Független Budapest, 1917 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1917-01-31 / 5. szám

о Független Budapest Dr. Hecht Ernő fővárosi bizottsági tag, a Következőkben fejtette ki véleményét a városi pártról a »Független Budapest« munkatársa előtt: — Puritán, haladó irányú, radikális pártra szükség van; ehhez nem férhet szó. En azonban a gyakorlati megvalósítás szempontjából kivánok hozzászólani a kérdéshez. Felfogásom szerint: a főváros jelenlegi szervezete és autonómiája mellett életképességgel biró városi párt nem alakítható. — A hatalom birtokára, illetve a hatalom meg­szerzésére való kilátás nélkül nem lehet sikeresen pártot szervezni. Enélkül egy városi párt fennállás sát és fenmaradását lehetségesnek nem tartom. — A legelemibb társadalmi alakulatoknál, a legegyszerűbb egyesüléseknél még ha tisztán aitruisztikus célzattal alakultak is, a keletkező pártok mindig arra törekszenek, hogy az ügyek intézését magukhoz ragadják. All ez fokozott mértékben azokra a szervezetekre, melyek akár tagjaiknak, akár a nép szélesebb rétegeinek, vagy az egész nemzetnek erkölcsi vagy anyagi érdekeit hivatottak gondozni. A városi párt is esők abban az esetben találna hívekre s a párt- fegyelni el is minden iekintetben követő tagokra, ha a párthiveknek kilátásuk volna arra, hogy idővel hatalomra jutva, a hatalom végrehajtása körében eszméikat, szándékaikat a maguk párt­hívei útján megvalósíthatják. — Szinte történelmi tapasztalat, hogy a leg­ideálisabb programmal biró pártok programmja keretébe mindig beleilleszkednek oly egyének is, akik adandó alkalommal jogosult vagy jogosu­latlan egyéni érdekeiket is elő akarják mozdí­tani. Épen ezek lesznek rendszerint a pártoknak leghívebb támaszai, akik a párt érvényesülését elősegítik, pedig valójában ezek azok, akik a párt romlásának magvát hordják magukban. — Kétségtelenül megállapítható, hogy a fővá­ros mai szervezete és autonómiája mellett semmi­féle párt a maga akaratát nem érvényesítheti, végre nem hajthatja, híveit a hatalom részeseivé nem teheti. Ebből folyik, hogy egy városi párt nem várhatná tagjaitól a kellő ambíciót, a párt­hoz való törhetetlen ragaszkodást, a párt érdeké­ben való agitációt és a pártfegyelemnek való alá­vetést. Ez az utóbbi különösen a mi közgyűlé­sünk szervezete mellett majdnem lehetetlen, mert hiszen a kerületi tagoltság amúgy is kizárja, hogy a pártvezetőség az illető párttag pozíciójára valami különös befolyást gyakorolhasson. — Önérzetes és talán kevésbé önérzetes bizott­sági tag is egy gyakorlati cél elérésére belátás­sal nem biró pártszervezet keretén belül a párt érdekében bajosan volna fegyelmezhető és a szerteágazó érdekeltségek folytán inkább ahhoz fűződik érdeke, hogy a maga véleményét tolmá­csolja a közgyűlésen, nem pedig hogy pártérdek­ből hallgasson vagy ami gyakorta előfordul, neki nem tetsző ügyeket vagy határozatokat le­nyelni legyen kénytelen. — A mai viszonyok között az új párt csak látszat-hatalommal bírna. Nem volna ereje fel­felé, mert hiszen még ha a polgármester bár­mily szorosan is csatlakozik a 'párthoz, neki mint tisztviselőnek nincs módjában a törvényhatóság akaratát a kormány előtt a megfelelő erélylyel és nyomatékkai képviselnie. — A modern városi polgárság természet­szerűleg a haladó irányhoz tartozik. Ha az ala­kuló párt ily irányú programmot állítana fel és azt érvényesíteni akarná, akkor következetesen ezen a csapáson kellene haladnia és különösen felfele erőt és hatalmat kellene képviselnie. De ez a mai szervezet és autonómia mellett teljesen kikárt dolog. A mi törvényhatóságunk mindaddig nem képvisel halaimat, amig nem képes dacolni a kormánnyal, vagy pedig sarkára állni és a kor­mányt bizonyos mértékig leheleden helyzetbe hozni. — A mi országos viszonyaink között ilyen városi párt alakulása egészségesen és helyesen csak a fővárosból, és pedig annak községi éle­téből indulhat ki, nem pedig parlamenti körök­ből. A pártnak elsősorban a községi