Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1916-12-13 / 50. szám
Tizenegyedik évfolyam. 1916. december 13. 50. szám. Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja. MEGJELENIK minden szerdán, a szükséghez képest többször is. + Előfizetési ára a „NAGY BUDAPEST“ melléklettel együtt: Egész évre 20 kor. + Félévre 10 kor. Megváltás és tarifaemelés. Nem szívesen vitatkozunk azokkal, akik a közönség vakbuzgó szolgálatában a kommunális elv diadalának útjába gördítenek súlyos akadályokat. De nem lehet elhallgatni olyan érveket, amelyeket mindenféle hangzatos eszközökkel elnémítani igyekeznek. Vegyük csak elő azt a problémát, amely hónapok óta a főváros feje fölött lebeg. Remélhetőleg egy pillanatig sem vitás, hogy a költségvetési politika folytatásaként reá kell a sornak kerülnie a közúti megváltására is. Ez nem üzlet, hanem súlyos és elhárithatatlan kötelezettsége az olyan városi kormányzatnak, amely a közjóiét fokozását tűzte a zászlajára. Ebből a szempontból nézve ezt a kérdést, egészen független és mellékes, hogy jó vagy rossz üzletet fog-e csinálni a főváros, amikor a jövőben megindítja a pozitív tárgyalásokat a közúti megváltására. Ám tagadhatatlan, hogy a főváros a kezében lévő eszközökkel a megváltás pénzügyi tranzakcióját épp úgy jó, mint rossz üzletté is teheti. Ennek nagyon egyszerű a magyarázata. Ha a tervezett tarifaemelés előbb történik meg, mint a megváltás, az üzlet egész bizonyosan rosszabb lesz, mintha a mai tarifa mellett igyekeznék a főváros megszerezni a közúti tulajdonjogát. Rosszabb lesz pedig azért, mert a megváltandó objektum pozitív értéke aránytalanul megnő abban a pillanatban, amint a tarifaemeléssel a közúti eddigi jövedelmezősége is emelkedik. A részvényesek vérszemet kapnak s nagyobb árat fognak kérni a részvényeikért. Ezért kell sorrendben a megváltásnak megelőznie a tarifaemelést. Ez az utóbbi is elkerülhetetlen, de ennek már teljesen a főváros szakállára kell történnie. S súlyosan tévednek azok, akik az esetleges tarifaemelésben a közönség újabb megterhelését látják. Az egységes viteldíj annyi előnyt hárít a közönségre, amennyit mindenki, aki a villamosokon ezer vexaturának van kitéve, szívesen vesz magára, ha cserébe ezért minden bajtól és kellemetlenségtől megszabadulhat. Ami pedig a szociális szempontokat illeti, ezeFőszerkesztő: DR- SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B.VIRAGH GÉZA két legjobban éppen az egységes viteldíj keretében lehet megoldani. Ha megállapítják, hogy a reggel hét óráig való forgalomban a munkásságra való tekintettel a viteldíj csak tiz fillér legyen s ha még ezenkívül olcsó bérletjegyeket is bocsátanak ki, megfeleltek teljesen a szociális követelményeknek is, az üzleti politikának is, a forgalom megjavításának is. De mielőtt mindezekhez hozzányúlna a főváros, elebb egyesítenie keli a maga kezében az egész közlekedés felett való rendelkezést. Enélkül minden irányú intézkedés, még a szükséges és elkerülhetetlen tarifaemelés is, végeredményében a közúti részvényeseinek érdekeit is szolgálná s mint ilyen, jobban beleütközne a kommunális politika generális elveibe, mint bármilyen tarifaemelés. MERLEGEN. * A király talán épen abban az időben fogja fogadni a főváros vezetőségét is, mire ezek a sorok napvilágot látnak. Lehet, hogy akkorra már illuzóriussá is válik mindaz, amiről ezzel kapcsolatban most megemlékezni akarunk, de a memento sohasem jöhet elkésetten, mert lesz rá alkalom bőven, hogy álláspontunkat az illetékesek érvényesíthessék, ha akarják. Mi azt szeretnők, ha a főváros vezetősége a királynál való ünnepélyes és hivatalos bemutatkozáskor már megpendítené a polgárságnak azt az óhaját, hogy az uralkodó az évnek tetemes részét töltse Budapesten teljes udvartartásával együtt, nemcsak a paritásból folyólag, 'hanem annak a szeretetnek és ragaszkodásnak kapcsán is, amely még trónörökös korából övezi a királyt minálunk. A pesti nép, ez az istenáldotta keverék a rajongást is ép úgy a végsőkig tudja fokozni, mint minden más szenvedélyt, amely karakterén át a napfénybe ütközik. De olyan