Független Budapest, 1917 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1917-02-14 / 7. szám

Tizenkettedik évfolyam. 1917. február 14. 7. szám. Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja. MEGJELENIK minden szerdán, a szükséghez képest többször is. ф Előfizetési ára a „NAGY BUDAPEST“ melléklettel együtt: Egész évre 20 kor. ф Félévre 10 kor. Főszerkesztő: DR- SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B.VIRÄGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-u. 22. TELEFONSZÁM: József 45—82. Szén és hó miatt esett leghamarabb komoly bajba az ország fővárosa. Bár annyi szenük van a központi hatalmaknak, hogy nem tudják, mit csináljanak vele, Budapest leg­nagyobb üzeme, a gázgyár bemondta az ultima rációt, ha idejében nem kap meg­felelő. szénmennyiséget. Mindnyájunknak tudni kell, hogy a szállítási zavarokat ugyanaz a természeti törvény idézte elő, amelynek jóvoltából eddig semmiben komoly hiányt nem szenvedtünk. Hogy tisztességesen élünk, ha nem is a régi bőségben, olyankor, amidőn tulajdonképp el vagyunk zárva az egész világtól, már ez is több, mint Isten csodája. Miért esnénk hát kétségbe, hogy a természet téli takarója, a hó, rövid időre megzavarta a cirkulusainkat?! A gázgyárnak tökéletesen igaza van, amikor követeli a maga szenét s végső esetre üzembeszüntetéssel fenyegetőzik. De viszont azt a körülményt sem szabad letagadni, hogy a szállítási viszonyok a hófúvás miatt közel egy hetet vesztettek időbeli erejükből. Tudott dolog, hogy a magyar vasutakat erejükön jóval felül veszi igénybe a háború. El kell tehát fogadni a kereskedelmi miniszternek azt a védekezését, hogy a szénmizériának egyik oka az, hogy rövid időre a vasút­hálózat mondta fel a szolgálatot. De amennyire elfogadjuk a jelen eset­ben annak az igazságát, hogy a kor­mány tényleg nem akarhatja politikából megbénítani egy nagy város életét, ugyan­azzal a komolysággal kell hangsúlyoz­nunk azt is, hogy most már, amikor minden jel szerint a szállítási akadályo­kat leküzdhették, a kormány, igenis, minden rendelkezésére álló eszközzel hasson oda, hogy megfelelő mennyiségű szén érkezzen a fővárosba. A gázgyárat pedig óva intenünk kell .attól, hogy túlságosan félreverje a haran­gokat és ok nélkül izgassa fel a polgár­ság kedélyállapotát. Mi is tudjuk, a kor­mánynak is tudnia kell, hogy szén nél­kül a gázüzem nem dolgozhatik. De nem szükséges az e körül folyó nagy csatába a polgárságot is ilyen intenziven beavatni. Bármennyire hívei vagyunk is annak az elvnek, hogy a nyilvánosság elől semmit sem szabad eltitkolni, ebben az egy esetben kénytelenek vagyunk ki­vételt tenni, mert meggyőződésünk, hogy szén lesz s a gázüzem működésében pilla­natnyi zavar sem fog beállani. A tanács pedig helyesen tenné, ha a jövőre nézve kellő tanulságokat vonna le magának ebből a kínos históriából. Nem elegendő a papiroson és táviraton való szelíd purparlézás, hanem úgy kell eljárni, amint Bécs csinálta. Akiknek ezer gondtól fő a fejük, azoktól talán nem is szabad rossz néven venni, ha egy­két táviratra és telefonbeszélgetésre még nem találják kritikusnak a helyzetet. Régi igazság, hogy akinek üres a zsebe, a legvadabb uzsoráshoz is elszalad segít­ségért. Bécstől csak irigyelni lehet, hogy Weisskirchnere azonnal megtalálta a leg­biztosabb utat ahoz. hogy a császár- városnak elegendő szene legyen. MERLEGEN. * A mostohák közül néhányan a közgyűléshez folyamodtak támoga­tásért. Szinte' hihetetlenül hr.»-gzik, de úgy var., hogy a tisztviselők között is különbséget tesz az oktalan pártoskodás. Ilyen nehéz időben nem szabadna ér­vényben tartani olyan abszurd rendelkezést, hogy csak az az ideiglenes tisztviselő tarthat igényt tizenhat év­nél korosabb gyermeke után pótlékra, akinek a gyer­meke kitünően tanul. Az ilyen rendelkezés még abból a korból való, amikor minden gyerekből püspököt, vagy szolgabirót akartak nevelni. Ma már régen túl­haladott álláspont az iskolai előrehaladás az élet sze­mében. Percentualiter ki lehetne mutatni, hogy az élet­ben épen azok állják meg jobban a helyüket, akik gyengébb tanulók voltak az iskolában. Mi különben sem vagyunk hajlandók soha dogmának elismerni olyan emberi véleményeket, amiket az élet már annyi­szor meghazudtolt. Éppen ezért nemcsak méltányos­nak és igazságosnak, hanem feltétlenül szükségesnek is