosztály készített az Általános Villamossági részvénytársaság telepének megváltásáról, természetes következménye a főváros községesitő politikájának. Akkor, amikor a város megváltotta a Magyar Villamosságit, tehát saját telepével együtt Budapest fogyasztóinak nagy részét maga látta el, rátért az elektromos áram monopolizálásának útjára. Később fölvetődött az elektromos áram megadóztatásának, illetve árrevíziójának gondolata, már pedig világos volt, hogy a főváros ezen a címen magávvállalatnak nem adhat megokolatlan ajándékokat. A fővárosnak tehát meg kell váltania az Általános Villamossági telepét, amit el is határozott a közgyűlés abban a pillanatban, amikor a Magyar Villamossági telepének megváltásához hozzájárult. Ma már nem is erről van szó,' hiszen mindenki előtt nyilvánvaló, hogy a vállalat megváltására a főváros érdekében feltétel szükség van. A városnak monopóliuma kell, hogy legyen az elektromos áramszolgáltatás, hiszen ez nagy jövedelemmel jár, amely éppen ma foko- ' zott mértékben szükséges. Nem is jogos és nem is méltányos, hogy ilyen koncessziók magánvállalatok birtokában legyenek és magánvállalatok gazdagodjanak, vagyonosodjanak akkor, amikor a főváros anyagi helyzete egyre gyöngül. Ma már nem is erről az elvről van szó, mert ebben nincsen véleményeltérés a törvényhatósági bizottság tagjai között, hanem tisztán arról arról, helyes-e, méltányos-e, megfelelő-e az az egyezség, melynek tervét most a tanács a közgyűlés elé terjeszti. A tanács azt javasolja, hogy a főváros harminc és félmillió koronát adjon az Általános Villamossági telepéért. A hozzávetőleges becslés, melyet a főváros megbízottai végeztek, nem állapított meg ekkora összeget, úgy hogy a differencia elég jelentős. Ezt a differenciát — az ügyosztály szerint mérsékeli az, hogy a társaság átadja a fővárosnak 950.000 koronát kitevő tisztviselő nyugdíjalapját, úgy hogy végső összegben egy félmillió korona körül van a külömbség. Ezt a félmilliót — mondja az ügyosztály — megéri az, hogy a főváros békés utón jut a telep birtokába, nem kell pörös- ködnie, nem kell költséges szakértőket fizetnie és főképen nem kell sokát várni, mert a megegyezés szerint a főváros már 1918. április elsején birtokába veszi a telepet. Mi a hozzávetőleges becslést nem tudjuk felülbírálni. Nekünk nem áll módunkban kimutatni a becslés helyességét vagy ennek ellenkezőjét, el kell hinnünk az ügyosztály állítását, hogy az összeg megfelelő. A közgyűlés ugyanabban'a helyzetben van, illetve módjában áll elhatározni, hogy inkább bírói becslést kíván. Ebben az esetben később kerül a telep a főváros birtokába,' de talán olcsóbban, kevesebb pénzért. Tisztára a közgyűléstől függ, helyesli-e ezt az összeget, amely hozzávetőlegesen van megállapítva vagy inkább megvárja a bírói becslés eredményét. Ez azonban pénzügyi kérdés, amely azon az elven, hogy az Általános Villamossági telepét meg kell váltani, nem változtat semmit. A községi takarékpénztár terve. — A régi idea uj köntösben. — Most, amikor a főváros uj jövedelmi forrásairól tárgyalnak, alig esik komoly szó a régen elhatározott községi takarékpénztárról. Érdemesnek tar'ottuk kiásni a feledés homályából a községi takarékpénztárnak a belügyminiszterhez régen föl térj észtéit alapszabályait; ezt kell sürgetni, hogy jóváhagyják, hiszen a községi takarékpénztár megvalósulása egy csomó uj adótól mentené meg a főváros lakosságát. A községi takarékpénztár mint egyéni cég volna létesítendő és pedig a közigazgatás szervezőitől függetlenül. A takarékpénztári betétekért és a takarékpénztárral szemben fennálló követelésekért a főváros egész vagyonával és összes jövedelmével szavatol. Az alap- szabályíervezetben