Független Budapest, 1917 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1917-01-31 / 5. szám
Tizenkettedik évfolyam. 1917. január 31. 5. szám. Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja. MEGJELENIK minden szerdán, a szükséghez képest többször is. « Előfizetési ára a „NAGY BUDAPEST“ melléklettel együtt: Egész évre 20 kor. # Félévre 10 kor. Főszerkesztő: DR> SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B.VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-u. 22. TELEFONSZAMi József 45 — 82. Kormány és főváros most nyílt kutya-macska barátságban vannak egymással. A kormánypolitikának szemmelláthatóan táj az autonómiára való törekvése a fővárosnak, amely viszont jogos keserűséggel töpreng el azon, hogy az ország szivének miért kelljen mindig szótlanul eltűrnie méltánytalanságot és mellőzést a kormány részéről. A dolgoknak ebben az évtizedes circulus vitiózusában oly átlátszó a tendencia, amely a helyzetnek folytononos elmérgesedését érleli, hogy ideje végre nyíltan leszegezni a kellemetlen és kinos kormány-animózitás titkos rugóit. Elemezzük a kérdést negativ formában : vájjon minden kormánynak szükségképpen a főváros ellenségének kell-e lennie ? Határozottan nem. Egy demokratikus kormányuralomnak mindenesetre rendkívül becses volna az a feltétlenül polgárias szellem, amely ma a városházán döntő harcot vív e végleges uralomért. Az ősi animozitás tehát abból folyik, hogy ez a kormány is a több évtizedes osztályuralom jegyében dolgozik s az »in hoc signo vinces« jelszava alatt minden demokratikus törekvést elfojtani igyekszik. Ha a mai osztátyuralom tagjai s nem önérzetes polgárok uralkodnának a városházán, minden valószínűség szerint a kormány épp úgy keblén melengetné az ország szivének sorsát is, mint azokat a megyei perifériákat, ahol uralma megszilárdításának legbiztosabb támaszait találja. Mindazonáltal képtelenség, sőt abszurdum egyenesen, hogy az osztályuralomnak ez a görcsös kapaszkodása minden egyes alkalommal tőrt döfjön a főváros szivébe. Boszorkányos Ügyességű kormányintézkedésekben, amelyek megnyomorítani igyekeztek a főváros szociális fejlődését, eleddig sem volt hiány. De legalább módja és alkalma volt a fővárosnak arra, hogy még boszorkányosabb ügyességet fejthessen ki abban az irányban, hogy a kormányölelés soha se lehes- ses halálos. Ám ami most folyik, nyíltan és szemérmetlenül, ennek már a fele se tréfa. Ez már igazán «vérre« megy. A hajdani tűszurásokból biztosan irányzott tőrdöfések fejlődtek, amelyek, ha nem lehet kellő energiával kivédeni őket, a főváros fejlődésének legszentebb ütőereit vághatják keresztül. Kötelessége ilyenformán mindenkinek, akinek módjában áll, hogy megfelelő helyen kíméletlen harcot indítson e megrögzötten rosszakaratú kormánytörekvés ellen. A közgyűlés, mint autonom testület, már félig-meddig helyt állott magáért Kemény és igazságos szavak hangzottak el azokról a kormányintézkedésekről, amelyek semmibe se veszik a fővárosi polgárság javát. Most a Hz kerület országyülesi képviselőin a sor, hogy a parlamentben szóvá tegyék azt az áldatlan es lehetetlen állapotot, amiben a fővárosnak a kormány mostoha bánásmód ja miatt sínylődnie es senyved- die kell. Erélyes és kin-életlen parlamenti akcióra van szükség, hogy az ország- közvéleménye, a budapesti polgárságnak lövészárkokban harcoló tagjai egyértelműen láthassák: mikép szegzi hatalmának ádáz nyilait egy elfogult kormány a demokratikus haladás eme szellemének, amely egy millió lakosú autonómia élen a jövő szociális irányával akar lépést tartani! г MERLEGEN. * Kénytelenek vagyunk továbbfűzui ezt a szerencsétlen gondolatot, amely a főváros egyik tanácsnokának és tiszti főügyészének agyában született s arra a még szerencsétlenebb állásfoglalásra vezetett, amely a minapi igazságügyminiszteri ankéten a háziuraknak adott igazat. A láncolat bővül, bővül talán egész odáig, hogy már a legközelebbi közgyűlésen nyíltan fognak a feleikért síkra szállani a tisztelt háztulajdonos urak. Pedig ezzel a dologgal igazán nem lesz jó kukoricázni. Senki sem kívánja, hogy egy-két igazságtalanság megtoro- latlanul maradjon, bár a partájoknak esztendőkön át annyi igazságtalanságot kellett elszenvedniük, ameny- nyiért csak csekély kárpótlás most, hogy szenved egynémely háziúr is: de odáig ne kényszerítsék a dolgokat, hogy a szegény és kiuzsorázott lakók újra felszólaljanak és félrerugják a polgári önmérséklet