tartjuk, hogy e hihetetlen drágaság közepette sem­miféle indokolt pótlék-kérelem elutasításra ne ta­láljon. S a tisztviselőtől, aki megfeszített erővel végzi el a kötelességét, nem lehet még azt is kívánni, hogy kitünően levizsgázzon — a fiai helyett, hogy ne kelljen éheznie. * Radikálisan járt el a pénzügyi bizottság a javadalmi bérlőkkel szem­ben; nagyon okosan telte valóban. Már túlmegy a normális határon, amiket 'a fővárossal, mint erkölcsi testülettel szemben egyes üzleti vállalkozások megen­gedni akarnának maguknak. A javadalmi bérlők min­denáron régi jövedelmük fenmaradását akarták biz­tosítani, holott akkor, amidőn a bérletet lekötötték maguknak, jól tudhatták azt is, hogy vállalkozásuk állandó üzleti ingadozásnak lesz kitéve. A rizikó, amint mondani szokás, minden üzleti dolognál komoly tényező. Miért legyen ez a rizikó mindig kiküszöbölve, ha az üzlet szenvedő a1 any a — a főváros?! Okos voll, helyén való volt tehát, hogy a javadalmi bérlőktől megvonták az üzleti alapot, ha azok a rizikót a fő­várossal akarták elviseltetni. így legalább, ha a bér­let üzleti veszteséggel fog járni a háború további tartama alatt, még mindig megmarad a fővárosnak az a vigasztalása, hogy a megváltozott időkkel jelent­kező jövedelem-szaporulatot is ő maga fogja zsebre- vágni. * Mit mondjunk a kormány házbérrendeletéről, amely lényegtelen vál­toztatással meghagyta a régi állapotot s a házbér- srófnak ismét befütyült?! Csak dicsérni lehet ezt az erélyt, mert valóban a lakóknak szükségük van erre a kormánytámogatásra. Л fővárosnak pedig, amely már-már oda akarta adni a maga erkölcsi presztízsét a háziurak törekvéseinek, szolgáljon bő tanulságul az a lecke, amit ezúttal az igazságügyminisztériumtól kel­lett elszenvednie. Ha szociális irányzatot hirdetünk, ennek az iránynak vágányáról semmiféle klbkszempont miatt nem lehet és nem szabad mellékvágányra tévedni. Milyen jó, hogy néha cgy-egy erkölcsi testületnek is feladnak leckéket, amiket iskolásgyerek módjára kell bemagolnia. A szerdai közgyűlés napirendje. A szerdai közgyűlés első tárgya választás: a népjóléti központ húsz tagsági helyét töltik be a törvényhatóság bizottság képviselőivel. Fél négytől öt óráig tart a szavazás, amely közben azonban -letárgyalják a napirendet, sőt — a tárgysorozatot tekintve — talán készen is lesznek öt órára. Néhány telekbérleti ügy után Máikus Jenő tanácsnok el fogja referálni a bakteriológiai intézet szervezési szabályzatát, amelyen a bel- ügyministei néhány jelentéktelen változtatást tett, ezután sor kerül a csecsemőkórház ügyé­ben tett előterjesztésre. A pénzügyi bizottság úgyszólván hozzászólás nélkül járult hozzá ehez a fontos és sürgős élőterjesztéshez s valószínű, hogy a közgyűlés is ugyanezt fogja tenni. Ilyen ügyekben nem beszélni kell, hanem cselekedni és Márkus tanácsnok előterjesztése a legszebb s a fővároshoz legméltóbb cselekedet. Ugyancsak Márkus tanácsnok fogja ismer­tetni a Bakács-téri szülészeti kórház épületének megvételéről szóló javaslatot, azután több jelen­téktelen költségfedezeti ügy után Buzáth tanács­nok javasolja, hogy a káposztásmegyeri vi2- müvek védőterületén — körülbelül hatvan hol­don — létesítsenek konyhakerti gazdaságot a vízmüvek tisztviselői részére. Kívánatos volna, ha ehhez hasonló javaslatot többet terjesztenének elő, illetve máshol is léte­sítenének ilyen konyhakerti gazdaságokat a tiszt­viselők részére. Bizonyos, hogy az ilyen elő­terjesztés többet jelent, mint akármilyen drága­sági pótlék, hiszen megkönnyíti a tisztviselők élelmezését. Megegyezik ez a javaslat annak a leiratnak a szellemével, melyet a közélelmezési hivatal elnöke intézett a törvényhatóságokhoz és amelyben arra hívta fel őket, hogy igyekez­zenek földet adni a tisztviselők részére, hogy azt megművelhessék. A szerdai közgyűlés elé kerül a tanácsnak az a bejelentése is, hogy az iskolákat február hónapra bezárta, illetve a nagy nyári szünidő felét februárra helyezte át. Az intézkedés köz­vetlen oka kétségtelenül a szénhiány, a tanács azonban föl fogja használni az alkalmat arra, hogy tanulmányt tegyen abban az irányban, nem volna-e célszerű, hogy ezt a beosztást a béke idejére is fentartsák. Németországban az a rendszer, hogy öt hónapi tanulás után egy hónapi szünidő következik, mert a német peda­

Next

/
Oldalképek
Tartalom