Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1916-05-03 / 18. szám

Tizenegyedik évfolyam. 1916. május 3. 18. szám. Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja Megjelenik minden szerdán, a szükséghez képest többször is. О Előfizetési ára a „NAGY BUDAPEST“ melléklettel együtt: Egész évre 16 kor. ф Félévre 8 korona. Főszerkesztő: D"- SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VBRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal; Budapest VII. Szövetség-u. 22. TELEFONSZÄM József 45—82. Uj adók. Amióta Becs város tanácsa előrukkolt a maga adójavaslataival, nálunk sincsen aktuáli­sabb téma az uj adóknál. Az adókigondolók valóban jobb ügyhöz méltó buzgalommal mű­ködnek s még azt sem gondolják meg, hogy a legjobb ötlet, a legnagyszerűbb gondolat is rossz, ha nem a maga idejében jön. Mert hiszen kigondolhatnak a városháza bölcsei akár­mit, uj adóforrást teremthetnek elő a levegő­iből vagy a Duna vizéből: a pénzügyminiszter bizonyára hálás szívvel fogadja ezeket a korán jövő ötleteket s készséges örömmel lefoglalja a ja­vát az állam számára. Ha visszatekintünk a múltba, azt látjuk, hogy a főváros legjobb, legjövedelmezőbb adóötleteit az állam valósí­totta meg a maga javára, a fővárosnak pedig azt hagyta, ami nem hoz semmit, de annál inkább boszantja és ingerli a közönséget. Ne hagyjük, hogy a helyzet ma meg­változott. Ne hagyjük, hogy a főváros pri­vilégiuma megadóztatni a vizet, az elektro­mos áramot, a gázt, csupán csak azért, mert az üzemek városi kezelésben vannak. Az ál­lam nagyon fog örülni annak, hogy a főváros adókigondolói megbarátkoztatják a közönséget az uj adók gondolatával, hogy az egész ügy ódiuma a fővárosra szakad, ellenben majd a jövedelmet az állam szedi be a maga számára. Egy csöppet sem fogunk csudái kozni azon, ha így lesz: ezt tulajdonítsuk részben annak, hogy nem jó — nagyon előre gon­dolkozni. Amikor a költségvetést tárgyalták a pénz­ügyi bizottságban, Feleki Béla igen figye­lemre méltó beszédet mondott s most, hogy unosuntalan uj adók ötletéről hallunk, ezt a beszédet ajánljuk az adókigondolók figyel­mébe. A háború után —- mondotta Feleki — az állam kénytelen lesz reform alá venni a mai adórendszert. Kétségtelen, bogy uj állami adórendszer előtt állunk, a fővárosnak tehát arra kell törekednie, hogy beilleszked­jék ebbe az uj rendszerbe. A fővárosnak meg kell találnia a módot arra, hogy ezzel az uj adórendszerrel összeegyeztesse a maga érdekeit, akár pótadó formájában, de legigazságosabb és legmegfelelőbb lenne az önálló városi adó behozatala, létminimummal és progresszivi­tással. Ami ebből a beszédből elsősorban figye­lemreméltó, az, hogy az állam kénytelen lesz uj adórendszerre térni át. Azt, hogy milyen lesz ez az uj rendszer, senki sem tudhatja, tehát azt sem sejthetjük, hogy előnyös lesz e a fővárosra, vagy sem. Annyi mindenesetre bizonyos: nem szabad elébevágriunk ennek s nem szabad addig uj városi terheket rónunk a polgárságra, mig nem tudjuk, milyen, il­letve mekkora lesz az állami teher. Éppen ezért azt ajánljuk a városi adó- kigondolóknak: legyenek egy kissé türelmeseb­bek és főleg, legyenek egy kissé óvatosabbak. Ne szolgáltassák ki minden ötletüket, minden gondolatukat, hiszen igazán ráérünk még arra, hogy ezeket a fontos kérdéseket alaposan és szigorú gondossággal megvitassuk. Es — a helyzet tökéletes ismeretével. MÉRLEGEN. * * A fellobogózott város azon a két napon, amíg a bolgár kép­viselőház tagjai vendégeink voltak, nemcsak a magyar-bolgár testvériség okos igéjét hirdette, hanem egyúttal azt a jelentőséget is, amit Budapestnek, mint világvárosnak a Kelet ka pújában el kell foglalnia. A szó bran je-tagok elképzelhetetlen elragadtatással nyilatkozták a főváros szépségeiről, vagyis önként akceptál­ták azt a tényt, hogy a Kelet legnagyobb met­ropolisa, Nyugat felől éppen, sőt kizárólag a magyar főváros legyen. Jó lenne, ha ebből az elragadtatásból táplálkoznék egy kicsit a magyar kormány is, amely most tudatára éb­redhet annak, hogy miket mulasztott el ed­dig azon a téren, amely a főváros naggy át éte­lének teendőit szabja meg. ❖ * * Újabb áremelés. a lóhus terén, bizonyosan nem rokonszenves tünete annak az élelmiszerdrágaságnak, amely a maximális áraknak, mint fikcióknak bukási fénykorában sújt le a szegényebb néposztá­lyokra. Ki eszik Budapesten lohnst} A