Független Budapest, 1917 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1917-04-11 / 15. szám

4 Független Budapest mint olyanok, amelyeket egy községi takarékpénztár céljával és rendeltetésével össze nem egyeztethetők. A tervezetnek az üzletágakra vonatkozó főbb szabályai nagyjában megegyezők a pénzintézetek által e részben megállapított szabályokkal. Csupán egyet emelünk ki közülük, nevezetesen azt a rendelkezést, mely szerint a választmány az ipari és egyéb munkások, valamint cselédek 2.000 K-ig terjedő s lekötött betéteire az általános kamatlábtól eltérő megállapodásokat létesít­het. Ezek a megállapodások az üzletszabályzatban lesznek körül Írandók s céljuk az lesz ,hogy magasabb kamatnyujtása által a munkás- és cselédosztályt foko­zott takarékosságra és tőkegyűjtésre serkentsék. Említésre méltó még végül a tervezetnek azon ren­delkezése, amely az évi zárszámadás és mérleg jóvá­hagyásáról szól. A szakasz szerint, az igazgatóság által készített zárszámadást és mérleget a felügyelő bizottság köteles a választmánynak bemutatni, amely ezeket megállapítás végett a törvényhatósági bizottság elé terjeszti, ahonnan felsőbb jóváhagyás céljából a belügyminiszterhez terjesztendő. A takarékpénztári zár­számadások és mérlegek felsőbb jóváhagyásának szük­sége az 1872. évi XXXVI. t.-c. ama rendelkeséséből folyik, amelynek értelmében a legfelsőbb vagyonfel- ügyeleti jogot a főváros törvényhatóságával szemben a belügyminiszter gyakorolja. Ugyanis, bár a létesítendő községi takarékpénztár, mint egyéni cég, a fővárosnak különálló üzlete lenne, amely a közigazgatás szervei­től teljesen különállóan és függetlenül vezettetnék, mégis arra való tekintettel, hogy a főváros a takarék- pénztárral szemben fenálló követelésekért egész vagyo­nával és jövedelmével szavatosságot vállal, a zárszá­madások és mérlegek felsőbb jóváhagyása a törvény­ben megállapított vagyonfelügyeleti jognál fogva szük­ségesnek és elkerülhetetlennek látszik. Ezek volnának a községi takarékpénztár alapszabáty- tervezetének legfontosabb rendelkezései. Hírek a városházáról. A költségvetés tárgyalása, A főváros törvényhatósága, az eddigiek szerint, a jövő hét szerdáján tartja legközelebbi közgyűlését, amely­nek napirendjét a költségvetés tárgyalása fogja kitölteni. A jelek szerint a költségvetés körül részletekbe menő hosszabb vita várható. A közlekedési adó. A huszas bizottság végleg megállapodott a közlekedési adóról a közgyűlés elé terjesztendő javaslat tárgyában. A javaslat főérdekes­sége, hogy elejtik a húsz Jilléi'es egységes tarifái s e rendkívüli drágítás helyett két fillér lesz minden jegy után az adó. A javaslatról a következő információt kaptuk : — Adó alá kerül minden közlekedési eszköz, és pedig nemcsak közforgalomban levő közlekedési esz­közök, metyek jegyek váltásához vannak kötve (köz­úti, gőzhajók, omnibuszok, autóbuszok stb.), hanem a többi közlekedési eszközök is, úgymint: a bér­kocsik, autotaxik, magánfogatok és autók. Az előbbi közlekedési eszközöknél minden jegy után két fillér adót fognak szedni. A bérkocsik fuvaronként 10 fillért, magánfogatok és autók pausál-összeget fognak fizetni negyedévenként a kerületi elöljáróságoknál. A közüli vasutaknál, omnibuszoknál, autóbuszoknál stb. az adót a jegyek árához fogják csatolni. A vállalatok kötelesek a befolyt adót félévenként a város pénztárába beszolgáltatni. A bérletjegyeket tiz percentes adó alá vetik. A szabadjegyeket szintén meg lógják adóztatni tiz korona maximális díjjal. A hivatalnokok szabadjegyei adómentesek. Adó­mentesek még az udvari fogatok, a városi fogatok, a posta, a tűzoltóság, a mentőegyesület. A pénzügyi osztály az új adóból évi öt és fél millió több­bevételt vár. A közlekedési adóval együtt revízió alá esik a közúti vállalatok adója is. Az a terv, hogy az összes közlekedési vállalatok egységes tarifát fognak kapni. A (1906,1907,1908,1909,1910, 1911,1912, 1913,1914,1915) félvászonkötésben kötetenként 20 koronáért kaphatók a kiadóhivatalban: VII., Szövetség-utca 22. szám. PÉNZ ÉS HITEL. A bankok árúüzletei. A Depositenbank botránya újra alkalmat adott bizo­nyos