Független Budapest, 1917 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1917-04-04 / 14. szám

Tizenkettedik évfolyam.

1917. április 4.

14. szám.

Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja.

MEGJELENIK minden szerdán, a szükséghez képest többször is. ♦ Előfizetési ára

a „NAGY BUDAPEST“ melléklettel együtt: Egész évre 20 kor. * Félévre tokor.

Főszerkesztő: DR SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B.VIRÁGH GÉZA

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Budapest, VII., Szövetség-u. 22.

TELEFONSZÁM: József 45-82.

Bárczy

Szükséges-e a városi párt?

polgármester újabb nyilatkozatot tett a polgárság tömörülése tekintetében. Ezzel nyilván azt akarja elérni, hogy a kérdés most már ne kerülhessen le a napirendről. Ez nem jelenti egyúttal azt is, hogy a polgári elemeknek az a szükségszerű szervezése, amelyet a Független Budapest zászlóbontása érlelt meg, most már meg is kezdődnék. A polgármester állásfoglalása még mindig csak általános keretek között mozog s amint nyilvánvaló, nemcsak Budapesten, de az ország mindama városaiban is, amelyek a városok kongresszusában képviselve vannak, szervezni szándékozik a polgári elemeket.

Magától értetődik, hogy ezt mi csak a legnagyobb örömmel üdvözölhetjük. Elvégre a városi polgárságok tömörítése nem történhetik meg anélkül, hogy ne szerveztessék legelsősorban a főváros polgársága is. Meggyőződésünk, hogy azt a nagy akciót, amelyet Bárczy polgármester akar keresztülvinni, a főváros impozáns állásfoglalásának kell megelőznie.

Egyébiránt a legnagyobb örömmel és megelégedéssel kell üdvözölni Bárczy nyílt és so- katigérő csatlakozását a Független Budapest zászlóbontásához. Az igazi polgári elemek részvétele abban a korszakos munkában, amelynek a háború befejezése után kell megkezdődnie, nemcsak a kommunális siker előfeltétele, de szükségszerűen a polgári társadalom újjászületésének is egyik legjelentékenyebb eszköze. A klikkeknek el kell tűnni a közszereplés teréről s helyet kell engedni valamennyi polgári réteg becsületes és 'önzetlen közéleti munkálkodásának.

így érik a mag, amelyet mi karácsonykor elvetettünk, szépen fejlődő kalásszá arra az időre, amikor ez áldatlan állapot előreláthatólag véget ér s minden polgári munkának külön értéke és jelentősége lesz. A Feltámadás ünnepére szüksége is van a félretolt, elnyomott és félrevezetett polgárságnak arra a megújhodási gondolatra, hogy vannak még önzetlen és lelkes emberek, mint Bárczy polgármester is, akik a kellő pillanatban mindazt az értéket, ami a köz javára felhalmozódott bennük, készek rendelkezésére bocsájtani azoknak a polgári elemeknek, amelyek megundorodtak a kommunális politika mai állapotától, de örömmel ragadnának meg minden alkalmat, amely a mai hínárból tisztult és becsületes állapotba képes kivezetni az önérzetes polgári társadalmat.

Mindezek után tehát nem marad más hátra, minthogy a polgármester ur teljes programmal bontsa ki a zászlót és legelsősorban a fővárosi polgárság csoportosítását kezdje meg e zászló alá.

A városi párt tudvalévőén a városi lakosság társadalmi helyzetének javítását tekintené programmja egyik sarkalatos pontjának. Ennek megfelelően az értelmiségi osztályok, nevezetesen ügyvédek, tisztviselők, kereskedők, iparosok s a munkások speciális törekvéseit is szolgálná az általános szociális népjólét fejlesztésének keretei között.

Miután a kommunális élet vezető egyéniségei már sorra elmondták nézetüket, most ezeknek a társadalmi rétegeknek néhány, ma még a városi életen kívül álló, jeles képviselőjét szólaltatjuk 'meg az uj pártalakulás kérdésében.

