Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1916-11-15 / 46. szám
Független Budapest Telekértékadó és virilizmus. (Kormányrendelet a lakásdrágaság dolgában. — Lakók sérelme háziurak érdeke. — Elő kell mozdítani a magán- és középitkezést. — Lakásügy és adópolitika. — A főváros deficitjének kiküszöbölésére a telekértékadó a legalkalmasabb. — Évi hozadéka 9 millió korona. — Számol-e ezzel a huszas bizottság ?) amely mindenesetre jelentékeny szerepet fog játszani a főváros költségvetésében. Az az álláspont, hogy a vigalmi adót, tekintet nélkül a főváros anyagi helyzetére, meg kell valósítani, jogos és igazságos; ebből az előterjesztésből azonban azt látjuk, hogy mint komoly jövedelmi forrásnak is nagy szerepe lesz. Másfél millió korona nem megvetendő összeg, még annál a nagy deficitnél sem, melyet a fővárosnak pótolni kell. A vigalmi adót ilyenformán helyénvalónak kell tekintenünk, amit azonban nem mondhatunk el minden adótervről, amely a városházán fölvetődött. A gáz és az elektromos áram megadóztatásáról, a villamos tarifa megdrágításáról, az utcaburkolási dij fölemeléséről, a vízdij megdrágításáról még hosszú vita fog folyni, hiszen mindezek az adótervek olyan természetűek, amelyek súlyos következményekkel lehetnek a város fejlődésére és jövőjére. Ezek nem olyan könnyű kérdések, mint a vigalmi adó, melynek jogosságát még azzal sem nehéz elismertetni, akit az adó legjobban sújt; ezek az adók sokkal szélesebb kört érintenek, semhogy könnyen határozni lehetne felőlük. Gondolnunk kell Budapest fejlődésének lehetőségére, még pedig az egészséges fejlődésére és arra a helyzetre, melyben a város polgárai a háború befejezése után lesznek. De hol van az az ember, aki ezt előre meg tudná mondani ? Ki az, aki ismeri a budapesti polgár életének körülményeit a békekötés után? Tudjuk-e, hogy milyenek lesznek a megélhetési viszonyok és hogy hol végződik a polgárok teherbírása ? A kérdés roppant nehéz, de annyira mégsem kuszáit, hogy egyes dolgok igazságtalanságát és jo- gasultságát már most meg ne látnok. Úgy halljuk, hogy egészen komolyan tervezik az utcára néző ablakok és az erkélyek megadóztatását, ami nem jelent mást, mint hogy adó alá akarják vonni a napfényt és a tiszta levegőt. Az ilyen lehetetlen és középkori izü tervek ellen minden erőnkből tiltakoznunk kell, mert nemcsak jogosulatlan és erkölcstelen az ilyen terv, hanem sok veszedelmet is rejt magában Budapest jövőjére. Talán csökkenteni akarják az utcai ablakok számát és eltüntetni az erkélyeket ? Keleti várost akarnak csinálni Budapestből, amelyben az utcára ablaknélküli tűzfal mered. Nem hisszük, hogy akadna közgyűlés, amely belemenne az ilyen középkori terv megvalósításába. ERDÉLYI osztr. császári és magyar királyi udvari fényképész és a német császár és porosz király Ő Felségének udvari szállítója BUDAPEST,VI., Semmel weis-u. 2. (Kossuth Lajos-utca sarkán.) Művészi kivitelű nagyítások. Aquarell- és olajképek bármely fénykép után Felvételek minden időben A székesfőváros tanácsa, mint ismeretes, múlt hét keddi ülésében foglalkozott a Központi Segítő Bizottság közgazdasági szakosztályának a lakbéremelések megakadályozásáról szóló javaslatával. A tanács magáévá tette a javaslatot és azt felterjesztés formájában eljuttatta a belügyminiszterhez. A belügyminisztérium szómba ton tartott ankétet e kérdésben, hétfő reggelre pedig már megjelent a rendelet, amely megfelelő védelemben részesíti a lakásbérlőket. A maximálás csak elodázza a bajt. E védelem eszköze: a lakásárak maximálása. A főváros felterjesztésében azt kívánta, hogy a bérösszeg maximuma ne lehessen több az 1914. február 1-től 1916. október 31-ig teredő időben fizetett legmagasabb évi bérnél. A kormány ezt akceptálta, holott ezzel figyelmen kívül hagyta a háztulajdonosok azon érvét, hogy az általános drágulás folytán joguk van árujukat, a lakást is legalább csekély részben drágítani. Arra is hivatkoztak a háztulajdonosok, hogy köztük nem csupán dúsgazdag részvénytársaságok, hanem olyan magánosok is vannak, kik jórészt házuk jövedelme után élnek s akiknek vagyoni helyzetét különben is erősen megviselte a háború. A kormányrendelettől tehát azt várták, hogy bizonyos kisebb százalékú áremelést tényleg koncedálni fog s mivel ez nem történt meg, nehéz és mesterséges helyzet fog előállani, amelyben ugyan ideig-óráig nyugodt biztonságban lesznek a lakók az áremelés ellen, de egészséges megoldás ez semmiképen sem lesz. A szigorú maximálás csak elhalasztja a lakásválságot, hogy később annál súlyosabb bajként törjön elő. A lakásuzsora ugyan egyelőre szünetelni fog a rendelet következtében, a lakáshiányt azonban, amely még beláthatatlan komplikációkkal járhat, csak új építkezésekkel lehet megszüntetni. A háztulajdonosok politikája. Vázsonyi Vilmos a legutóbbi közgyűlésen elhangzott beszédében azt mondta, hogy 5—10 százalékos