Független Budapest, 1917 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1917-07-18 / 29. szám
Független Budapest MERLEGEN. * A tarifarevizió megbukott, egyszerűen azért, mert a közgyűlés nem szívelheti Sándor Pált. Ez a lényege a dolognak, mert hiszen kevesen vannak a bizottsági tagok között, akik ne lennének lelkűk mélyéig meggyőződve arról, hogy a tarifarevizió kevésbé antiszociális, mint a két filléres általános megadóztatás. De ebben az esetben ez a szempont volt a döntő, a közgyűlés arra az álláspontra helyezkedett, hogy Sándor Pálnak semmit és leszavazta — a lényeget. Feleslegesnek tartanók kiemelni, hogy ennek a személyes gyűlölködésnek nem vagyunk barátai, mert az elvi állásfoglalásnak ethi- kája ilyet nem ismer. Csak természetes, hogy Sándor Pál azon a helyen, ahol munkáját megf zetik, olyan politikát űz, amely minél több hasznot akar hajtani a részvényeseknek, akik őt bizalmukkal megajándékozták. Ebben nem látunk semmi kivetnivalót, legfeljebb abban, hogy mért nem kapcsolták ki a tarifarevizió- ból — a közútinak és városinak kontemplált haszonrészesedést ? Az a megoldás, amire a közgyűlés helyezkedett, ezúttal tényleg úgy fest, mint annak a megcsalt férjnek az eljárása, aki felháborodásban kidobta — a kerevetet. . . * 7 ársz áma dúst tárgyalván, ez az utolsó közgyűlés, amely a nyári szünetet megelőzi, illő és időszerű, hogy néhány ecset- vonással megrajzoltassék az a tevékenysége amelyet a tanács az egész esztendő során űzött. Kiderült, hogy a deficit már nem is olyan szédítő, mint az esztendő elején jílentkezett, mert hiszen, ha takarékoskodni muszáj, akkor a tanács sem jó ötletért, sem energiáért nem megy a szomszédba. Valóban a legnagyobb elismerés hangján lehet szólani a főváros főtisztviselőinek munkásságáról, amely az adminisztráció holt gépezetébe az eleven élet biztos lüktetését viszi bele. Boldog és büszke lehet az a polgárság, amelynek bizalma ilyen tisztikarban összpontosulhat és a végsőkig megelégedett lehet az a polgármester, akinek sikerült nehéz felelősségéhez ilyen munkatársakat kiválasztania A kofákat végre megrendszabályozta az uj főkapitány, elrendelvén, hogy a polgárság asszonyai önérzetének védelme minden másnál fontosabb szempont legyen a piacok rendőri kirendeltségei előtt. Valóban helyénvaló, sőt a tizenkettedik órában érkező rendelkezés ez. mert már nemcsak tűrhetetlen volt a piaci kofák modora és minden uriasszonynak arcába kergette a vért, de a legtisztább gyúanyaga volt az általános elégedetlenség kitörésének. A forrongások leggyakrabban ilyen természetű sérelmekből táplálkoznak. És .Sándor László abban a tekintetben, hogy a polgárság érdekeinek védőjévé is rendeltetett, igen biztató perspektívát nyitott nekünk ezzel az energikus és gyors intézkedéssel. V •** mi**' ^ i ' A klikkek szerepe az adókivető-bizottságokban. Kik legyenek a jövedelmi-adófelszólamlási bizottság tagjai ? Szóvátettük a minap a III-ik osztályú kereseti adót kivető bizottság tagjainak összeállítását s panaszunk, amelyet ebben az irányban leszögeztünk, főképen abban merült ki, hogy ezekben a bizottságokban az új, demokratikus kormányzás égisze alatt is megtartották a kerületi klikkek vezérembereF azt a káros szerepüket, hogy a III-ik osztályú kereseti adó megállapításával jutalmazhatják, vagy büntethetik a szavazó polgárokat aszerint, hogy táborukba tartoznak-e, avagy független meggyőződésüknek bátor szószólói-e. Csodálatos, hogy Vázsonyi Vilmos igazságügyminiszternek, amikor a kormány kebelén belül irányitó szerepét átvette, erre a körülményre nem terjedt ki a figyelme s nem igyekezett még egyszerűen nullifikálni a volt pénzügyminiszternek közvetlenül bukása előtt történt ama rendelkezését, amellyel a III-ik osztályú kereseti adót kivető bizottságok tagjait kinevezte. De ha már ezen a téren az uj kormány puri- flkáló szerepe kútba esett, kettős kötelezettség háramlik Gratz Gusztáv pénzügyminiszterre a jövedelmi adófelszólamlási bizottság