életben | kell erős gyökeret vernie. Ha itt megerősödik, akkor a fővárosnak esetleg összes választókerü­letei a városi párt híveit küldik az ország­gyűlésre. Ez a párt igy már jelentékeny pozí­ciót foglalna el a képviselőházban és egy ilyen politikai pártnak helyes alapokból történt kelet­kezése a vidéki városokat is magához vonz­hatja. Tehát, igenis kell egy városi párt, de csak olyan körülmények között, ha magában a városban hatalomra tud szert lenni. Ha van egy ilyen attribútuma, akkor lesznek hivei is és több mint valószínű, hogy idővel a főváros egész polgárságát fogja háborúban láthatni. Addig azonban, amig a párthiveknek csak programmot nyújthat és amig a párthivek nem bizakodhat­nak abban, hogy a párt aktive a hatalom birto­kába jut, addig ezért a pártért vagy programm- jáért vajmi kevesen fognak lelkesedni vagy ági álni. Lhalni kell arra is, hogy ha meg is alakulna egy párt ezen tényezők nélkül, akkor az összetartó kapcsok mihamar meglazulnának s az érdeklődés és a ragaszkodás a párthivek- ben csak ideig-óráig volna fentartható, annál is inkább, mert ezt a pártot és létét nem lehetne függővé tenni egy tehetséges vagy kiváló párt­vezér közreműködésétől . . . — Helytelenül Ítélik meg a mi viszonyainkat azok, akik azon a véleményen vannak, hogy egy városi párt létrejöttének a parlamentből kell kiindulnia. Nálunk ezen jelszó alatt sem Buda­pesten, sem a vidéken a választók kaphatók nem lesznek és lehetőleg óvakodni kell az itt előállható circulus vitiosustól. Parlamentáris városi párt csak akkor alakulhat, ha Buda­pesten már erős várod párt áll fenn, mert ezidőszerint ennek még csak Budapesten van talaja. Ha itt eredményesen sikerül ezt a pártot megszervezni, akkor önkéntelenül is meg lesz a vonzereje az országban. — A fővárosnak fc tétlenül szüksége van autonómiájának nagyfokú tágítására és a vá­rosi szervezet olyatén reformjára, hogy a pol­gárság kezében tarthassa magát az egész várost szervezetet és a végrehajtó hatalmat.. Minden­esetre nagyon kívánatos volna, ha a parlamenti ellenzék felismerné annak nagy hord erejét, amit a fővárosnak a kormánytól való függetle- nitése jelent és a parlamentben erélyes akciót indítana ez irányban. Ez az ellenzék szem­pontjából is nagy érdeket jelent, mert ezzel a főváros választóinak nagy mérvű politikai függetlenitése is vele járna. — A törvényhatóság' mai összetétele mellett rendkívül kényes helyzetben van felfelé is, le­felé is. A nagy többség követi a. polgármestert, aki pedig kettős minőségében folyton fai f ikázni kénytelen és aki épen ezen okból az ö felszeg helyzetében nem egy él s támadási kénytelen el­szenvedni a törvényhatóságban, viszont pedig a kormánynál nem talál tekintélyének abszolút méltatására. — Ha a polgármester mintegy városi pártnak exponense független pozícióban a város ügyeiben a kormánynyal szem­ben sarkára tudna állni és támaszát lelné egy őt feltétlenül támogató városi pártban, akkor a kormány, illetve annak tagjai nem mint egy, az állami szolgálatban ötödik vagy hatodik fize­tési osztályba sorozott alárendelt hiva­talnokkal beszélnének vele, hanem abban a különleges bánásmódban része­sítenék, amelyre az ország legkiválóbb értelmiségi gócpontjának, az ország civilizációja és kultúrája élén járó fő városnak képviselője, mint »Klasse für sich« joggal tarthat igényt s amely kell hogy legalább is egy miniszter súlyával és tekintélyével érjen fel. — Min laddig, mig az autonómia által a tör­vényhatóság függetlensége megalapozva nincs és úgy az autonómia, mint a városi szervezet meg­felelő erőt nem tud kölcsönözni a főváros tény­kedéseinek, városi párt eredményes működést nem fejthet ki. A lakáskérdés problémái. (Mi a főváros álláspontja? — Az uj építkezések előfeltételei.) A főváros vezetőségének a lakbérrendelet revíziója érdekében kifejtett ügybuzgósága élénk visszatetszést kelt mindazok körében, akik a háború alatt fokozott mértékben elvárják a fővárostól, hogy következetesen oltalmába vegye a lakosság kevésbé tehetős rétegeit. A főváros a háztulajdonosokra való tekintettel mellőzi a telekér lékadó eszméjének megvalósítását. A háztulaj­donosok hatalma a fővárosnál azonban túlterjed e negativ eredményen is és sikerült elérniök, hogy a főváros kötélnek állt céljaik megvalósításához. A fő­város az általános közérdekkel szemben odakölcsö­nözte presztízsét a háztulajdonosok magánérdekeinek. A virilista törvényhatóságban annyira ellenállhatatlan erővel jelentkezett a háztulajdonosok törekvése, hogy a főváros kész volt feláldozni azt a népszerűséget, amelybe a lakbérrendelet kibocsátásakor, úgy látszik tisztára a viszonyok véletlen alakulása folytán sodró­dott bele. A fővárosnak ez a mostani szereplése az igazi színvallása a lakbérügyben s ez aztán megmu­tatja milyen ingatag alapon áll a főváros kormányoz­ható szociális politikája. A főváros képviselői az igazságügyminiszteri anké­ten melegen pártfogolták a háztulajdonos-frakció ér­dekeit. Még furcsább, hogy az adókigondoló bizott­ságot a csütörtöki ülésen órákon keresztül sürgősen foglalkoztatták ti revízió kérdésével. Nagyon különös, hogy ezt a bizottságot, amelynek pontosan kijelölt hivatása egészen másirányú, belevonták a revízió ügyébe. Ez a bizottság semmikép sem helyettesítheti a közgyűlést, amely a revízió megtörténte után puccs­szerű fait accompli-val találja majd szemközt magát. Nem értjük, miért tárgyaltatták ezt az ügyet a huszas bizottsággal, mikor annak véleménye nem bírhat hiva­talos sulylyal és semmiben sem enyhíti a főváros el­járását. A főváros állásfoglalását a huszas bizottság nem fémjelezheti, viszont az eljárás szabálytalansága és statáriális gyorsasága a mesterkedés bélyegét viseli magán. A »Független Budapest« munkatársának alkalma volt beszélgetést folytatni a fővárosnak egyik, a la­káskérdésben aktiv szerepet játszó tényezőjével, aki a főváros magatartását a következőkben magyarázta munkatársunk előtt: — Igaza van a »Függ tlen Budapest«-nck, mikor cikkeiben hangoztatja, hogy a háború utáni lakás­kérdés, vagyis kellő számú uj lakások termelése elsőrangú fontossággal bir. Nem érthetek azonban egyet azzal a felfogással, hogy a háztulajdonosok érdeke ellenkezik a közérdekkel, az- építőiparnak s az uj lakástermelésnök érdekével. Az én praktikus tapasztalatokra alapított felfogásom az, hogy am;kor a háztulajdonosok helyzete javul, népiesen szólva, amikor a háztulajdonosoknak »jól megy«-, akkor nő az építkezési kedv is, megindul az építkezés és a lakastermclés terén élénk mozgalmasság keletke­zik. Ma a háztúlajdon kifizetődik, sőt jó befektetést nyújt, akkor van építkezési kedv. Azt lehet tehát mondani, hogy épen a háború utáni lakáskérdés szempontjából kívánatos, hogy a háztulajdonosok érdekeit se hanyagoljuk el teljesen. — A főváros tudatában van annak, hogy a kor­mány radikális rendelkezései nem alkalmasak arra, hogy felélesszék az épitkezési kedvet, amely a vi­szonyok rendkívüli nehézsége folytán még soha nem csökkent le ennyire. Ha most a háztulajdonosok szempontjából enyhítenek a rendeletén, ez minden- esetro javítani fogja a hangulatot épitkezési téren, aminek jelentőségét — tekintve, hogy a háború végétől, amikorra szükség van uj építkezésekre, már nem vagyunk túlságos messze, — nem szabad lebecsülni. — A háború után nehéz helyzetünk lesz a la­kásügygyei. Tegyük fel, hogy Budapest egymilliónyi lakosságából mintegy 100.000 a hadbavonult ka­tona. Ezek közt legalább 25.000 olyan jobbára csa­ládos katona van, akinek uj lakásra lesz szüksége vagy, akinek családja a környékre költözött vagy a háború tartamára összeköltözött a szülőkkel. A vidékről is nagy lesz a friss exisztenciára törekvők áradása. Az első hónapokra sok uj családalapítás T, TISZTIT! Gyüjtőtelepek a székesfőváros minden részében. Gyár és főüzlet: Budapest, VII., Szövetség-utca 35—37. Képviseletek a vidék legtöbb városában. Telefon 58—45, 128—13.

Next

/
Oldalképek
Tartalom