Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1916-12-13 / 50. szám
Független Budapest ez a páratlan pontossággal és alapossággal elkészített költségvetés. A költségvetéshez Hainiss Géza dr. szólt elsőnek, aki részletesen kimutatta, hogy a kormány eljárása milyen igazságtalan a fővárossal szemben. Adatokat sorolt föl arra nézve, hogy a betegek ápolása mennyivel többe kerül a fővárosnak, mint amennyi a megállapított ápolási díj s rámutatott arra, hogy a főváros deficitjének nagy összegében milyen számottévő része van a kórházakra való ráfizetésnek. A többi szónokok ugyanezt hangoztatták. Végül a közgyűlés elfogadott egy olyan indítványt, hogy a tanács miden félévben tegyen jelentést a kórházak állapotáról, a költségvetést mindig novemberben készítsék el, úgy hogy a kormány már december folyamán megállapíthassa a következő évre érvényes napi ápolási díjat. Nagy eredmény ez is a múltban a történtek után s reméljük, azon az utón vagyunk, hogy a kórházak terén is tökéletes rendet teremtsünk. Hamis vágányon. — A főváros háborús adópolitikája. — Szakértő bizottsági tagok a »Független Budapest«. múlt heti számában ipari és szociális szempontból többrendbeli módositást javasoltak a villany és gáz adó- és áremelési tervezetén. Ezeknek túlnyomó részét a pénzügyi bizottság Vázsonyi Vilmos javaslatára magáévá tette. Vázsonyi olyan módosításokat fogadtatott el a bizottsággal, amelyek a szegényebb néposztályokat látszólag mentesitik a drágulás terhe alól s ezért a legmelegebb rokonszenv fordul feléje. A felfogás már az, hogy bár az iparpártolási és áram-árpolitikai aggályok — dacára, hogy a rendelet hatályát csak a háború tartamára fogják korlátozni — fennmaradnak is, Vázsonyi módosításai lényegesen enyhítették a javaslatok tendenciájának helytelen és káros voltát. Az egy- és kétszobás lakások bérlőit és a hatnál csekélyebb lóerejű motorokkal dolgozó iparosokat most már nem közvetlenül fogja tángálni az áramdrágitás s ez első pillanatra igen becses szociális vívmánynak tűnik fel. Akikről megfeledkeztek. . Tévedés volna azonban azt hinni, hogy ezek a kisemberek most már egyáltalán nem fogják megérezni az áramdrágitás terhét. Búzáik János dr. tanácsnok a jogügyi bizottságban azt a kijelentést tette, hogy e kedvezmények révén az új adó progresszívvá vált. A progresszív adó ma a haladó politika jelszava és ezt kérte kölcsön a tanácsnok ur arra a célra, hogy javaslatát kedvezőbb színben tüntethesse fel. A tanácsnok ur azonban kissé hiányosan Ítéli meg a progresszív adózás lényegét. Igaz ugyan, hogy a 3 — 4 szobás polgári lakások bérlői, a fix fizetésű magánhivatalnokok, lateiner-tisztviselők, kiskereskedők stb. viszonylag a proletár- ságnál is rosszabb anyagi helyzetben vannak, életstandardjuk megdrágulása még nyomasztóbban nehezedik rájuk s igy adózóképesség tekintetében éppen nem vehetők egy kalap alá a vagyonosabb osztályokkal, de ha a törvényszéki biró meg tudja talpalni a kis fia cipőjét, akkor majd csak talál valami módot arra is, hogy a főváros árdrágításán kifogjon. A világitási számlája igy nem lesz nagyobb s a főváros hiába remél több jövedelmet az ő élelmiszer-uzsorásoktól kimerített zsebéből. Ez ellen nem is lehet ellenvetés, mert a mai viszonyok közt a 3—4 szobás fix fizetésű alkalmazottaknak jelentékenyen nagyobb takarékosságot kell kifejteniük, mint például a hatalmas lakosztályokkal rendelkező bankigazgatóknak, akiknek áramfogyasztását pedig ugyanazon kulcs szerint akarják megadóztatni. Ez tehát nem igazi progresszivitás, mert a javaslat csak kivételkép