A nyilatkozatok igy hangzanak :

Batthyány Tivadar gróf

országgyűlési képviselő, az Állami Tisztviselők Országos Egyesületének elnöke:

— Az uj városi párt kérdésével behatóan ugyan még nem foglalkozhattam; minthogy azonban a fővárosi ügyekkel évek hosszú sora óta foglalkozom, természetesen megvan erre nézve is a magam meglehetősen kialakult véleménye.

— Véget kell vetni a klikkuralomnak. Ez az első! Ennek módja: megszüntetni a virilizmus intézményét és a fővárosi törvény teljes ujjá- alkotásával megcsinálni a törvényhatósági választásoknál is az általános, egyenlő, titkos választójogot, kis kerületekben ej tét vén meg a választásokat.

— Az ilyetén újjászülető városi autonómiának széles jogkört kell adnunk olyképen, hogy nagy horderejű, országos érdekű kérdésektől eltekintve, a közgyűlés képezze a végső fórumot. Semmi értelme sincsen, hogy minden csip- csup ügyet felvigyenek a minisztériumhoz.

— Kemény összeférhetetlenségi rendelkezéseket kell felvenni a törvényben, szigorú szankciókkal, hogy a törvényhatósági bizottsági tagoknak eszükbe sem jusson eljárni, kijárni stb.

— .A városi autonom tisztikar részére pragmatika alkotandó, melyben bírói függetlenséggel felruházott fegyelmi bíróságok intézkednének s a jogok és kötelességek egyaránt minden tisztviselőre szabályoztatnának.

— Ilyen széleskörű autonómia mellett a kormánynak meg kell adni a jogot, hogy a törvények tiszteletben tartására nézve ellenőrzési jogát érvényesíthesse, anélkül, hogy magát az autonómiát ezzel sérthetné avagy csorbíthatná. Oly abszurditást, hogy a polgármester mint főpolgármester-helyettes önönmagát ellenőrizze, mint teljesen komolytalan eljárást végérvényesen lehetetlenné kell tenni. Egyáltalán úgy vélem, a szükséges ellenőrzést gyakorolni lehetne a főpolgármesteri állás eltörlése mellett is.

— Ha ilyen alapokra fektetik a főváros autonom szervezetét, meg vagyok győződve, hogy a városi adminisztráció egyrészt nagy megtakarításokat érhet el, mert bizonyára olcsóbban fognak beruházni, mint a klikkuralom korszakában. Másrészt egy virilista- és törzsfőnök- mentes demokratikus alapon választott közgyűléstől a szociális reformok fénykorára számíthatunk. Ha az elmondottak alapján fog megalakulni egy városi párt s az teljes biztosítékokat nyújt arra nézve, hogy városi jelszavak alatt nem csempésznek be egyik vagy másik politikai párt érdekében országos politikát, akkor az uj pártot lehet, sőt kell is támogatnunk.

— - Részletekbe nem megyek bele, mert túl terjengős lenne nyilatkozatom, csupán annyit kívánok kiemelni, hogy a város adópolitikájában a mostaninál ezerszeresen több szociális érzéket követelek a kisebb exisztenciák javára, mert ma a legtöbb adója a fővárosnak antiszociális, mondhatnám embertelen módon sújtja a kisembereket. Ne feledkezzünk meg a városi alkalmazottak összességéről, akik a mai és bizonyára állandósuló rettentő drágaság mellett illetményeiknek tetemes, átlag 100°/o-os felemelésére tarthatnak igényt, ami nem is sok, ha figyelembe vesszük, hogy a tisztviselők és munkásosztály szükségleti cikkei terén átlagban az áremelkedés háromnégyszáz százalékot tesz ki.

*

Dr. Papp József,

az ügyvédi kamara alelnöke :

— A magyar ezer éves alkotmánynak alaptétele, hogy a fejedelem abszolút módon nem uralkodhatik, de a főhatalmakat csak a nemzettel együtt gyakorolhatja. A nemzet részt vesz tehát a törvényhozásban, a végrehajtói hatalom gyakorlásában és a jogszolgáltatásban is.

