Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1916-05-03 / 18. szám
Tizenegyedik évfolyam. 1916. május 3. 18. szám. Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja Megjelenik minden szerdán, a szükséghez képest többször is. О Előfizetési ára a „NAGY BUDAPEST“ melléklettel együtt: Egész évre 16 kor. ф Félévre 8 korona. Főszerkesztő: D"- SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VBRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal; Budapest VII. Szövetség-u. 22. TELEFONSZÄM József 45—82. Uj adók. Amióta Becs város tanácsa előrukkolt a maga adójavaslataival, nálunk sincsen aktuálisabb téma az uj adóknál. Az adókigondolók valóban jobb ügyhöz méltó buzgalommal működnek s még azt sem gondolják meg, hogy a legjobb ötlet, a legnagyszerűbb gondolat is rossz, ha nem a maga idejében jön. Mert hiszen kigondolhatnak a városháza bölcsei akármit, uj adóforrást teremthetnek elő a levegőiből vagy a Duna vizéből: a pénzügyminiszter bizonyára hálás szívvel fogadja ezeket a korán jövő ötleteket s készséges örömmel lefoglalja a javát az állam számára. Ha visszatekintünk a múltba, azt látjuk, hogy a főváros legjobb, legjövedelmezőbb adóötleteit az állam valósította meg a maga javára, a fővárosnak pedig azt hagyta, ami nem hoz semmit, de annál inkább boszantja és ingerli a közönséget. Ne hagyjük, hogy a helyzet ma megváltozott. Ne hagyjük, hogy a főváros privilégiuma megadóztatni a vizet, az elektromos áramot, a gázt, csupán csak azért, mert az üzemek városi kezelésben vannak. Az állam nagyon fog örülni annak, hogy a főváros adókigondolói megbarátkoztatják a közönséget az uj adók gondolatával, hogy az egész ügy ódiuma a fővárosra szakad, ellenben majd a jövedelmet az állam szedi be a maga számára. Egy csöppet sem fogunk csudái kozni azon, ha így lesz: ezt tulajdonítsuk részben annak, hogy nem jó — nagyon előre gondolkozni. Amikor a költségvetést tárgyalták a pénzügyi bizottságban, Feleki Béla igen figyelemre méltó beszédet mondott s most, hogy unosuntalan uj adók ötletéről hallunk, ezt a beszédet ajánljuk az adókigondolók figyelmébe. A háború után —- mondotta Feleki — az állam kénytelen lesz reform alá venni a mai adórendszert. Kétségtelen, bogy uj állami adórendszer előtt állunk, a fővárosnak tehát arra kell törekednie, hogy beilleszkedjék ebbe az uj rendszerbe. A fővárosnak meg kell találnia a módot arra, hogy ezzel az uj adórendszerrel összeegyeztesse a maga érdekeit, akár pótadó formájában, de legigazságosabb és legmegfelelőbb lenne az önálló városi adó behozatala, létminimummal és progresszivitással. Ami ebből a beszédből elsősorban figyelemreméltó, az, hogy az állam kénytelen lesz uj adórendszerre térni át. Azt, hogy milyen lesz ez az uj rendszer, senki sem tudhatja, tehát azt sem sejthetjük, hogy előnyös lesz e a fővárosra, vagy sem. Annyi mindenesetre bizonyos: nem szabad elébevágriunk ennek s nem szabad addig uj városi terheket rónunk a polgárságra, mig nem tudjuk, milyen, illetve mekkora lesz az állami teher. Éppen ezért azt ajánljuk a városi adó- kigondolóknak: legyenek egy kissé türelmesebbek és főleg, legyenek egy kissé óvatosabbak. Ne szolgáltassák ki minden ötletüket, minden gondolatukat, hiszen igazán ráérünk még arra, hogy ezeket a fontos kérdéseket alaposan és szigorú gondossággal megvitassuk. Es — a helyzet tökéletes ismeretével. MÉRLEGEN. * * A fellobogózott város azon a két napon, amíg a bolgár képviselőház tagjai vendégeink voltak, nemcsak a magyar-bolgár testvériség okos igéjét hirdette, hanem egyúttal azt a jelentőséget is, amit Budapestnek, mint világvárosnak a Kelet ka pújában el kell foglalnia. A szó bran je-tagok elképzelhetetlen elragadtatással nyilatkozták a főváros szépségeiről, vagyis önként akceptálták azt a tényt, hogy a Kelet legnagyobb metropolisa, Nyugat felől éppen, sőt kizárólag a magyar főváros legyen. Jó lenne, ha ebből az elragadtatásból táplálkoznék egy kicsit a magyar kormány is, amely most tudatára ébredhet annak, hogy miket mulasztott el eddig azon a téren, amely a főváros naggy át ételének teendőit szabja meg. ❖ * * Újabb áremelés. a lóhus terén, bizonyosan nem rokonszenves tünete annak az élelmiszerdrágaságnak, amely a maximális áraknak, mint fikcióknak bukási fénykorában sújt le a szegényebb néposztályokra. Ki eszik Budapesten