Független Budapest, 1917 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1917-02-14 / 7. szám
Független Budapest gógusoknak az a véleményük, hogy a gyermek nem bir ki megerőltetés nélkül tiz hónapi egyhuzamban való tanulást. A kényszer, amely most nálunk az iskolák bezárását elrendelte, egyúttal próba lesz arra nézve, nem volna-e helyes nálunk is meghonosítani ezt a rendszert. Néhány kérvény kerül még a közgyűlés elé; meglehetősen jelentéktelen ügyek, mégis mindenképen érdemesek a közgyűlés figyelmére. A kérvényeket ideiglenes hivatalnokok adták be, akik családi pótlékot kérnek és a tanács azzal utasította el őket, hogy kérelmük nem egyezik meg a szabállyal. Azt hisszük, hogy akkor, amikor a kérelem nem ütközik egyenesen szabályzatba, hanem a teljesítése a szabály liberális kezelésétől függ, a tanácsnak mindenesetre a liberális kezelés mellett kellene állást foglalnia. Most ezeknél a kérvényeknél nem ez történt és a tisztviselők a közgyűléshez fölebbeztek. Arra való tekintettel, hogy ezek a kérelmek a tárgysorozat legvégén vannak, nem lehet remélni azt, hogy valami nagy érdeklődést keltsenek, pedig egyszer már megérdemelnék a legkisebb tisztviselők, hogy az ő jelentéktelen, de számukra nagyon is jelentékeny ügyekkel kissé részletesebben foglalkozzék a közgyűlés. A gázgyár szénhiánya. (Várják a kormányintézkedést. — Az üzembeszüntetés egyelőre elmarad. — Nem kap kokszot a lakosság.) Abban az áldatlan helyzetben, amelybe a szénszállításnak váratlan megakadása folytán a főváros gázüzeme jutott, minden pillanatban beállhat úgy a döntő, mint a hritikus fordulat. A napilapok értesítéseiből annyival már tisztában van a polgárság, hogy a gázgyár szénkészlete szerdáig elegendő arra, hogy az üzem fenntartásában semmi fennakadás ne legyen. Am még sem tudja senki sem, hogy mi fog következni ? Erkezik-e szerdáig elég szene a gázgyárnak, avagy, ha a szállítási zavarok még egy-két napig eltartanak, sor kerül-e majd az üzem beszüntetésére ? Erre a kérdésre illetékes helyen a következő felvilágosítást adták a Független Budapest munkatársának : — A gázgyár minden lehetőt megtett, hogy a közönséget a legkisebb zavartól is megkímélje. Hetek óta sürgetjük szénkészleteinknek megfelelő kiegészítését, mert ellenkező esetben, amint már nyilvánosságra is hoztuk, szerdától kezdve, beszüntetjük a gázszolgáltatást. A gázgyár műszaki igazgatósága már hétfőtől, február 12-ikétől akarta az üzem szüneteltetését, mert kénytelen ragaszkodni ahoz, hogy bizonyos minimális szénmennyiség tartalékban maradjon, ami nélkül üzembeszüntetés esetén az áram folytonosságát nem lehet biztosítani. Ezt úgy kell értelmezni, hogy a kemencéket és a gáztartályokat fűteni kell akkor is, ha a gázszolgáltatást beszüntetjük, mert különben a vezetékek megtelnek levegővel s akkor hat hétig is eltarthat, amig az üzemet ismét rendes kerékvágásába lehet terelni, arról nem is beszélve, hogy a levegővel megtelt vezetékek robbanásnak lennének kitéve, ami természetesen az egész hálózat biztonságának ' létét veszélyeztetné. — Az igazgatóság azonban úgy határozott, hogy szerdáig minden körülmények között fenntartja az üzemet. Ha addig megfelelő biztosítékot kapunk arra nézve, hogy a gázgyár szénmennyiségei most már akadálytalanul meg fognak érkezni a fővárosba, akkor természetesen addig, amig a beérkező szénszállítmányokat el- | fuvarozzuk, felhasználjuk összes tartalékainkat, hogy az üzemben fennakadás ne legyen. Emellett a baj mellett ugyan eltörpül, de a