Független Budapest, 1917 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1917-11-28 / 48. szám
Független Budapest 3 Kassai Ferenc dr. mint botrányhős. A Független Budapest egyik vezércikkében a minap leszögeztük azt a tényt, hogy Kassai Ferenc dr., mint a lipótvárosi Társaskör ügyvezető igazgatója ezen a címen rendes évi fizetést húz. Ez a Társaskör köztudomás szerint a bakkarat-játék egyik fővárosi tanyája s a játék- szabályok szerint rendes pinkajövedelmet húz. Csak a naivak és laikusok tételezhetik fel e Társaskör tagjairól, hogy a tagsági díjból befolyó (?) összegből honorálják évi tízezer koronával Kassai dr. ügyvezető igazgatói tevékenységét. Társaskör igazgatói állásáért ekkora fizetés csak a pinkapénzből lehetséges. Mindezt — hangsúlyozzuk — a Független Budapestben leszögezett tényt, a Déli Hírlapban kritika tárgyává tette Róbert Oszkár kollégánk, lapunknak is belső dolgozótársa. Az a tény, hogy Kassai dr.-t, mint fővárosi bizottsági tagot és demokrata kerületi elnököt, a pinkapénzből élvezett jövedelem súlyos vádja érte, cáfolatlanul maradt a Független Budapest állítása nyomán, de a legsúlyosabb bonyodalmakra, sőt visszaélésekre vezetett a Déli Hírlap közléséből kifolyólag. Kassai dr., aki hallgatólag beismerte, hogy igaz az, amit róla mi irtunk meg legelőször, katonai rangjára való tekintettel, lovagias utón próbált ugyanezért a helybenhagyott vádért elégtételt szerezni magának Róbert Oszkártól a Déli Hírlapban közzétett cikk miatt. A lovagias eljárás során mindkét fél megbízottjai, Kassai részéről egy ezredes és százados, Róbert részéről két hirlapirótársa, jegyzőkönyvet írtak alá, amelyben Róbert megbízottai a fegyveres elintézést megtagadják és a bírói eljárást javasolják. Kassai dr. megbízottai ezt tudomásul vették. A bon3mdalom, sőt visszaélés ez után következett el. Kassai dr. két közkatona kíséretében megjelent az »Otthon« hók és hírlapírók köre Esterházy-utcai épületében s a kaszinó belsejében inzultálni akarta Róbert hírlapírót. A tetle- gesség nem sikerült neki, ami ugyan egyáltalán nem lehet enyhítő körülmény, de egy főhadnagy jelenlétében azt a kijelentést tette, hogy az elégtételszerzésnek ezt a módját felsőbb parancsra választotta. Később ugyanezt az állítását visszavonta, de ez már mitsem változtathatott a helyzet szükségszerű konzekvenciáin : Ezek a következők : Kassal dr. megkísérelte tettlegességgel elégtételt szerezni magának egy . hírlapi közlemény miatt, amely őt, mint közéleti szereplő egyént érte. Vagy igaz az a vád, hogy ő a pinkapénzből 10.000 korona évi jövede’met húz, vagy nem igaz. Ha igaz, akkor a cikk megjelenésének közérdeke minden kétségen felül áll. Mert nem lehet váro-i bizottsági tag és egy politikai frakció vezére az, aki egy játékbarlang jövedelméből fix honoráriumot kap. Vagy pedig nem igaz a vád 5 ebben az esetben egyetlen rehabilitáló fórum a bíróság. De nem lehet ugyanez a fegyveres elintézés, amelyet a király is eltiltott s még kevésbé a tettlegesség. Kassai dr. tehát azzal a lépéssel, hogy két közkatona jelenlétében inzultálni akart »egy hírlapírót, nemcsak az egész újságírói kart sértette meg, hanem azt az egyenruhát is, amelyet visel. ,A hírlapírói kar a súlyos és durva sértésért elégtételt fog szerezni magának s nem nyugszik addig, amig az a törvényes jogszabály, hogy sajtóközleményért csakis a sajtóbiróság'utján lehet felelősségre vonni valakit, a legmesszebbmenő- leg, még a katonai hatóság részéről is, el nem ismertetik. Hogy mikép szerez magának elégtételt a katonai etika, ez már nem reánk