Független Budapest, 1917 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1917-05-16 / 20. szám
4 Független Budapest kereskedelmi és ipari alakulatok (kartellek, trösztök stb.) helyzete nágyon meg fog nehezedni és súlyos támadások érik őket. Ki mellé fog csatlakozni Bárczynak vegyes gazdasági érdekeltségű szervezete? És mi lesz, amikor radikális kérdések megoldása elkerülhetetlenül fogja követelni az állásfoglalást? Ezt az aggályos kérdést sem Bárczy, sem a többi szónokok nem tudták kielégítő válasszal áthidalni. En azt hiszem, akkor — tehát igen hamar — be fog következni a tiszta demokratikus elemek szecessziója, a politikai pártalakulás. Az idők különös fordulásának kényszerűsége fogja magával hozni, hogy előbb-utóbb tabula rasa-t kell csinálni. Akik hazajönnek, nem fogják komolyan venni, hogy radikális demokrata program- mot munkapárti klikkekkel meg lehet valósítani s úgy látják májd, hogy a klikkek konzerválása a cél, a demokrata pro gramm hangoztatása pedig csak ravasz taktika a feltörekvő új polgciri és munkáselem ellen. Nem kívánom Bárczynak azt a csalódást, amely ekkor érni fogja s ezért ajánlanám, vegye fontolóra, hogy kiket tekint a demokrácia barátainak, — mert az új tömegek el fognak bánni a demokrácia ellenségeivel, de álbarátaival is ... A pólgárosztály olyan képviselőit, mint a Sasok, bizonyos hazárd játékba csábítja Bárczy radikális programmja. Ki tudja, hogy sül el ez a ..játék ? A Sas-köri tósztok kissé komor hangján már ott borongott a jövőnek ez az előrevetett árnyéka, egyelőre azonban örülni igyekeztek annak a reménységnek, hogy újra befolyáshoz jutnak a városházán s csatlakozhatnak a klikkekhez. Bárczy jóvoltából a polgári öntudat hajnalhasadásakor — a Sasok feltámadásuk hitét ünnepelték. Ki haragudhatnék ránk, amikor ezek után némi agodalmaink vannak az iránt, vájjon Bárczy akciója az az igazi demokrata polgári megmozdulás-e, amely ezekben az időkben történelmi szükségesség ?! Öreg demokrata. A fővárosi alkalmazottak exisztenciája. (A segélyek kiutalása. — Akciót indítanak szövetkezeti házak építésére. — A lakáskérdés és a közlekedési adó.) A budapesti tanitószemélyzet pénteken este értekezletet tartott Gergely István elnöklete alatt. Napirenden volt az alkalmazottak anyagi helyzetének kérdése és a lakáskérdés megoldása. A fizetésügyekről Lengyel Gyula felszólalásában kimutatta, hogy a háború alatt a tanitószemélyzet alig 15°jo-os háborús pótlékot kapott, holott a háború előtt ennél nagyobb fizetésjavitást helyeztek részére kilátásba 1914. év végére. Ajánlatára határozati javaslatot fogadtak el, amelyben csatlakoztak az Állami Tisztviselők Országos Egyesületének húsvéti határozataihoz. A tanácstól sürgős beadványban kérik, hogy a fővárosi alkalmazottaknak az állami alkalmazottakkal egyidejűleg utalják ki a segélyeket, hogy a főváros üzemeiben előállított szükségleti cikkeket előállítási árban bocsássák az alkalmazottak rendelkezésére, végül, hogy a fizetési előleget, amelynek kiutalásáért köszönetét mondanak Bárczy István polgármesternek, okvetlen még májusban fizessék ki és ez legalább o5°/o legyen. A fővárosi tisztviselőknek és alkalmazottaknak fizetési ügye tudvalevőén szóba kerül s szerdai közgyűlésen, amikor Perczel Béla bizottsági tag fog e tárgyban felszólalni, Ripka Ferenc dr. gázgyári vezérigazgató pedig a kedvezéseknek az üzemi tisztviselőkre való kiterjesztése érdekében fog szót emelni. Az értekezleten Somogyi Béla ismertette az egyre tűrhetetlenebbé váló lakásviszonyokat. A baj olyan természetű — nézete szerint — hogy annak számottevő orvoslása a magánépitkezésiől vem remélhető. Az alkalmazottaknak tehát maguknak kelt kezükbe vénülök a lakásépítés ügyét: építsenek szövetkezeti házakat részint öröklulajdon formájában, részint ha erre a fővárostól támogatást kapnak örökbérletképpen, oly módon, hogy a szövetkezeti házak a főváros tulajdonában levő telkekre épillessenek és azután bizonyos idő múltán 40—50 év múlva a főváros tulajdonába menjenek ál; de lehetővé kell tenni családi házak, kertvárosok építését is. Jelenti, hogy tudomása szerint, dr. Bárczy István polgármester és dr. Déry Ferenc alpolgármester rokonszenveznek ezzel a törekvéssel és készek azt támogatni. Az értekezlet ezt a bejelentést nagy helyesléssel vette tudomásul, azután egyhangúlag elfogadta az előadó által beterjesztett következő határozati javaslatot: 1. Az értekezlet kimondja, hogy a székesfővárosi alkalmazottak lakáskér désenek megoldását legsürgősebb és legfontosab föladatnak tartja és a megoldást az alkalmazottak külön e célra létesített szervezetével akarja keresztülvinni. 