pontosan meg van határozva, hogy a takarékpénztár üzleti feleslege elsősorban egy megfelelő takarékalap létesítésére, azontúl közhasznú és jótékony községi célokra fordítandó. Az alapszabályokban az intézet emberbaráti jellege és szociális hivatása kellően kifejezést nyer és gondoskodás történik azokban, hogy az alsórétegek hiteligényei ki- clégittessenek. Ki van mondva továbbá, hogy az intézet által vásárlandó papírok csakis magyar értékpapírok lehetnek. A közgyűlés által felállított eme ’ vezérelveket а pénzügyi osztály iparkokott a létesitendő intézmény alapjainak lerakásánál azzal, a községi takarékpénztár felállításakor nézete szerint szem előtt tartandó két legfőbb princípiummal összhangzásba hozni, hogy az alkotandó intézmény működése ab ovo ne bénittassék meg túltengő bürokratizmussal; viszont, hogy az intézmény ne essék a másik szélsőségbe, t. i., hogy ne kívánjon, mint a székesfőváros egy, kizárólag nyerészkedésre alapított és a magántőkék által létesített pénzintézetekhez hasonló vállalata jelentkezni, hanem, hogy jótékony, és közcélú volta már alapjaiban eleve biztosíttassák«. A takarékpénztárnak, mely mint egyéni cég létcsit- tetnék, tulajdonosa Budapest székesfőváros közönsége, részvény, illetőleg alaptőkéje nem lenne, ennek természetes folyománya, hogy első berendezési és üzembe- helyezési költségeit, az üzleti nyereségből annak idején leendő visszatérítési kötelezettsége mellett, a főváros saját vagyonából előlegezi. A takarékpénztár kezdő forgótőkéit a főváros által erre a célra az üzembehelyezés alkalmával meghatározandó és előlegként rendelkezésre bocsátandó összeg képezné, üzemtőkéje pedig a gyümölcsöztetés céljából nála elhelyezett betétekből, a tartalékalapból — mely az üzleti nyereségnek ide átutalt részéből képződik — s az elévült betétekből állana. A visszatérítés módozatai úgyszintén az üzleti nyereség célját és felhasználásának módját a tervezet következőleg határozza meg: A tartalékalap elsősorban az esetleges veszteségek fedezetére szolgál. Amennyiben az alap a betétállomány két százalékát elérte, a főváros a takarékpénztár első berendezési es üzembehelyezési költségeire a községi vagyonból előlegezett kölcsönösszegnek az üzleti nyereségből való megtérítését igényelheti. Más célokra az üzleti nyereség mindaddig fel nem használható, mig a tartalék- alap a betétállomány 5°/0-át el nem érte. Ha ez az eset bekövetkezett, a takarékpénztár választmányának javaslatára s a főváros törvényhatósági bizottságának beleegyezésével az évi üzleti nyereség fele oly közhasznú és jótékony községi célokra fordítandó, amelyek a józan és törekvő kisiparosoknak és munkásoknak, általában a szegény kenyérkereső néposztálynak boldogulását elősegíthetik és őket az elszegényedéstől megóvhatják. Ha a tartalékalap a betétállomány 10°/0 át eléri, abban az esetben az évi üzleti nyereség 75°/o-a használható fel az előbb említett módon- a most körvonalozott célra. Ebben domborodik ki a községi takarékpénztár jellege és pedig azáltal, hogy nem, miként a magántőkék által alapított s azokhoz hasonló pénzintézet fog a működés terére, s hozzá versenytárgy gyanánt kilépni, hanem mint a város közönsége, teháf erkölcsi testület által alapított és vezetett olyan közhasznú intézményt, amelynek végső célja: a polgárság vagyonosodásának, jólétének előmozdítása s az abban való állandó közreműködése. A takarékpénztár, mint egyéni cég, a fővárosnak egy különálló üzlete lenne s a közigazgatás szerveitől független vezettetnék. A takarékpénztár ügyeit a törvényhatósági bizottság közreműködése és felügyelete mellett, felerészben a törvényhatósági bizottság tagjai, felerészben pedig a tanács tagjai s