Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1916-03-29 / 13. szám
Független Budapest 3 A drágasági pótlék. — A főváros akciója. — A drágasági pótlék kérdése még mindig a legsűrűbben emlegetett ügye a városházának. Természetes és magától értetődő dolog is ez, hiszen egv csomo küzködo tisztviselőről es al - kalmazottról van szó, akiket roppant súlyosan érint a belügyminiszter méltánytalan és igazságtalan rendelkezése. Sajnos, azon most már nem igen lehet segiteni, hogy az alkalmazottak gyorsan hozzájussanak a segítéshez, de azon már igen, hogy egyáltalán megkapják. A legutóbbi napokban olyan hírek is el voltak terjedve, hogy a belügyminiszter belátta tévedését, sőt egyenesen ki is jelentette volna, hogy őt tévesen informálták s hogy' ezt helyre fogja hozni. E hir megerősítését eddig hiába vártuk, annyi azonban már ma is valószínűnek látszik, hogy a főváros esetleges segitő- javaslata nem fog a jóváhagyásnál akadályra találni a belügyminisztériumban. Vigasztalásnak egyelőre ez is vigasztalás, bár meglehetősen sovány, hiszen mennyi időnek kell eltelnie, mig a javaslatot elkészítik, azt megvitatják, elfogadják s végül jóváhagyásra bocsátják. A főváros tisztviselőinek és alkalmazottainak pedig alig van türelmük a várakozáshoz: ők rászolgáltak a drágasági pótlékra s igazán minden uton-módon azon kellene fáradozni, hogy minél hamarabb hozzájussanak az őket már most jogosan megillető összeghez. A polgármesteri jelentés, amely e kérdésben a napok óta várt megoldást szeretné propagálni, igy hangzik: 1. Határozza el a közgyűlés már most, hogy amennyiben a kormány továbbra is fenntartaná a fizetési előlegek levonására vonatkozó kikötését, a közgyűlés a fizetési előlegek után számított 5<Vb-os kamatfizetés kötelezettségét megszünteti. 2. Fogadja el «a székesfővárosi alkalmazottak segitőalap járói» szóló szabályrendelettervezetet tárgyalás alapjául és az ezzel kapcsolatosan tett javaslatokat, nevezetesen: 3. Kérjen a közgyűléstől felhatalmazást arra, hogy a kormány utólagos jóváhagyásának reményében már most utalja át a régi segélyalapoknak kamatmentesen a megfelelő összeget a belügyminiszter által a háborús segélyre engedélyezett összegből. 4. Engedélyezhessen fizetési előleget és esetleg a háború ideje alatt rendkívüli segélyt, amelynek összege a tiszti alkalmazottaknál száz koronát meg nem haladhat. 5. Kérjen a közgyűléstől utasítást, hogy a családi pótlék intézményére vonatkozó javaslatot kellő időben előkészítse, úgy hogy az állami alkalmazottakéhoz hasonló családi pótlék a fővárosi alkalmazottaknak is legkésőbb 1916. november 1-ére utalványozható legyen. 6. Kérje a tanács a közgyűlést, hogy arra az esetre, ha a segitőalapra vonatkozó szabályrendelet felsőbb jóváhagyást nyer, engedjen át a segitőalapnak fizetési előlegekre, kamatmentes kölcsönökre és egyéb jóléti intézményekre, még pedig olyan kamat mellett, amelyet a főváros a pénzintézetektől a náluk elhelyezett fővárosi pénzek után leap, megfelelő kölcsönt, amelynek összege azonban nem haladhatja meg a fővárosnak az állam részéről háborús segélyekre adott segélyösszeget. Ezt a kölcsönt olyan részletekben engedjék át a segitőalapnak, amilyen összegekben az állam- pénztárból a főváros pénztárába befolyik. Ismételjük, hogy a megoldásnak ez a módja csak látszólag viszi előbbre a kátyúba rekedt kérdést, mert hiszen, amint mondani szokás, sok viz le fog folyni a Dunán, amig ebből a. javaslatból végrehajtható közgyűlési intézkedés lesz. Legokosabb volna ilyenformán mégis az, ha a tanács monstre küldöttséget vezetne a pénzügyminiszter és belügyminiszter elé, s úgy kérnék a levonási klauzula felfüggesztését. A kérésnek ez a módja ugyan némi- képen sértené a fővárosnak autonóm önérzetét, de mint célravezető eszköz, talán gyorsabban pénzhez juttatná a tisztviselőket, ami a jelen esetben mégis a legeslegfontosabb. A helyi közlekedés megváltása, — Uj tervek, uj kombinációk. — A múltkoriban részletesen foglalkoztunk azzal a kombinációval, amely felmerült arra nézve, hogy a fővárosnak egyik főtisztviselőjét, Bódy Tivadar dr.