mil­liomos sohasem, a gazdagók és tehetősek sem­miesetre sem. Az áremelés tehát a legalacso­nyabb néposztály okai és a középosztálynak egy-egy megalkuvóbb rétegét éri, természetesen sokkal súlyosabban, sót tragikusabbau, mint ahogy hatósági eszközökkel szabadna kockára tenni a nyugalmukat. A közélelmezési ügyosz­tály ?iak inkább más élelmiszereken, amik ta­lán luxus-igényeket elégítenek ki, kellene kár­pótolnia magát, de a hatósági lóhu süzeni árait nem szabadna még indokoltan sem emelnie. * * * A himlő megint terjed a fővárosban, aminek ezúttal tényleg nem a tiszti főorvosi hivatal az oka, hanem a publikum maga, amely nem akarja megtanulni az önfegyelmezést s inkább kiteszi magát a legnagyobb veszedelmeknek, semhogy a hatósági orvosok utásitásait rigorózusan be­tartaná. Erről persze a hatóság nem tehet, mert nagykorúakat annyira, megrendszabályozó intézménnyé mégsem alakulhat át, amennyi szükséges volna ahoz, hogy a polgárság a gyám­kodása alatt különféle járványos betegségek csapásainak ne-legyen kitéve. Mi tisztán lát­juk, hogy hol itt a bibi, ami a hatóság széles­körű munkájának útjába vág: a háború elfá- ísulttá tette az embereket s a járványoktól való hatósági védekezésnek nincs meg az a morális, megfélemlítő ereje, mint anhakelőtte. Ez szomorú lélektani tünet, de egyelőre igazán senkit sem lehet felelősségre vonni miatta. A Harrer-féle javaslat. A közgazdasági bizottság, illetve a jogügyi bizottság mellette. Tudvalévő, hogy a közgazdasági bizottság, amelyben több gyáros is foglal helyet, a város- építési ügyosztálynak a gyári célokra átenge­dendő telkek eladási feltételeinek a megállapí­tására vonatkozó előterjesztését nem fogadta el, hanem azt javasolta, hogy újabb átdolgo­zás végett adják vissza az ügyosztálynak. A bizottságban Harrer tanácsnok kifejtette, hogy ez a javaslat a gyárkérdésnek csak átmeneti megoldása, amellyel lehetővé kívánják tenni, hogy a főváros telkeit gyári célokra addig is felhasználhassák, amíg a gyárkérdés végleges megoldást nyer. A bizottságnak csaknem va­lamennyi tagja szükségesnek tartotta a kérdés­nek átmeneti, ideiglenes rendezését is, sőt magát az előterjesztést mindannyian kiváló munkának ismerték el, de az abban foglalt feltételeket tulszigofuaknak tartották és az ipar- fejlesztés érdekében az eladási feltételek meg- kö nny dósét kivánták. Ezzel szemben a jogügyi bizottság —- ahol különösen dr. Gaár Vilmos, ez a kitűnő jogászunk szakszerűen és kiváló jogi érzékkel szólt hozzá a javaslat minden egyes pontjá­hoz, — a közgazdasági bizottsággal szemben a kisajátító és a pénzügyi bizottság állás­pontjára helyezkedett és az előterjesztést több, jogászi szempontból kívánatos módosítással egy­hangúlag elfogadta. így kerül ez az ügy most már a legközelebbi közgyűlés napirendjére. Az előterjesztést a közgyűlés előreláthatólag el is fogja fogadni, akkor azután sorra kerülhet több fővárosi teleknek gyári célokra való át­engedése is. Tudvalevőleg a városépítési ügy­osztályban több ily irányú kérelem várja az elintézését és érdekes, hogy a telket kérők az ügyosztály előterjesztésében körvonalozott fel­tételeket mind hajlandók elfogadni. Ebből is látható, hogy az eladás feltételeit másképen fogják föl azok a gyárosok, akiknek szüksé­gük van telekre, mint azok, akiknek nincs szükségük telekre. Mi lesz az uj tisztviselői állásokkal? A belügyminiszter még nem hagyfci jóvá a közgyűlés határozatát. A főváros közgyűlése közvetlenül a háború kitörése előtt a közigazgatás keretében három évre felosztva több uj állás szervezését hatá­rozta el. A közgyűlési határozat jóváhagyását az időközben kitört háború akadályozta meg. Legutóbb a háborús segélynek a pénzügyi bizottságban történt • tárgyalása alkalmával a bizottság Feleki Béla indítványára felkérte a tanácsot, hogy a szervezések jóváhagyását sür­gesse meg. Az erre vonatkozó sürgető felter­jesztés fel is ment a belügyminisztériumba. Mikor a háború vége még beláthatatlan, iga­zán helyénvaló volna, ha a miniszter ezen ál­lások szervezését minél előbb jóváhagyná, mert eltekintve attól, hogy ezzel a közigazgatási al­kalmazottak' nehéz helyzetén is lényegesen ja­vítanának, a közigazgatás menetére is sok te­kintetben hátrányos, hogy fontos közigazgatási teendőket ideiglenes hivatalnokokkal végeztet­nek. A minisztériumokban, az államvasutnál,

Next

/
Oldalképek
Tartalom