Független Budapest, 1917 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1917-08-15 / 33. szám
Tizenkettedik évfolyam. 1917. augusztus 15. 33. szám. Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja. MEGJELENIK minden szerdán, a szükséghez képest többször is. ф Előfizetési ára a „NAGY BUDAPEST“ melléklettel együtt: Egész évre 20 kor. ф Félévre 10 kor. A városok polgárságának hajlandóságáról valóban korai volna még olyan megállapításokat leszögezni, amilyenek manapság dús egymásutánban látnak napvilágot egyes lapok hasábjain. Nem szeretnők, ha félreértenének minket, mert polemizálni nem akarunk ezúttal. De lehetetlennek tartjuk, hogy a mostani kritikus időkben pontosan körül lehessen írni a polgárok kialakulható magatartását. Valószínűtlen ugyan, hogy minden, a háború végkimenetelétől függne, de bizonyos szempontok arra intenek, hogy politikai meggyőződés tekintetében türelemmel várjuk be a háború befejezését. A polgárok hatvan-hetven százaléka a fronton van, ott él és gondolkodik. Senkisem arrogálhat magának akkora jóstehetséget, hogy már most bizonyos lehessen afelől, vájjon ezek a gondolkodó, érző és vérző, egyedek milyen politikai meggyőződéssel térnek majd a háború után vissza. Az az egy bizonyos, hogy a konzervatív irányok túlontúl sok támogatást nem remélhetnek a hazatérő hősöktől. A hosszú szenvedések és a béke után való mérhetetlen vágyódások« a harcosoknak csaknem egész táborát belekény- szeritetfe abba, hogy megundorodjék a kapitalista világrend uralmától, amelynek torzsalkodásai idézték elő az egész véres színjátékot s a szociális igazságok megismerése és gyakorlatiasi- tása alapján helyezkedjen el az új világrendben, aminek az lesz a lényege, hogy végérvényesen össze fog ütközni benne a kapitalista és szociális irányzat. Ezeknek a várható magatartása felől tehát nem is igen kell messzemenő következtetéseket vagy ingadozó megfigyeléseket leszegezni, mert már most, körülbelül percen- tualiter meg lehet állapítani, hogy a hazatérőknek legalább 80—90 százaléka csatlakozni fog a radikális álláspontokhoz. Most már csak az a kérdés, hogy a polgár-. Ságnak itihon maradt, vagyis a front mögött dolgozó elemei milyen magatartást fognak tanu: sitani, ha a háború befejezése után megindul a döntő politikai harc, amelynek az a feladata, hogy uj képet adjon az. államalakulatoknak ? ! Ebben a tekintetben minden megfigyelés egyelőre ingadozó. A polgári társadalomban a hang- adó szerepet ma a kapitalista irány emberei viszik. A dolgozó és szenvedő milliók egyelőre még hallgatnak. Mindenesetre ebben a hallgatásban is rejlik valamilyen megfélemlítés a kon- z ervativ hajlandóságnak számára, de ennek a tendenciája egyelőre kiszámíthatatlan. A polgári rétegek már szívesen hajlanának is talán a radikálizmusra, de egész nevelési rendszerük, exisztenciájuk keretei lekötve tartják őket a konzervatív irányzat karjai között. Lesz e és mekkora csoportoknak lesz-e annyi erejük, hogy Főszerkesztő: DR' SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B.VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-u. 22 TELEFONSZÁM: József 45 — 82. felszabadítsák magukat e béklyók alól, erre nézve csak a jövő deríthet világosságot. Addig minden kombináció csak üres frázis és szalma- csépelés lehet. Az is, amely bizonyos városokat ó és új részekre oszt, az is, amely már a radi- kálizmus számára könyvfeli el a polgári társadalom túlnyomó részét. Várjunk türelemmel. Az idő minden rejtélynek nyitjára vezet. MÉRLEGEN. ж Az ácsorgás megszüntetésének rendszabályai közül még nem láttunk egyetlenegyet sem. holott nemsokára elérkezik az az időszak, amikor ez az állapot az időváltozás miatt is tűrhetetlen lesz. Ha megint beköszönt a tél, mindazok, akik abban reménykedtek, hogy ácsorgás nélkül is hozzájutnak a legszükségesebb élelmiszerekhez, bizonyára fellázadnak a hatósági kényelmeskedés ellen, amellyel ezt a kérdést csak beledobták a közhangulatba, de megoldásához egyetlen lépéssel sem viszik közelebb a fogyasztókat. Még nem akarunk korai jóslásokba bocsátkozni ugyan, de annyi már valószínűnek tetszik, hogy a főkapitány jóakarata és erőforrásai nem elegendők ennek a kérdésnek a megoldásához. Ha a kormány és a Közélelmezési Hivatal nem talál radikális eszközöket : az ácsorgás. mint valami tengeri kígyó fog időtlen-időkig végighúzódni az egész háborús