lakbéremelést el lehetett volna fogadni, de a Palatinus mindjárt 50 százaléknál kezdte a stájgerolást. Nyilvánvaló, hogy ha a kormányrendelet ily alacsony százalékú béremelést engedélyezett is volna, ez sem elégítené ki a háztulajdonosokat, mert ha egy pillanatra eltekintünk a lakóknak kétségtelenül minden méltánylást megérdemlő háborús érdekeitől, be kell látni, hogy a rendelet maximáló intézkedése nincs arányban azokkal az ár maximálásokkal, amelyek más cikkeknél, például az élelmiszereknél és ipari cikkeknél megtörténtek. A lakás is épp oly árucikk, mint minden más és ha a legtöbb ipari és élelmi cikknél a mai maximált árak mellett jóval többet keresnek az eladók, mint 10 százalékot, és amikor a kormány még ezt sem engedélyezte, a háztulajdonosok nem minden alap nélkül látják ebben az elbánás egyenetlenségét és érdekeik sérelme t. Gazdasági törvényszerűség, hogy a háztuUjd o- nosok törekedni fognak ezt az egyenetlensé 0. et megszüntetni s ha ez a háború tartama al att kevésbbé sikerül, annál erőteljesebben rajta lesznek ezen a háború utáni időben, amikorra a lakáskeresletnek hirtelen óriási megnövekedésével szemben készületien helyzetet s ekként nagy konjunktúrát remélnek. Ez volna a háztulajdonosok nagy aratási időszaka. Úgy látszik, a főváros kevésbbé van tudatában ennek, mert a segítő bizottság értekezletén csak azt mondták ki, hogy uj városi kislakások terveit kell előkészíteni, hogy »amint lehet, azonnal« építkezni lehessen. Nem tudjuk, a tavaszi hónapokat értik-e ezalatt, vagy a háború végét, de ezt nem is tartják a legfontosabbnak. A városi kislakások építése ugyanis nem dönti el a háború utáni lakáskérdés nagy problémáját és ettől még megismétlődhetnek azok a jelenetek, melyek 1871-ben játszódtak le Berlin utcáin, t. i., hogy a katonaság sor- tüzet adott a porosz-francia háború diadalmasan hazatért hőseire. Uj építkezések kellenek. A lakáskérdés tulajdonképeni lényege a jövő nagy perspektívájából tekintve: talpraállítani a magánépitkezést Erről pedig a segítő bizottság jelentésében egy szót sem olvastunk és kevés a reményünk,. hogy a kormány akár a kiadandó rendeletben, akár más formában deklarációt tenne, mit szándékszik ez irányban tenni. Félnek a telekértékadótól. Egyáltalán bámulatos az a hallgatás, amely e kérdés körül észlelhető most, mikor a lak- bérdrágitások kapcsán oly szembeszökővé vált az e téren fenyegető veszedelem. Aligha téves az a kombinációnk, hogy a háztula jdonosok azért nem sietnek élesebben hangsúlyozni fentidézett érvüket a maximálás csekély -mérve ellen, mert nem akarják provokálni azt, hogy a kormány komoly, radikális intézkedésekkel lépjen fel kialakuló топорoliszíikus helyzetük meggátlására, A háztulajdonosok félnek a magánépitkezés megindulásától és elsősorban annak főeszközétől, a telekértékadótól és ennek tudható be, hogy igen diplomatikusan, engedékeny álláspontot foglalnak el, beletörődnek a kisebb bajba, hogy ne következzen be a nagyobb : a lakáskinálat erős megszaporodása a háború után. Hallottunk most néhány nyilatkozatot oly részről is, amely a lakók érdekeinek képviseletét vindikálja magának. Valami fájdalmas komikum ri ki ezekből a nyilatkozatokból. Tragikomikus, mennyire nem tudnak, vagy nem mernek a kérdés elevenére tapintani. Némelyek egyesülesdit akarnak játszani és a »Lakók Szövetségét« akarják. megalkotni mindenféle tisztségekkel. Mások a lakás felügy eleli bizottság eszméjét tolják előtérbe, ami lehet üdvös és okos eszme, de csak mellékes segítőeszköz - számba megy. A megoldás, mint azt az egész sajtóban talán egyedül a »Független Budapest« mondta ki teljes' határozottsággal: a telekértékadó behozatala. Vigyék közgyűlés elé a telekértékadót. Nagyszerű közéleti tanulmányt lehetne írni arról, mennyire nem mernek nálunk szemébe nézni ennek a páratlanul hasznos és fontos várospolitikai reformeszmének. A főváros közgyűlésétől sokan már összetételénél fogva sem várják, hogy állást foglaljon a telekértékadó mellett. Holott a közgyűlésnek ez fényes alkalmat adna arra, hogy bebizonyítsa, nincs igazuk' azoknak, akik pálcát törnek a mai virilista-tör - vényhatóság felett. Most bizonyságot szolgáltathatna ez a törvényhatóság arról, hogy res- pektálja az igazi közszempontokat s a nagy várospolitikai érdekek és nem egyes kottériák érdekeinek szolgálata vezetik. Sok telektulajdonos, nagy telektömbök urai ülnek a főváros törvényhatóságában és ma igaznak látszik az a vád, hogy emiatt nem lehet a telekértékadót megcsinálni. A tanács is, mintha befejezettnek látná munkáját azzal, hogy Pikier Gyulát megbízta a javaslat kidolgozásával. Ezzel a ténykedésével mintha dokumentálni akarta volna azt, hogy ennek a hatalmas horderejű reformF* W 3 Gyüjtötelepek a székesfőváros minden részében. Gyár és főüzlet: Budapest, VII., Szövetség-utca 35—37. Képviseletek a vidék legtöbb városában. Telefon 58 —45. 128—13.
