Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1916-12-13 / 50. szám
4 Független Budapest alatt, annyira egyhangúvá, s a bánat és szomorúság között olyan elnyütté lett az életfolyamat, hogy minden súlyos megpróbáltatásba könnyen beletörődnek, de ami újabban kezd Magyarországon, de különösen a nagy városokban kialakulni, az már az elégedetlenség olyan magas fokát fogja kiváltani, amely' koránt sem fogja előbbre vinni a front, a katonák nagyszerű munkáját. Addig kell tehát a mai helyzeten változatni, amig lehet, mert később, ha a viszonyok még jobban elmérgesednek, a helyzetet szanálni lehetetlen lesz. (—á—) A lakbérrendelet utóhangjai. (Mozgolódnak a háztulajdonosok. — Városi bizottság a revízió szükségességének megvizsgálására. — A Mérnökegyletben felterjesztés készül. — Egy városi lakáspolitikus a háztulajdonosok követeléseiről.) A kormány lakbérrendeletét a háztulajdonosok a béremelés eltiltása mellett különösen a felmondás nagyfokú korlátozása miatt tartják sérelmesnek és akció indult meg a rendelet ily irányú revíziója érdekében. A háztulajdonosokon kívül az építőiparosok és építészek is aggályosnak tartják a rendeletet ebből a szempontból, mert a felmondások eltiltása folytán nincs mód házlebontásra és uj építkezésekre s ezek az érdekkörök attól félnek, hogy a békekilátások megerősödésével várható uj házépítkezések bérei tárgyában is kormányrendelkezés fog történni, amikor pedig szerintük a lakáskérdéssel kapcsolatban fontos közérdek lesz, hogy a rendelet ne állja útját az uj építkezéseknek. Hírlik, hogy maga a főváros is egy konkrét eset kapcsán szintén megérzi a rendelet szigorát. A központi vásárcsarnok mögötti nyitott baromfipiac helyébe tervezett vásárcsarnok építéséről van szó. A vásár- csarnok építésével együtt meg is akarják nagyobbi- tani a baromfipiacot s ezért a piac északi végében álló három bérházat le akarják bontatni. Ezek városi bérházak; a főváros ugyanis számitott arra, hogy a baromfipiac terjeszkedni fog és kisajátította a szomszédos telkeket. A városi bérházak lakóinak azonban a rendelet folytán nem lehel felmondani. így a házak lebontása a háború alatt lehetetlen vagy kénytelenek lesznek a szükségesnél kisebbre építeni a csarnokot, vagy el kell halasztani az egész építkezést a háború utánra, amig véleményünk szerint mindenesetre kisebbik baj volna ahhoz képest, ha a háború harmadik esztendejében akarná a főváros három bérházból kilakoltatni a lakókat. Az érdekeltek azzal is érvelnek, hogy a felmondás korlátozását meg kellene szüntetni, mert hiszen a ház- tulajdonos a megüresedő lakást amúgy sem adhatja ki a régi lakbér összegénél magasabban. A főváros pénzügyi bizottságának huszas albizottsága, hir szerint, további ötös albizottságot küldött ki a rendelet ellen felmerült kifogások megvizsgálására. A bizottság a háztulajdonosoknak azt a kívánságát is tárgyalni fogja, hogy engedjék meg, a házbérnek a tatarozási és javítási költségek mérvéig való felemelését s szőnyegre kerül a háztulajdonosoknak a hadbavonultak- nak bértartozásaiért való rekompenzálása is. A Budapesti Építőiparosok Szövetsége külön foglalkozik a rendelet kihatásával építőipari szempontból, a Magyar Mérnök és Építész Egylet pedig bizottságot küldött ki a kérdés tanulmányozására és felterjesztés előkészítésére. A »Független Budapest« a maga álláspontjának teljes fenntartása mellett, de mindazonáltal az audiatur et altera pars elve alapján nem zárkózhatott el az elől, hogy a rendelet kihatásairól megszólaltassa a Mérnökegylet szakbizottságának egyik kiváló, városépítő lagját is, aki a maga elfogulatlan véleményét a következőkben mondta el nekünk : A felmondások korlátozása fentartandó. — A háztulajdonosok azon törekvésének, hogy a felmondása korlátozás megszűnjék, nem látom reális érteiméi. Ezzel csupán egy virtuális