Független Budapest, 1917 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1917-11-28 / 48. szám
4 Független Budapest lünk is feltétlenül azon a legegyenesebb utón kell biztosítani az eddigi gáztermelés zavartalanságát, amely adva van azáltal, hogy az ehhez szükséges pénzmennyiséget megkaphassa a főváros. Amig állanak utak és módok, aminthogy állanak is, arra nézve, hog3r a gázgyár megkapja a szükséges szenet, addig kár is korlátozási rendszabályokat firtatni. — Szenet, szenet its szenet kell adni a gázgyárnak, akkor felesleges minden korlátozás. Ebben az irányban pedig bízom a kormányban, amely eddig a legteljesebb jóindulatot tanúsította a fővárossal szemben ebben a kérdésben s nincs okom sem feltételezni, hogy ezúttal miért ne teljesíthetné azokat az ígéreteket, amiket a szénszállítás tekintetében kaptunk. Bízom abban, hogy közös fáradozással minden korlátozás nélkül megúszhatjuk ezt a telet is. Hírek a városházáról. Közgyűlés. A főváros az eddigiek szerint december 5-én tartja legközelebbi közgyűlését, amelynek személyi eseménye Bódy alpolgármester és Márkus tanácsnok távozása lesz. A polgármester rendkívül melegen fog elbúcsúzni a tanács nevében Bódytól és Márkustól, a törvényhatósági bizottság pedig szintén szívélyes ovációkban részesíti a távozókat. Megalakulnak a lakásbizottságok. Mint értesülünk, a főváros tanácsa már megállapította a lakás- bizottságok tagjainak névsorát. A bizottságok december elején kezdik meg működésűket. A fogadalmat december 2 án teszik le a főváros közgyűlési termében. Kenyérjegyek üzleti forgalma. Súlyos anomália hónapok óta, hogy a kenyérjegyeket egész közönségesen áruba bocsátják. A fővárosban valósággal szervezett társaság működik, amely közönséges eltulajdonítás vagy a házmesterekkel való összejátszás alapján nagymennyiségű kenyérjegyet tart raktáron s azt jó árakon forgalomba bocsátja. Különösen a keleti pályaudvar környékén garázdálkodó katonák között folyik nagyban a kény ér jegyekkel való kereskedés A vásárlók többnyire kávéházi és vendéglői főpincérek, akik semmiféle áldozatot sem sajnálnak, hogy jó borravalókat osztó vendégeiknek kenyérjegy nélkül adhassanak kenyeret. Ez az anomália természetesen tűrhetetlen s feltétlenül provokálnia kellene a legmesszebbmenő hatósági vizsgálatot. A fővárosnak gondoskodnia kell arról, hogy a kenyérjegy közönségos üzleti árucikk ne lehessen. A rendőrség utján meg vannak erre a megfelelő eszközei is. Fel kellene továbbá újítani azt az »elavult« rendszabályt, hogy a kávéházak és a vendéglők kenyérjegy nélkül semmi körülmények között, ne szolgáltathassanak ki kenyeret. Ezt nemcsak a törvényes rend követeli meg, de a mai nehéz időknek az az etikája is, hogy a tehetősek jó borravaló ellenében ne játszhassak ki a generális rendelkezést. Kávéházi és vendéglői árak. Az árvizsgáló bizottságok megalakítása megtörtént, de aligha lesz sok köszönet benne, mert ez is csak amolyan papirosbizottság lesz, amelynek hatásköre minden egyébre kiterjed, csak épen arra nem, hogy rendet teremtsen a kávéházi és vendéglői lehetetlen árak körül Úgy halljuk, hogy az árvizsgáló bizottságok csak konkrét panaszok esetén fognak eljárni és ellenőrzésük csak arri fog kiterjedni, hogy nagyarányú visszaélések elő ne fordulhassanak. Ebben az esetben pedig aligha lehet számítani arra, hogy csökkenjen e téren az árdrágítás és a kávésok és vendéglősök megelégedjenek a tisztes polgári haszonnal is. Virilisták! A néma tekintetek is azt kérdezik : Mennyit jegyzett a hetedik hadikölcsönre? A fővárosi törvény revíziója. — A főváros 1909. évi felterjesztése a belügyminiszterhez. — Ili. Ennek folyamán mint eszmék, különösen a következő megoldások merültek