Független Budapest, 1917 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1917-04-11 / 15. szám
Független Budapest az új, igaz útról s mint hullottak oda a közjogi politika m о lo c hj ának zs ákmányá u 1. .Megmondjuk, kire gondolunk elsősorban. A csene- vész magyar demokrácia hatalmas, uj teremtő apostolának érkezését hittük akkor. Az hittük, hogjr itt van az a ragyogó tehetségű és egészen demokratikus érzésekkel telitett férfiú, akire vártunk, hogy a szociális züllöttség közepette fel fogja emelni a demokrácia, a haladás, a népjólét zászlaját és meglobogtatja az országban, hogy maga köré gyűjtse mindazokat, akik megborzadtak az évtizedeken át dúló improduktív parlamenti harcoktól, megundorodtak a jelszavaktól és sóvarogva keresik az embert, aki megmutassa a kivezető utat, az igazi haladás napfényes levegőjére. A magyar demokrácia ez őszinte híveinek Vázsonyi Vilmos hozta meg a legkeserűbb, leglesujtóbb csalódást. Tőle vártuk, hogy Budapesten és az egész országban megalkossa a népjogok és a népjólét harcosainak politikai pártját. Amikor az ország a végsőkig megcsömörlött a kilátástalan parlamenti harcoktól, az ő bámulatos szónoki erejétől, szellemének a tömegeket szuggeráló sugárzó fölényétől és forró demokratikus érzésétől vártuk, hogy megragadja ezt a legkedvezőbb pillanatot és megalkossa azt a pártot, amely másodrendű szerepet tulajdonít a polgárság szempontjából a közjogi kérdéseknek s a szociális haladást, a nép jogainak és civilizációjának gyarapítását és a közélet tisztaságát hirdeti a nemzeti politika igazi programmjául. De Vázsonyi Vilmoson is beteljesedett a régi magyar politika átka. Nem tudta magát elszigetelni a közjogi harcoktól és ahelyett, hogy minden energiával és a közélet számos demokratikus hajlamú elemének bevonásával, a fővárosban és az országban az annyira elhanyagolt középosztályt és a kisembereket törekedett volna c legalkalmasabb időpontban a demokrácia ortodox pártjává megszervezni, megelégedett saját kerületének demok):ata többségével és a közjogi ellenzékkel kereste a közeledést. A városi polgárság így szervezetlen maradt. Az egyes városokban fennálló politikai szervezetek közül a munkapárti pártkörök nem egyebek a kormány- hatalom helyi expozituráinál és helyi klikkeknél. De nem állnak a polgárság szociális haladásának jegyében a helyi ellenzéki pártok sem, sőt ezekről megállapítható. hogy a legtöbb városban bomlásnak indultak. szertezüllöttek a háború alatt és ma voltaképen nem is léteznek. Ilyen körülmények között tört ránk a háború, amely egyszeriben megváltoztatta közéletünket. A parlamentben beállott a Burgfriede, a nép pedig vérzett az országért, a városok fiai épp úgy, mint a parasztság s akik a lövészárokból visszatérnek, méltó civilizált emberi életet és polgári jogokat követelnek életük kockáztatásáért és a szenvedésekért. Beleszólást kívánnak az általuk megvédett közösség ügyeibe és azzal a bátorsággal, mely a lövészárokban vérükké vált. tiszta szociális szellemet és tiszta gazdálkodást fognak követelni az egész vonalon. Azé a férfiúé lesz a hatalom és a vezetés, aki szándékaival és tetteivel ezt garantálja. A középosztály is kijárta a szenvedések és nélkülözések magas iskoláját a háborúban. Ezrével áldozta fel fiai életét és az elviselhetetlen drágaság mellett az ő jövedelmének növelésére az állam nem fordított gondot. .4 középosztály ráeszmélt most háború előtti nagy bűnére, az elvtelenségre, amely most megbosszulta magát. Ahelyett, hogy a demokrácia erős pártját csinálták volna meg, amely a háború első pillanatában felemelte volna szavát a parlamentben és a legszigorúbb előzetes óvintézkedéseket követelte volna a lakosság kiuzsorázása ellen, — a nem politizálok óriási pártjához tartoztak. Akik ma kopott kabátban és rojtos nadrágban járnak-kelnek lehorgasztott, bús fejjel a városban, érzik már, hogy a jövő oda kell, hogy sodorja őket