Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1916-11-22 / 47. szám
Tizenegyedik évíolyam. 1916. november 22. 47. szám. Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja. Megjelenik minden szerdán, a szükséghez képest többször is. ф előfizetési ára a „NAGY BUDAPEST“ melléklettel együtt: Egész évre 20 kor. ф Félévre 10 kor. Főszerkesztő: DR SOMOGYI LA}OS Felelős szerkesztő: B. VIRÄGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VII., Szövetség-u. 22. TELEFONSZÁM: József 45—82. Uj jövedelemforrásokat iparkodik nyitni magának a főváros, hogy a felíokozódott igényeket minél jobban kielégítse. Ebben nincs semmi meglepő. Eminens kötelessége a tanácsnak, hog)r a háztartás egyensúlyát biztosítsa. Az egyének is uj jövedelemforrások után kutatnak, ha megélhetésükre kevés a keresetük. Mennyivel inkább feladata ez egy olyan közösségnek, amely az egyénre háramló megélhetési felelősség súlyát a százezrekig felemelt hatványon viseli. • Abban tehát már megegyeztek az illetékes tényezők, hogy bizonyos adónemekre okvetlenül szüksége van a fővárosnak, ha az egész polgári társadalom javát biztosítani akarja. Ezekről az uj adónemekről lehet aztán pro és kontra doktrínái' vitatkozásokat folytatni, de az bizonyos, hogy közülök egyetlenegynek a hasznossága, aktualitása és igazságos volta valóban minden vitán felül áll. Ez a vigalmi adó, amely az uj adónemek közül elsőnek érett meg a behozatalra. Vájjon kik ágaskodnak a vigalmi adó ellen ? A szórakozóhelyek publikumai ? Korántsem. Ezeknek a szemében népszerű az uj adónem, amely kizárólagosan őket fogja sújtani, ha egyáltalán népszerű lehet valami, ami a köz címén nyúl bele az emberek zsebébe. Hát kik azok, akik felemelték ellene tiltakozó szavukat? Bizonyos szórakozóhelyek tulajdonosai. Sajátságosképen azok tehát, akikre a vigalmi adó a kezelésen kívül semmiféle megterheltetést sem jelent. S mikép érvelnek ezek a drága jó urak? Mialatt kifelé közönségük megsarcolása * ellen tiltakoznak, befelé egyrészt jövedelmük csökkenésétől félnek, másrészt elütve látják önmagukat attól a titkos spekulációjuktól, hogy belátható időn belül emelhessék a helyárakat. ■V Nekünk nem hivatásunk, hogy megvonjuk a határvonalat: meddig lehet és szabad megdrágítani a szórakozásokat. De az már mégsem helyénvaló, hogy akkor, amidőn a közvetlenül érdekelt felek, maguk a szórakozók igazságosnak tartják szórakozási igényeik minimális megadóztatását, a szórakozóhelyek tulajdonosai ezt igazságtalannak ítéljék. Nem kell minden kákán csomót keresni. A vigalmi adó behozatala közel másfélmillió koronával apasztja a fővárosra nehezedő kommunális terheket. Illő és elkerülhetetlen, hogy ezt azok fizessék, akiknek telik a szórakozásra. A szegényebb néposztályra, még a középosztály alsóbb rendű tagjaira is ez az adózási rendszabály nem vonatkozik. Ezek továbbra is a megszokott minimális árakon érik el szórakozási vágyaik kielégítését. Ezzel pedig ez a speciálisan uj adónem egyetlenegy parányi lépéssel mégis csak közelebb visz minket ahoz a progresszivitáshoz, amely időtlen-időkig mindannyiunk leghőbb vágya marad. Ha annak idején a lánchídon szedett négyfilléresek megszüntették az adózási kiváltságokat s ebből azután felsarjadt az általános adókötelezettség, mért ne lehessen bízni benne, hogy a vigalmi adóból idővel kinőhet még — a progresszív adózás rendszere is ? 1 MERLEGEN. * A közlekedési mizériák már addig a mértékig fajultak, hogy behunyt szemekkel nem lehet továbbra is elsiklani felettük s ölhetett kezekkel lesni a sült galambot, amely a kedvező megoldással a szánkba repül. Az illetékes tényezőknek minden eszközt meg kell ragadni s minden kínálkozó alkalmat és ötletet fel kell használni, hogy a tarthatatlan állapotokon változtassanak. Különösen a balesetek számának ijesztő szaporodása sürget a leggyorsabb cselekvésre. Látnivaló, hogy az olcsó és közepesen, felületesen kiképzett személyzet, főleg a női kiszolgálás, teljesen csődöt mondott. Vagy tessék intelligensebb nőket alkalmazni a villamosokon, vagy