fel: a) A választóknak két kúriája alakíttatnék ; az egyik az általános választói jog kúriája, a másik a legalább 20 К állami és ennek megfelelő községi egyenes adóval megrótt választók kúriája volna ; az utóbbi kúriába tartozók az előbbi kúriában is szavaznának ; mindegyik kúria a képviselők bizonyos hányadát választaná. bj Az országgyűlési választói jogi javaslat törvénnyé válása esetén a következő két kúria volna alakítható : az egyiket, az általános kúriát alkotnák azok, kiknek az országgyűlési választásoknál egy szavazatuk van, a másikat, természetesen itt egy szavazattal, azok, kiknek az országgyűlési választásoknál két és három szavazatuk van ; az utóbbiak az általános kúriában is szavaznának; a községi adót nem fizetők a második kúriából kivétetnének ; mindegyik kúria a képviselők bizonyos hányadát választaná. E két megoldás összeegyeztetni igyekszik a haladó és a konzervatív törekvéseket, az utóbbi ezenfelül lehetővé teszi az országgyűlési választói névjegyzék technikai felhasználását. A választhatóság. A választhatóságra nézve alapelviül azt tartjuk elfogadandónak, hog}^ minden választó választható legyen. A virít izmus. Ennélfogva eltörlendőnek tartjuk a virilizmust, mely nem egyéb, mint a választhatóságnak cenzushoz és pedig magas cenzushoz kötése. A virilizmus erkölcsi alapja csak a virilisták nagyobb függetlensége lett volna. Ez a függetlenség azonban nem ügy érvényesül, hogy a vagyonukra támaszkodó virilisták a közérdek felismerésére és követésére képesebbeknek mutatkoztak volna, hanem úgy, hogy a kerületközi szavazás segitségével függetlenekké lettek saját kerületbeli választókkal szemben és igy vagyoni érdekeiket, gyakran a közérdek rovására, hatályosabban biztosíthatták. De azok is. akiket érdekeik kevesbbé fűztek a városi igazgatáshoz, nem lehettek alkalmasak a közérdék képviseletére, mert a kerületkö i szavazás ír ellett, melyre a virilizmust szükségkép fektetni kellett, a csak kerületileg szervezett polgársággal való kapcsolatukat mindinkább elvesztették. Konzervatív hatása a választhatósági cenzusnak nincs ; ez csak a cenzusos választól jognak van ; a választhatóságnak cenzushoz kötése csak korrumpáló hatású. A virilizmus ellen szól még az is, hogy a nagy vagyon privilegizálás nélkül is érvényesül. A választhatóságot kizáró okok. A választhatóságot kizáró okok tekintetében a szokásosakra utalunk. Kimondandónak véljük azonban, hogy azok az okok, melyek a választhatóságot kizárják, a meglevő képviselőtestületi tagságot is megszüntessék. Továbbá automatikusan megfosztani kívánjuk képviselőtestületi tagságától azt, aki hosszabb ideig nem teljesiti képviselői tisztét. Nyílt kérdésnek hagyjuk, hogy az elsőfokú büntetőbírósági Ítélet hatálya alatt álló képviselők jogaik gyakorlásától ne függesztessenek-e fel. Végül a községi egyenes adót nem fizetőket is kizárni kívánjuk a választhatóságból. Itt csak két pont kíván rövid megoldást. Az egyik a képviselőtestületi tagsag automatikus megszüntetése hanyagság esetén; az automatikus megszüntetésre itt azért van szükség, mert tapasztalat szerint e rideg szankc ó nélkül minden kötelességre szorító rendelkezés írott malaszt marad. A másik a községi egyenes adót nem fizetők kizárása a valaszthatósá: ból. Ez egyrészt azért indokolt, mert a község terhei viselésében közvetlenül részt nem vevők alig tekinthetők jogosultaknak a főv rosnak különösen gazdasági ügyeikben határozni, másrészt ezek mind függő elemek, melyek részvétele a városi közigazgatásban az önkormányzati szabadságra hátrányos lehet. Az összeférhetetlenség Az összeférhetetlenség eseteit következőkép kívánjuk megállapítani. Nem lehet városi képviselő, vagy amennyiben