2. Az előbbi pontban említett szervezet legmegfelelőbb formájának a teljesen altruista alapon minden személyi, anyagi érdek kizárásával a részvény- társasági formát tartja és hattagú bizottságot küld ki e szervezet megalapítására, fölhatalmazva e bizottságot? hogy magát uj tagokkal kibővitse. 3. Utasítja az értekezlet a végrehajtó bizottságot, hogy a) sürgesse a fővárosi építési szabályzat olyan megváltoztatását, amely lehetővé teszi a külső területeken apró (már 80 ncgyzetölnél kezdődő) parcellák létesítését olcsó családi házak építése céljára; b) illetékes helyen emeljQvéfvást a közúti közlekedésnek mindennemű megdrágítása ellen, akár adó címén, akár más címen tervezzék azt; egyúttal iparkodjék kieszközölni, hogy a közlekedési vállalatok a székes- főváros alkalmazottainak olcsó bérletjegyeket adjanak, hogy igy ezek számára lehetővé váljék az egészségesebb és olcsóbb külső területeken való lakás. A tanitószemélyzet a főváros többi tisztviselőit és alkalmazottait is be akarja vonni ebbe a lakásügyi akcióba, amelynek különös nevezetességet ad, hogy az első kísérlet a Németországban annyira bevált altruista lakásépítő-szövetkezetek megvalósítására. Stájgerolni akarnak a háztulajdonosok. (Sürgős inditvány a szerdai közgyűlésen. — 12 -15°/o emelést kérnek.) A főváros szerdai közgyűlése nagy csalódást készít elő azok számára, akik azt hitték, hogy a háztulajdonosok az ismételt kudarcok után végleg beletörődtek a lakbérrendelet tilalmi intézkedéseibe. A hosszú világháború egyre súlyosbodó terhei idején a szegényebb néposztályok erejük legnagyobb megfeszítésével küzdenek a felszínen maradásért. Egyedül a háztulajdonosok nem tudnak belenyugodni helyzetükbe, mely pedig épen nem tartozik a legsanyarúbb embersorsok közé még a mostani időkben sem. A közérdek javáért mellőzött érdekeik hangja minduntalan kitör és eget kér. A háztulajdonosok a vizdijemelést és a telekértékadót — amelyek életbeléptetéséről kifejezetten csak a háború után lehet szó — szintén alkalomnak minősitik arra, hogy újabb kísérletet tegyenek a lakbéremelés annyira óhajtott szabadságának elérésére és igy a szerdai közgyűlés sem fog elmúlni anélkül, hogy legalább sürgős indítvány formájában irt ne keressenek vérző háborús sebeikre. Ezt a sürgős indítványt erényi Ullmann Gyula bizottsági tag és társai aláírással hétfőn délelőtt küldöttségben nyújtották át Bárczy István polgármesternek, kérve, hogy azt a szerdai közgyűlés napirendjére tűzze ki. Az indítván}' célja az, hogy a főváros intézzen feliratot a kormányhoz az iránt, hogy a lakbéremelési tilalmai szüntesse meg és ehelyett 1.000 korona lakbérig 12 százalék, 1.000—3.000 koronáig 15 százalék lakbéremelést engedélyezzen, 3.000 kői ona lakbéren felül pedig tegye korlátlanná a lakbér- emelés jogát. Az inditvány indokolása utal arra, hogy a háztulajdonosoknak több mint 30 millió összegű lakbérkövetelése vált kétessé, illetve ment veszendőbe a hadbavonultak lakbértartozásai folytán. Azután hivatkozás történik az egyre növekedő terhekre, amelyekhez legújabban a vizáij- cmelés csatlakozik, a telekértékadó behozatala pedig szintén egyre komolyabb formában fenyegeti a háztulajdonosokat. A »Független Budapest« a lakbérrendeletről írott cikkeiben a háborúban mindenekfölött méltánylást érdemlő szociális szempontok alapján konstruálta meg véleményét s amennyiben a háztulajdonosok valamely követelése ezzel nem állana ellentétben, ma sem emel kifogást annak teljesítése ellen. Mindig ebből a látószögből bíráltuk el a háztulajdonosok