szigorú tél folytán mégis nagyjelentőségű az a körülmény is, hogy a gázgyár nem tud annyi kokszot termelni, amennyiért a polgári lakosság és azok az üzemek, amelyek koksszal dolgoznak, állandóan ostromolják. Ez ipari mizériák fölött még csak szemet lehetne hunyni, de az már túlontúl kárhozatos, hogy épp a szegényebb néposztály szenved mérhetetlenül a szénhiány miatt. — ismétlem azonban, hogy ez a bizonytalanság abban a pillanatban megszűnik, amint megérkezik az első nagyobb szénszállítmány s garanciákat kapunk arra nézve, hogy ezentúl a szállítás tekintetében semmiféle zavar sem fenyegethet többé. * A gázgyár bejelentése, hogy végszükség esetén szerdán beszüntetik az üzemet, nagy izgalmat keltett a lakosság körében, amely amugyis sokat szenvedett a szénszükségtől. A lakosságnak egy tekintélyes része teljesen a gázgyárra van utalva, nemcsak a fűtés, hanem a főzés tekintetében is és nagyon sokan vannak, akik a gázgyárra számítva teljesen fölhagytak a szén- fütéssel és főzéssel és csupán gázra rendezkedtek be. A beszámoló, melyet Feleki a gázgyár igazgatósága nevében terjesztett elő, bebizonyit- hatóan igazolta azt is, hogy a gázgyár semmiképpen sem felelős a szénhiányért. A gázgyár vezetősége, de a polgármester is mindent megtett, hogy a szükséges szénmennyiséget biztosítsa és a város, de még a magyar kormány hatáskörén is kívül esik a szénszállítás. A főváros ígéreteket kapott csupán, Ígéretekből azonban nem lehet gázt fejleszteni. A gázgyár szénellátásának nehézsége a legrosszabb időben történt: az abnormis hideg időjárás amugyis sok szenvedésnek és nélkülözésnek tette ki a közönséget. A pénzügyi bizottság konstatálta, hogy a Budapesten lévő szénmennyiség a lakosság egy napi szükségletét sem fedezi s ilyen előzmények után határozta el a bizottság, hogy a város a királyhoz forduljon segítségért. Erre azonbban nem került sor. A király, aki Bécs városának' katonai fuvarokat bocsátott rendelkezésére, hogy a pályaud varokon levő szenet be tudják fuvarQzni a városba, magyar fővárosára is gondolt és hasonlóan intézkedett. Százötven katonai szekeret adott a fővárosnak s a katonai fuvarok hétfő reggel óta szorgalmasan fuvarozzák be a szenet a kiskereskedőknek, akik aztán a közönség között osztják szét. A katonai fuvarok a közönség teljes megelégedésére működtek és minden remény meg van arra nézve, hogy néhány napon belül vége lesz azoknak a nehézségeknek, amelyeket a fuvarozás hiánya okozott. * Ami a gázgyár szénellátását illeti, hétfőn délután a gázgyár igazgatósága ülést tartott, amelyen azt a javaslatot tette a tanácsnak, hogy a gázgyár üzemét egyelőre még ne szüntesse be. E javaslatnak az a magyarázata, hogy a gázgyár a legilletékesebb helyekről biztató Ígéreteket kapott arra nézve, hogy szénszükségletét biztositsni fogják és igy felhasználhatja legutolsó tartalékját is. Mint értesülünk, Tisza István gróf miniszterelnök a gázgyár szénszükségletének biztosítása érdekében utazott fel Bécsbe és igy talán nem alapiakon az a reményünk, hogy ezentúl nem engedik eljutni a gázgyárat az utolsó napi szénkészlet felhasználásáig. ГШ Hirdetések--- felvétetnek --Ж Wé a kiadóhivatalban. 