köröknek a bankellenes kirohanásokra. Persze, disztinkcióról szó sincs e vádaskodásnál s a feltétle­nül elfogulatlan kritikusok kéjjel törnek pálcát en block az összes bankok felett. Egyszer már foglalkozni kell ezekkel a vádakkal, amelyek a háború hosszú tartama alatt, hol lappangva jelentkeznek, hol nyíltan ütik fel fejüket. Tény annyi, hogy számos pénzintézetnek már a háború előtt is voltak árúosztályái, viszont igaz az is, hogy már akkor sokat vitatkoztak ennek helyessége fölött. A fő­érv az volt, hogy a bankok nem egyszer saját keres­kedelmi vagy ipari üzletfeleiknek csináltak konkur- renciát. A bankok árúüzleti apparátusát egyébként is nehézkesnek tartották. A bankok belső szervezete mellett a kereskedelmi élelmességnek és fürgeségnek nehezen jut tér, ha csak megfelelő korlátlan hatás­kört nem adnak az osztályvezetőknek, ami viszont más szempontból aggályos. Ezt is felhasználták arra a célra, hogy a bankokat áruosztályok fentartásától el­terítsék. A közérdek szempontjából a háborúig semminemű kifogás nem hangzott el az áruosztályok ellen, ami nagyon is érthető. Békeviszonyok közt a legtöbb árú­ban legalább is időlegesen bizonyos fölösleg mutatkozik s az árút sokáig kell raktáron tartani, amig gazdára talál. Ebből a szempontból a tőkeerős kereskedelem, amely nem érzi meg, ha árúján nem is adhat azon­nal túl, igen üdvös hatású. Hogy erre a magánkeres­kedő vagy egy bank mutatkozik-e képesnek, az a közérdek szempontjából nem bír jelentőséggel. Az árak túlságos emelkedése sem állhat be, mert ezt a konkurrencia megakadályozza, tekintve hogy a kar- teliben lévő üzletágaktól eltekintve, a bankok a szak­mabeli üzletnek csak viszonylag kis részét tartják ke­zükben. A háborúban a helyzet más. Az árúhiány következtében minden tényező, amely a termelő és a fogyasztó közé ékelődik, az árdrágulás veszélyét hozza magával, a forgalomba nem bocsátott árúk pedig meg­nehezítik az áttekintést a rendelkezésre álló árúmeny- nyiségek- fölött. Növelik a veszélyt a nagy haszon­lehetőségek és az árúosztályok vezetői vagy aláren­deltjei könnyen kedvet kaphatnak arra, hogy az óriási árúkeresletet a közérdek kárára használják ki. Azok a támadások, melyekben most ol_y vakon részesítik a bankokat, arra vezethetők vissza, hogy a bankok a háború elején nem szüntették be árúüzleteiket. Viszont ezt nem tehették meg, önért a legtöbb árúüzletben olyan messzemenő beruházásokat eszközöltek, ame­lyek megtérülését csak számos év múlva remélhetik. Árúkötéseik és szállítási kötelezettségeik is szerfölött megnehezítették volna ily irányai elhatározásukat. A legtöbb bank különben is csupán a békeidőben meg­állapodott keretek közt folytatta árúüzleteit s ha na­gyobb haszonnal dolgozott is, ez csak a konjunktúra haszna volt, nem pedig a kiaknázása. A Depositen­bank visszaélései talán nem magában állók, de fölötte igazságtalannak tartjuk, hogy ennek az osztrák bank­nak manipulációit is arra használják fel egyesek, hogy az árúuzsora bűnét olvassák rá a magyar bankokra. Szórványos esetek bizonnyal nálunk is előfordultak, az utóbbi időben azonban megfigyelhető, hogy különösen nagybankjaink bizonyos morális mérsékletességgel űzik árúüzleteiket és azon az úton vannak, hogy árpolitiká­jukat lehetőség szerint a háborús közérdekhez szabják. Akik szeretnek mindenből tőkét kovácsolni a bankok ellen, jól tudják ezt és mostani kirohanásaik már csak múfelháborodások és elkeseredett erőlködések, hogy mindenáron bűnösnek nyilvánítsanak egy egész gazda­sági réteget, amely nekik kellemetlen és amelyben ér­dekeik versenytársát látják. л világ legdrágább, de egyszers­mind legjobb szivarkahiivelye : A védjegy. „Modiano-Chibspecialité“ Vigyázat: Utánzatok vannak forgalomban ! ,Sodorul vulií jiupir tini У О fillrr. A többtermelés. Mindenki tisztában van azzal, hogy gazdasági fej­lődésünk alapja, létfeltételünk egyetlen biztos bázisa a többtermelés. Emelnünk kell a föld járadékot, növel­nünk kell a föld hozadékát, mert a háború alatt be­igazolódott, hogy csakis abban az egy esetben va­gyunk életképesek, ha földünket teljes mértékben ki­használjuk. Minden