Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1916-12-13 / 50. szám
Független Budapest 3 krónikus deficit eltüntetését pedig a vigalmi, luxus- és telekadók megvalósításával érhetik el. A kormány sohasem kímélte túlságosan a főváros népszerűségét. Az a szerep, amelyet az új fogyasztási adók behozatalánál szánt a fővárosnak, sértő a fővárosra és ellenkezik a főváros lelkiismereti hivatásával. Art tekintélyének polgárai előtt, akiknek szociális nyomorát növelni ma valóban nem lehet célja. Ebben a helyzetben a közgyűlésnek deferálnia kell a városi polgárság igazi érdekei előtt, amely érdekek a látszólagos újabb gazdasági megterhelés ellenére is a háborús deficitnek kölcsönnel való fedezése mellett szólnak annál inkább, mert előre látjuk, hogy ha meg is csinálják ezeket a fogyasztási adókat, akkor is elkerülhetetlen egy kölcsön felvétele. A krónikus hiány eltüntetése végett pedig az összes nem közfogyasztási adók terveit a közgyűlés elé kellene tárni, hogy kiválassza közülük a legalkalmasabb adóeszméket. Rendszertelenség, kapkodás és ötletszerűség helyett bölcs és higgadt előrelátást, erősebb szociális érzéket, a kormánnyal szemben pedig a főváros jogainak és követelésének respektálását kell kérnünk a főváros vezetőségétől. Róbert Oszkár. A közúti várositása. Az elmúlt héten Bárczy István dr. polgár- mester hivatalos cáfolatot adott ki azokra a hírekre, amelyek tudni vélték, hogy a főváros és a közúti vasút igazgatósága között most tárgyalás folyik az üzem várositása dolgában. A cáfolatnak rendkívül nagy jelentőséget kell tulajdonítanunk, mert leketetlenség mást kiolvasnunk belőle, mint azt, hogy a közúti vasút igazgatósága és a főváros között megindult tárgyalások nem végződtek olyan eredménnyel, amelyben mind a két tárgyaló fél megnyugodhatott volns. Áprilisban történt, hogy először terjedtek el hírek arról, hogy a főváros érdekeltséget akar vállalni a közúti vasútnál, illetve módot keres arra, hogy a közútit még' a szerződéses idő lejárta előtt átvegye. Akkor a városházáról hivatalosan közzé tettek egy levélváltást, mely Bárczy István polgármester és Sándor Pál, a közúti vasút vezérigazgatója között folyt le. Bárczy azt kérdozte Sándor Páltól, hogy a közúti hajlandó-e a szerződés értelmében, de a szerződéses idő lejárta előtt az üzem átadásáról tárgyalni, amire Sándor Pál azt felelte, hogy a közúti vasút igazgatósága készséggel tárgyal. Néhány napra rá, hogy ez a levélváltás megjelent, egyesek megint olyan messzemenő kombinációkat fűztek a főváros szándékához, hogy Bárczy polgármester- hivatalosan nyilatkozatot tett közzé. Ebben a nyilatkozatában azt mondja, hogy minden bir, mely a közúti vasút megváltására vonatkozik, korai, mert eddig az ismeretes levélváltáson kívül semmi sem történt. A közúti ügye egy vacsora alkalmával többek között szóba került ugyan, de minden tényezőnek megegyezett a véleménye abban, hogy előbb az összes körülményeket ismerni kell. E nyilatkozat még azt is megemlíti, kogy- a közúti megváltása dolgában beható tanulmány folyik. Mint látható, a közúti községesitésének terve a lehető legkomolyabb formában merült föl. Hivatalos, polgármesteri nyilatkozataink vannak arról, hogy beható tanulmány tárgyává tették a közúti megváltásának gondolatát s ennek következtében bizonyára eszmecserét is folytattak az átadás módoza.ai felől. A tárgyalásokra vonatkozóan ugyan cáfol a polgármester és cáfolatának bízvást hihetünk is, tudjuk azonban, hogy nem okvetlenül szükségesek formális tárgyalás és tanácskozás ahhoz, hogy egyes fontosabb kérdéseket tisztázzanak. Jól tudjuk, hogy formális tárgyalásra vagy tanácskozásra csak akkor szoktak egybegyülni, amikor már elvileg megállapodtak