tagjainak megválasztásánál, amely most van alakulóban. A kormánynak saját érdekében nem szabad hozzájárulnia ahhoz, hogy a régi rendszernek legexponáltabb hívei üljenek bele abba a hatalmi pozícióba is, amely büntetésre vagy jutalmazásra épp olyan tág teret nyújt a klikkek embereinek, mint az előbbi. Ha ez a megállapítás nem elegendő, eklatáns példával is szolgálhatunk. Az egyik Vll-ik kerületi adókivető bizottság előtt szerepelt a múltban egy önálló iparos, négy gyermek apja, aki segéd nélkül űzte az iparát. A pénzügyi hatóság képviselője ennek az iparosnak egyenes állami adóját 32 koronában kívánta megállapittatni. A bizottság egyik tagja ez ellen felszólalt, méltánytalanságnak bélyegezvén a szegény, tengődő iparos ilyen súlyos megadóztatását és azt javasolta, hogy csupán fejadót vessenek ki reá. A bizottság igy is határozott s mikor az iparossal, aki az ügy elintézése alatt az előszobában tartózkodott, közölték ezt a határozatot, az megköszönte az igazságosztást s ezzel a kérdéssel fordult a bizottság tagjaihoz: — Meg kell ezt köszönnöm most Ehrlich urnák is? Ebből az egyszerű, de annál ékesebben beszélő példából is nyilvánvaló, hogy mennyire megfertőzte a köztudatot az a hit, hogy a klikkeknek az adókivető bizottságokban ülő tagjai azt csinálhatják az adófizető polgárok politikai meggyőződésével, ami érdekeiknek a legmegfelelőbb. Kötelessége tehát a kormánynak, hogy ezt a hitet kiverje a köztudatból s az adókivetés munkáját nem klikkvezérekre, a régi korrupciós rendszer tipikus képviselőire, hanem olyan közéleti emberekre bízza, akik ezen a téren nem szavazatokat akarnak toborozni, hanem a közérdeket, az igazságosságot és méltányosságot kívánják szolgálni. Az 1916. évi zárószámadások. Miért késik az üzemi központ ? — A szerdai közgyűlésen kerül tárgyalásra a főváros legutolsó zárószámadása, amely az 1916. évre vonatkozik. Az előző helyzettel szemben lényeges változást nem idézett, nem is idézhetett elő. A háború nem alkalmas a pénzügyi reformok megvalósítására, már pedig a mérleg lényeges javulása nem érhető el, csak úgy, ha a főváros háztartását egészen más alapokra fekteiik. Az 1916. évre vonatkozó mérleg természetesen még a régi alapon készült s abban a 19,503.017 К kezelési hiánynyal megállapított költségvetéssel szemben a kezelésnél mutatkozott hiány csak 12.625,2 1 К volt, vagyis a valóságos deficit az előirányzott deficitnél 6,887.806 K-val kisebb. Lényeges többletkiadás állapítja meg a főszámvevő zárójelentése — megfelelő bevételszaporodás nélkül nem merült föl; a 6,369.150 К többletKiadásnak, amely főképen a műszerüzemre, a hadikórházakra, meg a különböző jótékony akciókra kellett, a 10,417.557 К bevétel-szaporodásban megfelelő ellenértéké van. A háztartás hiánya 23,735.499 K, de ennek megállapításánál tekintettel kellett lenni azokra a tartozásokra és köve elésekre, amelyek az előző esztendőkből származtak, figyelemmel kellett lenni különösen egyes követelések kétes voltára, nemkülönban a pénzhiányra. A vagyonmérleg egyébként a községi alap aktiv vagyonát 795,487.000 K-ra, passzív vagyonát 537.831.000 K-ra, a főváros tiszta vagyonát tehát 257.656.000 K-ra taksálja. Az aktiv vagyonban az ing dián 503,353.000 K-val, a kölcsönpénz 16,930.000 K-val, a gázművek beruházó tőketartozása 66,652.000 K-val, az elektromos művek beruházó tőketartozása 33.126.000 K-val, az egyéb üzemek tőketartozása 14.405.000 K-val, a záloglevél, részvény és kötvény 20.802.000 K-val, a bútor és fölszerelés 19,108.000 K-val, a passzív vagyonban a törlesztéses kölcsön 502,970.000 K-val, a függő kölcsön 18,655.000 K-val szerepel Ä főváros üzemei majdnem mind nyereséggel dolgoztak ; a fuvartelep az elmúlt üzletévben, amely a vállalatnak tizedi < esztendeje volt, 104.209 К tiszta -nyereséget ért el, a lóhusüzem utolsó üzletéve 8.256 K, a kenyérgyáré 13.774, a Tattersallé és lóvásártelepé 11.017 К fölösleggel záródott, amigaz elektromos művek harmadik üzletéve 1,150.000 K, a