érveit és követeléseit és sohasem vezetett bennünket elfogult tendencia a háztulajdonosokkal szemben. Felfogásuknak az audiatur et altera pars elvénél fogva lapunkban is többször adtunk helyet és ahhoz kizárólag a háborús szociális érdek szem előtt tartásával fűztünk kommentárokat; most sem zárkózunk el az elől, hogy érveikkel és követeléseikkel érdemük szerint foglalkozzunk. Nem mi tehetünk róla, ha a mostani sürgős inditvány érveivel kategorikus rövidséggel kell végeznünk. A hádbaívonultak házbértartozásaiért a kormánynak kárpótolnia kell a háztulajdonosokat. Ezt mi eddig is helyesnek ismertük el, ennek meg kell történnie s akkor a háztulajdonosok e részben kártalanítva lesznek. Ezt tehát semmikép nem lehet összefüggésbe hozni a lakbértilalom megszüntetésével. A vizdíjemelés és telekértékadó felemlítése felületességre számitó rabulisztikánál nem egyéb. A huszas bizottság, amely nem fukarkodik a szegényebb lakosságot terhelő, antiszociális fogyasztási adótervek elfogadásával, a vizdíjeme- léshez azzal a feltétellel járult hozzá, hogy annak megvalósítása csak a lakbértilalom megszűnésével történhetik meg s ehhez a pénzügyi bizottság is hozzájárult. Mint lapunk más helyén kimerítően megírjuk, a telekértékadó ügyét is olyan irányba terelték, amely biztosítja, hogy az a háború alatt nem fog megvalósulni. Mit akarnak még a háztulajdonosok ?! A háztulajdon terhei egyébként sem emelkedtek a háború alatt. Javításra, tatarozásra a legritkább esetben szánták el magukat, sőt ezek szükségét nem egyszer alkalmas eszköznek találták arra, hogy annak megtagadásával felmondásra vagy pedig arra bírják a lakót, hogy a javítást saját költségén hajtassa végre. Számba- jövő új teherként egyedül a villany- és gázadó jelentkezik. Egyébként, mint annak idején megírtuk, felmerült az az eszme, hogy a ténylegesen emelkedett költségek számszerű összegét házról-házra járva állapítsák meg a kerületi adószámviteli hivatalok és e numerális összeg- mérvéig engedélyezzék a lakásdrágitást. A ház- tulajdonosok azonban nem elégedtek volna meg a főváros ily értelmű felterjesztésével, jeléül annak, hogy mindenáron béremelésre törekednek. Szemügyre véve most már a háztulajdonosok követeléseit, a legerősebb megütközéssel látjuk, hogy az 1.000 koronás lakásokra 10, ezen az összegen felül pedig 15 százalékos emelést követelnek. Meggondolták a háztulajdonosok, hogy mit fizet ma Budapesten egy munkás egy szobakonyháért? Megmondjuk: hetenként húsz koronát. Ez ezernegyven korona évenként. Es kik lakják ma az 1.000—3.000 koronás lakásokat? A háború igazi gazdasági áldozatai, a munkásoknál is szegényebb középosztály, a fix fizetésű tisztviselők, alkalmazottak, lateinerek. Az egyedül tárgyalható követelés az volna, hogy a nem emelhető bérek maximumát szállítsák le a mai 5.000 koronáról 3.500—4.000 koronára. A »Független Budapest« előző cikkeiben már hangoztatta, hogy ezt a szociális érdek sérelme nélkül fontolóra lehetne venni. Akceptáltuk azt áz álláspontot, hogy a 3.500— 4.000 koronás lakás tulajdonosa már nem szorul abszolút szigorú szociális védelemre s ezért 3.500—5.000 koronáig mintegy 10 százalékos lakbéremelést tartottunk megengedhetőnek. Ma is osztjuk ezt az álláspontot, bár a lakbértilalmi rendeletnek, a kormány ez egyetlen sikerült intézkedésének megbolygatását nem a legnagyobb örömmel vesszük. A szerdai közgyűlésen egyedül e részben történhetik koncesszió a háztulajdonosok javára. Az 1000—3000 К-ás lakások béremeléséhez azonban nem járulhat hozzá a közgyűlés, amely ugyanaznap délután kimondja a csatlakozást ahhoz az uj polgári alakuláshoz, amely a közgyűlés elnökének vezetése alatt a polgári érdekekért akar küzdeni- az antidemokratikus és antiszociális érdektörekvések ellen. Bárczy polgármester a közgyűlés mai elemeiből akarja megszervezni a becsületes polgári alakulatot s úgy határozzon a közgyűlés, hogy ne a kormánytól kelljen remélnünk, hogy a fővárossal szemben dokumentálja az igazi polgári szolidaritás és szociális érzület szellemét, mert akkor 1917. május 19-ike már elbukik május 16-ikán.