1ЬЩ) Teleszky a dunai kikötő ellen. (A budapesti kereskedelmi kikötő helyett a zimo- nyit akarja kiépíttetni. — Lebecsüli a Duna-fejesz- tés jelentőségét. — A kormány sérelmes intenciói a fővárossal szemben.) A budapesti kereskedelmi kikötő létesítésének eszméje oly régóta kisért, hogy a közönség már unott maliciával, vagy lemondó gunynyal fogadja valahányszor felbukkan a sajtóban. Az utóbbi idők azonban különös súlyt cs jelentőséget adtak ennek a kérdésnek. Az események sokkal elevenebben élnek a köztudatban, semmint hogy részletesen vissza kellene reájok térni. A németek nagy viziut-fejlesztő tervei. Weissldrchner kirohanása a budapesti dunai centrum létesítése ellen, a Duna-konferencia kuliszaügyei s a hadi sikerekkel kapcsolatosan a Kelet gazdasági meghódításának sürü hangoztatása voltak azok a körülmények, amelyek újjáélesztették az érdeklődést e kérdés iránt és kiváltották azt a várakozást hogy a kikötő ügye most már minőbb a megvalósulás stádiumába kerüljön. Uó Nem szorul bővebb fejtegetésre, hogy a fővárost milyen nagyjelentőségű érdekek kötik ahhoz, hogy Budapest legyen a dunai gócpont, a hajórakományok átrakodóhelye. a vizi forgalom centruma. A főváros egészen fejletlen kikötőjének kiépítése hatalmas mértékben emelné Budapest forgalmát és kereskedelmét, de javára volna az egész ország gazdaságának is. Elfogulatlan közgazdászok nagyszabású tanulmányai bizonyítják, hogy a Duna magyar szakaszának hajózhatóvá tétele cs a budapesti dunai centrum megalkotása úgy a belkereskedelem, mint az átviteli kereskedelem szempontjából horribilis haszonnal járna az országra. A kormány eddig is indolenciát tanúsított ebben a kérdésben. A »Független Budapest« néhány hónap előtt mutatott csak rá arra, milyen végnélküli huzavona és kisstílű érzéktelenség tapasztalható, a kikötő ügye körül, mialatt Bécsben a leghatározottabban folynak az előkészületek a feudenaui kikötő megfelelő kiépítésére. Azóta az történt, hogy Ausztriában ügyes pénzügyi művelet segítségével negyven milliót biztosítottak az osztrák Duna-szakasz rendezése és a szükséges kikötöépitkezések céljaira. Nálunk a főváros néhány milliót, mindössze talán csak hat milliót szán ennek a korszakos fontosságú tervnek a megvalósítására. A kormány körében még erősebb a rövidlátó szükkeblüség a kérdéssel szemben. Az agrárius körök kissé bizonytalan okfejtés alapján érdekeiket féltik a vizi forgalom kifejlődésétől s az agráriusok aggálya ezúttal is a legnagyobb figyelemben részesül a kormány részéről, még ha azok ennyire egyoldalúak és túlzottak is s épen nincsenek arányban az egyéb gazdasági szempontokból kétségtelenül várható haszonnal és lendülettel, személyi torzsalkodások, egyéni ambíciók is belejátszottak a kérdés elposványositásába, de megbénította a kormány akciókedvét Weiskirchner erélyes fellépése is, amely- lyel Ausztriának és Bécsnek akarja biztosítani a Duna gazdasági kihasználását. Csak ha mindehhez hozzávesszük azt azt a számos példán beigazolódott animozitást és szeretetlen közönyt, amelylyel a kormány a főváros iránt viseltetik, érthetjük meg Teleszky pénzügyminiszternek azokat a megdöbbentő bejelentéseit, melyeket az elmúlt héten a dunai hajózás fejlesztéséről és a kikötő ügyéről a kép visel őházb an tett. Azt mondta a miniszter, hogy erre az ügyre nem érdemes milliókat áldozni, különösebb hasznot már azért sem vár tőle, mert a Duna kelet felé folyik, azonkívül Budapestnél sokkal alkalmasabb kikötőhelynek és álrakodó-állomásnak tartja Zimonyt; a kikötőt tehát Zimonyban kell megépíteni. Magyarország rossz geográfiai fekvéséről is beszélt még a pénzügyin iszt.er ur és úgy hivatkozott erre, KflVÄI П FEST, TISZTIT! Budapest, VII., Szövetség-utca 35—37. Ilw ■■IfceU Gyűjtőtelepek a székesfőváros minden részében. — Képviseletek a vidék legtöbb városában. Telefon 58—45, 128—13.