a fontosabb kérdésekben, ha tehát a közúti ügyében nem volt egyetlen formális tárgyalás sem, ez nem bizonyít mást, mint hogy az alapvető elvekre vonatkozóan sem tudtak megállapodni egymással a főváros és a közúti vasút igazgatósága. Hogy mik voltak ezek az alapvető elvek, arról természetesen nem szólhatunk, hiszen a bizalmas tanácskozások legbizalmasabb módján vetették föl mindkét részről azokat a föltételeket, amelyeknek alapján a tárgyalás lehető lett volna. Mindössze annyit tudunk, hogy Vázsonyi, aki még áprilisban nem húzódott a tanácskozásoktól, a legutóbbi időben nem volt barátja a közúti vasút megváltásának. Hogy miért, nem tudjuk, ismerve azonban az ő egyéniségét, belenyugodhatunk abba, hogy ha Vázsonyi ellenezte a megváltást, akkor az ő álláspontja az, amelyhez a nagy- közönségnek csatlakoznia kell. Hallottunk arról is, hogy a főváros álláspontja és Sándor Pál álláspontja között nagy a differencia: ez a hir sak megerősíteni látszik azt a föltevésünket, hogy azért nem volt a közúti megváltása ügyében formális tárgyalás, mert a tárgyalás alapjául szolgáló elvekre vonatkozóan sem tudtak megegyezni. Ilyenformán számolnunk lehet azzal, hogy a közúti megváltása egyelőre lekerült a napirendről. A közlekedés problémája másképpen fog a közönség elé kerülni: közlekedési adó, illetve egységesítés formájában. E kérdésben autentikus forrásból mindössze azt tudjuk, hogy a villamosok mai tarifáját egységesen húsz fillérben akarják megállapítani, illetve e kérdésben folytatnak most tanulmányt a közlekedésügyi osztály és a közlekedési vállalatok. Hogy mi a tanulmány eredménye, arról még nem tettek közzé semmiféle jelentést és igy e terv felől csak a börze hangulatából nyerhetünk némi tájékozást. Azt látjuk, hogy amióta a közlekedési adó terve a tarifaegységesitéssel kapcsolatosan fölmerült, úgy a közúti, mint a városi részvénye nagy keresletnek örvend. Árfolyamuk rohamosan növekszik, tehát azt kell sejtenünk, hogy az uj adó nemcsak a főváros számára jelentene uj bevételt, hanem a közlekedési vállalatok részére is. Hogy milyen arányban osztódnék el a jövedelem, nem tudhatjuk, de jelentékeny részt kell remélniük a közlekedési vállalatoknak, hiszen egyébként nem tudnók megérteni a börze optimizmusát. E kérdések tárgj/atása azonban már nem várható ebben az esztendőben. A fővárosi törvény értelmében minden uj adóra vonatkozó javaslatott közgyűlésen kell kitűzni tárgyalásra, igy tehát, ha a december 20-iki közgyűlésen is tűzik ki a tárgyalás napját, ebben az esztendőben aligha kerülhet sor reá. A közönség mindenesetre a legnagyobb érdeklődéssel várja a közlekedés ügyére vonatkozó javaslatokat, de ha azok csak a közfogyasztó megterhelésével fognak járni, anélkül, hogy a közlekedés egységesítése és modernizálása is nyélbe ütődne, aligha fog kérni belőle. f/t7n/*yíО/Я kötvények a legelőnyö- sebbek élet-, tűz, baleset szavatossági-, betöréses- lopás elleni, üveg-, jég- és állatbiztosításoknálFelvilágosításokkal, prospektusokkal tfi! fi n / » és díjajánlattal szívesen szolgál a j [JJ MM Я к i/f Általános Biztosító R.-T. igazgatósága Budapest, t/II. kerület, Károly-körút 3. szám és a társaság képviselőségei az ország minden részében. Összes biztosítékok 22 millió korona. — Kartellen kivüt. Részvénytőke 6,000.000 korona. Telefon: 153—98, 2—11,2—12. A közélelmezés kérdése. (Hogy seper-az új seprő? — jellemző esetek. A pénzvásárlás mizériái. — A városi polgárság- fokozódó elégedetlensége.) Minél tovább tart a háború, annál aktuálisabbá válik az a probléma, hogyan kell és hogyan lehet a közélelmezést szervezni, a készenlétben levő cikkeket arányosan szétosztani s ezáltal a tömegnyomort némileg csökkenteni. A