egy sorba a jobb szociális létért harcoló munkássággal és félretéve minden úri álszemérmet, nekik is küzdeniük kell a népjólét becsületes követelésében megujhodó Magyarországért. Látják és érzik ezt a lelkekben végbement átalakulást a fórumon is. A háború nagy véráldozatai szent kötelességé tették, hogy üdvös szociális iránya legyen a politikának, amely eddig csak úri passzió számba ment. Megérezte ezt a magyar parlament ellenzéke is, amely pedig a háború előtti, régi szellem maradványa. És az eseményeknek szinte színpadi ügyességgel történő alakulása, hogy a régi állapotok bűnei most ütköztek ki a legbotrányosabban, most fakadtak ki a mérges kelevények. A parlamentben a kijárások, összeférhetetlenségi ügyek s a fővárosi életben a klikkek garázdálkodása és a tiszta gazdálkodás szüksége a legviharosabb izgalmakat idézték fel. Mindenki, aki csak nem akarja erőszakkal meghosszabbítani a rendszert, amelyből élősködőit, érzi, hogy új irányra, megújhodásra van szükség. »Felfrissülni vagy meghalnia, mondta Vázsonyi Vilmos, mikor a mai helyzetben egyetlen orvosságul az általános községi választójogot s a virilizmus eltörlését jelölte meg. És mit tettek a régi rendszernek a közgyűlési teremben ülő képviselői ? Megszavazták Vázsonyi javaslatait csendes belső gúnnyal, amely azt mondta: vagyok én is olyan demokrata, mint Vázsonyi Vilmos, mikor tudom, hogy ezekből a javaslatokból úgy sem lesz törvény. Itt, ezen a ponton, boszulta meg magát, hogy Vázsonyi annak idején nem vette észre az időknek azt a jelét, amelyről a német kancellár nemrégiben oly emlékezetes szavakat mondott. Látnia kellett Vázsonyi- nak azt a gúnyos helyeslést, amelylyel a klikkrendszer legexponáltabb hívei kimondták önmagukra a pereat-ot, látnia kellett, tehetetlenül és fanyar örömmel ezt a kolosszálisán vidám temetést, amelyet ő oly komolyan fogott fel. Most érezhette, mily kár volt elmulasztania a tiszta demokrata irány megszervezését a városházán és a parlamentben, amely utóbbitól függ a városi élet konstrukciójának megváltoztatása. Ekkor érezhette legerősebben, hogy az igazi demokrácia támasz nélkül áll az országban, nem állnak mögötte szervezett tömegek és vele egyazon érzése lehetett Bárczy Istvánnak is, aki nagyon jól tudja és passzíve szenvedi el a mai rendszer átkos bajait. És ekkor érezhették, hogy a becsületes városi demokratikus elemek szervezését tovább halasztani nem lehet, de reá jöhettek arra is, hogy az alapvető demokratikus alkotásokhoz csak a parlamenten keresztül vezet az út. Amíg a főváros autonómiáját meg nem változtatják és szervezetét át nem alakítják, az igazi haladásról csak beszélni lehet. A községi választójog kérdését a kormány dönti el és a parlamentben kell kiharcolni aTővárosi törvény revízióját. Jönnie kell egy parlamenti pártnak, amely követeléseivel épp azáltal válik posszibilissé, hogy mellőz minden közjogi politikát s egyedül a népjólétért s a demokratikus haladásért kiizd. Ebben az egyoldalúságban volna igazi ereje, mert a közép- és munkásosztály most már tudja, hogy ez az egyoldalúság a népért való, igazi politika. Ha Vázsonyinak ilyen pártja volna a parlamentben, annak nem kellene csaknem észrevétlenül beolvadnia az ellenzékbe s ez által imposszibilissé tenni a maga közjogmentes programmját. Az ellenzéki pártoknak, ha csak uem akarják maguk alatt vágni a fát, a városi választók előtt, csatlakozni kellene e párt demokratikus követeléseihez, elsősorban pedig a várospolitikát uj alapokra fektető autonómia-kiterjesztéshez és községi választójoghoz. A kormánynak pedig, amelynek szintén számolni kell a városi polgárságnak a közjogi kérdéseket nem érintő kívánságaival, szintén engedékenységet kell tanúsítania, pláne ha meggondolja azt, hogy az иj választójogi törvény értelmében a képviselőválasztások titkosak lesznek a városokban. Ne mondja azt senki, hogy könnyű beszélni ilyen pártról, de