is, mint a hamu alatt lappangó parázs: erősen és állandóan szítani kell, hogy olyan lánggal égjen, amely nemcsak melegit, de állandó melegséget is ád. Bizonyosak vagyunk benne, hogy a trón zsámolyához hozzá tud férkőzni ez a gondolat s az uralkodó, aki már megszerette a pesti polgárságot, szívesen meg fog ragadni minden kínálkozó alkalmat, hogy a főváros társadalmának iránta való rajongását fokozza. Ж Addig mozgolódnak a háziurak, mig végre tényleg keresztülviszik, hogy a magyar közigazgatásnak egyetlen okos és erélyes lépését, a házbérrendelctet is megváltoztatják. Lám, már azok is, akik könyörtelen üldözői voltak eddig a háziuri túlkapásoknak, kezdenek más húrokat pengetni s fiskális csavarintásokkal olybá tüntetni fel az egészet, mintha burkoltabb formák között is ki lehetne csavarni a mai állapotnak a nyakát. Ez sehogysem tetszhetjk azoknak, akik mindig félnek és joggal, ha a hatalmas érdekkörök megmozdulnak és aláaknázzák a szervezetlen partáj eddigi védelmét. Ezzel a kérdéssel azonban nem lesz jó komédiázni. Ez annyira az emberek elevenébe vág, hogy csak egy kis szikra kell hozzá, hogy a visszafojtott elkeseredés lángra lobbanjon. S a háziurak is jobban teszik, ha megvárják türelemmel a háború végét s a maguk csatáját akkor igyekeznek megvívni. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-u. 22. TELEFONSZÁM: József 45—82. A szerdai közgyűlés. A világítás megdrágítására vonatkozó javaslatok nem voltak kitűzve a közgyűlés napirendjére, mégis nagyobb vitát provokált a főváros első komoly adójavaslata. Kassai Ferenc reklamálta azt az indítványt, melyet a közgyűlés hónapokkal ezelőtt elfogadott s mely szerint az adójavaslatok csak egységesen tárgyalhatok. Emlékszünk erre a közgyűlésre s valóban igaz, hogy nagy lárma és kevés figyelem közepette elfogadott a közgyűlés egy ilyen javaslatot, ami azonban nem jelenti azt, hogy egy másik közgyűlés más határozatot ne hozhasson. Ez volt a véleménye Bárczy polgármesternek, de nem födte Vázsonyi nézetét, aki éppen a legutóbbi pénzügyi bizottsági ülésen fejtette ki, hogy előbb a főváros deficitjének mértéket kell megállapítani s csupán ezután szabad rátérni az uj adójavaslatok előterjesztésére. Ismerni kell, hogy a főváros deficitjéből mennyit okozott a háború, mert a deficitnek ezt a részét nem uj adókkal, hanem kölcsönnel kell fedezni, mert a háborús számla jog szerint nemcsak bennünket, hanem utódainkat is terheli. Kassai hibáztatta azt is, hogy a javaslatokat túlságosan korán tűzték a közgyűlés napirendjére, mert nemcsak a nagyközönségnek nem volt alkalma megismerkedni a javaslatok tartalmával és jelentőségével, hanem még a bizottsági tagoknak sem. Azt a föltétlenül jogos kérelmét terjesztette elő ezzel kapcsolatosan, hogy a kinyomatott előterjesztéseket ne csak a szak- bizottságok tagjainak koldjék meg, hanem valamennyi bizottsági tagnak, hogy igy mindenki idejekorán formálhasson magának véleményt. A vita ezzel nagyjában be is fejeződött — ügv- rendi fölszólalás lévén, persze határozathozatal nélkül — de a törvényhatósági bizottság minden egyes tagjában kétségkívül az a meggyőződés érlelődött meg, hogy a tanács ne ötletszerűen tűzze ki a közgyűlés napirendjére az ilyen fontos és a polgárság minden rétegét érdeklő javaslatokat, hanem informálja előbb a közvéleményt. Ezt kívánta Vértes Emil is, aki arra kérte a tanácsot, hogy a világítás megdrágítása dolgában előzőén halgassa meg a kereskedők és iparosok véleményét is, hiszen őket a legközelebbről érdekli a drágítás terve. A közgyűlés ezek után néhány lényegtelenebb fölszólalás után változatlanul elfogadta a vigalmi adó dolgában készült előterjesztést, majd rátért a kórházak költségvetésének tárgyalására. A szónokok egyértelműen konstatálták, hogy ilyen alapos és részletes jelentéssel kisért költség- vetést még nem terjesztettek a közgyűlés elé, ami kétségtelenül Márkus Jenő dr. tanácsnok’ érdeme. Márkus, mihelyt átvette a közegészség- ügyi osztály vezetését, nyomban munkához látott, hogy rendet teremtsen ebben az ügyosztályban és munkájának első látható eredménye