-t megtették a városi közlekedési üzemek vezérigazgatójává. Azóta ez a kérdés, kapcsolatosan egész sereg reformtervvel, állandóan felszínen úszik. A Közúti megváltásáról ma már többet beszélnek, mint amennyit a mesterségesen felfújt lavina keretei magukba szoktak zárni. Egészen bizonyos, hogy illetékes tényezők sokat törik a fejüket azon, hogy miképen lehetne egységes helyi közlekedési rendszert teremteni s melyek azok az eszközök, amikkel ez a kérdés a megoldás útjára terelhető. Nem tartjuk azt sem kizártnak, hogy egyik-másik szakember agyában egészséges megoldás forr, aminthogy első pillanatra az a terv is nagyon tetszetős, hogy a város vegye át a Közúti egész részvénytársasági üzemét, a megváltási időig s a részvényeseket évenként bizonyos aránykulcs szerint elégítse ki. De mindezek a kombinációk ezidőszerint sokkal kezdetlegesebbek, semhogy magát a kérdést aktuálissá tehetnék. A város a maga terveivel egész biztosan hamar tisztába jön, de nehéz megállapítani, hogy a másik fél, amelynek a koncesszió lejártáig mindenesetre szabad keze van, miképen vélekedik azokról az intenciókról, amikkel a főváros illetékes tényezői uj mederbe szeretnék terelni a közlekedésnek évtizedek óta vajúdó problémáját. Soha még olyan rideg tényként nem jelentkezett az a közmondás, hogy kettőn áll a vásár, mint speciálisan ebben a kérdésben. Aminthogy ugyancsak soha még annyi érdek- ellentét két akarat között nem jelentkezett, mint éppen itt, a főváros s a megváltandó vállalatok vezetői között. Pedig tagadhatatlan, hogy a közlekedésnek mai formája megöli és tönkreteszi azt _a kis világhírnevet is, amit Budapest, Magyarország fővárosa idők során apránként szerez magának. A rendszertelenségben rejlik a főhiba s ezt mindenesetre ki kellene küszöbölni, ha azt akarná a főváros vezetősége, hogy a közlekedési eszközökkel meg legyenek elégedve az emberek. Mi nem hibáztatunk senkit a mai állapotokért, mert a viszonyok és körülmények kényszerítő nyomása alatt alakult ki ez a helyzet olyanná, amilyen. De feltétlenül szükségesnek tartanók, hogy a probléma megoldását ne üres és felszínes mende-mondák és kombinációk keretében tartsák felszínen, hanem hivatalos formában, az összes tényezők bevonásával tereljék a kérdést arra az útra, amely előbb-utóbb igazságos, mindenkit megnyugtató és kielégítő megoldáshoz vezethet. HÍREK a városházáról. * * * Villamos tarifaemelés — Bécsben. Az osztrák császárvárosból érkező hírek szerint az ottani városi tanács, amely házi kezelésben tartja a villamos közlekedést, azzal a tervvel foglalkozik, hogy felemelni a tarifát, ügy látszik, hogy nálunk is csak erre várnak, hogy hasonló kérelemmel forduljanak a közlekedési vállalatok a tanácshoz. Pedig e két szándék között nem szabad analógiát felállítani, mert a bécsi tarifa arány- lagosan alacsonyabb, mint a pesti, vagyis az ottani emelés legfeljebb a mi tarifánk mértékéig fog haladni. Mindenesetre a hatóság éberségére lesz szükség, hogy ez a kérdés a polgárság újabb anyagi megterhelésévé ne váljon. Mütakarmány gyár. A tanácsnak ez az elhatározása, hogy mütakarmánygyárat létesít, úgy látszik, jó utón halad a megoldás felé. Az etetési próbák, amiket a tanács rendeletéi-e a fuvartelepen végeztek, biztató eredmény - nyel jártak. Eszerint a tervezett mütakarmánygyár utján előállított mütakarmány lovak etetésére kiválóan alkalmas. Miután felmerült az az észrevétel is, hogy a száritó berendezés csak háborús találmány, ezzel szemben sikerült állítólag bebizonyítani, bogy már a háborút megelőzőleg Németországban számos ilyen mütakarmánygyár volt üzemben. Olyan rendszerű pedig, amilyent a tanács óhajt megszerezni (Imperial), Németországban 32 működött. Van egy ilyen szárítóberendezés a fehérmegyei cukorgyár ercsii telepén is, ahol teljesen kifogástalanul működik. A közlekedési ügyosztálynak felvilágosító jelentését a tanács tudomásul vette és a mütakarmánygyár létesítésére irányuló korábbi előterjesztését ezek alapján pártolókig terjeszti a közgyűlés elé. Előadás. Ifj. Stern Sándor elektrotechnikai vállalkozó, fővárosi bizottsági tag e hónap 23-án érdekes előadást tartott a Magyar Elektrotechnikai Egyesületben. Az előadás cime «A hadirokkantak az iparban, különös tekintettel az elektrotechnikai iparra» volt. A nagyszámú hallgatóság, mely a termet egészen betöltötte, igen nagy érdeklődéssel hallgatta az alapos és mélyenszántó tanulmányt. Telefon; 115-71 OLYMPIA hhVII., Erzsébet-körut 26. sz. mní Minden hétfőn és csütörtökön UJ MŰSOR. A legértékesebb és legújabb MOZGÓFÉNYKÉPEK a. »« kerülnek bemutatásra. Telfeon : 115-71 »*«•*« ft» «I« V«;* HL ELESETT HŐSEINK neveit megörökítő díszes emléktáblák templomok vagy középületek falaira hazai márványból 50 koronától feljebb, közterekre és temetőkbe állítandó emlék oszlopok 150 K-tól feljebb. f Megrendelhetők: „KULATÄR“ művészi sirkőkiáilitás Budapest, VIII., Köztemetö-út 4. szám alatt. RÁKOS MANŐ — SZOBRÁSZ = • • • • • • • • • Telefon : 75-60 Budapesten, VII. kér. Bálint-utca 5. sz О (Aréna-út és Thölöly út mellett.) <•. Készít míndenemü gipsz-, mükö-, stucí catur-, rabitz- és műmárvány munkákat, ^ Ajánl mint különlegességet Stuccomenyezetek. О BRISTOL kalapáruda lfáczi-körut 21. BERÉNYI és LENGYEL lakatosáru és vasszerkezeti gyár Budapest, Vili., Kis stáció-utca ii. sz. Telefon: József 2—44.