közélelmezésen. Minden bizalmunk és reménységünk még Hadik János grófban van, aki elég erélyes is ahhoz, hogy ennek a kérdésnek végleges rendezésében a főkapitány és a főváros segítségére siessen. • Polónyi, mint hírlik, a közmunkatanács elnöke, lesz. Nem is olyan rossz megoldása annak, hogy a volt »sasvezér« újra jelentős szerephez jusson a főváros körül. Ha a közmunkatanács elnöke olyan ember, aki a legteljesebb megértéssel van Budapest fejlődése és fejlesztésének korszakos problémái iránt, akkor egészen bizonyos, hogy ennek a szervezetnek mai kerékkötő jellege nemcsak megszűnik, de át is változik olyanná, amelyből a fővárosnak csak haszna származhatik. S Polónyi mindenesetre az az ember. aki. ha akar a főváros érdekében valamit csinálni, össze tudja majd forrasztani a közmunkatanács szervezetét az autonómia szerveivel és értékes kapcsolatot tud teremteni a jövő szempontjából a két faktor között. Ez a hivatal ma se nem oszt, se nem szoroz. Lehetséges, hogy Polónyi esze és tudása hatalmas tényezővé fejlesztené ki ezt a halálosan beteg intézményt. ' Ж Miért hallgattak el egyszerre a bérkocsisok? Bizonyára azért, mert belátták, hogy a sztrájkkal való fenyegetőzésüket nem tudták volna beváltani. Mi ebből a tanulság? A hatóságoknak mindenesetre az, hogy minden dolgot ott kell megfogni, ahol lehet, kell, sőt muszáj. A bérkocsisoknak pedig az, hogy a túlhajtott követelések mindig megbosszulják magukat. A főváros közélelmezése. — A Közélelmezési Hivatal feladatai. — A Közélelmezési Hivatal jövőbeli feladatairól olyan szakértő egyéniség, aki a hivatal eddigi tevékenységéről és hátralevő munkájáról vezető pozícióban nyert áttekintést, a következőket mondotta a Független Budapest munkatársának: Az immár három év óta folyó nagy világháború gyakorlati tapasztalatai azt mutatják, hogy három főprobléma van, amelyek a háború sikeres kimenetelével szerves kapcsolatban állnak. Ezek között az első maga a szorosan vett hadviselés, ezt követik a közlekedés és a közélelmezés kérdései — Hála a hadvezetőség bölcsességének, minden viszonyok között fényesen bevált hadseregünk feladatait sikeresen és dicsőséggel oldotta meg és ennek a problémának további sikeres megoldását hadvezetőségünk és csapataink magas kvalitásai továbbra is biztosítják. Hasonlóképen a közlekedés nagyfon- tosságu kérdését is a kormány és a hadvezetőség céltudatos, erős összeműködése oly irányba, terelte, amelyben a legfontosabb katonai és polgári érdekeknek és szükségleteknek ellátása — mindenesetre a forgalmi eszközök számához viszonyított mértékben — a racionális kihasználás elvét szorosan követve, sikeresen megoldottnak tekinthető. — A közélelmezés kérdései a háború folyamán lassankint és fokozatosan vetődtek fel aszerint, amint az egyes cikkek nagyobb- mértékű felhasználása és az irántuk való kereslet, a megnövekedett — különösen katonai — fogyasztás és a megcsökkent behozatal következtében előállott. — A háború kezdetén az élelmezési feladatok intézésére egy külön szaktudással biró és begyakorlott szervezet nem állott rendelkezésre. Az élelmezési kérdések jóformán csak a hadsereg ellátására szükséges élelmicikkek bevásárlásával és a nagyobb népességű centrumok ellátásához szükséges cikkek oda- szállitásával állottak kapcsolatban és csak hónapok múltán, 1915. év elején vetődött fel a gabona- és a lisztkérdés, amely azután teljes mértékben és minden irányban kibontakozva, a zsirellátási és a külföldi importkérdések mellett az élelmezés ügyét központilag intéző belügyi, földmivelésügyi és kereskedelemügyi minisztériumoknak mindvégig legfontosabb feladata maradt. — A közellátás egész komplexumát felölelő tevékenységet csak az egységes központi szervezet megalakítása óta látunk, amelynek első "pillanattól fogva a megoldásra érett kérdések egész tömegével kellett foglalkozni és amely még a szervezés nehézségeivel küzködve markolt bele számos oly probléma megoldásába, amelyeknek helyes irányba való terelését a nagy közvélemény tőle nemcsak hogy remélte és óhajtotta, hanem egyenesen megkövetelte. — Az Országos Közélelmezési Hivatal legelső intézkedései is a gabona- és a lisztkérdésre vonatkoztak, amelynek tartós alapokra fektetése és teljes, minden irányban való kifejlesztése elsőrangú fontosságú volt. — Amidőn a gabonarekvirálás országos szervezése az e téren felmerülhető vitás kér-