jogra tennének szert, hiszen maguk is azt hozzák fel indokul, „ hogy ezt a pontot nyugodtan meg,lehet változtatni, mert az uj lakó bérét úgy sem lehetne felemelni. De éppen ez az, ami gondolkodóba ejt, mert ha igy áll a dolog, akkor valóban nem értem, mit akarnak elérni paragrafus törlésével. Ez csak egy elvi vívmány volna minden üzleti ráció nélkül, ellenben csak kárára volna a lakóknak, akiknek lakásbirlaló biztonságát a háborúban nem szabad lebecsülnünk. A lakókkal szemben ezzel megnyitna a mód a lakásból való ki- üldöztetésükre. Távol áll tőlem, hogy ilyen intencióval gyanúsítsak meg bármely ház- tulajdonost, de tudvalevő, hogy a háztulajdonos és a lakók között könnyen támadnak kontraverziák, a melyekből egy, csak a lakó húzhatná a rövidebbet, amennyiben a tulajdonost felmond neki s ezzel a mai lakásviszonyok közt nagy gondot fordít a nyakába. — A háztulajdonosok közegei, az inspektorok és házfelügyelők, akik legtöbbször a háztulajdonos felmondását kezdeményezik, a rendelet megváltoztatása esetén olyan hatalomhoz jutnának, amelyet könnyen érvényesíthetnének önkényesen a lakók rovására. Egyben bizonyos tekintélyes mellékjövedelemre is tér nyílnék a könnyebb lelkiismeretüek számára, s nem szabad elfelejteni, hogy a házfelügyelőket gazdasági helyzetük reáutalja a mellék- jövedelmekre. Ezzel egy-egy elmaradó felmondás fejében az ő javukra drágulna a lakás. Ezért is a legjobbnak tartom a mostani intézkedést. A háború tartama alatt minden ház tartsa meg a mostani lakóit, nehogy a kényelmükért többet áldozok kiszoríthassák az eddigi lakókat esetleg olyan hosszabb lakbérszerződéssel, amely a háború utáni évekre a mostani olcsóbb árért kárpótoló magas lakbért állapit meg a háztulajdonos számára. Ez a paragrafus biztosítja éppen a rendelet teljes hatóerejét s eleve megakadályoz a háztulajdnos részéről minden kísérletet annak kijátszására. Elég- gondot ad a háború utáni lakáskérdés, ne akarják ezt már most azzal szaporítani, hogy a felmondások révén megbolygatnák a lakók elhelyeződését ma, amikor az üres lakások száma rohamosan fogy. Éppen mert a lakástermelés szünetel, kell ezt a paragrafust fen- tartani, nehogy bárki is hajléktalanná váljék. — Már komplikáltabb a helyzet az ön által -említett esetben, amikor a város érdeke sürgősen kívánja, egyes régi városi bérházak beruházását. Ezek lakóit más városi bérházakba kellene elhelyezni, de ezek is zsúfolva vannak. Ez az egy eset különben egyedülálló s a háború folyama alatt aligha fog megismétlődni. A béremelési tilalom összege tulmagas. — A tatarozási és javítási költségek címén való béremelést rossz ürügynek tartom, mert fölösleges erre hivatkozniok a háztulajdonosoknak. Különben is ez esetben elég volna azt kimondani, hogy a lakásbeli javításokat teljes összegben külön felszámíthatják, az egész ház tatarozásánál pedig arányosan eloszthatják a tényleges költségeket a lakók közt. Mondják meg a háztulajdonosok nyíltan, hogy emelni akarják az árakat, mert minden más árúcikk is megdrágult: Ezt értem. A rendelet tényleg nem mutat nagy következetességet az egyéb ármegállapitó rendeletekhez képest. Nem csodálkozom azonban a dolgon, mert a kormán}/ árszabályozó módszere a többi rendeletekben sem mutatkozik egységesnek és tervszerűnek. A háztulajdonosok balsorsa, hogy a kormány épen velük szemben volt tulszigorú, mig a többi maximális rendeletnél a szociális védelmet mérsékelten tartotta szem előtt. — A szegényebb lakosság szociális védelme mindenesetre megmagyarázza a rendelet eré- lyességét, azonban a rendelet túllő a célján, amikor 5.000 koronában állapítja meg a nem emelhető bérösszeg maximumát. Ez feltétlenül nagyon magas összeg s aligha szorul erősitgetésre, hogy igen vagyonos, sőt direkt a háborúban rendkívül vagyonossá lett polgárok ennél sokkal kisebb bért fizetnek. Ha