talpalatnyi földet be kell vetnünk, mi által a termelt mennyiségeket megduplázhatjuk. Nem szabad azonban tévesen értelmeznünk a több­termelés fogalmát a mai viszonyok között. Ma nincs elegendő munkaerő, nincs szakképzett munkás, nin­csen megfelelő állatállomány, nincs elegendő mező- gazdasági gép cs igy nem igen lehet a földből ma többet kihozni, mint amennyit eddig termeltünk egy- egy földterületen. A többtermelés a háború harmadik évében azt kell, hogy jelentse, hogy tömegélelmezési cikkekkel kell minden talpalatnyi területet bevetni, és pedig különös gondot kell arra fordítani, hogy a tömeg élelmicikkek elvetéséhez megfelelő mennyiségű vetőmag álljon rendelkezésünkre. Erről elsősorban a földművelésügyi kormánynak, mint a vetőmag szétosztó tényezőnek kell gondos­kodnia. Rendkívül fontos ugyanis, hogy mindenki kellő mennyiségű vetőmagot kapjon és pedig lehető­leg korán érő tengeri- és burgonyamagot, amint azt a német példák illusztrálják. Németországiján ugyanis a vetőmagszétosztó bizottság a koránérő terményekért prémiumokat igér a maximálrs ár felett. Nálunk — sajnos — bürokraták intézik a vetőmag szétosztását. Nincsen olyan szakember a földmívelésügyi miniszté­riumban, aki függetlenítené magát a hivatal füllesztő levegőjétől éi ne aktaszerüen intézné a vetőmag szét­osztását. Meg kell szervezni, még pedig legsürgőseb­ben a vetőmagbizottságot, és ez a bizottság a leg­nagyobb eréllycl és legnagyobb szakértelemmel lásson azonnal hozzá a vetőmagvak igazságos szétosztásá­hoz, mert teljesen indifferens többtermelésről beszélni, amikor kellő mennyiségű vetőmag sem áll a gazda rendelkezésére. Hathatós eszköznek bizonyulna továbbá a többter­melés céljainak elérésénél a maximális árak ideje­korán való közlése. A múlt évben az árakat a kor­mány akkor publikálta, amikor már nemcsak az ara­tás, hanem a cséplés is befejeződött és a termelő Magyarország az árakat illetőleg a legnagyobb bizony­talanságban állott. Ennek többé előfordulnia nem sza­bad, mert ha a gazda nem tudja előre az árakat, úgy földjét ötletszerűen fogja megművelni. Ha azonban a maximális árakat idejekorán ismeri, úgy vetési ter­vezetét az árakhoz arányitva fogja összeállítani. Ezek azok a tényezők, amelyek segítségével el le­het érni az ország termelésének fokozását, és ezért ajánljuk Magyarország földmívelésügyi miniszterének figyelmébe, aki nem akarja megérteni, mit jelent jövő boldogulásunk szempontjából a föld teljes kihaszná­lása és nem akar idejekorán megfelelő termelési vi­szonyokról gondoskodni. Ha közélelmezésünkben za­varok állanak elő, ebben egj^edül és kizárólag föld­művelésügyi kormányzatunk lenne a hibás, mert Magyarország gaz'datársadalmában a jószándék a több­termelésre meg van, csak az illetékes körök járnak el olyan lagymatagon és lelkiismeretlenül, hogy a többtermelési akció esetleg miattuk csődöt is mondhat. * D. Gy. Akció az áruforgalmi zavarok elhárítása érdekében. Mint értesülünk, a budapesti kereske­delmi és iparkamara felterjesztést intéz a kormányhoz a vasúti szállítási anomáliák dolgában. Az üzemfelügye­let intenzivebbé tételét kérik és a porosz vonatirányitó kirendeltségekhez hasonló, az érdekeltség és a katonai hatóságok képviselőiből álló bizottságok szervezését java­solják. A katonaság szállítmányainak összhangba hozá­sát a polgári szükségletekkel lehetőleg a Közélelmezési Hivatal bevonásával kívánják megoldani. E célra azt hozzák javaslatba, hogy a Közélelmezési Hivatal közle­kedési osztályt állítson fel. Egy viszontagságos birtokeladás. Sulkovszky Ida hercegnő éveken át folytatott tárgyalásokat több fővárosi pénzintézettel harmincezer holdas arad megyei birtokának eladása céljából. Az eladást hol az hátrál­tatta, hogy a felek nem tudtak megegyezni, hol pedig a hercegnő magánjogi helyzete tette lehetetlenné az üzletet. Most az utóbbi körülmény kedvezővé vált s az alku is sikerült. A birtokot a Központi Textilipar R.-t. vette meg főként kendertermelési célokra. A vételár tizenkilenc millió korona. Britannia szálló Télikert éttermében Toll Jancsi és fia muzsikál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom