Független Budapest, 1917 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1917-11-14 / 46. szám

:---------------------­Fü ggetlen Budapest ;í A fővárosi törvény revíziója. — A főváros 1909. évi felterjesztése a belügyminiszterhez. — A főváros törvényhatósága az 1907. évi költ­ségvetés tárgyalása alkalmával a fővárosi tör­vény revíziója ügyében harminc tagból álló bi­zottságot küldött ki Bcirczy István dr, polgár- mester elnöklete alatt. A harmincas bizottság az 1908. és 1909. évek folyamán összesen tizenegy ülést tartott, amelyek eredményeként dr. Feleld Béla bizottsági tag indítványára emlék­iratban terjesztették fel a főváros reformjáról szóló bizottsági javaslatot a belügyminiszterhez. A községi választójog küszöbön álló reformja alkalmából érdekesnek tartjuk ezt az emlékira­tot feleleveníteni. Az em’ékirat nevezetes részeit, amelyek ma is teljesen az aktualitás friss ingeré­vel hatnak, a következőkben közöljük: I. Az 1S72 : XXXVI. t.-c. revíziójának története. Az immár harminchetedik évét élő fővárosi törvény, az 1872 : XXXVI. t.-c. revíziójára irá­nyuló mozgalmak alig két évvel a törvény meg­alkotása után már kezdetüket vették. Az 1875. év elején a törvényhatósági bizott­ság a polgármester elnöklete alatt kilences bizott­ságot küldött ki, hogy a főváros szervezetében szükséges módosítások iránt tegyen javaslatot. Igaz, hogy e bizottság csak a szervezési szabály- rendelet módosítására volt hivatva, de vizsgálatai csakhamar oly kérdések felé terelték, 'melyek megoldása elé a fővárosi törvény akadályokat gördített. Ilyenek voltak: a főjegyzőnek és tanácsjegyzőknek, a főmérnöknek es a t. fő­orvosnak tanácsi ügyosztályok vezetésével való megbízása (a törvény 79. §-ába ütközött), a kér. elöljáróságoknak más helybeli, különösen rend­őri hatóságokkal való közvetlen érintkezése (a törvény 83. §-ába ütközött). A belügyminiszter hajlandónak is mutatkozott a törvényhatósági bizottság kívánságára a kilences bizottság által felvetett irányban a törvényt módosítani, csak azt kívánta, hogy a főváros egész szervezetét vizsgálat alá véve együttesen jelölje meg a tör­vény mindazon részeit, melyeket módosítani kíván. A belügyminiszter ezen állásfoglalásának következménye az lett, hogy 1876. november havában e kilences bizottság működését a törvény- hatósági bizottság megszüntette és egy szervező bizottságot küldött ki, azzal a feladattal, hogy úgy a szervezési szabályrendeletre, mint a fő­városi törvénynek megváltoztatását igénylő ré­szére is kellő gondot fordítván, a szervezésre nézve minél előbb terjesszen elő javaslatot. A szervezőbizottság munkálkodását első sor­ban a törvény hiányainak kijelölésére s ezeknek megszüntetésére irányozta. E részben előterjesz­tett lényeges javaslatai a következőkben foglal­hatók össze : a) a törvényhatósági bizottság tagjainak száma 200-ra leszállítandó ; b) a választói jog feltételei közül a főváros­ban két év óta való állandó lakás feltétele elej­tendő ; c) a törvényhatósági bizottsági tagok össze­férhetetlensége részben kiterjesztendő, részben módosítandó olykép, hogy a főváros tényleges szolgálatában lévő egyének — ide nem értve azokat, kik a törvény értelmében a törvényha­tósági bizottságnak hivataluknál fogva tagjai bizottsági tagok ne lehessenek ; a szerződés össze­férhetetlenség pedig csak a vállalkozási, szállítási és javadalom-bérleti szerződésekre álljon; cl) az összes választók sorából választandó bizottsági tagok választása — épugy, mint a legtöbb adót fizetők sorából választandóké — ne kerületenkint, hanem az egész városra nézve együttesen történjék; továbbá, hogy a pótta­gokra ne ejtessék meg külön szavazás, hanem ezek sorrend szerint azok sorából jelöltessenek ki, kik a rendes-tagok számának kitelte után a legtöbb szavazatot nyerték ; a bizottsági tag ne csak oly tanácskozásokban ne vehessen részt, melyekben közvetlenül érdekelve, van, hanem olyanban sem, melyben mint megbízott van ér­dekelve ; e) a választói névjegyzékeket ne az összeíró küldöttségek állítsák össze külön összeírás és személyes jelentkezés alapján, hanem ezt az országgyűlési képviselőválasztók névjegyzékének alapul vétele mellett az igazoló választmány tegye meg hivatalból; /') a virilista bizottsági tagok a 600 legtöbb adót fizetők közül választandók és ezek név­jegyzéke nem évenként, hanem csak három évenként igazítandó ki; g) az egyik alpolgármesteri és a főjegyzői állás megszüntetendő; a polgármestereken és a tanácsnokokon kívül a tanács tagjai legyenek mindazok, akiknek tanácstagság és szavazati joggal való felruházását a közgyűlés esetről- esetre szükségesnek tartja ; h) a főpolgármesteri állás a polgármesteri ál­lással főpolgármesteri címmel egyesittessék; végül a bizottság a kerületi előljárósági szer­vezetre nézve tesz néhány, az előljárósági re­form folytán ma már érdektelen javaslatot. A szervező-bizottság e javaslatait a tanács általánosságban elfogadta, csak az egyik alpolgár­mesteri állás megszüntetésére vonatkozó javas­latot nem tette magáévá.; kiegészítette azonban a tanács a bizottság előterjesztését két irány­ban, u. m. az élethossziglan való választás ki- terjesztését kívánta a törvényhatósági bizottság által betöltendő minden állásra a polgármesteri állások kivételével, továbbá a főváros dij-, illeték- és járulékköveteléseinek biztositása érdekében a törvénynek a közszolgáltatásokra vonatkozó rendelkezéséhez hozzáfüzendőnek tartotta azt, hogy a törvényen vagy szabályrendeleten ala­puló, közadók módjára behajtandó fővárosi di­jak, illetékek (járulékok) az állami adók s ille­tékek után következő elsőbbséggel sorozandók. A törvényhatósági bizottság 1877. évi novem­ber hó 10-én tartott közgyűlésében tárgyalta a szervező bizottmány munkálatát és a tanácsnak arra vonatkozó javaslatát, de azzal az indoko­lással, hogy a munkálat nem tartalmaz oly reformokat, amelyeknek keresztülvitele a köz- igazgatás javítása mellett lényegesebb megtaka­rítást helyezne kilátásba, a munkálatot a rész­letes tárgyalás alapjául sem fogadta el, sőt miután a gyakorlati hatásukban egyelőre nem ismert újabb közigazgatási törvényekkel szem­ben a szervező bizottság működésétől üdvös eredményt nem várt, elhatározta, hogy a szer­vező bizottmány működését beszünteti. Úgy látszik, a kormány is foglalkozott már a hetvenes években a fővárosi törvény revíziójá­nak gondolatával, mert 1879-ben a belügy­miniszter felszólította Steiger Gyula és Busbach Péter törvényhatósági bizottsági tagokat, hogy e kérdésben véleményt mondjanak. Steiger javaslatának lényeges pontjai a követ­kezők : a) városi tisztviselő a törvényhatósági bizott­ság tagja nem lehet; b) a közgyűlések hatásköre és következéskép száma a minimumra szorítandó; c) az önkormányzati ügyek túlnyomó részét egy közigazgatási bizottságnak nevezett választ­mány végezze, amely a polgármester elnöklete alatt 30 tagból áll, kiket a törvényhatósági bi­zottság azon tagjai közül választ, kik legalább 100 forint évi községi adót fizetnek; e bizott­ság a rendőri és állami adóügyekre nézve — ezek tárgyalásánál a rendőrség főnökével és illetőleg az adófelügyelővel kiegészítve — az 1876 : VI. t.-c.-kel szervezett közigazgatási bi­zottságot pótolja ; cl) a tanácsba a szakhivatalok főnökei, mint tanácstagok bevonandók; e) a kerületi elüljáróságok, tanácsnokkal az élén, kifejlesztendők; f) a főpolgármesteri állás a polgármesterség­gel egyesítendő. A Busbach-féle vélemény általános és inkább csak a szervezési szabályrendeletet érintő meg­jegyzéseket tartalmaz; a fővárosi törvény reví­ziójára vonatkozó konkrét javaslatokat nem fog­lal magában; kívánja azonban a főv. közmun­kák tanácsának megszüntetését és a közigazga­tási bizottság reformálását. A szervezőbizottság munkálatán és a most említett két véleményen kívül a fővárosi tör­vény revíziójának kérdésében egyelőre további fejleményekre nem találunk. Egyes törvények, mint az 1876: VI. t.-c. a közigazgatási bizott­ságról, az 1877 : XX. t.-c. a gyámsági és gond­noksági ügyek rendezéséről, az 1881 : XXL t.-c. a fővárosi rendőrségről érintették ugyan a fő­város szervezetét, de a fővárosi törvény reformja lekerült a napirendről. Újabb lökést kérdésünknek a kerületi elül­járóságok újjászervezésének szüksége adott. A mind sűrűbben alkotott közigazgatási törvények ugyanis annyi uj feladatot róttak az elüljáró- ságokra, hogy ezek csekély szánni személyze­tükkel és megfelelő szakerő hiányában még meglévő hatáskörükben sem tudtak megfelelni, még kevésbbé lehetett persze szó arról, hogy fennálló szervezetük mellett a tanács teher­mentesítése érdekében hatáskörük ki terjesztes­sék. Az 1884. évben már a belügyminiszter is sürgette a kerületi elüljáróságok újjászervezését kijelentvén, hogy amennyiben ez csak a törvény módosításával történhetnék, kész e részben a törvényhozásnak előterjesztést tenni; amidőn pedig a törvényhatóság az elüljáróságokra vo­natkozó szervezési munkálatot felterjesztette, miniszter az 1889. évi április hó 7-én 8.259. sz. leiratában kijelentette, hogy az elüljárósági szer­vezést csak ,a fővárosi törvény módosításával véli megoldhatónak és intézkedett is a törvény- javaslat elkészítéséről; megfontolandónak tartja »azonban, hogyha már a főváros szervezete egyik részében a törvény utján módosítandó, nem volna-e célszerű ez alkalommal az újjá­alakítás keretébe a főváros egész szervezetét bevonni. Még ugyanez évi november hó 3-án 73.041. sz. rendeletével a belügyminiszter a fő­város közönségét felhívta, hogy az 1872. évi XXXVI. t.-c. átalakításának ügyét minden irány­ban beható és részletes tanácskozás tárgyává téve, arra vonatkozólag megállapítandó részletes és indokolt véleményét három hónap alatt múl­hatatlanul terjessze fel. E rendelet alapján a törvényhatósági bizottság november hó 13-án 1.121. sz, alatt kelt közgyűlés határozatával a polgármester. elnöklete alatt 20 tagú bizottságot küldött ki javaslattétel végett. A bizottság számára a tanács javaslatot dol­gozott ki, melynek lényeges pontjai a követke­zők voltak: a) az állami igazgatás közvetítéséért a főváros állami segélyben részesittessék; b) a törvényhatósági bizottság tagjainak száma meghagyassék-e vagy leszállittassék-e, e kérdést a bizottság döntse el; c) választói joga legyen mindenkinek, aki az országgyűlési választók az évre érvényes név­jegyzékébe fel van véve; d) a virilizmusra nézve — anélkül, hogy konkrét javaslatot tenne — felveti azon eszmét, hogy nem volna-e célszerű a vagyoni viriliz- must az intelligencia virilizmusával mintegy meg­erősíteni olyképen, hogy a bizottsági tagoknak pl. negyedrésze hivatalos jellegű tudományos és szaktestületek és intézetek küldötteiből állna; a legtöbb adót fizetők névjegyzékének össze­állításánál állami házadómentesség esetén szá­mításba veendő azon állami adóösszeg is, mely kivettetnék, ha a ház adómentes nem volna; e) a törvényhatósági bizottsági tagok össze­férhetetlensége szigorítandó olykép, hogy ne lehessen bizottsági tag: 1. aki a fővárossal állandó számadási viszonyban áll, 2. a fővárossal állandó szerződési viszonyban álló társaság, vállalat vagy ipartelep igazgatója vagy igazgató- sági, felügyelő-bizottsági, választmányi tagja, 3. tényleges állami vagy városi szolgálatban álló tisztviselő, hivatalnok, tanár, tanitó, orvos stb. 4. aki magyarul nem tud ; a bizottsági tag ne csak oly tanácskozásokban ne vehessen részt, melyekben közvetlenül érde­kelve van, hanem olyanokban sem, melyekben mint megbízott van érdekelve; f) választókerület legyen minden közigazgatási kerület; a póttagokra ne történjék külön szavazás, hanem ezek sorrend szerint azok sorából jelöl­tessenek kt, akik a rendes tagok számának kitelte után a legtöbb szavazatot nyerték; g) az élethosszig való választás kiterjesztendő a törvényhatósági bizottság által betöltendő

Next

/
Oldalképek
Tartalom