hirdetővállalat hatodik üzletéve 154.127 K, a községi élelmiszerár űsitó üzem negyedik üzleléve 47.301 К, a községi konyhakerti gazdaság negyedik üzletéve 4.809 К nyereséggel gyarapította a főváros háztartását. A Széchenyi-fürdő negyedik üzletévében nemcsak az előző két esztendőről áthozott 139.512 К veszteségét törleszthette, de még 4.809 К tiszta nyereségre is tett szert. De meg a Népopera, 45.802 К fölösleget eredményezett, csak az állat- és növénykert szaporította az elmúlt esztendőben is veszteségét és pedig 89,394 K-val 248.796 K-ra. A főváros üzemeinek legtöbbje tehát nyereséggel zárta üzletévét. Meg kell azonban állapítani, hogy ez a nyereség épen nem felel meg a várakozásoknak, aminthogy a főváros bizottságaiban ismételten kifejezést adtak annak a véleménynek, hogy az üzemek meglepően keveset jövedelmeznek s a bevételek fokozásáról gondoskodni kell. Az e célra teivezctt üzemi bizottság megvalósítását még Vázsonyi Vilmos sürgette meg igen erélyesen, de azóta sem került közgyűlés elé a terv. Most pedig a zárószámadások kapcsán lett volna időszerű a javaslat beterjesztése, azonban a fővárosnak a nyári szünet előtti utolsó közgyűlése is enélkül múlik el. A javaslat beterjesztését most is elmulasztottak s ennek nem lehet mentsége, hogy a kéfiéle — Márkus és Marher-féle — javaslatok között rré' nem dön öttek. A fontos az lett vo'm, hogy a terv a közgyü és ele kerüljön, s annak döntése után, megvalósuljon, bizonyságául anna-', hogy a főváros nemcsak a polgárság >t terhelő új adókkal, hanem a gazdaságosabb belső vezetéssel is törekszik fedezetet találni a deficitre. A főváros közélelmezése és a vasúti szállitás. A főváros közélelmezési mizériáinak egyik kevésbé szellőztetett oka vasúti szállítási politikánk teljes rendezetlensége. Alkalmunk volt beszélgetést folytatni olyan személyiséggel, aki a kérdést e szempontból kiválóan ismerve, véleményét a következőképen foglalta össze munkatársunk előtt: — Nagy városok lakosságának célszerű élelmezése csakis úgy lehetséges, ha az nagyobb távolsági körzetből történik, s minél nagyobb terület termékei állanak rendelkezésre. A dúsan termő vidékek terményei a nagyváros élelmezésére azonban gazdaságosan akkor használhatók fel, ha gyors szállítási eszközök vannak, vagy pedig a vasút szállításával és mérsékelt tarifapolitikájával azt elősegíti. — A vasúttól igen sok függ. A vasúti politika egy millió lakosságú város közélelmezésében fontos szerepet játszik. A külföldön ennek helyességét már rég felismerték és a vasúti igazgatóságok mindenütt arra törekedtek, hogy a nagyvárosok élelmezési szükségleteit mentői nagyobb távolságról, gyors továbbítással és mérsékelt fuvardijak mellett szállítsák. így például megemlítjük, hogy a német vasúttársaság lehetővé tették külön élelmiszervaggonok forgalomba hozásával, hogy a hús 700 — 800 kilométerről és a tej £00 kilométerről is friss állapotban nyáron is szállítható lehessen. Az osztrák államvasutak friss hús szállítására szintén hütő- vaggonokat bocsátottak a bécsi husiparosok rendelkezésére. A franc a Páris Lyon Mediterane vasúttársaság szállítási politikájáról, mellyel a francia délvidéken a virágtermesztést meghonosította, s lehetővé tette, hogy Nizzából Londonba 36 óra alatt érkezzék meg a virágvonat, még a háború alatt is — ezt bővebben nem fejtegetjük, mert ez alkalommal cikkünkben speciálisanna a magyar szállítási viszonyokkal óhajtunk foglalkozni. — Magyar élelmiszerszállítási politika jóformán nem létezik, a kivételes díjszabások nem elég mérsékeltek, s igen sokszor a kedvezmény annyi, _ hogy gyorsáru-teherárudijszabás szerint szállittatik. Élelmiszer vasúti kocsik, hütővaggonok nagyobb számban nincsenek forgalomba a magyar vasutakon. A városok élelmezése ennek folytán nehézkes, és megKOVÁI 0 FEST, TISZTIT! Budapest, VII., Szövetség-utca 35—37. ■ ■ IHKhU Gyüjtőtelepek a székesfőváros minden részében. — Képviseletek a vidék legtöbb városában. Telefon 58—45, 128—13.
