Független Budapest, 1917 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1917-02-07 / 6. szám
Tizenkettedik évfolyam. 1917. február 7. 6. szám. Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja. MEGJELENIK minden szerdán, a szükséghez képest többször Is. ф Előfizetési ára a „NAGY BUDAPEST“ melléklettel együtt : Egész évre 20 kor. ф Félévre 10 kor. Főszerkesztő: DR- SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B.VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-u. 22. TELEFONSZÁM: József 45-8?. A városházán is elvész a sok bába közt a gyerek, már mint a közgyűlés, amely, ha igaz, az autonómiának volna a megtestesülése. Legújabban egy huszas bizottság készíti ki az ügyeket; ezt a legfrissebb csodát előbb elnevezték kigondoló bizottságnak, majd lassanként annyira bővült a hatásköre, hogy ma már teljhatalommal rendelkezik csaknem minden kérdésben, a tanács csak ennek a bizottságnak akaratával törődik s a közgyűlés többé, mint tényező, számításba se jön. Ez az autonómia megcsúfolása, de egyúttal a klikkuralom tökéletes megkoronázása is. A közgyűlés,mint szavazógép, néha zakatolva, de többnyire simán és kitünően teljesiti feladatát s a klikkvezérek közgyűlés előtt nyugodtan hajthatják le álomra a fejüket, mert nincs az a javaslat, amit ez a boldog egyöntetűség keresztül ne segítene a hínáron. Ám érezni kell, hogy ez igy'még sincs rendjén. Kit terhel ■egy-egy hibáért, vagy, mulasztásért a felelősség? A huszas bizottság — nem törvényes szerv — sem anyagilag, sem erkölcsileg felelősségre nem vonható. A tanács tagjai csak hivatalnokok, akik ma végrehajtó szervei a huszas bizottságra levezetett közgyűlés akaratának. Hol keressük itt tehát a szükséges és elmaradhatatlan felelősséget, amit az autonómia fogalma rejt magában ? Valójában sehol. A városházán ma tesznek, vesznek, sőtcselekesznek a különböző fórumok, de minden felelősség nélkül. A hibákért és mulasztásokért ám viselje az odium egész súlyát a polgárság, amely szenvedő alanya ennek a furcsa összetételű s autonómiának csúfolt konglomerátumnak. Az u] korszakban ilyen huszas bizottságoknak semmiféle döntő szerepe sem lehet az elhatározásokban. A vélemény- adást nem lehet átjátszani döntő elhatá- rozásu faktorrá s egyáltalán az legyen az elv, hogy minden lépésért viselje valaki a felelősséget is. Természetesen erkölcsi felelősséget értünk ezalatt, mert a vagyoni egy milliomodrésszel sem kárpótolhatná a polgárságot olyan esetleges mulasztásokért, amelyek százezrek üdvét bénítják meg. Ezért szükséges minden erővel félredobni az elhatározásoknak mai rendszerét. Uj szellem, más vérkeringés kell az elsorvasztott autonómiába, tisztelt városatyák s nem olyan injekciók, amiket a különféle kigondoló és elhatározó bizottságok képviselnek. MERLEGEN. * Újra ankét folyik egy minisztériumban, ezúttal a kereskedelemügyiben, amelyet a villamos vasutak érdekében hívtak össze. Nincs lényegileg semmi kifogásunk az ellen, hogy ankétokon tárgyalnak meg bizonyos kérdéseket, de úgy vesszük észre, hogy az ilyen tanácskozások meglehetősen egyoldalúak. Kell-e, s/.ükséges-e a megállóhetyek csökkentése s egyéb reform, amit a társasagok most vita alá bocsátanak, ezúttal nem tesszük kritika tárgyává, mert hiszen nem befejezett tényekkel állunk szemközt. Csak azt találjuk furcsának, hogy a köz érdeke erről az ankétről is bölcsen ki van rekesztve. A társaságok gondoskodnak arról, hogy a maguk jól felfogott érdekeit nemcsak megvédjék, de minden eszközzel érvényre is segítsék, csak arról nem gondoskodik egy-egy ifyen értekezleten senki, hogy mi az érdeke a polgárságnak, amely pedig egyik legfontosabb tényező ennél a kérdésnél is. »Meddig élsz még vissza türelmünkkel, óh derék magánérdek?!