tessék az egész női apparátust hadirokkantakkal és ötvenen felül lévő férfiakkal kicserélni, vagy olyasvalamit kieszelni, ami a minimumra csökkenthetné a villamos-személyzetnek a balesetek szaporodására gyakorolt intenzív befolyását. Egy régi axioma szerint mindent lehet, csak’ akarni kell. De ha ez az akarat hiányzik, magyarán szólva: megette az egészet a fene . . . * Maximálták tehát végre a szappan árát is, miután hónapokon keresztül olyan horribilis árakat kértek ezért a nélkülözhetetlen háztartási cikkért, ami már az uzsora fogalmát is meghaladta. A legmagasabb ár tagadhatatlanul kielégíti a fogyasztók óhajait, de vájjon ezeken az árakon forgalomba fog-e kerülni elegendő szappan is ? Mi, okulva az eddigi tapasztalatokon, nem igen bízunk ebben a reménységben, mert a szappangyárosok most bizonyára összeszorított ajakkal és nehezen visszafolyton dühvei nem fogják piacra dobni a készleteiket, hanem megkezdik a maximális ár kijátszását titokban. A Közélelmezési Hivatalnak erre az eshetőségre is kellett volna gondolnia s ha már megállapította a szappan maximális árait, gondoskodnia kellett volna arról is, hogy a szappangyárosok készleteit felmérje, összeírja s igy kötelezze őket a további gyártásra és forgalombahozatalra. Uzsorásokkal szemben nem szabad keztyüt huzni a kézre, amellyel rákoppintanák a piszkos körmeikre ... Szterényi József: a főváros aktuális kérdéseiről. Szterényi József v. b. t. t., volt kereskedelemügyi államtitkár az utóbbi években mérsékelt aktivitással vett részt az országos politikában, a municipális életből pedig teljesen kivonta tartalmas és munkás személyét. Egyéniségének politikai súlya azonban ezzel mitsem vesztett, sőt politikai gondolkodása ,és. köz- gazdasági tudása mintha csak el mélyfitt és megszilárdult volna e viszonylagos pihenés ideje alatt. Megállapítható, hogy a közönség ritka érdeklődéssel és különös figyelemmel fordul tekintélyes egyénisége felé, valahányszor a helyzetéből folyó elfogulatlan fölénnyel nyilatkozik valamely fontos közérdekű kérdésről. A »Független Budapest« munkatársa ez okból arra kérte Szterényit, mondaná el véleményét a városi élet legutóbbi mozgalmas eseményeiről és az aktuális nagy városi problémákról. Szterényi- József a következőkben volt szives kifejteni álláspontját munkatársunk előtt: A virilizmus eltörlendő. — A legutóbbi városi események közt igen értékes és üdvös megnyilatkozásnak tartom a virilizmussal szemben történt állásfoglalást. A virilizmus föltétlenül eltörlendő, mert avult intézmény s nines létjogosultsága. Csak arra. való, hogy a. szélesebb népréteget elzárja attól, hogy befolyást gyakorolhasson a város ügyeire. A községi politikában némileg ugyan más jellegük van a választásoknak, mint az állami politikában, mert a bizottsági tagok a városi vagyonkezelésre is befolyást gyakorolnak és igy ha a fővárosi törvényhatóságban egyes néprétegek képviselete dominálna, ez nem volna mindenben helyes. A szélesebb néprétegek befolyása a városi ügyekre nem lehet oly általános mérvű, mint annak esetleg a parlamentben meg volna a lehetősége, vagyis szükséges, hogy a főváros minden számottevő eleme képviselve legyen a közgyűlésen. Ez azonban mitsem von le abból az igazságból, hogy a virilizmus a régi feudális korból áthozott rendszer, mely a fővárosban oda: vezet, hogy egyes érdekcsoportok, kerületi alakulatok domináló szerepel ragadnak maÜzl'lO'Z'. A klikkek ellen. — Igen, Ön nevén nevezte, a klikkek azok, amelyek minden ügyben parancsolóan diktálnak. Addig a városi ügyekben rend el nem képzelhető, mig a hnai klikkrendszer fennáll. Amig ez a kerületi rendszer érvényesül, addig nem lehet azt megcsinálni, amire a fővárosnak szüksége van és úgy, amint azt a főváros érdekei legjobban megkívánják, hanem azt kell csinálni, amit a kerületek érdeke diktál. A főváros igazi haladása csak a főváros egyetemes szempontjából lehetséges. Ez épen olyan volna, mintha az országos politika igazodnék egyes vidékek külön-külön érdeke szerint. így nem lehet or-