a tisztviselők sorából esetről-esetre három évre alakított 20 tagú választmány, hat tagú igazgatóság és hat tagú felügyelőbizottság intézné és vezetné. A törvényhatósági bizottság feladata és jogállása ugyanolyan lenne, mint a részvénytársaságoknál a részvényesek összességét képviselő közgyűlését. A törvényhatósági bizottság alkotná tehát a takarékpénztár legfőbb ellenőrző és felügyeleti szervét, mig a közvetlen irányítás és vezetés a választmány, az ügyeknek és teendőknek a választmányi utasítások és határozatok értelmében történő közvetlen ellátása pedig a választmány kebeléből kiküldött igazgatóság s annak utján a takarékpénztári ügyvezető igazgató és hivatalnoki személyzet feladata lenne Ezek mellett működnék a felügyelő-bizottság, mint a takarékpénztári ügyvezetés ellenőrző közege. A takarékpénztári személyzet szervezetét, illetményeit, létszámát és nyugdíj szabályzatát a törvényhatósági bizottság állapítaná meg, a személyzet megválasztása, helyettesítése, felfüggesztése, nyugdíjazása és elbocsátása pedig, úgyszintén a személyzet kezelési és szolgálati utasításainak, továbbá fegyelmi szabályzatának megállapítása és módosítása a választmány hatáskörébe tartoznék. Ugyancsak a választmány 'hatáskörébe tartoznék a takarék- pénztár üzletszabályzatának s általában az alapszabályokban meghatározott üzletágakra vonatkozó feltételeknek, módozatoknak és eljárási szabályoknak, továbbá a fiókintézetek üzletkörének megállapítása és módosítása. Megemlítendő az alapszabálytervezet ama rendelkezése, hogy a választmány és felügyelőbizottság tag- _4aivá nem választhatók meg a törvényhatósági bizottságoknak azok a tagjai, akik olymn cégnek vagy olyan intézetnek a tulajdonosai, alkalmazottai, vagy igazgatósági, illetve felügyelő-bizottsági tagjai, amely cégek vagy intézetek betétüzlettel foglalkoznak, vagy Budapest székesfővárossal szerződéses viszonyban állanak, továbbá, akik Budapest székesfővárossal személyesen szerződéses viszonyban állanak. Ezzel az ügyosztály biztosítani óhajtotta az intézmény élén állók teljes pártatlanságát és érdektelenségét. A takarékpénztárt kifelé a választmány, illetőleg annak elnöke: a polgármester vagy helyettese (az alpolgármesterek egyike) képviselné. Az intézmény élén tehát a város első tisztviselője állana, aki mint ilyen, a többiektől eltérőleg hivatalból lenne tagja a választmánynak s megbízatása hivatali tisztsége tartamára szólna. Ily módon biztosíttatnék a takarékpénztár szervezetében és irányításában a polgármestert állásánál fogva megillető vezető szerep és befolyás. Az üzletkörről szólva, a főbb üzletágak közül a takarékpénztár üzletkörébe vonatnék : a betét-, értékpapír-, a váltó-, a jelzálog- és a lombardüzlet. A főbb üzletágak mellett gondoskodott a pénzügyi osztály arról, hogy a törvényhatóság akaratához híven a szegényebb néposztály hiteligényei kellő módon kielégítést nyerhessenek. így a takarékpénztár üzletkörébe vonta a hitelnyújtást Budapesten lakó kisiparosoknak, kiskereskedőknek, vásárcsarnoki helybérlőnek, továbbá a kulturális és emberbaráti intézmények pénzügyeinek ellátását. Végül a takarékpénztár üzletkörébe vonja a főváros által megváltott, vagy megvásárolt közhasznú üzemek kezelését, a főváros területén parcellázások, építkezések keresztülvite’ét, a főváros hitelműveleteinek lebonyolításában való közreműködést, s a hitelnyújtást hazai törvényhatóságok cs községek részére. A tervezet szerint a takarékpénztár üzletköréből a következők vannak kizárva ; az ipari, kereskedelmi cs forgalmi vállalatok alapítása; saját számlára tőzsdei üzletek kötése, az arany-, ezüstneműekre és ingókra kért kölcsönügyletek, s a részletív- és igérvényüzletck,