már az, tisztségét elveszti: 1. a fővárosnak, valamint valamely alapjának, alapítványának, vagy üzemének fizetett alkalmazottja ; 2. bármely vallásfelekezet papja : 3. aki a fővárossal (alapjával, alapítványával, üzemével) szerződési viszonyban van, vagy ilyen viszonyba lép, kivéve a földhaszonbérletet, a telekbérletet, a lakásbérletet, amennyiben ilyen ügyletekben a város a haszonbérbeadó, illetőleg bérbeadó, a vadászati jogbérletét, a járdabérletet, partbérletet,valamely adott művészifeladat megoldására való megbízást és végül az árvaszékkel kötött kölcsönügyletet; a főváros (vagy valamely alapja, vagy alapítványa), tulajdonában levő vendéglői, korcsmái, vagy kávéházi üzletbérlete azonban megállapítja az összeférhetetlenséget. 4. aki a fővárossal (alapjával, alapítványával, üzemével) állandó szerződési viszonyban levő, vagy ilyen viszonyba lépő kereskedelmi társaságnak igazgatósági tagja, felügyelő bizottsági tagja, va vy alkalmazottja, kivéve, ha a társasággal a főváros csak kölcsönszerződést köt, ott pénzkészletét helyezi el, vagy oly ügyletet köt, mely a 3. pont kivételei közt szerepel. Hogy a főváros, valamint alapjai, alapítványai és üzemeinek alkalmazottai nem lehetnek városi képviselők, indokolásra nem szorul. A papok összeférhetetlenségét indokolja először az, hogy a fővárostól részint közvetlen fizetést, kapván (a rom. katholikusok), részint a felekezeti segélyek révén közvetve dijaztatván, a fővárostal függő viszonyban vannak; másodszor, hogy egyházi kötelmeik függetlenségüket és i:életüket be- folyásolják. A szerződési összeférhetetlenségre nézve tulajdonkép csak a mai törvénynek az egyéni összeférhetetlenségre vonatkozó rendelkezései (23. és 28. §§.) kitérj esztendők a kereskedelmi társaságok igazgatóira, felügyelő bizottsági tagjaira és alkalmazottaira. Úgy véljük azonban, hogy a társasági összeférhetetlenség enyhébben állapítandó meg, mint az egyéni összeférhetetlenség, mert inig az egyes embertől elvárható, hogjr ne lépjen a fővárossal egyes esetben sem szerződéses viszonyba, ha városi 'képviselő akar lenni, addig valami kereskedelmi társaság hozzátartozójára nézve a társaságtól való elszakadás vagy a városi képviselőségről való lemondás dilemmáját felállítani egyes múló szerződési viszony alkalmából nem látszik méltányosnak, de szükségesnek sem ; azért a társasági összeférhetetlenség kritériumaként az állandó szerződéses viszonyt állítottuk fel. Bizonyos kivételek azonban, nevezetesen a nem szorosan üzleti természetű üzletekre nézve, az egyéni összeférhetetlenség tekintetében is indokoltaknak tekinthetők. A főváros érdekében levőnek, illetőleg érdekével nem ellenkezőnek látszik a kölcsönszerződések, illetőleg a pénzelhelyezések kivétele a társasági összeférhetetlenség köréből. Kimondandónak tartjuk, hogy városi képviselőnek a fővárosnál elintézés alatt álló ügyekben díjazásért közbenjárni nem szabad. Ügyvédi minőségben pedig a városi képviselő csak oly ügyekben járhasson el, melyekben a főváros mint hatóság szerepel. Oly ügyekben, melyekben a főváros mint magánjogi alany szerepel, továbbá kisajátítási ügyekben a képviselőtestület tagja a főváros ellen ügyvédi képviseletet ne vállalhasson. A közbenjárási tilalom ugyan szankcióval nem hatályositható, de nézetünk szerint a tilalom egyszerű kimondása is a benne rejlő erkölcsi kényszer folytán a közérdek javára válna. Az ügyvéd iténykedésnek korlátozásával különösen a főváros alkalmazottait kívánjuk megóvni attól a közérdekre nézve hátrányossá válható elfogultságtól, melyet az ügyvéd-bizottsági tagokkal szemben való eljárás könnyen előidézhet. A hadikölcsönjegyz a tisztesség és a becsület a hazafiság a józan ész kérdése