« kérdezzük mi is a latin iró nemes szellemével — a közérdek nevében. * A ho a háború harmadik évében előszói• hozta zavarba ezt a nagy kolosszust, amit büszkén szép magyar fővárosunknak nevezünk. Eleddig alig éreztük meg a normális állapotok hiányát, hiszen okos munkabeosztással minden közteendő általános megelégedésre elintéztetett. Animosi hogy szép fehér takaró lepte be a házakat s az utcák szegélyére méternyi magasságban kaparták össze a keménnyé fagyott havat, (inig minden ház kapu- aljában bizonytalanul hever a sok összehordott szemét, amit nem lehet a havazás mialt eltakarítani) kezdi csak igazában megismerni a világváros Budapest a háborúnak amaz árnyoldalait is, amik alatt már másfél esztendő óta nyögnek az ántánt egyes városai is. Szerencse, hogy csak a háborúi harmadik évében ért meg ez a furcsa és súlyos tapasztalat s remélhető'eg többé nem fog kellemetlenkedni a hó, amely máskor a vig téli örömök beharangozója szokott lenni. * Kényszrrü téli szünidőt tartanak az iskolák, ami takarékossági szempontból mindenesetre hasznos, de nem szeretnők, ha kárral járna azokra nézve, akik amúgy is mostohái a városi népoktatásnak. Az óradíjas tanítói és tanári kart értjük ezalatt, amelynek a megélhetési viszonyai amúgy is túlságosan szűkösek s mennyivel inkább azzá lennének, ha most, a legerősebb télviz idején rájuk húznák a szünidei szabályzat vizes lepedőjét, vagyis azt a szabályt, hogy óradijuknak csak a nyári szünidei hányadát kapják e kényszerű pihenő alatt. Ez nemcsak a méltányosságba, de az igazságba is ütköznék s méltán elvárhatja a közvélemény Wildner Ödön dr. közoktatási tanácsnoktól, hogy befolyásának teljes latbavetésévcl fenntartja azt az egyetlen helyes álláspontot, hogy a kényszer miatt nem szabad egy filléirel sem károsodniok a napidijas tanítóknak, A városi pártért. (A városházi pártviszonyok rendszertelensége. — Dr. Waigand József nyilatkozata a pártalakitás szükségességéről.) A radikális, haladó városi párt megalakításának szüksége egyre erősebben edződik be a köztudatba. Mind többen érzik, hogy a városi politikát tisztult alapokra kell fektetni és a vezetésbe rendszert kell belevinni A huszas adókigondoló bizottságnak juttatott különös nagy szerepkör jellemzi leghívebben a városházi rendszertelen pártviszonyokat. A városatyáknak ez a maris »vezérlőbizottságnak« tisztelt tarka kistársasága ma-holnap a közgyűlésnél is nagyobb hatalom lesz a városházán és kényére-kedvérc fogja intézni a főváros legfontosabb ügyeit, sorsát, életét. Ez az állapot, ez a titkos városházi diktatúra csak a mai képtelen viszonyok közt lehetséges. A főváros polgársága valljon szint a várospolitika nagy kérdéseiben. Manifesztálnia kell, hogy demokratikus, haladó és tiszta szellemű embereket akar látni a város parlamentjében s azt kell akarnia, hogy ezek többsége kormányozza a fővárost, nem pedig a legvegyesebb politikai felfogású elemekből összetevődött huszas bizottság. A városi párt megalakulását tárgyaló kérdésünkre legújabban Dr. Waigand József fővárosi bizottsági tag a következő rendkívül érdekes és figyelemreméltó nyilatkozatban fejtette ki nézetét munkatársunk előtt: — Arra a kérdésre : hogy szükségesnek tartok-e a közgyűlésben egy uj alakulást? megadtam már a választ a műszerüzem vitája során való felszólalásomban, amelyben egyenes felhívást intéztem a közgyűlés tagjaihoz egy ilyen uj és egységes alakulásban való részvétel iránt. Önként következik ebből, hogy én azt a gondolatot, amelyet a »Független Budapest« most portál, a magam részéről nemcsak helyeslem, hanem a legértékesebb és leghasznosabb akciók egyikének tartom. — A megvalósítás módja tekintetében azonban az én álláspontom nagyon távol áll a »Független Budapestjétől, mert mig a t. szerkesztő ur egy szervezett kormányzó városi pártnak a meg- alakitására gondol, addig én előbbrevalónak tartom egy egységes városi ellenzék alakítását. Paradoxonnak látszik, hogy előbb jöjjön az ellenzék és azután a kormánypárt, de a jelenlegi fővárosi és közgyűlési viszonyok mellett ez másként nem képzelhető. Mert igaza van Glüch- sthalnak abban, hogy mihelyt elhangzanék a felhívás, hogy jobboldalra menjenek azok, akik az uralkodó irányzathoz kívánnak tartozni: a közgyűlés tagjainak túlnyomó része szinte ész nélkül rohanna a jobboldal felé és csak kevesen maradnának meg a baloldalon. Nem a programúi lenne ezeknek a fontos, hanem minden egyéb, ami az uralkodással és kormányzattal egybefügg. Egy ilyen »kormányzópárt« ala' kulásában már volt részünk; azt hiszem senki sem kér belőle m< gegyszer, legkevésbé maga Vázsonyi, aki annak idején több idealizmussal, mint praktikus körültekintéssel fogott hozzá az »egységes városi párt« megszervezéséhez! Ezzel a csoporttal közérdekű törekvések által vezetett kormányzópártot alakítani nem lehet. — Ebből a szempontból adok igazat Glück- sthalnak, aki az igen t. Szerkesztő Ur által oly