tehát valamiben változtatni kellene a rendeletén : akkor ez az: a; nem emelhető lakbér maximumát nyugodtan felére lehet leszállítani. — Nem lehet teljesen visszautasítani a ház- tulajdonosoknak azt a felfogását, hogy mikor a szegényebb néposztályok minden más szükségleti cikk drágulását megfizetik, akkor legalább a vagyonosabbak fizessék meg a háztulajdonosok emelkedett értékű árúját úgy, hogy az némi arányban legyen az általános drágulással. Aki 2.500 koronás lakást tud tartani, az igazán nem szorul szociális védelemre, ellenben sok küzködő háziurat ismerek, akik annakidején nagyon is mérsékelt anyagi bázison építettek és esetleg kevés lakás béréből a tetemes költségek levonása után megmaradó összegek után élnek. Épen ezért a 2.000 koronán felüli lakásoknál már legfeljebb tiz százalékos béremelést lehetett volna, engedélyezni. Egyeztető hivatalok felállítása. — Feltétlenül helyesnek tartom, hogy a hadbavonultak bérhátralékai ügyében történjék valami a háztulajdonosokért. Német mintára egyeztető-hivatalokat kell csinálni, amelyek esetről-esetre mindkét fél érdekeinek arányos mérlegelésével hozzák meg döntésüket. A lakbérrendelet és a lakáskérdés. — A főváros épitőiparossága szempontjából látom én legaggasztóbbnak a rendeletét, amely rendkívül nehézzé, szinte kilátástalanná teszi számára a jövő helyzetet. El sem képzelhető, hogy bérházat építsen valaki, amig ez a rendelet fennáll s attól kell tartani, hogy a háború elmúltával, amikor egyszerre óriási lakásszükséglet áll be, ez meg fogja bosszulni magát. A lakástermelés most amúgy is súlyos válságban van, ez a rendelet pedig teljessé tette a polgári építkezés megbénulását. A rendelet, ha háború után is érvényében marad bizonyos ideig, talán szabály/ozóan hatna a lakásárak alakulására. De ez azért nem lesz lehetséges, mert ha a rendelet megmarad és hatálya alól kimondottan nem mentesitik az uj építkezéseket, akkor egyáltalán nem lesznek uj építkezések, mert nagyon rossz befektetést jelentenének. Ezeknek igy már építése is sokkal drágább lenne, tehát teljes abszurdum volna, ha a háborús drágaság mellett építendő uj lakások béreit bármily uj kiegészítő rendelettel korlátozni akarnák. Az általános drágulás itt érvényesülni fog a lakásárakban s hogy az emelkedés még se lehessen tul- nagy/, ezért kellene módot találni a lakás- termelés meg indítás ár a, vagyis a magán- építkezés mai nehézségeinek orvoslására. Az építendő uj házak legtöbbjében úgyis valószínűleg luxuslakások lesznek, mert ezek kereslete most nagy/. így tehát bízvást teret lehet majd engedni az uj házépítkezéseknél a szabad versenynek, már azért is, hogy ez kiinduló pontja legyen a lakásárak felszabadulásának. Persze vigy/ázni kell még az első békeidőben, a nagy lakáskeresletnél, hogy a - háziurak tömeges felmondásokkal ne éljenek és ne idézzenek elő fejetlenséget a lakáspiacon. Ha tehát a rendeletet nem is szüntetik meg a békekötés első napján, mégis amint a viszonyok megengedik, újra szabaddá kell tenni a kereslet és kínálat alakulását a lakáspiacon, mert ez a legjobb árszabályozás, tehát érdeke a közönségnek s — a mai helyzethez képest — a háztulajdonosokra is előnyösnek Ígérkezik. — Kitetszik mindezekből, hogy a lakbérrendelet szoros kapcsolatban van a háború utáni lakáskérdéssel, amelynek fontosságát már ma nem lehet eléggé hangsúlyozni. Azonkívül a magánépitkezés megindításának problémája is szerves összefüggésben van vele. Ez két rendkívül fogds kérdés s a lakbérek mostani szabályozását az uj építkezéseknél s a háború után aszerint kell kezelni, hogy/ az e nehéz problémák megoldását ne hátráltassa, hanem hatásosan segítse elő. KRISTÁLY forrás ásványvize tiszta, bomlási anyagoktól egészen mentes és chemiai szempontból egészséges. Budapest székesfőváros Vegyészeti és Tápszervizsgáló Intézete.