— Magyarország az utolsó 50 év alatt nagyobb lépésekkel haladt előre, mint bármely más állam. Igaz. hogy ez egyrészt arra volt visszavezethető, mert erősen elmaradtunk minden irányban, ezt mielőbb pótolni kellett, de tagadhatatlan, hogy a fejlődésnek iránya és tempója tanúságot tesz arról is, hogy a magyarokban meg van a törekvés és a képesség is ahhoz, hogy teljesen kiépítse nemzeti társadalmát és annak biztosítson kellő befolyást és érvényesülést a közügyek terén minden téren.

— 1848. óta megalkottuk a jogegyenlőséget, a rendi alkotmányról áttértünk a népképviseleti rendszerre, biztosítottuk tehát a politikai egyenlőségei. E téren az . akták nincsenek ugyan még teljesen lezárva, de az irány helyesen van megjelölve és a haladás lehetősége biztosítva.

— Tételes intézkedések biztosítják a felekezetek közötti békét, a lelkijsmereti szabadságot s meg van adva a lehetősége annak, hogy rangra, osztályra, születésre és nemzetiségre való tekintet nélkül minden honpolgár részt vehet a közügyekben, a kultúra nagy munkájának kiépítésében. Természetes, itt abszolút mértékről nem lehet szó, csak relativitásokról. Jogfejlődésünket úgy kell irányítani s oly közintézményeket kell létesíteni, hogy mintegy automatice önmagától fokozatosan, de folytonosan mentül többen és többen gyakorolhassák a politikai jogokat és osztozzanak a nagy kötelességekben, is A magyar nemzeti kultúra kiépítésénél elsősorban a jogszolgáltatást vátasztották el a közigazgatástól, most pedig közigazgatás államosításán van a sor.

— A legnehezebb kérdések egyike, ha kinevezett állami tisztviselők fogják a közigazgatást ellátni, mikép biztosítjuk s mily keretén belül a honpolgárok számára az autonom jogokat és a közügyekre való befolyást a községekben a járási és a törvényhatóságokban. Olyan közigazgatási reformot senki sem képzel, hogy a közönség megfosztás? sék attól, hogy a közügyekre befolyást gyakorolhasson — sőt ellenkezőleg minden reformnak alapeszméjét kell, hogy az képezze, hogy a társadalom mentül nagyobb és szélesebb rétegei vegyenek részt a közügyekben.

—• Régi baj az nálunk, hogy mindenki mindent a kormánytól vár, mintha a kormány feladata az lenne, hogy gyámkodás alá vegye a polgárokat, azok helyett gondolkozzék és dolgozzon. Egészséges közszellemről, pezsgő életről, kereskedelmi, ipari tevékenységről igaz vagyonoso- dásról, fejlődésről, tudományos életről és kultúráról csak akkor beszélhetünk, ha a népek milliói és milliói mint aktiv tényezők szerepelnek, ha tőlük indulnak ki a kezdeményező ideák, ha ők ellenőrzik a hatósági munkálkodást ők irányítják a fejlődésnek útjáig. Én koncedálom, hogy a kormányban és a hivatalos aparátusokban nagy erő, hatalmas erkölcsi tőke van felhalmozva. Azonban a népben gyökerező erőforrásokat, meg kell nyitni és engedni érvényesülni kellő felügyelet mellett a köz javára. A háború alatt az ú. n. államszocializmus mindent a kezébe vett, magához ragadott, melyek kizárólag az autonóm tevékenységnek vannak fentartva. Ha a háborús gazdaságról átmegyünk a békegazdaságba, nem szabad szem elől téveszteni, hogy a valódi nemzeti közérdek csak úgy lehet kielégítve, ha sorompóba lép mindenki, a társadalom minden egyes tagja