zsilipjeit. * Bérkocsin utazni tagadhatatlanul nem kellemes, de viszont nem is olcsó, mert az ember lob bosszúságot nyel, mintha gyalog kényszerülne megtenni azt az utat, amire a konflis vagy flakker vállalkozott. De némely pillanatokban, amikor a konfuzus villamos túlontúl várat magára, vagy épen nem is visz oda, ahová célunk igyekszik, szükséges rossz a bérkocsiközlekedés is. Ám nem szükséges annyira s nem rossz olyan kevéssé, hogy jövedelmeit minduntalan szaporítani kellene. Esy kis igazságos számítással hamar kiderülne, hogy a szellemi munkának távolról sincs olyan anyagi elismerése, amilyenben az utazó publikum részéröl egy konflis- kocsis vagy egy konflisló puszta tulajdona részesül. Épen ezért csak becsülni lehet az olyan lelkiismeretes álláspontot, amilyennek például Vázsonyi is hangol adott. Ha tényleg igényt tartanak a bérkocsik arra, hogy jövedelmük fokozódjék, hál legalább öljék ki a mai forgalomból a polgár-clkesered s realkalmas miaz- mákal. / oulos, hii és megbízható közlekedésért szívesen fizetnénk mi a mainál jelentékenyen többet is ! * Az érdek-rezsimnek tipikus példája volt, az, amidőn a szerdai közgyűlésen egy városatya a kávésok nevében tiltakozott a járdafoglalási dij felemelése ellen. Mi nem hisszük, hogy ebben a tiltakozásban lett volna akárcsak egy csöppnyi őszinteség is, hiszen ez a városatya, aki a mérsékelten megterhelt iparág révén tekintélyes polgári vagyont gyűjtött magának, lehet a legjobban meggyőződve arról, hogy ez a felemelés méltányos is, jogos is, igazságos is. De hát ők tiltakoznak mégis, nehogy a főváros, mint méltányos házigazda észre- vegye, hogy ők titokban a markukba nevetnek azon, hogy milyen kevéssel beéri a főváros, holott fizetné-- nek ők szívesen többet is, ha muszájna. A városi pártért. (Újabb nyilatkozat az uj alakulásról. Előre a megvalósulás felé. — A Független Budapest zászlóbontása.) Amikor a »Független Budapest« határozott formában elsőnek hangoztatta szükségét egy tisztult irányelveken felépülő uj városi pártnak, tette ezt abban a tudatban, hogy az eszme élénk visszhangra fog találni a főváros társadalmának azokban a rétegeiben, amelyek hívei a progresszív haladásnak, a főváros szabad, szociális irányú fejlődésének. Elvetettük a magot és örömmel konstatáljuk, hogy csírázni kezd a közgondolkodásban és olyan reflexiókat vált ki az elmékből, amelyek közelebb viszik ezt a nehéz és bonyolult problémát a tisztázáshoz. Tudtuk és tudjuk, hogy a mi municipális viszonyaink között különösen nehéz egy uj városi partnak a létrehozása, de épen a mai egészségtelen és felszeg állapotok helyezik még élesebb világításba az uj párt megalakításának szükségét. Ma még újnak, szinte idegennek hat az eszme városi életünkben, amely most nélkülöz minden határozott párttagozódást. Ám epen az utóbbi idők eseményei és kiváltkép a kormánynak a fővárossal szemben ismételten tanúsított lealázó magatartása arra késztetnek /mindenkit, hogy komolyan fontolóra vegye annak szükségét, hogy a fővaros életének, sorsának, haladásának irányítására öntudatos, független és erősszavu polgári párt lépjen akcióba. Tudjuk, hogy az uj párt megalakulása, működése és megizmosodása elé a mi sajátos viszonyaink közt számtalan nehézség tornyosulna, de mindenki érzi, hogy a háború utáni időkben a városi politikába is uj, lüktető, friss és bátor szellemnek kell beköltöznie. E megújhodás csak úgy lehetséges, ha végre a városi polgárság is tömöríti igazi erőit, hogy maga legyen sorsának intézőjévé és érdekeinek és méltóságának olyan megbecsülést biztosítson, amely érdeme szerint megilleti, de amelylyel szemben eddig csak méltatlan alárendeltségben, lebecsülésben és nemtörődömségben volt része. A főváros polgársága nem akar többé. quantité négligeable lenni semmilyen irányban, hanem erejének céltudatos szervezésével és eltökélt fellépésével el kell érnie a háború után a maga politikai függetlenségét, hogy szabadon haladhasson kulturális és szociális fejlődése és boldogulása utján. A városi párt eszméjét ezért kötelességünknek tartjuk ébren tartani és a már közölt véleményeken kivü'l sorra megszólaltatunk mindenkit, akinek a kérdéshez való hozzászólásra hivatottsága van. Meg vagyunk győződve arról, hogy a vélemények láncolatából ki fognak hontakozni azok az elvi szempontok es gyakorlati körülmények, amelyek a haladó uj polgári párt megalakulásának, működésének és eljövendő harcainak helyes irányát megszabják.