országosan megcsinálni nehéz. Ez egyszerűen nem igaz. A párt egyoldalúsága csak látszólagos, mert hiszen nyilvánvaló, hogy a jobb szociális viszonyokra, tiszta civilizációra, jogokra és méltó megbecsülésre sóvárgó egész polgári Magyarország pártja volna ez. Nincs igazuk tehát azoknak, akik homogén elemnek látják ezt a pártot a parlamenti pártok sorában. Sőt, bátran állítjuk, ha valamely pártnak van politikai lét- jogosultsága, úgy mindenekfelett ez a párt volna az és csak a városi polgárság keserves balszerencséje, hogy ez a párt eddig hiányzott a parlamentből, hiszen a mai Magyarország ma is erről koldul.. . A legközelebbi választásokon egyedül Budapes huszonkét képviselőt választ s a vidéki városok legtöbbje kettőt-bármat. Kétségtelen, hogy kellő erélyes szervezés mellett impozáns pártot lehetne behozni a képviselőházba. A főváros lakosságának hangulata sohasem kedvezett annyira egy ily programmu pártalakulásnak mint most, a vidéken is rengeteg kisember és a korrupt és maradi viszonyoktól megémelyedett intellektuális elemek szine-java sietne e pártnak a maguk pártjának zászlója alá. Helyi szervezeteket kellene felállítani, ugyanolyan pártkőröket, amityen a munkapártnak van minden városban és ezek intéznék a községi választásokat is. A világháború felnyitotta a városi polgárság szemeit, erőt és akaratot vitt az elernyedtségbe. Nem szabad engedni, hogy ez újra lelohadjon, hanem meg kell ragadni a csodálatos pil'analot, amely íme megint visszatért. Tudjuk, óriási szervező munkáról van szó, de tudjuk azt is, hogy Bárczy és Vázsonyi ha akarják, ha igazán akarják: fényesen meg tudják csinálni. Bárczy lenne a kéz, amely szervezné a városok kongresszusa utján, Vázsonyi pedig a hang, a bűvös erejű szónoki hang, amely csinálná ezt a pártot, a városi polgárság tömegeit toborozva az értük dolgozó pártba. Csak egy elhatározásba kerül az egész Vázsonyinak. Azt kell elhatároznia, hogy egyéniségét, amely az utóbbi években egészen a kritikára volt beállítva, az aktiv cselekvés szolgálatába bocsátja s hogy lelkének egész hevével harcolni akar azért a demokráciáért és a városi életnek azért a tisztaságáért, amely az ő lelkében is lobogva él. Erős elhatározásra4■ van szüksége s ha kell, fel kell áldoznia olyan híveit is, akik ma a vezér köpenyébe kapaszkodva, a demokráciát és közéleti tisztaságot veszélyeztetik. Visszatért az egyszer elmulasztott pillanat és ha Vázsonyi most sem kapna utána, a magyar demokráciának róla szőtt ábrándjait végleg elbukottnak kellene tekintenünk s a háború után a városi életbe jövő uj elemektől kellene valami kezdeményezést várnunk ebben az irányban. Bárczy ban felfedezni hisszük a készséget, hogy megértette az idők hatalmas jelét s ha Vázsonyi Bárczynak ezt a hajlandóságát és a mostani páratlanul kedvező hangulatot nem ragadná meg, elveszettnek kellene őt hinnünk a magyar demokrácia tényleges megalapításának nagy ügye számára. A magyar városi polgárság számára tényleg óriási feszitő erővel jelentkezik a felfrissülés szüksége. De, hogy ez valóban bekövet- kezhessék, harsány hangon kiáltjuk oda Vázsonyinak a magyar demokrácia életének e kritikus nagy pillanatában : felfrissülni vagy meghalni! Öreg demokrata. t"Tn n m kötvények a legelőnyöJTUJJbJjJzlJb s£bbek élet-, tűz-, baleset szavatossági-, betöréses- lopás elleni, üveg-, jég- és állatbiztosításoknálFelvilágosításokkal, prospektusokkal ПиПСИРШ és díjajánlattal szívesen szolgál a Jl ~ •'****к tff Általános Biztositó R.-T. igazgatósága Budapest, VII. kerület, Károly-körút 3. szám és a társaság képviselőségei az ország minden részében. Összes biztosítékok 22 millió korona. — Kartellen kívül. Részvénytőke 6,000.000 korona. Telefon: 153—98, 2—11,2—12. T, TISZTIT! Gyár és főüzlet: Budapest, VII., Szövetség-utca 35—37. Gyüjtőtelepek a székesfőváros minden részében. — Képviseletek a vidék legtöbb városában. Telefon 58—45, 128—13.