kérdés helyes megoldására és a már szinte lehetetlennek látszó közélelmezési viszonyok szanálására egy hónappal ezelőtt a kormány megszervezte a Közélelmezési Hivatalt. Az uj hivatal fényes programmal kezdte meg munkáját s — mint elnöke több ízben kijelentette, — a bajok orvoslásával kell a működést megindítani, hogy a már szokássá vált ácsor- gást, az üzletek előtt való tömörülést meg lehessen szüntetni. A programmnak ez az első pontja — sajnos — eddig még nincs megoldva. Aki csütörtök este a Béla-utcában végigment, egy sajátságos jelenséget észlelhetett. A Guttmann Testvérek szénkereskedő-cég előtt 15 —20 munkássorsban levő asszony kis székeken ült már este fél kilenckor egy pokróccal betakaródzva, hogy másnap reggel nyolc órakor a szénrendelésnél okvetetlenül sor kerüljön reájuk. Eddig rendszerint reggel 4—5 órakor kezdtek az emberek az üzletek előtt csoportosulni, s egy óra alatt gyönyörű sorfala támadt a hiányt szenvedő embereknek, de ez a nehány nap előtti eset már olyan megnyilatkozás a létért küzdő és a front mögött étlen-szomjon vergődő, kiuzsorá- zott emberek tömegének, amilyen még soha egyetlen országban, egyetlen háború alatt sem fordult elő. Két-három zsák szénért 12 órán keresztül egy üzlet előtt étlen-szomjan ülni, s ebben a 12 órában nem a nappal, hanem az éjjel foglaltatik benn. Mindig német példára hivatkozunk s büszkék vagyunk rá, ha a németektől valamit át tudunk venni. Közélelmezési Hivatalunkat is német példára akartuk szervezni s annak át is vettük nagyon sok okos és céltudatos intézkedését, azonban a szellemet, a megértő s az embereket felkaroló humánus érzést közélelmezési hivatalunk programmjából kirekesztették. Épen mi voltunk azok, akik az uj hivataltól nagyon sokat reméltünk, működésének útját sajtónkban egyengetni óhajtottuk s az éhes tömeget türelemre intettük. Egy hosszú hónap lepergése után aztán azt kell azonban látnunk, hogy a Közélelmezési Hivatal sorra bocsát ki rendeleteket, elnöke napról-napra több nyilatkozatot ad le a lapoknak, s ezzel azután működését be is fejezte. Kénytelenek vagyunk ezért a Közélmezési Hivatal vezetőinek — akiknek kezébe húsz millió ember gyomra fölötti rendelkezést tették le — néhány apró momentumot figyelmébe ajánlani, mert csakis annak tulajdonítható, hogy az intézkedések elmaradnak, hogy a Közélelmezési Hivatal vezetője bizonyára nem bir kellő tájékozódottsággal a mai tarhatatlan helyzetről. Tudj a-e a Közélelmezési Hivatal elnöke azt, hogy ma Budapesten egyszerre legfeljebb csak 1 koronáért adnak szenet s az egy koronáért kiszolgáltatott szén alig van 5 kg ? Egy kilogramm szén tehát 10 krajcár, holott normális viszonyok idejében 1 q szén volt 2 korona. Tudja-e továbbá a Közélelmezési Hivatal elnöke azt, hogy 10 fillérért csak olyan vevő kaphat egy üzletben cukrot, aki legalább 10 koronáért vásárol egyéb olyan cikket, amit Ítéletnapig sem fogyaszthat el. így pl. kell vennie 5 koronáid szódát és 5 koronáért rovarirtó port s akkor kap 10 fillérért cukrot. Próbált-e már a Közélmezési Hivatal elnöke Budapesten egy pár cipőt mcgtalpal - tatni? Teleszky pénzügyminiszter táblabirójától, aki a gyerekei részére maga talpalja cipőit, kérdezze meg, mit jelent egy pár cipőhöz talpat venni, avagy cipőit egy suszterral megjavittatni. Ez csak három példa, de száz és száz ilyen esetet lehetne felsorolni, amelyekből még elszomorítóbb jelenségek tükröződnének vissza és egytől-egyig azt a tényt demonstrálják, hogy nálunk nem akarják a való tényállást helyesen felismerni, mert különben képtelenség volna, hogy a megfelelő intézkedéseket nem akarják, vagy pedig nem tudják folyamatba tenni. Az emberek lclkülete oly cinikussá vált a háború