tartozik. Ez eset annyira kiütköző s olyan súlyos tényállásu, hogy mindaddig, amig a katonai elintézés be nem fejeződik, csak legmélyebb megbotránkozásunknak adhatunk kifejezést. Reméljük, hogy Kassai dr. illetékes katonai hatósága megtalálja a legteljesebb orvoslás olyan módját, hogy a megsértett polgári és hírlapírói rend is megnyugodhassál^ benne. Ha ez nem történnék meg, vagy kijátszódnék, a hírlapírói kar minden következményért azokra fogja hárítani a felelősséget, akik a kard ilye léit bemocsko- lását fölébe helyezik a toll törvényes védelmének. Zavarok a gáztermelés körül. — Ankét vagy szén ? — Buzáth és Ripka nyilatkozata. — (Saját tudósitónktól.) Mialatt az egész emberiség lázasan lesi a békekilátások fejleményeit, Budapesten megismétlődik a múlt esztendei herce-hurca a gáztermelés körül. A gázgyár azzal a szénmennyiséggel, amelyet a kormány rendelkezésére bocsátott, nem képes a főváros gáz- fogyasztását olyan mértékben biztosítani* hogy a felmerülő igényeket teljesen kielégítés. Tudvalevő, hogy Budapesten a gázfogyasztási statisztika szerint az európai metropolisok között a legnag3mbbak egyike. Az az akció, amelyet a főváros már néhai Heltai Ferenc kezdeményezésére indított, hogy a gáztermelés a maximumra fokozza és ezáltal a főváros publikumát olcsó világítási és fűtési anyaggal kielégítse, az idők során annyira kifejlesztette a községi gázipart, hogy ma már a gáztermelésben jelentkező legkisebb zavar katasztrofális jellegű lehet a polgárságra nézve. Ebből" a szempontból a gázgyár igazgatósga még idejekorán megtette a lépéseket, hogy akkora szénmennyiséggel legyen állandóan ellátva, amennyivel akadálytalanul le tudja bonyolítani a gázfogyasztás igén3mit. Azokon a bizalmas megbeszéléseken, amiket még a nyáron tartottak a kereskedelemügyi minisztériumban, Bárczy polgármester és Ripka dr. gázgyári vezér- igazgató igen energikusan megjelölték a főváros álláspontját és fixirozták azt a szénkvantumot is, amire a gázgyáraknak szükségük van. Akkoriban minden biztatást megkaptak, hogy. a kereskedelemügyi kormány a gázgyár rendel- rendelkezésére fogja bocsátani a megfelelő szén- mennyiséget. A főváros mindmáig bízott is a kereskedelmi kormány Ígéreteiben De ez a bizalom most már erősen csökkenőben van, mert ma, a tél kezdetén a gázgyár nem rendelkezik akkora tartalékokkal s egyáltalán nem kapja olyan mennyiségben a szenet, hogy a gáztermelést az eddigi mértékben fenntarthassa. Mi következik szükségszerűen ebből? Az, ugyebár, hogy a gázgyár igazgatóságának minden irányban számolni kell a fennálló helyzettel és a lehetőségekkel s ha nincs elegendő szene, valamiképen el kell kerülnie azt a veszedelmet, hogy egy szép napon a főváros gáz nélkül maradjon. Hetek óta tart a bizalmas tanácskozás a gázgyár igazgatóságában, hogy arra az esetre, ha minden kötél szakad s a kormány nem képes szenet előte emteni, milyen rendszabályokkal biztosítsák legalább azt, hogy a legszükségesebb gázfog 3-rasztás egy pillanatnyi fennakadást se szenvedjen ? Ez a terv, amelyet már nyilvánosságra is hoztak, hogy tudniillik, a nap bizonyos idejében, amikor a gázfogyasztás minimális, egész egyszerűen beszüntetik a gázszolgáltatást hamar megbukott, mert kiderült, hogy ezzel a rendszabállyal legfeljebb annyi gázt takarítanak meg, amennyi a főváros gázfogyasztásában egyáltalában nem játszhatik szerepet. "Nem marad tehát más hátra, mint az, hogy a gázgyár igazgatósága őszintén feltárta a helyit jegyzünk hadikölcsönt! Hazafiúi kötelességét tehát tőke nélkül is teljesítheti, ha hadikölcsön - biztosítást köt a UDCÁRL TKtufános Biztositó F.