statuálja a kislakások adómentességét, de nem tartalmaz fokozatosan emelkedő skálát, ami a progresszivitásnak a rendszer jelleget megadja. Egyik szakértő bizottsági tag azt javasolta lapunkban, hogy az áramfogyasztást évi 136 koronáig mentesítsék az adó alól. Vázsonyi nem fogadta el ezt a pénzbeli alapot, hanem az adómentességet a szobák számához kötötte, feledve azt, hogy a tisztviselők fizetésének vásárló értéke csaknem negyedére csökkent a háború előtti állapothoz képest, megélhetésük tehát olyannyira megnehezült, hogy szívesen költöznének kétszobás lakásba is, ha erre a háborús lakásviszonyok megadnák a lehetőségei. Az áramdrágitás mint progresszív adó. Az a javaslat, amely ennyire nincs tekintettel túlságosan megterhelt társadalmi rétegek súlyos helyzetére, mindennek inkább nevezhető mint progresszivnek. Buzáth tanácsnok ur, mikor a villany- és gázadót progresszív adónak minősítette, elfelejtette azt, hogy itt fogyasztási adóról van szó, s az ilyen adó egyáltalán össze sem fér a progresszió adópolitika szellemével. A progresszív adópolitika az adózók összes adózóképességét veszi alapul és teljességgel kizárja a fogyasztási adók rendszerét, már a fokozatosság hiánya miatt is. A villany- és gázadójavaslatnak a progresszív adópolitikához csupán annyiban van köze, hogy önkéntelenül újabb erős érvet szolgáltat a progresszív adózási rendszer egyedüli igazságossága mellett. Kialakult felfogás immár, hogy a közterhekből a nagyobb jövedelem és vagyon arányosan nagyobb terhet viseljen. Különösen a mostani rendkívüli viszonyok közt, mikor a szegényebb néposztályok jövedelme, a pénz vásárló értékének nagymérvű csökkenése miatt voltakép megcsappant, csakis progresszív adókat szabadna behozni a deficit elenyészésére, kivéve a vigalmi és luxusadókat, valamint a telekér téka dót, mely utóbbi a földet adóztatja meg, tehát nem fogyasztási adó és nem is hárítható át. Minden fogyasztási adó antiszociális. Minden uj fogyasztási adó csak a mai óriási mérvű drágulás növekedését segíti elő. A villany- és gázadó növelni fogja a kereskedők és gyárosok rezsiköltségeit s ezek a többletet természetesen a fogyasztóközönségre fogják áthárítani, amely ekként nemcsak a maga adóját fogja megfizetni, hanem a termelőerőátviteli fogyasztásának adóját s a kereskedő boltvilágitásának drágulását is. A fogyasztóközönség tömegét pedig a középosztályú lakosság, a fix fizetésű szegény intelligencia és a munkásság alkotja. A helyzet tehát az, hogy bár az egy- és kétszobás lakások proletár-lakóit a javaslatban mentesítik az adó alól, végeredményben szintén viselni fogják az adó terhét, mert a termelő és kereskedő adóját, mint fogyasztók, ők fogják megfizetni. Ezért igazságtalanok a fogyasztási adók', amelyeknek ezt a generális hibáját a mai háborús időben különösen szemelőtt kellene tartani a szegényebb lakosság jövedelmének meg- kimélése céljából. Vázsonyi módosításai tehát nem sokat változtatnak a villany- és gázadónak, mint fogyasztási adónak tarthatatlanságán. Ha az adót megszavazzák, az ezek után is súlyosan fog nehezedni a szegényebb néposztályok exisztenciá- jára. Ezért kommunizáltak ? AJásik szempont, amely szintén ennek az adónak abszurditása mellett szól, az, hogy a főváros elsősorban azzal a célzattal váltotta meg a közmüveket, hogy azok termékeit olcsóbbá tegye. A kommunalizáló politika ellenfeleinek' mindig ezzel érveltek, ezzel hallgattatták el őket. AJost azonban tessék örülni, hogy a mai nagy árdrágítások idején a villany és gáz nem prédája többé a szabad kereskedelemnek. Arra hivatkoznak, hogy