lohnst} A milliomos sohasem, a gazdagók és tehetősek semmiesetre sem. Az áremelés tehát a legalacsonyabb néposztály okai és a középosztálynak egy-egy megalkuvóbb rétegét éri, természetesen sokkal súlyosabban, sót tragikusabbau, mint ahogy hatósági eszközökkel szabadna kockára tenni a nyugalmukat. A közélelmezési ügyosztály ?iak inkább más élelmiszereken, amik talán luxus-igényeket elégítenek ki, kellene kárpótolnia magát, de a hatósági lóhu süzeni árait nem szabadna még indokoltan sem emelnie. * * * A himlő megint terjed a fővárosban, aminek ezúttal tényleg nem a tiszti főorvosi hivatal az oka, hanem a publikum maga, amely nem akarja megtanulni az önfegyelmezést s inkább kiteszi magát a legnagyobb veszedelmeknek, semhogy a hatósági orvosok utásitásait rigorózusan betartaná. Erről persze a hatóság nem tehet, mert nagykorúakat annyira, megrendszabályozó intézménnyé mégsem alakulhat át, amennyi szükséges volna ahoz, hogy a polgárság a gyámkodása alatt különféle járványos betegségek csapásainak ne-legyen kitéve. Mi tisztán látjuk, hogy hol itt a bibi, ami a hatóság széleskörű munkájának útjába vág: a háború elfá- ísulttá tette az embereket s a járványoktól való hatósági védekezésnek nincs meg az a morális, megfélemlítő ereje, mint anhakelőtte. Ez szomorú lélektani tünet, de egyelőre igazán senkit sem lehet felelősségre vonni miatta. A Harrer-féle javaslat. A közgazdasági bizottság, illetve a jogügyi bizottság mellette. Tudvalévő, hogy a közgazdasági bizottság, amelyben több gyáros is foglal helyet, a város- építési ügyosztálynak a gyári célokra átengedendő telkek eladási feltételeinek a megállapítására vonatkozó előterjesztését nem fogadta el, hanem azt javasolta, hogy újabb átdolgozás végett adják vissza az ügyosztálynak. A bizottságban Harrer tanácsnok kifejtette, hogy ez a javaslat a gyárkérdésnek csak átmeneti megoldása, amellyel lehetővé kívánják tenni, hogy a főváros telkeit gyári célokra addig is felhasználhassák, amíg a gyárkérdés végleges megoldást nyer. A bizottságnak csaknem valamennyi tagja szükségesnek tartotta a kérdésnek átmeneti, ideiglenes rendezését is, sőt magát az előterjesztést mindannyian kiváló munkának ismerték el, de az abban foglalt feltételeket tulszigofuaknak tartották és az ipar- fejlesztés érdekében az eladási feltételek meg- kö nny dósét kivánták. Ezzel szemben a jogügyi bizottság —- ahol különösen dr. Gaár Vilmos, ez a kitűnő jogászunk szakszerűen és kiváló jogi érzékkel szólt hozzá a javaslat minden egyes pontjához, — a közgazdasági bizottsággal szemben a kisajátító és a pénzügyi bizottság álláspontjára helyezkedett és az előterjesztést több, jogászi szempontból kívánatos módosítással egyhangúlag elfogadta. így kerül ez az ügy most már a legközelebbi közgyűlés napirendjére. Az előterjesztést a közgyűlés előreláthatólag el is fogja fogadni, akkor azután sorra kerülhet több fővárosi teleknek gyári célokra való átengedése is. Tudvalevőleg a városépítési ügyosztályban több ily irányú kérelem várja az elintézését és érdekes, hogy a telket kérők az ügyosztály előterjesztésében körvonalozott feltételeket mind hajlandók elfogadni. Ebből is látható, hogy az eladás feltételeit másképen fogják föl azok a gyárosok, akiknek szükségük van telekre, mint azok, akiknek nincs szükségük telekre. Mi lesz az uj tisztviselői állásokkal? A belügyminiszter még nem hagyfci jóvá a közgyűlés határozatát. A főváros közgyűlése közvetlenül a háború kitörése előtt a közigazgatás keretében három évre felosztva több uj állás szervezését határozta el. A közgyűlési határozat jóváhagyását az időközben kitört háború akadályozta meg. Legutóbb a háborús segélynek a pénzügyi bizottságban történt • tárgyalása alkalmával a bizottság Feleki Béla indítványára felkérte a tanácsot, hogy a szervezések jóváhagyását sürgesse meg. Az erre vonatkozó sürgető felterjesztés fel is ment a belügyminisztériumba. Mikor a háború vége még beláthatatlan, igazán helyénvaló volna, ha a miniszter ezen állások szervezését minél előbb jóváhagyná, mert eltekintve attól, hogy ezzel a közigazgatási alkalmazottak' nehéz helyzetén is lényegesen javítanának, a közigazgatás menetére is sok tekintetben hátrányos, hogy fontos közigazgatási teendőket ideiglenes hivatalnokokkal végeztetnek. A minisztériumokban, az államvasutnál,