-Z.-imf Thibapest, un., Tároíi) fliráfij-ut3. иоду оíbébi képviseleteinél. A jegyzett összeg, választása szerint, biztosítási díjjal tíz vagy tizenöt év alatt töríeszthető. Kérjen tájékoztatót! zetet a kereskedelemügyi minisztériumban, ahol nyomban ankétet hívtak össze. A jóakarat tehát megvolna, de ezzel a gázgyár nem ér semmit, ha megfelelő eszközökkel nem biztosítja a kor- mány, hogy a termeléshez szükséges szénmennyiség kellő időben a gázgyár rendelkezésére álljon. Még emellett is lehetetlennek látszik, hog3^ bizonyos takarékossági rendszabályokat életbe ne léptessen a főváros. A gázfogyasztók érdekében történnék ez s még ha ideig-óráig némi kis sérelemmel járna is, mindenkinek bele kellene nyugodnia, mert hiszen arról a legfőbb érdekről van szó, hogy a fűtési és világítási gáznak elkerülhetetlenül szükséges mennyisége egész télen át pontosan a fogyasztók rendelkezésére álljon. A gázgyár igazgatóságától szerzett értesülésünk szerint a takarékossági rendszabályok életbeléptetése is csak akkor esedékes, ha a kereskedelemügyi minisztériumban tartott ankéten megállapított segélyeszközök nem volnának teljesen eredményesek. Az üzletek öt órai zárórájára vonatkozó rendszabály a gyakorlatban ' aligha eredményez annyi megtakarítást, amennyit az idea felvetői vérmesen várnak tőle. Ha az élelmiszerüzletek záróráját nem korlátozzák, ami közellátási abszurdum volna s továbbra is megfelelő gázzal kell ellátni a kávéházakat és vendéglőket este tizenegy óráig, a luxusüzletek korai bezárásából eredő megtakarítás korántsem érne annyit, hogy miatta érdemes volna a kereskedelmi életet rendes kerékvágásából erőszakosan kizökkenteni. Feltétlenül szükséges, hogy a főváros törvényhatósága, maga a közgyűlés emelje fel ebben a kérdésben a szavát. Hadd lássuk a mindenkori kormányok hű sáfárjait, mikép akarnak gondoskodni a publikum gázfogyasztásáról s milyen eszközeik vannak arra, hogy ez a fontos és kényes kérdés lekerüljön a háborús napirendről ? ! Mert nem elég az, ha a bizottsági tag urak »demonstrálnak« s titokban minden eshetőségre készen biztosítják a maguk gázfogyasztását vagy kokszát, ellenben a polgárság érdekeivel többé nem törődnek. A polgárság tetteket vár a városatyáktól és nem hangzatos jelszavakat, dörgő frázisokat. Buzáth János dr. tanácsnok egyébként a következőleg nyilatkozó-1 a Független Budapest munkatársa előtt a gáztermelés mizériáiról:- Sohasem csináltam titkot belőle, mert hiszen egy elvi kérdés mindaddig, amig a gyakorlatban kipróbálva nincs, hogy minden korlátozást károsnak és veszedelmesnek tartok. A főváros közönsége, amely fűtőanyagokban amúgy is аппзйга hiányt szenved, a gáz- fogyasztás korlátozását bármilyen vonatkozásban megérezné, sőt keservesen nélkülözné azt a fütőanyaghiányt, amely a korlátozással szükségkép együtt járna. Közgazdasági szempontból sem volna helyes, hogy a gázgyár, amely az elsőrendű porosz szén felhasználásával ipari üzemeket és szegény háztartásokat lát el a kitermelt kokszszal, most ezt a nagyjelentőségű funkcióját is redukálni legyen kénytelenl. Általán : a javaslatba hozott összes korlátozásokat nem tartom célravezetőnek. Am\ g>eái\g a.z üzloték kor zárását illeti, a megtakarított gázmennyiséget nem tartom arányban állónak azzal a kereskedelmi kárral, amely ebből származhatna. Ezt a korlátozást, de bármilyen mást is csak a legvégső szükség esetén szabad életbelép lelni. — Mindezt azért is hangsúlyozom ilyen kategorikusan, mert meggyőződésem, hogy — mint a külföldi gázgyártásnál — úgy ná-