mily mértéktelen drágulás állott volna be már ebben az esetben s mily szerencse, hogy' az áramtelepek a főváros kezében vannak. Eltekintve attól, hogy szakértők véleménye szerint a termelési költség emelkedéséhez képest az áramdrágulás százaléka igen magas, az csak negativ értékű érvnek számit, hogy mint alakulna az ár a szabad kereskedelemben. A tény az, hogy a főváros azért kommunálisáig hogy olcsóvá és népszerűvé tegye az áramot. A nagy emfázissal hirdetett kommunalizá- láshoz ezzel a varázsigével szerezték meg a közgyűlés hozzájárulását s a szükséges milliókat. Hogy, úgy mondjuk, a közmorál szempontjából ez volt az indokolása a kommunali- zálásnak. A főváros tehát, amikor ezzel a morállal ellentétbe akar jönni, erkölcsi harakirit készül elkövetni eddigi politikáján. AJég szembeszökőbb a helyzet ferdeségé a közlekedési adó, va_gy szebben kifejezve a villamos tarifareform esetében. A villamos vasutak megváltási folyamata a közlekedés olcsóbbá tétele jegyében indult meg s most olyan terv felett tárgyalnak, amely a legnagyobb arányú drágítást célozza, tekintet nélkül arra, hogy ez is fogyasztási adó volna. A várositó politika diszkreditálása. Ezeknek az adóknak keresztülvitele ilyképen egyértelmű volna a kommunalizáló politika időleges csődjével s nem tudjuk elképzelni, hogy Vázsonyi Vilmos, aki a közműveknek minden vitán felül állóan helyes kommunalizálását várospolitikai működése legszebb eredményeid tekinti, annyira óvatlan volna, hogy ily hatásos fegyvert adjon a várositó politika elleneseinek kezébe. A kormány és a fővárős deficitje. A várositó politika diszkreditálásától annál inkább tartózkodni kellene, mert nem áll fenn a viszonyoknak az a kényszere, hogy a világitási és közlekedési adókat feltétlenül be kellene hozni. A »Független Budapest'<• múlt heti számában Zipernovszky Károly műegyetemi tanár, bizottsági tag, fölötte érdekesen mutatott rá arra, hogy disztingválni kell a főváros háborús deficitje és a krónikus deficit között. Batthyány Tivadar gróf a VII. kerületi függetlenségi pártkörben mondott beszédében magáévá tette Zipernovszkynak azt az álláspontját, hogy a háborús deficit jelentékeny része, — igy a sebesültek ápolásának és a hadikórházak létesítésének és fentartásának költségei, valamint az iskoláknak a katonaság számára történt lefoglalása folytán épült barakkiskolák építésének és a bevonulások következtében emelkedett tanügyi személyzetnek kiadásai -—- az államot illetik s ezeket a tételeket a kormány nah kellene átvállalnia. Ezzel szemben — értesülésünk szerint a kormány tudni sem akar a költségek megfelelő összegű megtérítéséről, de kegyesen megengedi a fővárosnak, hogy a világítás és közlekedés megadóztatásával, tehát elsőrendű fogyasztási adók behozatalával rekompenzálja magát. A kormány tehát fizet, de — másnak a zsebéből : a háborúban kiuzsorázott fővárosi polgárság filléreiből. A kormány a fővárost a saját küzködő polgárai érdekei ellen akarja felhasználni s csodáljuk, hogy a főváros törvényhatósága odaadja magát eszközül ehhez a törekvéshez, amely egyaránt sérti a főváros erkölcsi presztízsét és polgárainak amúgy is sokat szenvedett érdekeit. A deficit megszüntetésének helyes módja ? Ez a feladat mindenképen méltatlan a fővároshoz, de szükség sincs a vállalására. A háborús deficit legnagyobb részét több évre elosztott amortizációs kölcsönnel fedezni lehet, a Gyüjtőtelepek a székesfőváros minden részében. f ■ Gyár és főüzlet: Budapest, VII., Szövetség-utca 35—37. — Képviseletek a vidék legtöbb városában. Telefon 58—45, 128—13.
